Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-22 / 21. szám

2. oldal.

21. szám. 1909. május 22.

„Amerikai Magyar Reformátusok Lapja”

Bertók Béla ref. lelkész.

Central Theological Seminary.

ii.

Ez értekezleteken közlik a tanárok egymással a theologusok tanulmányozási és erkölcsi magaviseletökre vonatkozó tapasztalataikat. A papnöveldéi élet kialakulását a szabadság terén a tanári kar a theologusra bízza. Az ifjúi kedv tulcsapongásait s szilajabb nyilvánulásait is nyugodtan nézi, annak a tudomány, valamint az erkölcsi élet terén való egyéni nyilvánulataival törődik, de nem a megszólás és gáncsoskodás, hanem az atyai szeretet és baráti vonzalom által irányított megfigyelés, megítélés, illetőleg figyelmeztetés által. E megítélés nem egy törvénykönyv paragrafusában, hanem a tanár eszményében, élőképében rejlik. A tanári kar feladata, hogy a rendelkezésükre álló minden eszköz által hassanak a a leendő lelkészek kedélyeiben a kegyes érzületre s egyáltalában a derék, erkölcseiben a tiszteletreméltó és ezért is a tisztelésre és becsülésre indító személyiségnek alakulására.

A papnövelde szervezetének egyik kiváló érdeme, hogy a tanulmányzás terén nem elégszik meg a tudománynak és az életnek elvtelen megalakulásával, hanem egészen tudatosan megjelöli azon elvet, melynek érvényesülése és alkalmazása által a theologiai tudományt átvezeti magára az életre. A papnövelde a theologia egészkörü tárgyát a bibliaszerüség alapján kívánja megvilágositani, miért is a legfőbb képző eszköz a biblia.

Szükségesnek vélem felemlíteni azon felhalmozódottt félreértéseket, melyek némely körökben elterjedtek, sőt mi több bizonyos alkalomkor élőszóval kifejezésre jutottak. Némelyek szerint az itteni magyar lelkész-képzés egyszerűen „nemér semmit“, mások szerint az amerikai lelkész-képzésnél vigyáznunk kell, mert az itt képezett lelkészek magyar református testvéreinket más szekták karjaiba szolgáltatják, mely esetben világos, hogy az átszolgáltatott úgy az itteni, az ó hazába való visszatéréskor pedig az otthoni egyházakban destruktive irányzatokat fejlesztenének.

Az első félreértésre vonatkozólag fordítsuk csak figyelmünket azon valláserkölcsi munkálatok fejlesztésére, melyek kizárólag az itten képzett lelkészek vállalkozó szelleme és fáradságot nem ' ismerő munkálkodásukra vallanak. Ezek között értem azon magyar református lelkészeket, kik kiképeztetésöket itten nyerték. Sehol az emberiség történetében nem látunk akkora erőfeszítést a földi élet javainak minél nagyobb tömegben való előállítására s megszerzésére és sehol az emberiség történetében nem látjuk ezeknek a javaknak a valláserkölcsi nagy és nemes célok szolgálatába állítását oly mértékben, mint az Egyesült Államokban. Az itteni egyházak vezetőinek legfőbb feladata az ember valláserkölcsi erőinek teljes kifejtése.

Hogy pedig ez a nagy és szent cél mily magas színvonalon áll, bizonyítja azon körülmény, hogy egyházi és iskolai célokra európai fogalmak szerint szinte elképzelhetetlen összegeket fordítanak az amerikaiak önkényt, minden hatósági rendszer és kényszer nélkül. Teszik pedig azért, mert a földi javakat nem tekintik a javak legfőbbjének, hanem igen is szükségesnek azért, hogy a legfőbb jó, a valláserkölesi javak mielébb megvalósíthatók legyenek. Beszélő példa erre az amerikai magyar református egyházak megteremtése ezelőtt lő—20 esztendővel, mely munkálatokban azonban ma már pusztító, romboló kezek nyomai láthatók.

Arra nézve pedig, hogy református testvéreink más, idegen szektákba szolgáltattatnának, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy soha semmi eltérést nem tapasztaltam. Hat esztendeje már, hogy é papnövelde irányát, célját ismerem s mindig arra a meggyőződésre jutottam, hogy e papnövelde magán viseli a Kálvini reformáció alapgondolatainak teljes kifejtését, mely egyrészt megnyilvánul abban, hogy a sokféle denominatió dacára meg van a közös református törzshöz tartozó érzete, másrészt pedig abban, hogy a vallás elméleti oldala helyett sokkal inkább előtérben áll annak gyakorlati, azaz az emberi akaratot befolyásoló s az isteni akarat alá rendelésre törekvő iránya. E papnöveldén a tiszta Kálvinizmusnak fényes példája az, hogy tisztán vallásos szempontok és nem politikai célzatok azok, melyek a Reformed Church of the U. S. kebelébe tartozó egyházakat oly nagyfokú missiói tevékenységre sarkalják.

Reánk amerikai magyar reformátusokra nézve végtelenül fontos az itteni lelkészképzés. Itt az ideje, hogy erre vonatkozólag lépéseket tegyünk s e tekintetben amerikai református testvéreink segítségére mindenkor számíthatunk. Jegyezzük meg azonban, hogy a lelkészi hivatás teljesítésére nem mindenki képes. Bár természetes volna az, hogy csak azok lépjenek theologiai pályára, kik éppen ezen elvi elmélyedésre és igy elvi érvényesítésre képesek. Theologusok, sőt évek hosszú során át működött lelkészek vannak, kik még a theologiai előadások indítása dacára sem jutottak el hivatásuknak ily magaslatról való felfogására.

Egyházainkban nagy fontosságú szerepet játszik a gyülekezet veteményes kertje, t. i. a Vasárnapi iskola. Amerikai felfogás szerint a lelkész a gyülekezetébe tartozó szülék gyermekeiről atyai- lag gondoskodik s azoknak vallásos és erkölcsös nevelését szivén viseli. Ha gyermekeink vallásos nevelését elhnnyagoljuk, vájjon mi módon remélhetjük azt, hogy azok a jövőben egyházainknak buzgó és lelkes tagjai fognak lenni ? Ha pedig gyermekeink vallásos nevelése érdekében közreműködünk, bizton remélhetjük, hogy azok sem hazai, sem más idegen egyházhoz csatlakozni soha nem fognak.

Végül pedig a lelkész hivatása a héke, a szeretet hirdetése, megerősítése. Kell azonban, hogy ezek nemcsak üres szavakban álljanak, hanem az életben valóságot öltsenek.

Ilyen célokkal óhajtanak kilépni az élet nagy tengerére azon ifjú lelkészjelöltek is, kik ez évben végezték el tanulmányaikat. Ez ifjú férfiak a lelkész hivatásra készülve hálásan kihasználták a tö- kéletesbülésökre szánt emez intézetben való tartózkodásukat s nevezetesen azt nemcsak a szükséges ismereteik és ügyességük megszerzésére, hanem valláserkölcsi jellemük folytonos és gondos kialakítására. És ez jól van igy, mert az egyházi állapotok áldásos irányban való javulása lényegileg a lelkésznek személyiségétől és hivataloskodásában való jelességétől függ.

Bertók Béla,