Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-13 / 11. szám
11. szám. 1909 március 13. „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja“ 3. oldal Kossuth házassága. — Történeti elbeszélés. — Irta: Kovács Endre. I. Kossuth édes anyjának bánata. Tavasz volt. Virágillatban és verőfényben fürdöttek az utcák. A májusi égbolt azúrkék kárpitjáról lesugárzó nap csak úgy ontotta magából a rózsafakasztó, életadó meleget. A megújult természőt ifjúsága tökéletes szépségében bontakozott ki a tél dermesztő havából. Az emberi szivben is megújhodás a tavasz. Uj remények fakadnak a tört remények hervadt lombja fölött, a szerelem tarlóján uj virágok nyílnak s a lélekben uj vágyak, uj erők bontogatják szárnyaikat. Hanem a kit csapás sújt, a kinek szivére ostorral csapott a végzet, az a fájdalmát is kétszeresen érzi tavasszal . . . A budapesti úgynevezett Trattner-ház másodemeleti szerény lakásában két nő ül szemben egymással és csendesen zokognak. Az egyik ötven éves lehet, olajbarna arczán gondterhes redőkkel. Fekete főkötője hátra csúszott s deres fürtök simulnak le fehér homlokára. A reggeli napfény beárad a nyitott ablakon s megaranyozni látszik az élemedett nő egyszerű fekete ruháját. A másik nő nem lehet több 18 évesnél. Karcsú derekára gyöngyszürke pruszlik simul, gesztenyeszin haja csipkés pártába van szorítva. Nagy kék szeme tele van könnyel, mely szivárványszint játszik a rávillanó napsugárban. Gömbölyded arczán az ifjúság rózsapirját lehelletszerü sápadtság borítja. — Szegény fiam — sóhajtja az idősebb s aztán kötényével torié könnyeit s reménykedve kérdé: — vájjon mit végez atyád a fiskussal ? . . . — Adná az Isten, hogy szerencsével járna, — monda halkan a leány. — Megrohanják, mint a gonosztevőt, éjjel; egy sereg gránátos huzza ki ágyából, hát nem borzasztó ez!? — De mit vétett szegény bátyám, hogy igy bánnak vele ? — — tört ki a lányból a keserűség. — Semmit, gyermekem. A mi szemünkben semmit, de annál többet a bécsi önkény-uralom szemében. Oh, az a Metternich, az a simaképü kígyó, csak azt tudnák már eltiporni! — De mi köze az osztrák kancellárnak a magyar nemzethez?... — Mi?. . . Ez az igazi hatalom, a császár csak vak eszköz ennek a kezében! A mit a kancellár akar, az szentirás; ha azt mondja Ferdinánd királynak, hogy szakítsa szét az alkotmány rongyait, tegye börtönné hazánkat, rabbá a nemzetet, hát ez a báb-császár gondolkozás nélkül aláírja ezt is. — Tehát Lajos bátyámat is ő fogatta el? — Természetesen. Wesselényi, Lovassy, Torínássy, Szemere, Eötvös báró után, hogy maradhatott el az én fiam, Kossuth Lajos, a ki az ártatlanul bebörtönzött ifjak ügyében szót emelt „Törvény- hatósági Tudósítások“ cimü lapjában. — Azért fogták volna el, mert közölte benne Bars- és Zala megyék erélyes tiltakozását az ifjaknak perbe fogása ellen? — Mást nem gondolhatok, gyermekem. — Hátha talán azért, mert cenzúra nélkül küldte szét a lapját ? — Az is meglehet; de bármiért történt, becstelenség tőlük. Fiam semmit se tett, a miért jogosan börtönbe zárhatnák. Se nem izgatott, se nem lázitott; amit tett, nyíltan tette. — Szegény apám, én csak őt féltem; láttad, mama, mennyire megrendült, amikor meghallotta, hogy Lajost az éjjel elfogták. — - Mintha csak villám csapott volna le szivére! Nem csoda, gyermekem, Lajos bátyád egyetlen reményünk és szegény beteges apádnak, sőt mindnyájunknak ő az egyetlen gvámola. — De minek is van kitéve az édes apánk táblájára, hogy „hites ügyvéd“, ha nem használja a diplomáját. — Hát biz az, gyermekem, akár ott se volna. Annyira becsű> rt letes a te apad, hogy meg egy tyukpert se tudna vinni. 0 a lelkét is odaadná másnak, s az ilyen ember nem lehet jó fiskális. De hisz Lajos is az; igaz, hogy ő se mint fiskális szerepel, hanem mint lapszerkesztő. E pillanatban kinyílt a külső ajtó s kopogtatás hallatszott. Kossuth anyja hirtelen szétmorzsolta fiáért hullatott könnyeit s aztán az ajtó felé fordult. — Nézd meg csak, gyermekem, ki az? Kossuth Zsuzsanna felugrott, az ajtó felé sietett s kinyitotta azt. — Isten hozott lelkem,—mondta egy szőke fiatal leánykának, aki belebbent az ajtón. A két leány megcsókolta egymást s azzal a rózsás arcú leányka Kossuthnéhoz sietett és kezet csókolt neki. — Maga az, Teréz húgom, — monda Kossuthné mély sóhajtással — aztán gyöngéden megsimogatta szőke fejét. — Ó, édes néni, ne sírjon, kedves fiát ki fogják szabadítani börtönéi >ől. — Kitől hallotta kedvesem, hogy fiamat bezárták. — Az egész városban futó fűzként terjedt el a hire; nem szégyen ez, édes néni lelkem, hanem dicsőség. S én biztosra veszem, hogy az országos felháborodás nyomása alatt néhány nap múlva szabadon bocsátják. — Bár úgy lenne, édes lányom, de ettől a Pálffytól semmi jót sem várhatunk. — Meg fog bukni ez a dölyfös kancellár, aki amily kegyben áll az udvar előtt, ép oly gyűlölt a nemzet előtt. — Csak tudnék legalább, hogy miért fogatták el a bátyámat, —• sóhajtott fel Kossuth Zsuzsanna. — Mert félnek, rettegnek tőle! Tollának oly varázsa van, hogy riadóként hathat a nemzetre. Rudi bátyám azt mondja, hogy régidők óta senki se irt nálunk oly klassikus magyarsággal, mint ő... Zsuzsámra arcát gyönge pir futotta el, mig Kossuthné büszkén emelte föl fejét-— Igaz, hogy szépen ir a fiam, de hát mióta bűn ez az isteni adomány ? Azóta édes néném, amióta megkezdődött a küzdelem al alkotmányért s a szent eszményekért. Bécs azt szeretné,ha a nemzet nem érezne és nem nem gondolkozna, csak vakon engedelmeskednék. De ez az idő lejárt; azt mondja a bátyám, hogy az idő tengelyét megakasztani nem lehet. A zsarnokság csak addig hatalom, amíg a nemzet tiiri; de mihelyt megrázza karjait és öntudatra ébred, összdől az a képzelt hatalom, mint a kártyavár. — Úgy van, gyermekem, de mig ezt megérhetjük, sok szenvedés szakadhat reánk. — A szenvedés csak megacélozza az oly nagy férfin lelkét, mint Kossuth Lajos. Ne féltse őt, néném, a nagy szellemet nem törheti meg a börtön szenvedése. — Csak legalább azt engednék meg, hogy meglátogathassam, mindjárt megkönnyebbülne a szivem. — Ezt meg kell engedniük; a mi a napsugár a virágnak, az az anyai csók a börtönben szenvedő fiúnak — Én is veled fogok menni, édes anyám s viszünk neki mindent, amire csak szüksége lesz. Most a családapa jött haza Lujza leányával, aki rajongva szerette a bátyját s követte a helytartósághoz az atyját, hogy megtudhassa, miért fogták el s mit akarnak a bátyjával. Az öreg Kossuth nagyon szomorú volt, mig Lujza arcán meglátszottak a sirás nyomai. Alig vette észre Meszlényi Terézt. Komoran ült le régi szakadozott bőrüléses karos székére, aztán mélyen felsóhajtott. — Miért fogták el ? — kérdé az anya remegő hangon. . (Folytatása következik.)
