Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

1. Mám. 1908 január. 4.

»Amerikai-magyar Reformátusok Lapja.«

5. oldal

Mózes, a gyilkos.

II. Mózes. II. r. 11—17 v.

A ki egykor Mózest Egyptom határairól Midiába futni látta, félénken s az elkövetett gyilkosság nyomása alatt, hogyan sejthette volna, hogy ugyanez az ember nem sok idő múlva Istennek választott embere leend ? És viszont, a ki Mózest látta, a mint Faraó előtt állott, vagy a midőn mint törvényközvetitö Isten akaratát a népnek kinyilatkoztatá vagy imában s énekben Istennek társalkodott, alig tartotta volna lehetségesnek, hogy ez ember kezeihez vérbün tapad. Igen, az emberek más világításban állnak előttünk, ha egész életüket megvizsgáljuk, mintha csak égjük vagy másik epizódját tekintjük annak, Bibliánknak köszönhetjük, hogy soha se szépitget, hanem a nagy férfiakat s hősöket is egyszerűen jellemzi, a milyenek valóban voltak, a szennyfoltok és hibák elpalástolása vagy kisebbítése nélkül. Ennek megértése azt a reményt költi fel bennünk, hogy szent könyvünk mindenkor az igazságra vezérel minket.

Vagy másként áll a dolog ? Talán azoknak van igazuk, a kik azt mondják, hogy: Mózes, a ki az egyiptombeli embert megölte és Mózes, az Isten embere össze nem egyeztethető egymással ? Éppen ez az elbeszélés bizonyság arra nézve, hogy Mózesnek minden ö erényeit jámbor legendákból költötték, valóságban ö egészen más ember volt ? Nemde több oldalról egyenesen szemrehányással illetnek, hogy gyermekeinknek ilyen történetet beszélünk el, azokat épületesség cédájából olvassuk s olyan személyiségben, mint Mózes, példányképet keresünk ? A nyilvános életben is mindegyre hangosabb az a követel, mény, hogy: nincs helye az ótestamentomnak az iskolában és templomban, mert addig igazán erkölcsi nevelés lehetetlen. Milyen álláspontot kell nekünk ezzel szemben elfoglalni ? Mindenek előtt, ne engedjük magunkat jelszavak által elra. gadtatni, hanem nyugodtan vizsgálódjunk. Ez alkalommal Mózesnek, a gyilkosnak története legyen elmélkedésünk tárgya.

Legelőször is arra akarom figyelmeteket irányítani, hogy az ifjú Mózesnek sok, nehéz, benső küzdelmet s ínséget kellett kiállania. Meghason- lás hatja át ifjúságát. Két anya tartja magáénak. Az egyik, ki neki életet adott, a másik, ki azt megtartotta, megmentette. Az anyatejjel népe iránti szeretetet szivott magába, Farao leányának egészségét, szerencséjét, neveltetését s tekintélyét köszönhette. Az ifjú növekedésével e meghason- lás szükségképpen mind hatalmasabb arányokat öltött. A vérrokonság és szive dobbanása népéhez vonzza, a háladatosság és józan megfontolás Farao udvarához bilincselik, a ki Izrael népét sanyargatva, eltiporva, mostoha sorsban látta, mig ö bővelkedve tobzódhatott. Mindez forrni s pezsegni kezdett benne, és hát tudjátok, milyenek az ifjak ! ? Hiányzik nálok az észszerű, tiszta, nyugodt megfontolás. Ha szivökben valami hang zúgni, zajongni kezd s nincs egy idősebb és tapasztalt barát, a ki őket pártfogása alá venné, könnyen elvesztik eszméletüket. Keblökben háborgó, de nem is tiszta cselekvési ösztön honol, szeretnének valamit tenni, valami nagyot végrehajtani, a mi gyötrelmes állapotuknak végét szakítaná ; ez a forrongó ingadozás elviselhetetlennek látszik rajok nézve, a vad kétség szétpattanással fenyegeti a szivet. — gyorsan készen áll az ifjú nemcsak szóval, hanem gyakran tettel is ! De ha egyszer a szikra a puskaporos hordóba esett, ki tudja az egyes dongáknak pályáját leírni ? Rakoncátlanul, fegyelmezetlenül rohannak ide-oda és minden valószínűség szerint nagyobb rombolást követnek el, inkább ártanak, mint használnak.

Ha igy vizsgáljuk, Mózes története eszmél- kedésre nyújt alkalmat s némelyek ugyanúgy éreznek mintha ők is ugyanazt élték volna át. Nem minden esetben vezet végzetes kitörésre a szív forrongása, de nem ritkaság számba megy olyan ifjút látni, a ki, mint a holdkóros ingadozik az utón, a hol minden pillanatban valami ballépés végveszélybe döntheti, ha Isten keze nem veszi oltalmába. Hisz az ifjúságban az az értékes, de egyszersmind veszélyes is, hogy szive kitágul s. .a belső küzdelmeknek utjából nem tér ki, hogy mindazt, a mi gondolat, vélemény, megfontolás és kétség keresztül megy a lelkén, oly halálos komolyan veszi. Az ifjú lelkesedés semmiféle feladattól nem riad vissza s nem képes felfogni, hogy nims az megírva, hogy mindig eredményt érjünk el. Az eleven ifjúság azt hiszi, hogy kívánságainak teljesedését kicsikarhatja az égből, megostromolván azt. Az eleven ifjúság előtt a legbonyolultabb dolgok egyszerű és tiszta világításban állanak. A szép ifjúkori években mindenki hős akar lenni, valami nagy dolgot akar véghez vinni s a hol aztán - valamint ama zord időkben, éppenugy ma is sok dolgokban — a régi. talpig becsülete* erkölcs gátló hatalma hiányzik, az alacsony korlátot, mely a jogot és igazságtalanságot választja el egymástól, le fogja rombolni maga előtt.

Sok magasra törő ifjú járt úgy, mint Mózes — izgalmas időkben: népének hőse s szabaditója akart lenni és népének rossz tevője, gyilkosa lett. akinek hazátlanul, szökevény módjára, kerülni kellett hazáját és népét. Ez a történet, Mózesnek, a gyilkosnak története, milyen komoly intelem az ifjákra*és lányokra, kiknek'lelke erősen vágyódik valami kedves és nagy dolog után, mily megszívlelendő intés a férfiakra és nőkre nézve, kikre a virágzó, de egyszersmind forrongó ifjúság nevelése bízatott. Vigyázzatok igy kiált felétek, hogy a szivetekben lobogó szent lángba tisztátalan ne vegyüljön, nehogy az ifjúi erő teljességében hasztalanul szétrobbanjon vagy csak por és hamu legyen nyomában, magát is, másokat is elpusztítva, a helyett, hogy épitne.

E kedélyhangulat mellett tekintetbe kell venni, a ki Mózes tettét érteni akarja, hogy igen erős vérmérsékletű, heves gondolkozásmódu, epés (cholericus) ember volt. Lobbanó haragra gyűl, még mielőtt fékezésére gondolna és ha tllzbe jön, ifjú sietséggel felemeli kezét, helyes megfontolás nélkül. Mózes ilyen epés, heves indulatu maradt élete végéig. Éppen ez a tujajdonsága

tartozik a legfeltűnőbb jellemvonásokhoz ama képben, melyet róla megrajzolhatunk magunknak. Ki ne gondolna nyomban ama napra, mikor ö a Sinai hegyről leszáll és i hegy lábáná a népet az arany borjú körül táncolni látja ? Vad haragjában megfogja a törvénytáblákat, mely csak egy példányban volt meg, a neki épen akkor átnyújtott isteni adományt és széttöri a sziklákon. És hát ne mondjátok, mint ezt egyesek ilyen személyiségekkel szívesen teszik, hogy: »Éppen ez volt Mózesnek gonosz jellemhibája !« Jól tette volna, ha erre ügyelt s magán uralkodott volna, Azt hiszitek, hogy azzal a dolgot elintézitek ? Valóban hiba volt-e Mózesben, hogy oly heves volt? Én azt mondom, hogy: nem ; hanem Isten adománya, hogy felbuzdult, felhevült; Isten adománya, hogy nem volt késedelmezö, hanem gyorsan, tevékenyen és erélyesen fogott a dologhoz. Nézzeiek körül az emberek között, a kik valami nagy dolgot vittek véghez, vájjon nincse- nek-e sokan olyanok, a kiknek erőszakos eljárásához, mint előfeltételekhez vannak kötve végrehajtott tényeik ? Ez nemcsak világi dolgokra nézve áll, pl. Bismarck (vaskancellár) bizonyára nem vihette volna keresztül azokat a tetteket, ha nem vaskézzel tartotta volna gyeplőket, áll ez ez éppen úgy — s ez tartozik ránk — egyházi téren is. Micsoda tüzes fö volt Simon Péter, még verekedésre is könnyen kapható és éppen öt nevezte az Ur sziklának, melyre egyházát építeni akarja. Nézzétek egy Pálnak emésztő buzgalmát és olvassátok leveleit, melyektől sokan hátbor- zongva reszketnek. Mi nem tehetjük azt, a mit sokan, hogy a szelíd és gyöngéd^ keresztyén ember mintaképét állítják maguk elé és azután minden emberből addig vígnak le darabokat köröskörül, mig e mintába beleillenek vagy pedig mint »nem keresztyének«-et dobják félre. Istennek sok féle tulajdonságai vannak, éppen úgy teremtményeinek is. Gyengék és erősek, élénkek és szelídek kerülnek ki Isten kezéből és azt, a mi botrányosnak látszik, Isten gyakran szántszándékkal adta az embereknek.

Mózest csak szerethetjük az ö tüzes gondolkozásmódja miatt, A hol nincs tűz. hogyan lehet ott vasat kovácsolni ? A hol nincs elevenség, ott nincs kultúra, nincs művelődés, elöhaladás, ez éppen úgy áll a lelki és szellemi életről és tevékenységről.

És még egy harmadikat mondhatunk az ifjú Mózesról. Közvetlenül Mózesnek e gyilkosságát tárgya zó elbeszélés után következik egyike ama gyönyörű jeleneteknek a kutnál, melyekben az ótestámentum oly gazdag. Az a Mózes, aki itt az egyiptomi embert agyonüti és azután erre mindjárt Reguel szorongatott lányainak lön segítségül, ugyan az ember. Segítségre kész férfiú és nem nézheti el, hogy valakin jogtalanságot kövessenek el. A hol szenved valaki, ö vele szenved. Olyan férfiú, a kinél a gyenge é* gyámoltalan, a szegény és elnyomott mindenkor menedéket talál, olyan férfiú, a ki népének szenvedését a magáévá teszi, a mint öt a héberekhez írott levél is jellemzi. (11:25) ö inkább azt választotta, hogy népével az Istentől rájok bocsátott