Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-06 / 6. szám
6. szám. 1909 február 6, 5 oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ Gyermekből ifjú. (Felolvasás a bridgeporti M. K. I. K. 1909 január 17-iki estélyén.) Legelőször az évet kellene megjelölnöm, a melytől kezdve a rövid nadrágos fiúból egy szépen fésült ifjú varázsolódik elénk. Ez az idő igy van latinul szép rejtélyesen megjelölve: annus discretionis, magyarul az az év, melyben a fiuk és leányok együttes nevelése megszűnik. Az egyiket odalökik a szerszámok mellé, a másiknak pedig a fözőkanalat és a horgoló tüt nyomják a kezébe ; — vagy a legrosszabb esetben mindkettőt ismét beadják az iskolába. Itt azután szépen nő egyiknek a nadrágszára, a másiknak a szoknyája, mint nyári este az árnyék, mind többet és többet takarván el. De nem ezekről a külső változásokról akarok én itt szólani, mert hiszen ezeket magok az ifjak is nagyon különböző érzéssel fogadják. így például a magyar fiú egész napokon äzt nézi, vájjon üti-e már fejét orra alatt a legénytoll Keni-fe.v, húzogatja a nagy semmit, mert a bajusztól függ az ö egész tekintélye, a midőn már megbecsüli majd a szomszédék Katája, sőt a mérges „majster“ uram is. Viszont a praktikus angol izzó gyűlölettel fogad minden szálat és az ő business természetének megfelelőleg már ekkor kezdi félre rakni a centeket, melyeknek kamatjából ő később e felesleges szőrzetet eltávolitandja. (Ezért mondta egy angol kereskedőről a szögedi mönyecske: Be csúf szőrzet!) Hanem lássuk csak a lelkiéletnek, gondolkozás módnak azt a fejlődését, mely ezalatt az idő alatt folyik a jövő polgáréinak életében. Először tekintsük csak meg a hazai viszonyainkat. Bizony épen ebben a korban találjuk a legnagyobb zavart és tájékozatlanságot. A család ez időben válik meg a gyermektől, illetve ez válik meg attól s másfelől nincs semmiféle állami intézmény, a mely védené, vagy róla gondoskodnék. Gondoljunk csak a szegény iparos tanulók vagy a kis béres gyermekek sorsára. Őket pedig minden oldalról csak szorítják és fenyegetik. Ha rosszul tanul: akkor inas lesz. Ha gyönge inas, akkor paraszt lesz. Ha parasztnak rossz, akkor beadják valami vargához, vagy snájderhez és igy tovább. Ilyen szomorú körülmények között azután természetes, ha a gyermek lelkében egyfelől egyes osztályok iránt bizonyos lenézés, másfelől gyűlölet plántáltatik és megnyílik az a mély árok, mely évről-évre mélyebbre hasad azok között, kik pedig a népiskola padjain igazán egyenlők és testvérbarátok voltak; most pedig egyik piros arcú, kérges tenyerű ostorosgyerek, a másik foltos ruháju inas, a harmadik sáppadt kis gimnázista. Ha már most az amerikai viszonyokat tekintjük, ezeket az ellentéteket itt nem találjuk meg. Minden iskolás gyermeket egv olyan társadalom számára nevelnek, hol minden foglalkozású ember egyenlő. Maga a foglalkozás igy nem tagolja szét az iskolát elhagyó gyermekeket. A túlnyomó rész előtt két munkatér kínálkozik : business és a gyár. És ezen való forgolódásaikban aránylag sokkal tovább maradhatnak meg a családban, mint a mi hazánkban. Másfelől a mint az államnak hivatalos gondolkozása a kötelező iskoláztatás idejének kitöltése után látszólag megszűnt, ott kezdi a munkát egy vallásos alapokon fölépült lelkes társadalom: a maga ezerféle ifjúsági, nevelési egyleteivel, azoknak tömérdek segítség nyújtásával, eszközeivel a gyermeki lélek fejlődésének egész útjára a valódi szeretet és szabadság napja süt. így képezik azokat az ifjú gentlemaneket, kiknek szava szilárd, munkájuk arany, elvük a munka, emberszeretet és egyenlőség; a kik évek szaporodásával nem a széthúzást és gyűlölködést, hanem más téren sáfárkokó munkatársaikkal a minél élénkebb összetartozást sajátítják el. Mert az eml éri lélek fejlődésének törvényei egyformák és egyformán igazak a vén Európában és az ifjú Amerika területén. A gyermek annak a társadalomnak életét folytatja tovább, a melyben ő él. Az ő felfogása és nézete első „szülei öröksége“. A serdülés emez éveiben u legélénkebb a képzelet és utánzási képesség. Ebben az időben 14-től a 18 évig terem a legtöbb Robinzon, a ki mind elszökik hazulról s vagy Afrikában, vagy egy ismeretlen szigeten akar maga egy uj életet kezdeni, uj államot alakítani. Csak a napokban olvashattuk az újságban, hogy egy ilyen serdülő fiú, valamelyik amerikai állomásról egy felfutott mozdonyt csent el és száguldott vele őrült módon. Egy állomáson megállóit, de elfogták és azt vallotta, hogy Afrikába szándékozott hajtatni. Mint az iró helyesen megjegyezte, talán a nagy „Tedi“ példája vitte a kis elnökjelöltet erre a tettre. Hogy milyen élénk az utánzási képesség, semmi sem mutatja jobban mint az, hogy a hova felnőttek szoktak járni, ott mindig a legtöbb a 14—18 éves fiatalság. Leginkább szombat este kitölti meg a színházakat, a moving picture sötét zugait? Mint ezek a nagyreményű testvéreink, kik közül még mindegyik azt hiszi magáról, hogy ő fogja felfedezni legalább is a puskaport. Vasárnap kik állanak megint fekete rajban a sarkokon, — a mint itt nevezik a konerokon — mint épen emez idejű fiatalság, csakhogy, a szalonok előtt állván, már ők is ivó-ember számot tegyenek. Ebben a korban meg van a fejlődő lélekben az emberek iránt való hit és bizalom és igy nagyon kegyetlen tréfákat csinálnak azok, kik az ilyen jóhiszimü serdülő fiatalokat megcsufolják. Magammal esett meg, hogy ebben a koromban egy ideig egy tárgy eladását bízták ream. Büszkén állottam a vásárt. Egyszer jött egy vevő, megkérdi: hogy ez? Kibököm: ennyi. Egy pennivel olcsóbban megkéri. Persze örömmel, a nyakába hagyom. Ez el- kaczagja magát és tovább megy, körülié mindenki nevet és én rákvörösen lefőzve álltam ott, mint valami szégyen pádon. Ilyen kiábrándító nyaklevesek naponként érik azokat a jóindulatú serdülő ifjakat, kik minden embert csak jónak, igaznak tartanak, álég a legveszedelmesebb az, ha az ilyenek a szenvedélyek rabjaivá lesznek. Heves türelmetlenséggel ostromolják választottaikat és a kiábrándítás sok fiúnak a sírját ásta már meg. Szóval a fejlődésnek ez a folyamata a legveszedelmesebb az emberek életében, mig gyermek korukból az ifjúság tagjai közzé beeviczkélhetnek. A mint a bornak jósága nagyban függ forrásától, úgy ez az idő is óriás hatással van az egész élet folyására. Ezért kell nekünk óvó figyelemmel lennünk az iskolából kilépő gyermekek sorsa, neveltetése, irányítása iránt. A kor jelzzava az: A kié az ifjnság, azé a jövő. Nemes példák, szórakozás és nevelés által ezért akarjuk mi is védeni a mi serdülő fiainkat. Ezért alakult ez a klub is. Ezért kellett nekem is e felolvasást tartani és itt önöket untatni. Bocsássanak meg nekem a czél szentsége, letűnt ifjúkorunkra való emlékezés nevében. Tarnóczi Lajos.
