Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-13 / 46. szám
4ß. szám. 1909 november 13. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 3. oldal. TARCA. c7RESE. Irta: Heltai Gáspár, (élt 1520—1575.) Egy igen gazdag ember fia, kinek az atyja, halála után sok marhát hagyott vala, nem igen sok idő múlva alá kezde szállani és igen elszegényedni. Vala ennek egy jámbor vén szomszédja, ki mondhatlan igen szegény vala, de ném sok esztendő múltán igen marhás lön és igen meggazdagula. Az'ifiu, ki szegénységre jutott vala, a szomszédhoz méné és szépen szóla annak, mondván: Én édes uram, jó szomszédom, mi oka annak, hogy én igen marhás embernek fia lévén, annyira elszegényedtem, hogy csak alig vagyok. Te pedig oly igen szegény valál, hogy csaknem koldulásra jött vala dolgod; de mostan igen gazdag vagy, majd te magad sem tudod marhádnak számát. Kérlek tégedet jó szomszéd uram, jelentsd meg, mi módon jutottál a sok marhához. Tudod mely jó szomszéd vala az apám; az ő barátságáért müveid és jelentsd meg énnékem azt a módot, hogy én is megtanulhassam. Mert nyavalyásul vagyon dolgom. Monda a vén szomszéd: Úgy vagyon. Az apád jó barátom vala és ő érette megművelem és megmondom, miképen én meggazdagultam. De úgy, ha senkinek meg nem jelented és meg nem mutatod. Felele az ifjú és monda: Bizony nem jelentem, meg sem mutatom senkinek. Monda a vén szomszéd: Jó fiam, a te kapud felett két fecske lakik. Ez esztendőbeni nyárban mindenkoron reggel felkelj, mikoron a fecskék reggel énekölni kezdnek. És nagy figyelme- teséggel hallgass reá, mit mondjanak. Egy napon jeles dolgot hallasz tőlek. Mert ketten csoda dolgot kezdenek egymással beszédem, melyből tanácsot vehetsz és nagy bölcseséget a meg- gazdagulásra. Mind megmondják azok, hol kell a kincset keresni és miképen kelljen azt találni. Holnap ismég jöjj hozzám és egy szent tárgyat adok; akkoron megmondom, mit cselekedjél avval. És elméne a vén szomszéd és fel vön egy csontocskát a földről és egy ruhába varrta azt. És másod nap megadá az ifjúnak, mondván: im szent tetem vágyón ebben. Minden reggel, mikoron meghallgattad a fecskéket, és azok a mezőre mennek, te is elmenj, először a házba, és a szent tetemmel illessed az asztalt és az ágyat, a padokat, a táltartókat stb. És onnét kijővén, a pitvart, abban a szuszékokat, kádokat stb. Onnét menj el a pincébe és a szent tetemmel illessed az ászkokat, az ajtókat. Onnét menj az istállóbba, illessed a válukat, az pajtában a jászolokat, a csűrben a csürbálványokat, a kertben a gyümölcsfákat stb. Onnét menj a szőlőbe és megkerüld a szőlőt. És meglátod jó fiam, mely igen szentséges legyen ez és mely igen nagy áldása legyen. Az ifjú igen megköszönvén, el vivé az ereidét és úgy csele- kedék, miképen őtet tanította vala a vén szomszéd. Midőn pedig harmadnap reggel felkölt volna, és a fecskéket megleste volna, tehát mind felesége, mind házanépe erősen aluszik. A szomszédok készen kimennek szántani és a szőlőbe kapálni. A szomszéd- aszonyok tehát megfejték az ünőket és készen kihajtották őket a több barmokkal egyetemben. Magában kezde ezokért gondolkodni, mondván: Bezzeg nem jó igy. Pokol útban jártam eddig. Nem csoda, hogy elszegényedtem. És bemenvén a házba, meg- szólitá a feleségét: Kelj fel Rebeka. Emeld fel a nehezedet. Nem jól vágjm a dolog. Nem ug\7 élnek az emberek. Imé lásd meg, hogy ott áll az ünő; még berekesztve vagyon a borjú, maga a szomszédság készen ki is hajtotta minden barmát. Reggel ez okáért eképen kezdé felköltögetni háza népét és ő maga is a fecskéknek tanácsát meglesni. Annak utána a szobába menvén az ereklével és illetvén az asztalt, a padokat stb., látá, tehát mindenütt darab kenyerek és maradék borok vannak. Mosatla- nok a tálak, töröttek a fazakok és félesztendőtő) gyűjtött szemétek, rozsdás nyársok, serpenyők és vágó kések stb. Annak utána a pitvarba vivén az ereklét, tehát lukasok a szuszékok és a disznók behágtanak a kádakba és nagy kárt töttenek. Ezen- képen a pincében is és a szőlőben csak kárt láta stb. Kezde ez okáért ő magába mondani: Ennek előtte reggel virradtáig és szinte eleget aludtam; annak utána mórálván eg}7 kévésig, mindjárást felestökre mentem, minden gondomat feleségemre és bére- simre hagytam. Lám rosszul vagyon dolgom. Nem csoda, hogy elszegényedtem. No nem jó más ember szájával enni. No bezzeg a fecskékkel reggel felkelek és elhordozom az ereklét. Mikoron esztendeig elhordozta volna eképen, haza vivé ennek utána az ereklét a vén szomszédnak, mondván: Jó szomszéd uram, igen köszönöm te kegyelmednek a jó fecskés tanácsot és a szentséges ereklét. Áldott dolog volt. Igen megszaporodott ez esztendőben minden marhám. Mir den elegem vagyon. De gonoszul valék annak előtte. Monda a vén szomszéd: Megnyitot- tad-é az ereklét? Felele az ifjú: Nem. Megnyitá ezokáért a vén szomszéd és megmutatá néki a csontot. Monda az ifjú: Ez pedig ló csont. Monda a vén szomszéd: Az bizony. Látod-é, hogy nem ez szaporította meg a marhádat, hanem hogy mindennap elmen- vén házadhoz és örökségödhöz láttál, az művelte a szaporodást. No mit tanítanak a fecskék? Felele az ifjú: Bizony erősen lestem, hogy velem szóljanak, de soha nem szólának- De addig hallgattam reggel fecsegéseket, hogy immár elszoktam a reggeli álomtól és örömest és minden nehézség nélkül felkelhetek és ottan dolgomat tehetem. Mondá a vén szomszéd: Csak ebben maradj immár, és soha el nem szégyenyedel. 'éSSSsCWPEr X E fabulának az értelme olöoaör azt jelenti meg, honnét legyen, hogy az emberek elszegényednek. Tudniillik ebből, hogy tunyák és restek, és csak a testnek gyönyörüségit keresik. Nem vigyáznak és reggel az Istennel nem beszélnek és nem imádkoznak őnéki. ..... » Továbbá, bogy hivatalokban restek és gondviseletlenek. Annak utána inti e fabula a resteket és tunyákat, hogy ébren legyenek és könyörögvén az Istennek, az ő hivatalokban a munkálkodásban szorgalmatosak legyenek. Mert az efféle munkálkodó híveknek munkájokat megáldja az Ur és áldását adja. Mint Salamon mondja: Az Urnák áldomása tészen gazdaggá. Ismét a bölcs: A rest kéz megszegémót. A munkálkodó kéz meggazdagit. Ne várjad ezokáért a sült galambokat az égből szájadba; hanem az Isten parancsolatjának általa megindittatván, munkálkodjál és Isten megáldja munkádat.
