Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-04 / 49. szám
49. szám. 1909. dec. 4. 5. oldal. „Amerikai Magyar Beformátusok Lapja” Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, decim her 5. „Emlékezzetek meg az l’r Jézus beszédéről, hogy O azt mondotta: Jobb adni másnak, hogy nem venni“. (Apostolok cselekedetei, XX. rísz, 35. vom.) Jobb adni másnak, hogy nem venni. Ez igaz, ha meggondoljuk, hogy annak adnak, ki szükségben van és az ad, a kinek van miből adnia. De igaz ez abban az értelemben is, a melyben azt Jézus .mondotta, hogy t. i. jó a kónyörületesség, jó megmutatni a szív igaz szeretet embertársaink iránt. Igen, jó ez, mert lelki Őrölhet szerez annak, a ki ad. Hogy állunk mi ebben a kérdésben ? Adunk-e, vagy kapunk ? Ha adunk, milyen szivvel segítünk se gélvre szorult testvérünkön ? Ha kapunk, milyen szivvel fogadjuk a jó adományt? Adjunk bőségesen és jó szivvel, soha se fukaron és hiuásgból ! Fogadjuk a segítséget köszönettel és hálával viszonozzuk azt. Hétíö, december 6, ,,Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket“. (Máté év. V. rész, Ki. vers.) Mit ér az a fa, amely folyton virágzik, de sohasem terem; mit ér az olyan vallásosság, melynek nincsenek jó gyümölcsei a cselekedetekben ? Pedig hányán vannak az emberek között, kik azt mondják, hogy van hitük, mi pedig nem látjuk az ő cselekedeteiket? Mutasd meg a te cselekedeteidet a te hiteddel és a te hitedet a te cselekedeteiddel! Sem a cselekedetek nélkül való hit, sem a hit nélkül való cselekedetek nem üdvözítenek. Az igaz hitnek, mint jó fának, mindig vannak gyümölcsei a jó cselekedetekben és az igazán jó cselekedetek csak hitből származhatnak. Azért úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, lássa pedig mindenek felett a mindeneket látó és tudó Isten, hogy a szerint Ítéljen meg titeket ! Kedd, december 7. „Te tanítasz meg engemet az élet ösvényére“. (Zsoltárok könyve, XVI. rész, 11. vers.) Olyanok vagyunk, mint a vakok, kik nem tudják, hol és merre járnak, mig meg nem tanít minket is az Isten az Ő törvényeire s nem vezet azok által az élet ösvényére. Vakok vagyunk-e még ? Nem látjuk-e, hol és merre jár a mi életünk? Nem ismerjük még az Isten törvényét, mely a Jézus Krisztus evangéliumában van ? Ha ismerjük, ha Isten miket is világosságra vezetett, világosságban járunk-e és megtaláltuk-e, a mit kerestünk, szivünk nyugalmát és az örök életre vivő utat? Sajnos, bár ismerjük, hogy mi vezet az élet ösvényére, nem sokat törődünk azzal, nem sokat gondolunk lelkünk javával; futunk és fáradunk az élet gyönyörűségei után s nem látjuk, hogy mind messzebbre megyünk az élet igaz ösvényétől, melyre Isten és Jézus által tanít. Térjünk az élet ösvényére, atyám fiai ! Szerda, december 8. „.Jézust akarjuk látni!“ (.János ev. XII. rész, 21. vers.) Igen, .Jézust akarjuk látni, az 0 bölcsőjéhez készítjük magunkat az adventi napokban. De vájjon készitjük-e magunkat s ha igen, hogyan készítjük magunkat, hogy őt megláthassuk? A készületnek csak egy útja van s ez a megtérés. Meg kell térnünk arról az útról, a melyen eddig jártunk s a mely nem közelebb, hanem mindig távolabb vitt a Jézustól. Ha Jézust akarjuk látni, akkor induljunk el még ma, mint egykor ama keleti bölcsek, hogy idejében lássuk azt, ki minket is megajándékoz azzal, a mit Tőle várunk, életünk boldogságával. Ha pedig egyszer elindultunk Öt látni, semmi se terítsen vissza a mi utunkról; ha Öt megtaláltuk, semmi se szakasszon el Tőle ! Csütörtök, december 9. „Mosódjatok meg, tisztuljatok meg; vigyétek el szemeim elől a fi cselekedeteitek gonoszságát: tanuljatok jót cselekedni és igyekezzetek az igazságra !•' (Esaiás próféta könyve, I. rész, 16., 17. vers.) Csak az láthatja meg a Jézust, ki megtisztul az ő bűneiből. Es ismerjük be, testvéreim, hogy mi mindnyájan bűnösök vagyunk, mert nem olyanok a mi gondolatunk, nem olyanok a mi cselekedeteink, mint a milyeneknek kellene lenni. Mosódjunk meg hát, tisztuljunk meg a mi szivünkben, tanuljunk jót cselekedni és igyekezzünk az igazságra ! Ne féljünk, Isten kegyelme mellettünk áll s ha mi csak akarjuk, Ö a mi akaratunkat diadalra viszi. Mit látunk pedig az emberek között? Azt, hogy a bűnös ember jobban szereti a bűnt s annak ideig-óráig tartó gyönyörűségét; mint lelkének tisztaságát, mint magát a jó Istent. Atyámfiái ! Mi ne tartozzunk ezek közé ! , Péntek, december 10. „Jóllehet édes e ' világ és jó ami szemeikkel nézni a napot: de ha sok esztendeig él is az ember, mindazáltal emlékezzék meg a sötétségnek napjáról“. (Prédikátor könyve, XI. rész, 7. 8. vers.) Édes az élet és jó a mi szemeinkkel nézni a napot, ha jó sorsban vagyunk, ha szegénység, betegség vagy szomorúság nem terhel. De édes az élete még annak a szegénynek is, kinek alig van meg a betevő falatja; édes az élet s ragaszkodik ahhoz még a betegségben sínylődő is, mert szívesen adja javait, hogy meggyógyuljon; édes az élete a szomorúság látta embernek is, mert vigasztalást keres az ő bánatára. A ki jól él, hamar elfeledkezik arról, hogy meg kell egyszer halnia: de a szenvedések, a nyomorúság és bánat megtanítják az embert, hogy el ne feledkezzék a sötétség napjáról, a halálról. Ezért a szenvedések az ember javára vannak. Szombat, december 11. ,,Kiki az ő felebarátjának segítséggel vagyon.“ (Ésaiás prof. könyve, XLI. rész; 6. vers.) Vájjon úgy vagyon-e? Nem azt, látjuk-e, hogy az emberek elfeledkeztek arról, hogy testvérek és felebarátok mindnyájan, tehát egymást szeretniük kellene és egymásnak segítségére kellene lenniük? Bizony úgy van az ma is, a mint azt amaz egykori bölcs mondá: Az embernek az ember a legnagyobb ellensége. De jól van-e? Ha nincsen, a minthogy nincsen, arra kell törekednünk, hogy jobban legyen, hogy tehát ne csak tanítsuk, ne csak olvassuk, hogy egy Atyának vagyunk gyermekei, hanem életünk cselekedeteivel is megmutassuk. Azért kiki az ő felebarátjának segítséggel legyen, tehát ne gyűlölje, ne üldözze azt, hanem szeresse. így cselekedve, majd méltán mondhatjuk, hogy mi is keresztyének vagyunk, mert a mit .Jézus tanít, azt mi nemcsak hisszük, hanem követjük is. Youngstown, O. Mankó M. Gyula. ref. lelkész.
