Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-06 / 6. szám
6. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja” 6. szám. 1909. február fi. cA levél és újságok története. Minthogy a bélyegek behozatalának kezdetén senki sem gondolt megőrzésökre, ezért ma az első bélyegek felette drágák is. így az 1849-iki 1 frankos franczia bélyeg 90—100 forintba kerül; Havai első bélyegéért, ha jó állapotban van, 480—600 forintot fizetnek. A bélyegek gyöngye mégis az, melyet Mauritius szigetén 1850-ben adtak ki, és a melyért — akár vörös, akár kék, akár kopott, akár ép — 600 forintot fizetnek. Ezekből is láthatjuk, hogy egy valamennyire teljes gyűjtemény, melyből a legritkább példányok hiányzanak, legalább is 50,000—100,000 koronába kerül. Nagyobb magángyűjtemények nagyon ritkák; a legteljesebb Galliera herczeg birtokában van, nem is csoda, hiszen a ráfordított költségek 11 millió koronát tesznek; a második értékss gyűjtemény (200,000 korona) Rotschild Arthur tulajdona. A berlini postamúzeum gyűjteménye 5000 példányt tartalmaz, melyek közül egyedül európai 2500 darab. Tudományos írott munka e szakban Maury Arthur tárgymutató albuma. A levélgyüjtésnek tudományos neve is van, a ,,philatelia“. Külföldön ezer meg ezer albumot gyártanak a postabélyegeknek időrendben való felragasztásása. Nálunk is vannak levélbélyeg- gyüjtők, kik 1885-ben egyesületet alakítottak, melynek alapszabályait a belügyminiszter meg is erősítette, s mely 1886-ban a Pilseni Sörcsarnokban nyilvános bélyeg-kiállitást is rendezett. Papiros és régi könyvkereskedőink mindenféle levélbélyeget árulnak már; ezek közt azonban sok az utánzóit és nem valódi. A levelező-lapok eszméje dr. Stephan német birodalmi állam - titkártól ered, ki erre vonatkozó emlékiratát 1865-ben irta, mely a Karlsruheban megtartott 5-ik postaértekezleten tárgy altatván, felkeltette Kolbensteiner osztálytanácsos és a későbbi osztrák posta- és telegráf-föigazgató figyelmét. Kolbensteiner és dr. Hermann bécsújhelyi katonai akadémiai tanár buzgólkodására végre 1869 október 1-én a levelező-lap használata életbe is lépett Ausztria- Magyarországon. Nagyon kapós lett, mert egy negyedév alatt 2.930,000 darab kelt el belőle. Az első napon csak a pesti központi postahivatalnál 10,000 darab fogyott el; 1873-ban pedig már 6.632,112 darab levelező-lapot juttattak kézhez. A Német bin - dalomban 1870 junius 15-én adták ki a levelező-lapot, melyből ezen a napon egyedül Berlinben 45,468 darab kelt el. Hogy a levelező-lapok mily haladást jeleznek a posta történetében, és hogy mily megbecsülhetetlenek rövid hírek küldésére, bizonyítja a franczia-német háború, melynek tartama alatt 1870 deczember végéig 20 millió levelező-lapot küldtek a katonák otthon maradt övéiknek és viszont. Francziaország 1870 szeptember 29-én követte Németország példáját, Luxemburg 1870 szeptember 1-én, Svájcz 1870 julius 23-án, Nagybritannia 1870 október 1-én, Belgium és Hollandia 1871 januárius 1-én, Dánia 1871 április 1-én, Finnország 1871 junius 1-én, Svéd- és Norvégország, valamint Oroszország 1872 januárius 1-én, Spanyolország, Szerbia és Rumélia 1873 deczem- ber 1-én, Olaszország 1874 januárius 1-én, Görögország 1876-ban, Törökország 1877-ben és Portugália 1878-ban léptek az előbbi államok nyomdokaiba. Az egyszerű levelező-lapot nemsokára követték a válasz számára egy tiszta lapot tartalmazó levelező-lapok. A hasznost rendesen követni szokta a mulatságos; a levelezőlapot is sokan arra használták fel, hogy minél több szót Írjanak rá. Mondják, hogy egy nagyszebeni káplár 8777 szót irt fel egy levelező-lapra. Az angol ebben a tekintetben is különb a többinél, mert gyorsírással 33,363 szót irt fel egy angol a levelező-lapra. A levelező-lapokat felhasználták a föld körülutazására is. Berlinben a birodalmi posta-muzeumban van egy levelező-lap, melyet 1878 november 12-én Chemnitzben adtak fel, és mely Nápolyi, Alexandriát, Szuezt, Shanghait, Nagasaki!, Jokohamát, San Franciscoi, Philadelphiát, New Yorkot és Queenstownt érintve, 1879 márczius 11-én, tehát 119 nap múlva ért vissza feladó helyére. A postaszerződés szerint a levelező-lapok 14 cm-nél hosszabbak és 9 cm-nél szélesebbek nem lehetnek. Ujfundland szigete adta ki a legkisebb méretüeket (11 '4 cm, 7 cm). Színezés és kiállítás tekintetében az egyes államok levelezőilapjai igen különböznek egymástól. így például az ujfundlandiak szegélydisszel ellátott fehér papirosból állanak, melyre zöld színnel ^Newfoundland Post Card“ van nyomva. A papiros különben finom vonalakkal hálószerűén van keresztül-kasul szelve, melyet a hal alsó sarokból kilövelő fénynyaláb tör át. Igen szépek továbbá Guatemala és Helgoland levelezői-lapjai is. A levelező-lapok óriási elterjedéssükkel messze túlszárnyalták feltalálójuk reményeit. Nagyban előmozdította ezt az az engedmény, hogy a magánipar készítette és bizonyos czélokra már eleve nyomtatott szövegű lapok is használhatók. Újabban nagyon elterjedtek a képes levelező lapok, melyek valamely tájat, vagy szép épületet, gyakran arczképet ábrázolnak. Ezek legtöbbnyire színesek. Az újságok. Már az ókor ismerte őket. Ilyen újság volt Rómában az „Annales maximi“, szerkesztőjük pedig a Pontifex maximus, (pogány főpap) kinek hihetőleg Numa király tette kötelességévé, hogy a krónikát éréztáblákra irja és a népnek bemutassa. Ugyanezzel adták tudtára a népnek a kormány határozatait, úgy annyira, hogy az annales maximi afféle hivatalos lap volt. Mintegy 4—5 századon át változatlan alakban jelent meg; végre az „Acta populi romani diurna“ (a római nép napi dolgai) czimü napilappal helyesittesitették, melyhez Julius Caesar alatt még az „Acta senatus“-t is csatolták. Rómának tehát időszámításunk kezdetén már politikai újsága volt. A császárság megalakulásával e két lap egy „állami lap“-pá egyesült, mely hasonló volt mostani napilapjainkhoz. Nagy kár, hogy egyetlen egy példány se maradt belőle ránk, noha tartalmáról igy is tájékozva vagyunk. Harczi tudósítások, gladiator-viadalok, csodálatos természeti jelenségek, népünnepek leírása nem hiányzottak belőle; főrészét mégis az udvari hírek, a császárok dicsőítése stb. töltötték ki. Róma pusztulásával megszűnt az ujságügy is és csak a bizan- czi udvarnál tündöklött egy ideig gyenge visszfénye; végre a nép- vándorlás ezt is eltörölte. Uj életre ébredt az ujságügy a könyvnyomtatás feltalálásával; eladdig az obsitos katonák és a vándordalnokok voltak a hirhor- dók. A mai ujságügy kezdete azokban a levélbeli közleményekben keresendő, melyeket a nagyobb városok tekintélyesebb kereskedői külföldön tartózkodó fizetett levelezőiktől kaptak, s melyekben az üzleti híreken kívül politikai hírek is bennfoglaltattak. Ezen újdonságokat időmultával kinyomatták és mint vándorlapokat terjesztették. A legrégibb ilyen vándorlap 1493-ból való. Csak a reformáczió eszméi teremtették meg a rendes napilapokat, melyek közül az első német lap 1609-ben Strassburgban jelent meg. Az első bécsi lap a XVII. század harmadik évtizedéből való. Hazánkban Béla Mátyás szerkesztette az első lapot „Nova Posoniensia“ czimen 1721-től 1722-ig; e század negyvenes éveiben született meg az „Ofner Merkurius“, hatvanas éveiben a,, Pressburger Zeitung“, végre 1780-ban, szintén Pozsonyban látott napvilágot az első magyar lap is, a Ráth Mátyás szerkesztette „Magyar Hírmondó“. Mindezek azonban csak heti lapok voltak; az első német napilap 1660-ban Lipcsében jelent meg. Velenczében 1536-ban kéziratok — notizie seritte — jelentek meg, melyek egy gazzetta fizetése után nyilvános helyeken olvashatók voltak; ezen pénznek a nevétől ered az újságnak franczia, spanyol, angol, orosz, lengyel s román nyelvben használt neve. (Folytatás következik.)
