Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-11 / 50. szám
50. szám. 1909. dec. 11. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 5. oldal. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, december 12. „Nékem mind életemben, mindhalálomban nyereségem a Krisztus“ (Pál apostol levele filippi-be- liekhez, I. rész, 21. vers). Ha ismerjük Pál apostol életét, méltán kérdezhetjük, hogy mi adott neki erőt,hogy annyi szen- ■ védést zúgolódás nélkül eltűrjön s hogy minden szenvedései mellett is buzgón hirdette az igazságot. Nincs más felelet ezekre csak az, mit ő ad, hogy t. i. neki mink életében, mind halálában egyetlen nyeresége a Krisztus volt. Nem bánta ő, ha szenvednie kellett, csak Krisztus legyen vele; nem félt a haláltól sem, mert tudta, hogy vele a Krisztus. Hát mi milyen nyereséget keresünk az életben ? S ha találtunk valamit, megtart-e az minket az életre? Bizony mi a földi javakat tartjuk a legnagyobb nyereségnek s azért mindenek előtt ezekért küzdünk, ezekért élünk, pedig ezekben nincs megtartó erő, mert ezek mind mulandók. Csak a Krisztus lehet igazi nyereségünk: azért keressük s ha megtaláltuk, tartsuk meg Öt a mi szivünkben. Héttő, december 18. „Valaki pedig iandik a vizböl, melyet én adok neki, meg nem szomjuhozik örökké“ (János ev., IV. rész, 14. vers). Ha ma tápláltuk testünket s oltottuk szomjunkat, holnapra ismét megéhezünk és megszomjuhozunk; azért szüntelen kell munkálkodnunk, hogy legyen mivel testünk éhségét és szomjúságát kielégitsük. Ha pedig gondoskodtunk testünkről, nem kell-e gondoskodnunk lelkűnkről is ? Lelkünk éhségét és szomjúságát is ki kell elégítenünk, ha azt akarjuk, hogy se testünk, se lelkünk ne éhezzék vagy szomjuhozzék. Lelkünk éhségét és szomjúságát az Ur Jézus Krisztus evangéliuma elégíti meg és megelégiti akképen, hogy a ki eszik az örökélet kenyeréből és iszik az örök-élet vizéből, a Krisztus evangéliumából, soha meg nem éhezik és meg, nem szomjuhozik. Tápláljuk azért lelkünket az Ur Jézus Krisztus evangéliumával ! Kedd, december 14. „Mindeneket elfedez, mindeneket hiszen, mindeneket reményt, mindeneket eltűr“ (Pál apostol I. levele a korinthus-be}iekhez, XIII. rész, 7. vers). A legnagyobb hatalom e világban a szeretet. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az 0 egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen O benne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen.“ „Szeressétek egymást, mint én is szerettelek titeket, mert arról ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek“, monda Jézus. „Szeressed a te Uradat istenedet. — és szeressed a te felebarátodat, mint magadat“ — ez az Ur Jézus evangéliuma. Halljuk-e ezeket és mégis tartjuk-e? Ha igen, akkor boldo- . goknak mondhatjuk magunkat; ha nem, mi magunk dobtuk el magunktól a boldogságot. Imé a szeretet mindeneket elfedez: Isten szeretető a megtérő bűnösnek megbocsát, mi nekünk is . meg kell - bocsátanunk az ellenünk vétkezőknek. A szeretet mindeneket hiszen, mindeneket reménye és mindeneket eltűr, mert az Istenhez vezet. Szerda, december lő. „Szakgassátok sziveteket, nem ruháitokat és térjetek a ti Uratokhoz, Istenetekhez“ (Jóéi prof., II. rész, 13. vers). A régi zsidók, mikor szenvedés érte őket, vagy mikor bánattal gondoltak Isten törvényei ellen elkövetett bűneikre: ruháikat megszakgattá'k a külső gyász jeléül, de azért sokszor sziveikben ’ csak olyanok maradtak, mint voltak. Azért mondja a próféta, hogy ne ruháikat, hanem sziveiket szakgassák meg azok, kik Istenhez akarnak térni. Mindnyájan elismerjük, hogy bűnösök vagyunk, tehát mindnyájunknak meg kell térnünk. Induljunk el hát a megtérés utján, tisztítsuk meg sziveinket és kérjük Isten bűnbocsátó kegyelmét. Ha pedig úgy érezzük, hogy kegyelmet ‘nyertünk Isten elótt, többé ne vétkezzünk. Csütörtök, december 16. „Fiacskáim, senki titeket el ne csaljon. A ki igazságot cselekszik, igaz az, miképen Az is igaz“ (János I. levele, III. rész, 7. vers). Gyarlók vagyunk mindnyájan. Ha el is határoztuk, hogy megállunk az igazság utján, a bűn csábítása gyakran elcsal minket a mi Htunkról és megejt. Be kell azért látnunk, hogy a bűn a mi legnagyobb ellenségünk, mely a mi boldogságunkat fenyegeti, a mely.ellen tehát teljes erőnkből harcolnunk kell. A bűn ellen való harcunkban Isten kegyelme támogat; kérjük buzgó imádságban Istenünket, hogy ne vigyen kísértetik1, vagy ha jónak látja, hogy a hűn kísértése által megpróbáljon, adja az () szent lelkét, in elv megerősítsen hitünkben, hogy senki és semmi el ne csaljon, el ne szakasszon Tőle és az igazságtól, mely vagyona Jézus Krisztusban. És O megsegít és diadalt ad a bűn ellen az élet boldogságára. Péntek, december 17. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, kik iaz Istent szeretik, mindenek egyaránt javokra. vannak“ (Pál apostol levele a róma-beliekhez, VIII. rész, 28. vers). A ki az Istent szereti, annak javára vannak az élet örömei; mert az Isten áldásait látja azokban: azért azokat lelke javára is használja. A ki az Istent szereti, annak javára vannak az élet szenvedései; mert tudja, hogy a jó Atya meglátogatja azokat, a kiket szeret, hogy megerősítse őket a jóban: azért nem zúgolódik, hanem békén tűr abban a reménységben, hogy Isten a szenvedések által is gyermekei boldogságát munkálja. Hogyan fogadjuk és élvezzük Isten áldásait ? Sokakat az élet örömei büszkékké és kemény szivüekké tesznek, tehát Istentől és az O törvényeitől elvonnak. Hátszélet szenvedéseit hogyan tekintjük ? Csapásnak és Isten haragjának és azokban békéiden szívvel gyakran a kétségbeesésbe rohanunk. Jól van-e ez igy? Nincsen! Mert tudnunk kellene, hogy a kik Istent szeretik, azoknak mindenek javokra vannak, javokra az örömek és a szenvedések egyaránt. Azért úgy is kellene élnünk! Szombat, december 18. „Lészteknékem tanúim Jeruzsálemben és egész Júdeábán, Samariában és e földnek mind végső határáig“ (Cselekedetek könyve. 1. rész, 8. vers). A keresztyének tanúi az Ur Jézus Krisztusnak, annak, hogy az O evangéliuma minden hivők üdvössége. De csak az igazi keresztyének, a kik nemcsak nevükben, hanem életük minden cselekedeteiben valóban keresztyének. Hajdan a pogányok is elismerték, hogy a keresztyének jobbak, mint egyebek; ma pedig sok keresztyén roszabb a pogánynál. Miért? Azért, mert sokan a keresztyének közül mégelégesznek azzal, hogy ők a Krisztusról neveztetnek, életük cselekedetei pedig roszabhak a pogányokéinál. Azért, atyáinfiai, ha keresztyének vagyunk, mutassuk meg életünkkel azt, hogy a Krisztusnak vagyunk tanúi, tanúi annak, hogy nincsen más útja az üdvösségnek, mint a melyet O mutatott, mi pedig azon járunk. Youngstown, O. Mankó AI. Gyula. ref. lelkész.
