Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-13 / 46. szám
2. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 4G. szám. 1909 nov. 13. Homesteadi magyarok ünnepe. Verőfényes napsugaras időben, körülbelül háromezer főnyi, ünneplő ruhába öltözött magyarság részvételével, festői felvonulással és megható egyházi szertartással ünnepelte a homesteadi és vid. ref. egyház hivő közönsége okt. 31-én azt az örvendetes eseményt, hogy a templomi ingatlanokat körülvevő gyönyörű kerítést rendeltetésének átadhatta, az egyházi építkezésre a koronát a toronygomb alakjában elhelyezhette és a templom felszentelésének öt éves évfordulójánál, mint határállomásnál hálaadó szívvel megállapodhatott. Az ünnepély külső lefolyásában határozottan oly megkapó volt, a minőt igen ritkán lehet bárhol is rendezni. Maga azon egyetlen körülmény, hogy az ünnepélyre 32 egylet vonult ki részben testületig, részben nagyobb Számú képviseltetéssel, biztos mutatója annak, hogy a homesteadi és vid. ref. egyház közönsége bírja a környék magyarságának osztatlan tiszteletét és becsülését. Az ünnepély pontos elrendezése, a vendégszeretet megnyilatkozása az ünneplés belső tartalma pedig azt bizonyítják, hogy az egyháznak derék elöljárói, lelkes tagjai és fáradhatlan buzgóságu népe javáért szívvel, lélekkel munkálkodó, mindenki által igazán szeretett lelkipásztora van. Ritka jelenségnek kell tekintenünk azt is, hogy ez az ünnepély a magyar testvériség összeforrasztó magasztos ünnepe volt. Valami elragadó látvány volt, a mint a szem megállapodott azon a zászlóerdőn, mely a templom minden helyét betöltötte. Megjelentek nemcsak a református, de a vegyes, sőt a rém. és a gör. kath. egyházak templomi és bs. egyletei, sőt megemlítésre méltó ritka jelenség, hogy a homesteadi és vid. magyar reformátussággal együtt ünnepelt a hazafiatlannak kikiáltott tótság is, a mennyiben az ő egyleteik is, noha egyetlen magyar reformátust nem bírnak tagjaik között, testületi megjelenéssel tüntettek a magyarok mellett. Az a példa, melylyel a homesteadi különböző felekezetbeli, de egymást megbecsülni tudó lelkipásztorok viselkedésükben és templomi tanításaikban híveik előtt járnak, valóban követésre és utánzásra méltó. Homestead utcái már a kora reggeli órákban szokatlan elevenséget mutattak. Huszárok vágtattak az utcákon, fehér ruhás koszorús leányok érkeztek a közeli plézekről, egyletek szedelözködtek gyüléstermeik előtt, zászlók lengtek a magyar negyed házain, egyszóval mindenki tudatában volt annak, hogy Homestead magyarsága nagy ünnepélyre készül. Mire elérkezett 10 óra, sürü tömeg lepte el a Sacnger Hallt, hol a gyülekezés központja volt és az egyletek fogadása történt. A példás rendben sorakozott egyletek sokasága, mint valami hömpölygő áradat hullámzott Homestead szép utcáin a magaslaton fekvő impozáns református templomhoz melynek ormain magvar trikolort és amerikai zászlót lengetett a reggeli enyhe szellő. A menetet a duquesne ref. dalárda nyitotta meg, elől a 19 tagot számláló remek szép lovasbandériummal. Azután jöttek a roppant számú tagokkal kivonult egyletek, kiki a maga zászlója alatt, a bizottságok pedig a helybeli református egylet, mint vendéglátó egylet társaságában. Megváltozott a kép, midőn a magánosok fogatai és a koszorús lányok két óriási, feldiszitett kocsija vonta magára a közfigyelmet. ‘ A menetben szebbnél szebb zászlók alatt testületileg részt- vettck: A Pittsburg, és vidéki magyar ref. 15. és E. Egylet s enek wil- locki, whitsetti és broughtoni osztályai, a Duquesnei I. magyar ref. B. S. Egylet s ennek mckeesporti, willocki és brucetoni fiókjai a duquesnei magyar rézbandával; a duquesnei ref. dalárda, a Donorai I. M. református B. S. és Templom-Egylet, a Leechburgi 1. Árpád M. 13. S. Egylet, a Monesseni I. M. B. S. Egylet, a Mille. niumi Bányász B. Egylet federali osztálya, a Vanmeteri Szűz Mária Egylet, a homesteadi Szent János tót gör. kath. Egylet bandával, a tót protestáns szövetségnek homesteadi, braddocki és walli osztályai, a Homesteadi ref. B. S. és E. Egylet bandával, a Verhovay B. S. E. homesterdi (89. sz.) fiókja bandával, a Homesteadi Szent Antal magyar gör. kath. B. S. és E. Egylet, a homesteadi I. M. B. S. E. Egylet és ennek buttleri osztálya. Bizottságokkal képvis Itették magukat: a McKeesporti I. M. ref. B. S. Egylet, a Martinsferry, 0. és vid. I. M. B. S. Egylet, a Homesteadi,Szent Antal gör. kath. Egylet pittsburgi osztálya; a Verhovay B. S. E. elizabethi fiókja; a Conneauti, O. I. M. ref. B. S. E.; a Braddocki I. M. B. S. Egylet, a Ref. Egyesület dai- sytowni osztálya. Az ünnepély egyházi része a templomban ment végbe, hova a közönségnek csak egy része, mintegy 500 ember fért be. A templomban minden talpalatnyi hely el volt foglalva, ugyannyira, hogy maga a lelkipásztor is csak iigygyel bajjal tudott feljutni a szószékre. Az emelvényen gyönyörű látvány volt a magyar és amerikai diszzászlók sokasága. A szertartást a duquesnei derék egyházi dalárda szabatos éneke nyitotta meg, melynek elhangzása után az egész gyülekezett örömre hangolt szívvel énekelte a 33-ik szép zsoltárt. Majd a lelkész Nt. Harsányi Sándor lépett a szószékre és sziveket megkapó hálaadó imádságot mondott és ünnepi alkalmi beszédben méltatta a fényes nap jelentőségét. Az adakozók hosszú névsorának a lehetőséghez képest való gyors felolvasása után ismét a dalárda zenditett rá és ekkor a koszorúslányok körülállván az Urasztala előtt állványon elhelyezett, feldiszitett, virágos és szalagos arany gömböt, a lelkész megáldotta azt. Ezután példás szép rendben kivonult a gyülekezet a templom előtti térre, hol a lelkész szintén rövid beszédet intézett az ott türelmesen várakozó közönséghez. Mialatt a mesterek a torony gombot a csigához erősítették volna, if'j. Tóth János bizottsági elnök neje lelkes szavak kíséretében megkoszorúzta azt, a leányok pedig gyönyörű virágokkal borították lie. Ekkor a lelkész átadta a mestereknek a gombba elhelyezendő iratot, mely magában foglalta az egyház rövid történetét, a templom alapkövének, felszentelésének, orgona, harang, szószék felszentelésének dátumait, az az alapitó egyháztanácsosok és a jubileumi évben működő egyháztanácsosok névsorát, az ünnep alkalmából védnökökül megválasztott egyleteknek s végül a toronygomb keresztszüleinek diszes névsorát. Ezen okmányok elhelyeztetvén, a ragyogó fényességű toronygomb lassan kezdett emelkedni a magasba, mig elérte szerencsésen rendeltetési helyét, hol a mester által oda erősittetett. Az emlékezetes napon két kisded is lett a homesteadi templomban keresztelve, és pedig Nyisztor .József és neje szül. Fisher Julianna szülők Emma Viola leánykája és Kállai József és neje szül. Juhai Anna szülőknek Margit Zsuzsánna leánya. Az egyházat számosán üdvözölték a távolabbi plézekről is. A szertartások végeztével Seregély Sándor derék honfitársunk intézett a templom lépcsőiről lelkes köszönő beszédet a közönséghez. Az ünnepély szép lefolyása dicséri a derék elöljáróságot, mely lelkészszével és főgondnokával élén, mindent elkövetett, hogy a nap története örökké elfeledhetetlen legyen. Az érdem nem egyeseké, hanem az egész gyülekezeté, mert a mit produkáltak, az mindnyájok dicsősége. A kerítést az áldozatkész ungmegyeiek kezdeményezték és az elvitathatatlanul az ő érdemük, hogy az egyház ily értékes (1200 dolláros) ajándék birtokába jutott. A toronygomb, melynek felszentelése képezte tulajdonkép az ünnepély tárgyát, az egész gyülekezet tündöklő buzgóságát hirdeti és bizonysága annak, hogy itt nemcsak külsőleg, de lelki értelemben is egy virágzó nagyrakész derék gyülekezet van az Ur oltára köré csopor- t osulva. Sz.
