Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-13 / 11. szám
2. oldal „Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 11. szám 1909. március 13. Jézus lecsendesíti a tengert. Márczius tizenötödikén 23. És mikor ő a hajóba ült volna, követék ötét az ő tanítványai. 24. És ime nagy háború támadá a tengeren, annyira, hogy a hajó elborittatnék a haboktól; ő pedig aluszikvala. 25. Es a tanítványok hozzá járulván, felkölték őtet, ezt mondván: Uram! tarts meg minket: mert elveszünk. 26. És monda nékik: Mit féltek óh kicsinyhitüek ? És felkelvén megdorgálá a szeleket és a tengert; ég lön nagy csendesség. 27. Az emberek pedig elcsudálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki? Az ember élete sokban hasonlít a tengeri utazáshoz. A mint a hajót megtámadják a viharok, életünk is sokszor veszélyben van a szenvedések viharai miatt. A hajót kipróbált kormányos vezeti s segítségére van a térkép, a távcső és az iránytű. A mi életünket az Isten vezeti s gyámolul adta nekünk a hitet, a reménységet és sze- retetet, hogy utunkat ezek segítségével megtegyük s utunk végén a kívánt partra, az örökéletre eljussunk. A szenvedések alól senki sem vonhatja ki magát; azért aki azt akarja, hogy megmaradjon és elérje célját, őrizze meg a hitet, a reménységet és szeretetek A hit az oly dolgoknak, melyek nem láttatnak, bizonyos mutatója, monja Pál apostol. ,,A hit a láthatót a láthatatlannal, a jelent a jövendővel, a múló világot az örökkévalóval, a földet az éggel, az embert az Istennel köti össze s a földi élet szenvedéseit egy boldogabb világ partjaival kapcsolja össze. Ez a hit szerepe mindenütt és e szerepében meglepő módon hasonlít a térképhez, mely földet, vizet és szigeteket összefüggő egészben tüntet elő. Ezért a keresztyén ember térképe, egyik útmutatója a hit.“ (Vásárhelyi Zs.: Bibliai képek). A reménység felül emel a szenvedéseken s megtanít tűrni és bízni az Urban, kinek hatalma van megsebesíteni, de meg is gyógyítani. Életünk másik gyámola, pályafutásunk vezére tehát a reménység. ,,A reménység szerepében hasonló a távcsőhöz, mely messze területeket látható közelségbe hoz. Ez köti össze a mai napot a holnapival és a messze jövendővel, a küzdelmet a jutalommal, a jótéteményt a visszafizetéssel, a viharzó tengert a kies partokkal“. Legnagyobb pedig a szeretet. A szeretet kell, hogy iránytűje legyen életünknek, mert ha nincs szeretet bennünk, hiába szilárd a mi hitünk és erős a mi reménységünk, semmik vagyunk, csak olyanok, mint a zengő érez és pengő czimbalom, azaz élettelenek. Ha szeretettel ragaszkodunk Istenhez, a mi jó Atyánkhoz és tf Ahhoz, a kit küldött, hogy Ot megismerjük, a Jézushoz: nem félünk az élet bajaitól, mert tudjuk, hogy ,,a kik az Istent szeretik, azoknak mindenek javokra vannak“. (Róm. VIII. 28.) Ha azért szenvedünk, az élet viharai elbontással fenyegetnek: a hit, a reménység és a szeretet legyen erősségünk és megtartó gyámolunk. Youngstown, O. Hankó M. Gyula. Mikor Árpád népe hódításra indult, Gyors volt és hatalmas, mint a zivatar. Vert hadak remegtek és minden oromra Diadal zászlóját tűzte a magyar! A világ nem látott nagyszerűbb csatákat! Mint a hogy a villám tördeli a fákat, Népek törtek össze, hova kardjuk vágott, És meghódították az egész országot! Emlékezzetek rá: ugyanez a hős nép Újra harczolt bátran márczius iduszán S ez a harcz még szentebb, még fenségesebb volt, Mert vér nem ömölt ki a remek tusán. Akik akkor hozzá lángajakkal szóltak, Fegyvertelen eszmék katonái voltak, Ám azzal a tűzzel, mely lelkűkben égett, Ők meghódítottak az emberiséget! Március szent napja! Minden ünnepek közt Legtöbb áhítattal téged áldalak! Akkor a szabadság tisztító tűzében Kiveszett e népből minden rut salak. Jogokat nem vett el zsarnoki szeszéllyel, Inkább a magáét osztogatta széjjel, Mint az, aki egykor bennünket megváltott: Soha még szabadság nem volt ilyen áldott! Március szent napja! Mikor önmagunkat Testvérekké tettél — ó bölcs szeretet! — Minket is a népek testvérül fogadtak, Európa büszkén a szivébe vett. Nagy lelkünket látva, átérezte mélyen: „Ez a nemzet méltó, hogy közöttünk éljen!“ Később, a bukásban, megsiratta gyászunk, S várta szivrepesve uj feltámadásunk! Március szent napja! Te neked köszönjük, Hogy a szép magyar név újra tündökölt! Te neked köszönjük, hogy komor Kárpáttól Nyájas Adriáig még magyar e föld! Te neked köszönjük, hogy töretlen, épen, Részt veszünk a munka roppant versenyében... Te tanítottál meg, te nemes, te drága, Fenkölt szeretetre, büszke szabadságra! O fogadd föl, kérlek, nagy, szent esküvéssel Legszebb ünnepünknek fényes iduszán, Hogy amire téged ez a nap tanitott, Követed, megtartod, szép magyar hazám! Mert ha igy cselekszel: sors le nem igázhat, Szolgáddá szegődik minden újabb század, Egyre több nagysággal ékesit föl téged, S élni fogsz örökké! Nem lesz soha véged! Ábrányi Emil.
