Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-11 / 37. szám
10. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ A keresztyén egyház története. v Irta: Farkas József. II. Konstantin császártól Nagy Károly császárig. (325—814.) VI. B o n i f á e u s, Pipin és N agy - K á r o 1 y. XIX. De másrészt nála is meglátszott korának durvasága s hiába figyelmeztette Alkuin tudós, hogy a hitterjesztés mezején balga- tagság erőszakos eszközöket használni, Károly nem ritkán fegyverrel, szigorú büntetésekkel igyekezett Krisztusnak hiveket szerezni, avagy azokat Intőkben megerősíteni. így mindjárt uralkodása kezdetén kegyetlen háborút indított a szászok hatalmas törzse ellen, hogy közöttük a pogányság hatalmát megtörje s többször megújítva, 32 év hosszant hadakozott ellenük. Mindjárt első hadjárata alkalmával a szászok legerősebb várát, Eresburgot feldúlta, itt levő kedves bálványukat, Irmensult, lerontotta, győző seregét frank papok követték, kik a népet erőszakosan keresztelték. Károly kivonulása után a szászok fellázadtak, minden keresztyén intézkedést megsemmisítettek, a templomokat, oltárokat feldúlták; de Károly újra megjelent közöttük boszutvevő kardjával, egy napon 4500 nemesnek fejéi vetette Verden ben' az életben maradiakat halálos büntetés terhe alatt kényszeritetté a misehallgatásra, térdelésre, a böjt megtartására s a papi tízed megfizetésére. A később ismét lázongó szászok közül 10,000 családot száműzött (804), igy sikerült közöttük a keresztvénséget meghonosítani. De egyéb birtokaiban is, ha a felnőttek a Miatyánkot és a Hiszek egy Istent könyv nélkül nem tudták elmondani, bottal és bőjtöltetéssel kény- szeri tette őket azok megtanulására. III. Nagy Károlytól VI. Gergely pápáig. (814—1085.) I. A n o r ín a nn'ok és a szí á v o k m é g t é r é s e . Miután a Közép-Európában megtelepedett germán törzsek között a keresztyénség gyökeret vert, elterjedt ez innen az Európa északi tartományaiban lakó normannok között is, kik mint merész tengeri rablók, könnyű hajóikkal a német és a franczia tengerparti vidékeket gyakorta feldúlták, kirabolták, valamint Angliában is számos kolostort és templomot kifosztottak. A dán fejedelem, Harald. alattvalóitól elüzetvén, a frank nép fejedelménél, Kegyes Bajos császárnál keresett segítséget s ez vissza is segítette királyi székébe. De másodszor is elüzetvén, ismét Bajoshoz menekült egész családjával együtt Mainczba (820), hol meg is keresztelkedétt s midőn a császár fegyvereseinek kíséretében hazájába visszatért, egy frank eredetű szerzetes is, Ansgar, csatlakozott hozzá, hogy a keresztyénség magvait észak pogányái között elhintegesse; ami, hogy könnyebben megtörténhessék, számára Bajos, pápai jóváhagyással a hamburgi érsekséget alapította; midőn pedig ezt a várost tengeri rablók feldúlták, Brémába tette át székhelyét (849).. Innen működött ezentúl Ansgar, mint a császárnak s a. pápának észak népé; hez küldött követe, innen egyengette a keresztyénség utait ritka buzgalommal, kitartással és kivált Jütlandban és Slezvigben igen szép sikerrel, nagy segítségére lévén neki azon hittérítők, kiket maga köré gyűjtött pogány fiukból vagy általa kiváltott keresztyén foglyokból képezett. Az általa óhajtott vértanúi koronát nem nyerhette el, de mint 37. szám. 1909 szept. 11. „Észak apostoláénak emlékét ezer év múltával is milliók áldják. Dániában az Ansgar-alapitotta keresztyénséget Nagy Kanut juttatta diadalra, ki egyszersmind Angliának is királya volt s ki egy Rómába tett zarándokutja .alkalmával Dániát a pápa fenható- sága alá helyezte. Svécziában a keresztyénség magvait Ansgar hintegette el, kit Björn király s főembere, Herigar, szívesen fogadtak; a kikelt magvak később is Brémából nyertek táplálékot, de a pogányos szokásokkal nehezen hagytak fel a svédek, igy például megesett, hogy a pogány áldozatoknál használt kupákat Krisztus és Mihály angyal egészségiért üritgették; egyik pogány város lakói nagy szükség idején fogadást tettek Krisztusnak, hogy ha tőle segítséget nyernek, böjtöt tartanak s alamizsnálkodnak. Olaf, még inkább Inge királyok végre teljesen megbuktatták a pogányságot, lerombolván véres küzdelem utált Odhinn templomát Upszalában (1075 j. Norvégiában széphaju Harald király egy népgyülésen esküvel fogadta, hogy ezentúl egyedül a világ teremtőjének áldozand; fia, az Angliában nevezteti jó Mákon (936 — 950) pedig az egész népet felhívta a keresztyénség felvételére, mely felhívásnak, bár lassán, lett is sikere Izlandba Norvégiából ment be a keresztyénség, de itt is akadályokkal küzdve, igy p. o. egyik népgyülés (1000) kimondotta a kér. vallás befogadását, de azon kikötéssel, hogy szabad legyen alattomban a régi isteneknek is áldozni s a gyermekeket, ősi szokás szerint, kitenni. Ugyanezen időben némely Izlandból kivándorlók Grönland keleti partján is több virágzó püspökségeket alapítottak. A népvándorlás következtében a keleti és a római császárság határain különféié szláv népek települtek le, melyeknek nagyrésze a IX., X. és XI. századokban részint a keleti, részint a nyugoti keresztyénséggel megismerkedett s több-kevesebb vonakodás után azt bevette. A görög tartományok (Macedonia, Thessália) szláv lakóit, kik oda a VI. század vége felé barangoltak be s ott barbár pusztításaik után megtelepedtek, Iréné császárné kezdette a konstantinápolyi császárok és pátriárkák hatalma alá téríteni; később a térítést Basilius császár oly erélylyel folytatta, hogy még a Pelopo- nésusban lakott ős pogány majnották is meghajoltak* a kereszt előtt. Az ezen tartományokban alakult keresztyén egyházaknak fő erődjévé a remetékben és k,>lo hurokban g.tzd tg Athósz hegy lett Thessáliában. A mai krimi félszigeten lakó Kazárok, kik a magyarokkal is valószínűleg rokonok voltak, a konstantinápolyi udvartól kértek hittérítőt, az Cirill szerzetest küldötte hozzájuk, aki rövid idő alatt majdnem az egész népet áttérhette a keresztyén vallásra. A mai Bulgáriában lakó s részben szláv, részben török eredetű bolgár néppel Cirill testvére, Methodius szerzetes kedveltette meg Krisztus vallását; kit a fejedelemnek, Bogorisnak a nővére vitt magával haza Konstantinápolyból s ki tanításaival, de még inkább mint ügyes festő az utolsó ítéletet s az elkirhozandók kegyetlen kinza- tását ábrázoló képpel hatást tett a fejedelem lelkére, hogy ez meg- keresztéltette magát (861); példájára és parancséira ezután élttért az egész bolgár nép s elismerte a konstantinápolyi pátriárkát egyházi fejének. Cirill és Methodius örök érdemet szereztek maguknak annyiban is, hogy áz általuk feltalált szláv hetük (Cirill-betük) és szláv ábécé segítségével a Szentirást lefordították szláv nyelvre, készitet- tettek ily nyelven egyház-szertartási beszédeket és ez által a szláv irodalom alapját megvetették. (Folyt. köv.)
