Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-07-18 / 29. szám

- ■% ■. «**

ÜVEi Atyánk I

Irta : PALLÓS .ISTVÁN.

,\i V~’jr‘,p' ’ • y.^Ty^j

— .Térték hívek imádkozni — '. '

Vasárnap szent, nagy napján,

Leborul'a — hálát adni Neked Felség, jó Atyám !

Tavasz lahe leng az égben;

— MT Atyánk 1 Te fönn az égben ! —-■

Fűszál, virág, lét és mező,

Erdő, patak, picziny bogát,

Szellő szárnyon küldi Hozzád Köszönetét á kis madár.

Rügyező fa Neked nevet;

— Szenteltessék meg a neved ! —

Ti®*

Oh vétkeztünk ! sok s nagy bününk Lelkünk nyomja, marja, dúlja,

Sir az árva, sir az özvegy,

Nincsen kegyes pártfogója,

Könnytől ázik az orczájok;

— Jöjjön el a te országod 1 —

,,:i 'jtF- ’

etünk, himes lepke Csspongva száll képzel műnkben,

Bízva *— hízunk, szentül hiszünk,

Dt cs^lódunk reményűnkben, Megnyugszunk — s‘jöjjünk sem hallod; —" Legyen meg szent akaratod ! —

’■/ ■ . ^ •*-" - j / - )■

Tg szabsz törvényt kicsi s nagynak,

A világűr csak a Tiéd,

Reád hallgat a természet,

Espd nélkül minden kiég,

így volt 8 igy lesz mindörökkön ;

— Mint a mennyben, úgy e földön !—

Fagyasztó tél, kopár mező Puszi ulássál fenyegetve,

Dalló madár, rét virága,

Nálad nélkül éhen veszne,

Vedd füledbe kérésünket,

S add meg a mi kenyerünket ! —

Oh, hogy félnénk a haláltól,

Ha nem volnál mindig velünk Biztatva, hogy kishitűség,

Hisz, föltámad és él lelkünk,

Ránk mosolyg az örök élet;,

—1 Oh bocsásd meg vétkeinket ! —

Örök Isten ! Te Nagy ! Te jó ! így tanítasz minket élni,

Kik vétkeztek mi ellenünk Bűneink felett Ítélni,

Ima szárnyán Hozzád szállunk

— S ellenünknek megbocsátunk ! Életutunk oly tövises S gyakran rajt’ a rózsa hamis, Mélybe zuhan, elpusztul, vész Azon még a legjobbja is,

Bár hiszen szent, nagy igédbe;

— Ne vigy minket kisértésbe ! —

•y

H

Egyházmegyei gyűléskor/

Alapige: I. Péter 5 ; 1—4.

, • A.‘

V'i - Wr-p '

Ml bhen az ünnepélyes, reám nézve kétszeresen fontos órában, Ml Test’ érek, elvonul lelki szemeim előtt a múlt édes emlékei- 1 "vei; feltűnik a jelen sokszor sivár küzdelmeivel s megnyilatkozik a jövő édes reménységeivel.

Oh, mert a múltból nagyon sok emlékünk van nekünk, akik régebben foglalkozunk itt a szét szórt csontok összeszedésével s az amerikai református magyar Sionnak az épitgetésével. Látjuk, hogy az a nép, a melynek nagy részét nem a kincs után való sóvárgás, hanem az életnek nehéz gondjai űztek ki az édes hazából, minő lelkesedéssel, nagy gyönyörűséggel fog hozzá az oltárojs megépité- hez, a hol az ősi magyar református egyház szokásai szerint, édes anyanyelvén imádhassa az Urat.

A legnehezebb időkben, midőn az Egyesült-államokban úgyszólván teljes pangás van, épül fel az első magyar református templom. Az idők akkor se kedvezőbbek, mikor 1895 96-ban a tulajdonképen fejlődés kezdődik, mert akkor is, miként most, nagyon sok testvérünknek alig volt meg a mindennapi betevő falatkenyere. De nem hiányzott az Istenbe vetett erős bit, magasan lobogott a vallásos buzgóság. s a mig küzdöttek ama paizsos férfival a mi híveink: győzedelmeskedtek s mind több-több helyen hangzott fel saját templomainkban a magyar ének és szállt a magyar szivekből az imádság az ég Urához.

Ma a viszonyok változtak. Szép Magyarországból, erről az IsteD áldotta földről, mind több-több testvérünk vándorolt ki, hogy

*) Elmondatott Johnstownban, 1908. június 15-én.

itt, az egyiptomi zsidósághoz hasonlóan, a legnehezebb munkák állal szerezzék meg a mindennapi kényért. A lázas küzdelem, a mely itt a világi javak bírásáért az emberek nagyobb részét elfogta a sziveket fásulttá, közönyössé tette. A Mammonnak való szolgála: háttérbe szorította a vallásosságot, az ősi hithez való ragaszkodást

Nem mondom én, hogy egyszer-másszor egyik vagy másik helyen lobot nem vet ma is a vallásos buzgóság, de állítom, hogy: ha az olyan magasan lobogna, mint lobogott másfél évtizeddel ezelőtt, — úgy ma nem volna szükség arra, hogy afelett folytassunk eredménytelen vitákat, hogy honnan fogadjunk el segítséget.

Igen, Testvérek — pásztorok — ha igaz az, amit tagadni hiába tagadnánk, hogy az Egyesült-államok területén nca egy millió magyar ember él, úgy bizonyára az is igaz, hogy ebből a számból bátran tehetjük százezerre a magyar reformátusok számát. Minő óriási szám ez ! Minő hatalmas erő s ha kellőképen szervezvs van, úgy az önálló magyar református egyház az Egyesült-államok területén is megvalósítható volna.

De szomorú valóság, hogy ebből az óriási számból alig egy tizedrész vesz tényleges munkát az egyházi életben.

Sokszor foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy mi lehet ennek az oka? Sokszor álmatlan éjszakákon, midőn köröttem minden csendes, csak az én gondolataim háborognak: eltűnődöm, miért, oh miért nem tudunk mi olyan eredményt felmutatni, amit számunk szerint méltán megvárhatna hitünknek fejedelme: a Jézus Krisztus?

Nem tartok azokkal, a kik a mi népünket úgy magunk között, mint az angolnyelvü testvérek előtt, meg nem tért embereknek tüntetik fel. Tudom, hogy sok hibánk van, de vannak eltagadha- tatlan erényeink is. A hibákat nem szépitgetem, hanem o-torozom, — az erényeket kiemelem.

Annak a nagy tömegeknél tapasztalható vallástalanságnak ég közönynek a legfőbb okát én abban találom: hogy a mi népünk a vallásos élet követelményeiről nagyon kevéssé van felvilágositva s

Látod Uram, hogy ártatlan ÄU a bűn örvénye felett,

Nincs menekvés, veszn e kell, Cserben hagyta a szeretet; Hogyha minket bűn ostromol — Szabadit^ meg a gonosztól ! —

Csak Tebenned bízunk Isten, Parancsidnak hódol lelkünk,

Mert Nélküled, bizony tudjuk Elpusztulunk és elveszünk;

Zengjen imánk bérczen, halmon — Tiéd ország és hatalom ! — Ámen.