Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-12-04 / 49. szám

0. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 49 szám. 1909 dec. 4. ÖRÖMHÍR. 1909. december 12. (Olvasd el Pál apostolnak a Timótheushoz írott második levele IV részének, i—8 és 16—18 verseit.) Bibliai szótár. Thessalónika. Régi görög város, a hol Pál apostol egyházat alapított, — Mai nev e Saloniki; hadi kikötővel van ellátva s össze­köttetésben áll Belgrad, Szófia, Adrinople és Konstantinápoly, lval. Lakossága 100.000-et számlál. Galátzia. Kis Ázsiában a Gallok által elnevezett város, hol Pál apostol két ízben időzött. Az itteni népekhez irta Pál apostol leve lét, melyben buzdítja őket, hogy álljanak ellent a hamis próféták­nak. Dalmácia. A legdélibb részén az Ausztriai tartományoknak, az Adriai tenger partján. Hegyes és terméktelen vidék. Lakossága mintegy 600.000. Mark, Az evangélista, ki sok ideig Pál apostolnak kisegítő társa volt, később azonban egy összeszólalkozás miatt egymástól elváltak. Halálának ideje, eltemetésének helye bizonytalan. Efézus. A római uralkodók ideje alatt hires várossá fejlődött. A Diana templom s más egyéb régi nevezetességek maradékai ke­rültek elő az ásatások alkalmával. A város ma már romokban hever, nem messze tőle egy kis falucska van, Aiasoluk. Lukács. Egyike az evangélistáknak. Az apostolok cselekede. teiről irott könyv Írója. Születéshelye valószínűleg Antiochia. Lukács állítólag a 70 tanítványok között is volt, s ugyancsak ő volt egyike ama két tanítványnak, kikkel Jézus feltámadása után az Emmausi utón találkozott. Később Pál apostolnak hü munka­társa lett, a miről a cselekedetek könyve tanúskodik. A mai leczke. Pál apostolnak működése immár a befejezéshez közeledik. A nagy ember életét most más a halál fenyegeti; azért elérkezettnek látja az időt arra, hogy forrón szeretett tanítványát, Timótheust, hivatásának pontos teljesítésére intse. Gyengéden figyelmezteti őt hogy hallgatóinak nem politikai előjogokat bizto­sítson, avagy világi örö­mök túlságos élvezetét, hanem prédikálja nekik az igét mind alkalmatos mind alkalmatlan időben. Adjon nekik örök életre való táplálékot az igék­ben. Mert — úgymond — lészen olyan idő, mely­ben az igaz tudományt el nem szenvedik, hanem az ő tulajdon kívánságuk szerint gyűjtenek tanító­kat. A mai kor vallásos vi­szonyai különösen hason­lítanak Pál apostol és Timotheus életének eme korszakához. Igaz, hogy a tanítványok gyűjtése állandóan tart, de azért van idő, mikor az emberek általá­ban, vagy jobban, vagy kevésbbé vonzódnak Krisztushoz. Korunk meglepően csekély számát mutatja azoknak, kik valóságban köve­tik Jézust. Ha megtekintjük a kételkedő hitetlenséget, a féktelen aranyhajhászatott s mindezek következményeit, kétségkívül belát­juk Pál apostol ama mondásának igazságát: a mennyei igazságtól. az ő füleiket elfordítják, a kik pedig az örök élet szellemével táp­lálják lelköket, azok nem fogják elhagyni Krisztust soha sem. A mai kor szülői sokat aggódnak gyermekeik jövője felett, ha a szülői védő szárnyak alól ki kell bocsátaniok azokat. Féltik őket a lelketlen tudomány, a hitetlenség, az erkölcstelenség csábos kisér- teteitől. Van rá elég okunk. De kíséreljék meg csak a gyermekei­ket már a szülői hajlékban úgy nevelni, hogy megszeressék a tisz­taságot, önzetlenséget, igazságot s a kegyes életet, melyhez azonban nélkülözhetetlenül megkivántatik, hogy ők maguk legyenek élő példák a szent élet gyakorlásában, majd akkor tapasztalni fogják, mily erős vár a mi Istenünk, mily boldogság haladni Jézus nyom­dokain. Tapasztalni fogják, hogy a ki O reá építette életét, azt ostromolhatják, de meg nem hódíthatják a kisértetek soha. Timótheushoz irott levele IV-ik részénekj második felében Pál apostol meghatóan értesíti tanítványát közelgő haláláról. Pál apos­tol érzi, hogy küzdel­mekkel teljes életét nemsokára a halál fogja bevégezni, azért magához vervén az l'r vacsorái szent jegye­ket, a lelki megelége­dés édes megnyugtató hangján hangoztatja: én immár ama nagy harcot megharcoltam, futásomat megfutot­tam, hitemet megtar­tottam, végezetre elté­tetett nekem az igazság koronája. Itne az isteni gond­viselés körülbelül 67 évet engedett megama nagy férfiúnak, ki az őskeresztyénségnek egyik leghatalmasabb oszlopa volt. Ha élete nem terjedhetett is az emberi életnek meg­ígért utolsó határig, azért befejeztettnek mondhatjuk még is s a nagy, áldott emlékű férfiú megérdemli az elismerést, a dicséretet, — az egyetlent, a mit neki megadhatunk s megadni is tartozunk. Tanuljuk meg tehát az ő általa irott könyvéből vájjon milyen az élet Krisztussal, s milyen az élet Krisztus nélkül. Kövessük az ő intését, melyeket szentkönyvünkben a bibliában megörökítve találunk, s melyeket ha megtartunk, mi is oly nyugodtan várhat­juk majd a szabaditó halált, s nyugodtan állhatunk meg az örök bíró itélőszéke előtt. Miként Pál apostolnak, úgy nakünk is meg- adatig az életnek koronája. Tanulság. 1. A sorssal küzd, harcol az ember egész éltében, s megnyug­vással győz rajta, ba tűrni tanult. (Szentmiklósy.) 2. Az élet rövid béke, hosszú harc. És a halál rövid harc és hosszú béke. (Petőfi.) 3. A hit által való nemes harcot harcold meg; ragaszkodjál az örök élethez, melyre hivattattál is. (I. Tim. VI : 12.) 4. Az idejekorán mondotj beszéd, óh milyen igen jó. (Példa­beszédek XV : 23.) So. Bend, Ind. Bertók Béla, ref. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom