Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-20 / 12. szám
12. szám. 1909 március 20. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja’ 3. oldal. Kossuth házassága. — Történeti elbeszélés. — Irta: Kovács Endre. II. Egy pillanatig mély csend volt a szobában. — A „Törvényhatósági tudósítások“ miatt, — felelte az apa; betiltották ás ő mégis tovább szerkesztette. — És ez olyan nagy bűn volna ? — A fiskus ráfogja, hogy izgatott, sőt lázitott is benne. — Rágalom ! — kiáltotta lábával dobbantva Kossuthné és szelíd jóságos arcán a harag lángja villant keresztül. — Légy nyugodt, Karolin, ne gondold, hogy én ölbe tett kézzel fogom tűrni fiam üldözését. — Mit akarsz tenni ? — kérdé halkabban Kossuthné s hangjából kivehető volt az aggodalom és meglepetés. — Körlevelet intézek az összes törvényhatóságokhoz s felkérem őket, hogy tiltakozzanak fiam jogtalan letartóztatása ellen és azonnali szabadon bocsátását követeljék. — De megteszik-e a vármegyék ? — Hogyne tennék ! a fiam ügye az egész nemzet ügye; hiszen a vármegyék rendelték meg e Tudósításokat s erélyesen tiltakoztak beszüntetése, betiltása ellen. És ha ez nem használna, megyek a kancellárhoz, sőt a királyhoz is. Meg fogom nekik mondani az igazat, s tudom Istenem, nem teszik ki az ablakba, a miket rájok olvasok . . . — Lacikám, csak ne tüzeskedj; tudod, hogy a felhevülés milyen ártalmadra van. — Nini, a Teréz húgom — Isten hozta lelkem, nem is vettem észre . . . — Ne búsuljon, kedves bácsi, fia egy fejjel nőtt ma a nemzet szeriében. — Lesz is ebből olyan országos zenebona, hogy még Metternich is sírva fogja emlegetni, mert én a fiamat nem hagyom s feltüzelem az egész országot miatta. — Nem kell, bácsi, magától is felszítja ez az esemény az elkeseredés szunnyadó parázstüzét. — De hiszen nem úgy van az húgom, az ilyen törvénytelenséget nem lehet tűrni. — Első dolog, édes atyám, az előfizetők értesítése — szólalt meg Kossuth Lujza, — hadd tudják meg, miért nem jelenhet meg bátyám lapja. Ha aztán a megyék büszkék még a múlt hagyományaira, akkor maguktól is felírnak bátyám érdekében. — Ez lesz a legjobb, édes fiam, mondá helyeslő]eg Kossuthné. — Igen, igen, bácsi, — mondá most szelíd, kérlelő hangon Meszlényi Teréz, — meglássa, hogy annak a levélnek országos hatása lesz. A hirtelen haragú, de ép oly gyorsan meg is békülő Kossuth László belátta, hogy egyelőre ez is elég lesz, hogy az ország közvéleményét felrázza s az önérzetes hangú levelet azonnal megfogalmazta, leányai pedig segítettek lemásolni és postára adni. Meszlényi Teréz csakhamar elbucsozott a bánatba merült családtól. Kossuth Zsuzsánna és Lujza barátnői voltak s már többször is találkoztak. Kossuth Lajossal azonban még alig váltott néhány szót. Kossuth már a férfikor javában állott s eddig csak egy szerelmet ismert: a honszerelmet. Azért tanult, dolgozott, irt, buzdított és lelkesített, hogy fel- lcöltse a nemzet lelkét s hü fiait csatasorba állítsa az elnyomott jogok védelmére. Meszlényi Teréz egy méltóságos tartásu, büszke tekintetű és tüzes lelkű honleány benyomását tette reá, de gyön- gédebb érzelmek még egyáltalán nem érintették a szivét. Nagy férfiak későn szeretnek. Egy pár hét múlt el Kossuth Lajos befogatása óta. Az ország megmozdult, A börtönéből szabadult Wesselényi Miklós nem feledte el, hogy Kossuth milyen lelkesen küzdött az ő kiszabadító' sáért. Tudta Wesselényi azt is, hogy Kossuth szülei és testvérei mennyit búsulnak a bebörtönzött családfentartóért. O és Deák Ferenc, az ellenzék vezérei, gyűjtést indítottak elvbarátaik között, hogy a családot megmentsék a szükségtől. Pár nap alatt 17.000 forint gyűlt össze, melyből Kossuth csak 2.000 forintot fogadott el, 5,000 forintot az általa később alapított iparvédő egyletnek ajándékozott, 10.000 forintot pedig szüleinek adott. A Kossuth-család tehát mentve volt az anyagi gondoktól és Alsó-Dabasra vonult, a honnan felváltva jártak be, hogy börtönbe sinlődő fiókról hirt halljanak. Eleinte könyvet és Írószert sem adtak neki, később azonban már megengedték, hogy könyveket olvasshasson és az édes anyja által beküldött bort és élelmiszert is beadták cellájába. A nagy angol írónak, Bhakespeare-nek színmüveit kérte be Kossuth, aztán angol szótárt szerzett hozzá s börtönében klasszikus tökéletességgel megtanulta az angol nyelvet, Ki hitte volna még akkor, hogy angol nyelven fogja később felkelteni a magyar nemzet iránt a müveit világ rokonszenvét! ? Hanem azt nem engedték meg neki, hogy szülei vágj' testvérei meglátogathassák. Csak levélben érintkezhettek. Édes anyjához irt levelei telve vannak biztatással, vigasztalással, gyöngéd figyelemmel, önbizalommal és szárnyaló reménységgel. De néha, mikor az aggódó anyai szeretet zokogása volt kiérezhető Kossuthné leveléből, akkor Kossuth Lajos lelkén is átviharzott az eltitkolt fájdalom s leveléből anyja is kiérezte, hogy fia maga is sokszor kétségbe esik sorsa felett. Kossuthné, ha lehetett volna, szive vérébe mártott tollal irt volna kérvényt a királyhoz, hogy bocsássa szabadon a fiát. De Kossuth Lajos nem kért és nem engedett kegyelmet kérni. Kossuth Lajosnak sok levelét elsikkasztották, sohasem került az édes anyja kezébe. Kossuth László annyit tépelődött fia sorsa felett, hogy súlyos beteg lett és mielőtt fia kiszabadulhatott volna, az édes apai szív megszűnt dobogni. Halálát eltitkolták börtönben sinjdődő fia előtt. II. Találkozás a parádi fürdőben. Kossuth Lajost börtönéből kiszabadította a nemzet. Szenvedélyes viták folytak miatta az országgyűlésen. Az ujonckövetelés feletti szavazás eredménye annyira megdöbbentette Bécset, hogjr kegyelmet kaptak az összes államfoglyok. Kossuth Lajos előtt is kinyílt a börtön ajtó. Lesoványodva, sápadtan, meglazult idegekkel, de törhetetlen akaraterővel lépte át cellája küszöbét. Két évet vesztett, de egész életet nyert érte — mondotta később. Neve már nemcsak ismert, de tisztelt volt az egész országban; de azt még senki sem álmodta, hogj' ő fogja újjá teremteni Magyarországot. Édes anyja megdöbbent, a mikor meglátta. Arca, alakja és színe egészen megváltozott. Atj'ja halála mélyen megrendítette Kossuth Lajost. Minden nagy ember sejti fényes nagy jövendőjét és ő neki végtelen boldogság lett volna, ha ezt a jövendő örömét megoszthatta volna szüleivel. Első dolga volt kimenni az alsó-dabasi temetőbe s ott leborulni atyja sirhalmára, a hol fogadást tett, hogy hazájának fog élni. A mikor hazaért édes anyja e szavakkal fogadta: — Édes fiam, neked pihenésre és üdülésre van szükséged. Aztán itt az idő is, hogy megházasodj. — Nem nősülök meg, édes anyám. A családi élet gyakran oly súlyos gondokkal jár, hogy az embert teljesen elvonja a közélettől, már pedig én ezentúl neked és édes hazámnak akarok élni. — Kedves fiam, a nő, ki megérti lelkedet, nemcsak vigasztal, hanem föl is emel, ha a közélet tüskéi közt megvérzed magad. Mert a ki szerepelni akar, a ki a hazának akar élni, az készen legyen arra, hogy nemcsak oszt, hanem kap is sebeket. Ki tudja ezeket begyógyítani, hanem a szerető hitves gyöngédsége, buzdító és vigasztaló csókja? (Folytatása következik.)
