Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-11 / 37. szám
37. szám 1909. szepti 11. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 11. oldal. 1 Regény. ‘A ° ^ A szabaditó. W Irta: Qyalui Farkas (27. folytatás.) Balót mélyen megrendítette az ütközet gyászos végének hire. Most már, mikor többé semmit se lehetett remélni, semmit se várni, keveset törődött az életével. Lelke úgyszólván megdermedt és fásult szivében csak úgy időnként támadt jóleső melegség, mikor Annára gondolt. Töprengései közepette eléje lépett egy elhízott kardos alak, aki kappan vékonyságú hangon monda: — Üdvözlet neked, derék hitetlen! Baló nagy unalommal nézett reá. A pohos, akiről Baló rögtön látta, hogy a hárem egyik eunukja, nagy ravaszul kacsintgatott. — Jámbor és nemes fogoly, — monda fogai mögül az emuik, — a világ legszebb ékességétől, a leggyönyörűbb úrnőtől, a paradicsomnak egyik földre tévedt hunjától hozok neked üdvözletei, Baló csak vállát rángatta. Az eunuk közelebb lépett. — Elhidd nekem, uram, hogy ez a megtiszteltetés nem ért még férfiút, hát még — ne haragudj — hitetlen kutyát és egy foglyot. A fogoly önkéntelenül elmosolyodott ezen a nagy udvariasságon, a kardos pohos meg folytatta halkabb hangon: — Életemmel játszom én is, hogy ezt neked elmondom, hogy egyáltalán ebbe beleelegyedtem, de hát úrnőmet szeretem s tudom, hogy az ilyen nemes vitéz bőkezű lesz hozzám. Baló helyeslőén bólintott fejével, egy kis kíváncsiság támadt benne. Fejbólintása édes reményekkel töltötte el a pohos postát, aki hirtelen meghajtotta magát: — Előre is köszönöm s most figyelj ide. Emineh, a basa első felesége beszélni akar veled. Engem kövess most rögtön és ón észrevétlenül elviszlek egészen a sát- ráig. , — Mit akar velem ? — mordult oda nyersen Baló, akinek eszébe jutott, hogy őt mi napában erősen nézegette egy török nő. Az eunuk nagy buzgalommal s bizalmaskodással súgta: — Szabadságodat, életedet kaphatod most vissza, ha akarod. Hej, nagy ur ám Emineh, bárha csak asszony! Baló élesen megnézte a buzgalmában verejtékező atyafit s röviden válaszolt: — Nem megyek én semmiféle asszonyhoz: A követ boszusan vakarta fületövét, — Ne bolondozz, jámbor fogoly, — szólt hozzá — mert ha magadra haragítod a basa feleségét, halálra korbácsol tat. Gondold meg, hogy nála még a tieidnek is használhatsz. Ez a mondás megmozgatta a Baló kedélyét, melyet a kíváncsiság is ingerelt. — Lássuk csak — gondolta magában — micsoda bolondság lehet ez? És oda fordult az emuikhoz: — Vezess! Az eunuk kirántotta kardját, egyet intett a már előbb félrevonult őröknek, kik a távolból csöndesen követték őket, O maga a foglyokon keresztül-kasul vezette Baléit, majd a tábor széléig ment s ottan nagyokat kerülve, néhány magányosan álló sátorhoz érkezett, a lagnagy óbbik előtt megái lőtt, körülnézett s aztán intett Balónak: — IApj be! Baló belépett a sátorba, melynek függönyei mögött két rabnő állott. Az eunuk künn maradt, miután elébb csak éppen benézett a sátorba. Az egyik rabnő barátságosan intett Baló felé és leültette egy kerevetre, a másik pedig bement a sátor belsejébe. Balónak alig volt ideje gondolkoznia, néhány pillanat múlva a sátor belső függönye félrelebbent,. az imént bement rabnő kilépett s intett Balónak, ki minden habozás nélkül ment a sátor belsejébe. Egész szőnyeg-erdő vette körül s a sátor egyik szögletében egy kereveten egy női alakot látott fehér selyem fátyollal befödve. A nő intett neki, hogy jöjjön közelebb. Ez intés alatt Baló szeme egy vakítóan fehér és gömbölyű női kart, piczi kezet láthatott, A vitéz közelebb lépett s kíváncsian függesztette szemét a nőre, aki aztán lágy, kellemes hangon szólalt meg: — Vitéz követ, tudom, hogy értesz, ha akarsz, a mi nyelvünkön, hallgass tehát reám. Én javadat akarom. Baló közbeszólt: — Köszönöm, de azt se tudom, ki vagy. Hiszem, hogy szép vagy s éppen ezért szeretnélek látni A nő fejét csóválta. — Ej, vitéz, tudhatnád, hogy tiltva van idegen s éppen keresztény férfi előtt fátyol nélkül lennünk, de lásd, hogy mennyire jó vagyok hozzád, ime. S a következő pillanatban levette arczárói a fátyol t. Baló szemei kerekre nyíltak. Csodálatos szépségű asszony, egy már teljes pompájában viruló égő rózsa volt előtte. Hanem hiában, a Baló szivében az Anna képe, az ő leányos szelíd arcza, mély tüzű, szinte bánatos fekete szemei voltak. Csöppet sem melegítette meg lelkét e nő észbontó szépsége. — Emineh vagyok, Szevdi basa egyik asszonya és hogy most hivattalak, azt a basa is tudja. (Folyt, köv.)
