Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-07 / 32. szám
10. oldal. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 32. szám. 1909 ang. 7. A keresztyén egyház története. Irta: Farkas József. II. Konstantin császártól Nagy Károly császárig. (325—814.) II. A szerzetesség. XIV. Tagadhatatlan, hogy a szerzetesi életnek ezen korban több jó oldala volt: az elnyomottak, az üldözöttek a kolostorban biztos menhelyet, a szegények és betegek jótékony ápolást nyertek; később a papi és püspöki székekbe a legjelesebb egyházatyákat a kolostorok szolgáltattákDe másrészt eléggé feltűntek már ezen korszakban a különben is lelki elferdíiltségen alapuló szerzetesi élet ferde kinövései. A természet elnyomása sok természetellenes szenvedélyt támaszt; a lelki kevélység, képmutatás, farizeusi külkegveskedés ezen intézményből önként következtek; sokakat a test kívánságai ellen folytatott küzdelmek s önkinzások az öngyilkossághoz s őriilés- hez vezettek, másokat a világi élvek fertőjébe visszataszítottak. A túlzásokra hajló kelet fiai között akadtak olyanok is, kik még a kolostori szigort is keveselték s még tökéletesebb életmód után törekedvén, önkinzásaikban a képtelenségig mentek, pl. a boskósok Mezopotániában, kik csak füvekkel, vad gyümölcscsel, gyökerekkel táplálkoztak s ezeket is négykézláb, mintegy barom módjára legelészve élvezték. Ily túlzó remete Oszlopos Simeon, ki még gyermekkorában nyája mellől egy kolostorba szökött, innen pedig, mivel túlságos önkinzásaiban gátolták, egv 36 rőf magas kőoszlopra ment fel Antiókhia közelében (422), s erről 30 év hosszant hirdette az őt csodáló s hozzá zarándokló népnek a bünbánatot; táplálékát a zarándékok által hozott és zsinegen felvont kenyér, gyümölcs és viz képezte- Követői, kiket stili- táknak vagy oszloposoknak neveztek, még a XII. 'században is találkoztakA szerzetesi életet nyugoti Európával az Alexandriából ren- dithetlen hitéért többször száműzött hires püspök, Athanasius ismertette meg, melj^et azután csakhamar Toursi Márton és Cas- siánus Franczia-, Ambrus és Jeromos Olaszországban, Ágoston Észak-Afrikában annyira megkedvelteitek, hogy Márton püspököt — ki a mai Szombathely környékén született 316 körül — már 2000 szerzetes kisérte sirjához. Eleinte a keleti szabályokat utánozták itt is, de az itteni éghajlat s az itteni népek természete nem bírta ki az egyptomi pusztákon gyakorolt nélkülözéseket s a keleten rajongásig vitt tulszigort itt szelídíteni, mérsékelni kellettMajd bekövetkezvén a népvándorlás, az ez által támasztott viharok között csaknem egészen elfajult a szerzetesi élet. Kicsapongó természetű, tudatlan, dologtalan férfiak öltötték fel a szerzetesi csuhát s hol egvenkén, hol csapatonként kóboroltak város- ról-városra, egyik országból a másikba s visszaélvén egyesek vendégszeretetével, dorbézolásban, semmittevésben töltötték napjaikat. A teljes felbomlásnak indult szerzetesi életet nyugoton Nur- siai Benedek mentette meg, ki ifjú éveit Olaszország bérczei közt töltötte, az isteni dolgok felett vaLó elmélkedéssel, férfi korában pedig a Cassinó hegység regényes vadonában egy zárdát alapított (529', á kor viszonyaihoz s szükségeihez alkalmazott életszabályokkal' Ezen szabályok holtig tartó fogadástételt követeltek, a szerzetesi életbe szigorú, de nem túlhajtott fegyelmet, példás rendet, szorgalmas munkásságot hoztak be, melyekhez Benedek egyik tanítványa, Cassiódor csakhamar (538) a tudományokkal való foglalkozást és a hitterjesztést is hozzácsatolta- Ezen szabályokat idő múltával nyugotnak majd minden kolostora elfogadta, az ezek szerint élő szerzeteseket Benediktinusuknak vagy Ben- czéseknek nevezték, kik egyfelől a földmivelés, a rengeteg erdők ritkítása, kietlen pusztaságoknak vagy mocsaras vidékeknek terjesztése s a népek oktatása által szereztek érdemeket, másrészt a régi világ emlékeinek megmentése, a kiváló pogány és keresztyén tudományos iratoknak zárdáikban megőrzése s lemá- solgatása által a nyugoti világ művelődésének történetében örök nevet vívtak ki maguknak. III- Az egyház elfajulása. A keresztyének üldöztetése megszűnt, azok száma tetemesen megszaporodott, de most meg más oldalról jött a veszély- Külsőleg gyarapodott, bensejében hanyatlott. Uralkodó vallássá lett a római birodalomban, de a császárokkal s hatalmasokkal szembe elvesztette szabadságát s erkölcsi tisztaságát; az apostoli egyháznak egyszerűsége helyébe ezen kor keresztyénéi különféle külsőségeket, czifraságokat, külső fényt hoztak be, melyek a következő századokban újabbakkal s újabbakkal szaporittaftak, úgy hogy az egyház eredeti tisztaságából teljesen ki lett vetkőz- tetve, mígnem a reformáczió a XVI. században azt ismét visszaállítottaKülönösen három főpontban ismerhető fel ezen időszak első felében (300—600) az egyház romlottsága: a tanok meghamisításában, a papi rend kifejlődésében és az erkölcsök romlottságában. A tanokra nézve az első nagyobb szakadást Árius, egy különben szigorú erkölcsű presbiter, idézte elő Alexandriában, ki a szentháromság tanát fejtegetvén, nyilvánosan kikelt a Krisztus istensége ellen, tanítván, hogy Krisztus is bár minden időknek előtte teremtetett, de azért mégis csak teremtmény- A nag3T hévvel folytatott vita megszüntetésére Konstantin császár Kisázsia egyik városába, Niczeába egyetemes zsinatot hirdetett, melyen 318 püspök és több más hittudós jelent meg, akik majdnem egyhangúlag elvetették Árius tanát s az úgynevezett niczeai hitvallásban kimondták, hogy a Fiú egylénvegii az Atyával, Áriust pedig száműzték. Később a császár megkegyelmezett Áriusnak, de ez az egj7- házba való visszavétetése előcti éjszakán hirtelen meghalt (336); a következő évben meghalt Konstantin is; de miután fiainak egyike Árius tanainak kelt védelmére, másika azon közvetitő tant pártolta, hogy Krisztus az Atyához hasonló lényegii s miután a közben tartott kisebb zsinatok is majd az egyik, majd a másik vagy harmadik tant nyilvánították igaznak, a vita tovább folyt, az egész keresztyénség szenvedélyes pártokra szakadt szét, mígnem a Nagy Theodosius császár által Konstantinápolyba ösz- szehivott második egyetemes zsinat (381) végleg megszüntette végleg megszüntette ezen hosszas harczot, kimondván a Fiúnak és Szent Léleknek az Atyával egylényegüségét s megállapítván a Szent Háromság tanát. És miután a császár közhírré tétette, hogy azok, kik ezen megállapított hitczikktől eltérőleg hisznek és tanítanak, börtönnel s száműzetéssel fognak büntettetni, ez a nézet lett uralkodóvá az egész római birodalomban, az áriusi nézet pedig a birodalom ellenségeinél, a germánoknál vert gyökeret, mígnem a VI. s VII- századokban ezek is a niczeai hitvallással cserélték fel áriusi nézeteiket. Egy másik nagy vita a miatt keletkezett, mert Nestórius konstantinápolyi püspök kikelt az ottani szerzeteseknek azon szokásos kifejezés ellen: „Mária, Istennek anyja“. (Folyt, köv.) - • ..........--
