Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-04 / 1. szám
6. oldal. »Amerikai-magyar Reformátusok Lapja.« 1. sifcm. 1908. január 4. bajt szenvedje, mint sem hogy a bűnök időleges gyönyörét élvezze. Ha az ifjú Mózesben sokan csak hibákat látnak, úgy megfordítva, tétovázás nélKÜl azt mondanám: » Vajha adná Istenünk, hogy népünk között lennének sokan, férfiak és nők, a kiknek lelkét úgy égetnék a másokon uralkodó szenvedések, mintha ö rajta magán vennének erőt.« S ha azt mondjátok, hogy: »De hiszen látod, hogy a forrón szerető szív ezt nem teszi, hanem lehetőleg hatalmas támadások által hagyja magát tévútra vezettetni k — azt válaszolom: »Persze jó, ha a veszély, kdönként előbukkan és a forrón szerető szívnek is támadásra van szüksége, hogy a helyes utat megtalálja, valamint Mózesnek is tanulnia kellett ezt; de jobban szeretem itt-ott a szerető szív hibáját, mint a merő szeretetlen szivet, a mely semmivel sem törődik, hanem gyorsan tud vigasztalódni. Erőszak és jogtalanság édes testvérek e földön s mindig is úgy lesz, hogy az erőszak felül múlja a jogot s igazságot. Jobban szeretem a segítségre kész embernek hibáját, mint ama könyörületlen beszédet: Óh, nem minden segítség szünteti meg a szükséget. Ha a nyomor egyik forrását elzárjuk, más két helyen újra rést tör !« Bizonyára nem azért vagyunk e világon, hogy ez egész világgal s annak sorsával törődjünk, hanem, hogy a nekünk kijelölt helyen kötelességeinket teljesítsük, a nyomort, a mennyire képesek vagyunk, enyhítsük és hatáskörünkben, bármilyen kicsiny vagy nagy legyen ez, az igazságot diadalra juttassuk. a többit bizalommal hagyhatjuk Istenre. Az azonban bizonyos, hogy a kevesen való hiv- ség nélkül nem lehet itt semmi nagyot elérni. Ha Mózes később Istennek választott embere lett, a kire — három és félezred év távolban ! — még ma is csodálkozva tekintünk — soha sem lett volna azzá, ha nem lett volna megáldva minden időben segítségre kész szívvel. Igyekeztünk K. T. Mózes tettét megérteni és érthetővé tenni. Felmentettük-e ez által a vér- büntöl? Nem, óh nem ! Nincs gonoszabb és könnyelműbb mondás, mint a mit manapság gyakran használnak: Mindentkimagyaráznijannyi mint felmentő Ítéletet hozni.« A ki igy beszél, feloldja az embereket a felelősségtől és bűnöktől Nem azért mondtam ezt, hogy Mózes tettét szépítsem; hanem hogy tartsuk távol magunkat az önbiráskodó farizeusoktól, a kik visszataszító önhittségükben erényesebbeknek ítélik magukat, mint az Istennek nagy emberei, mert ök a nagy kísértésektől mentesek maradtak, vagy lagymatag hanyagságukban nem képesek felfogni a nagy kisértéseket. De ha valaki az ö bűnös életét Mózesre való utalással akarná mentegetni, az egészen komolyan megkérdezdök, ha vájjon van-e indító okai közül csak egy is, mely megközelítőleg oly nemes lenne, mint itt a Mózeséi ? Azután : nem kellett-e Mózesnek is belátnia, hogy Istennek parancsait büntetlenül senki se lépi át ? Nem tapasztalta-e a későbbi törvényadó saját életbében világosan és tisztán a törvény megszeghetetlen szentségét? Hova lettek magasan szárnyaló tervezgetései, midőn szökve és bolyongja kellett a pusztában sietnie ? Megköszönte-e ssak egy ember is a segélynyújtásnak e módját ? Legelsöbben azok, a kiben segíteni akart, fordultak el tőle. Története olvasása alkalmával — egész életének végéig — nem szabadul meg az olvasó ama benyomástól, hogy a bizalmatlanságnak bizonyos árnyalata volt mindenkor közte s népe között. Mert népének mindenesetre ártott. A szabaditás idejét az ö elhamarkodott tette kés- lelteté s az egyiptomiak nyomorgatását igazságos színben tünteté fel. Forradalmár fejek és kezek nindig ártanak az ügynek, melynek használni akarnak, mert minden bűn megbosszulja magát e földön. Nem olyan könnyen lehet ilyen képeket készíteni, mint azok ma előttünk elvonultak, hanem ellenkezőleg meggondolva s figyelmesen. Nincs-e köztünk is sok ember, a kinek vére vadul s tüzesen perceg ereiben ? Nem szükséges-e minden nevelőnek és tanítónak, hogy az ifjúság hibáit mindenkor gondosan vizsgálja meg, hogy vájjon azok romlott vagy rossz útra csábított szívből erednek-e? És nem a legnagyobb feladatok egyike-e a szülök, nevelők, sőt egy nemzet vezető embereire nézve, hogy a tisztátalant a nemes tüztöl elkülönítsék, a nemest megőrizzék, a tisztátalant megsemmisítsék ? Az ótestamentumnak éppen olyan elbeszélései, a melyek első pillanatra visszataszítóknak látszanak, nyújtanak gyakran anyagot a gondolkozásra és tanulásra. Mit tanulhatunk ez elbeszélésből, nem tudnék alkalmasabb szavakat találni a régi egyházi atyának, Augusztinusnak eme szavainál: »Ha az Isten örök törvényét fontolgatom, úgy találom, hogy Mózesnek, a ki semmi rendkívüli hatalommal nem birt, az egyiptomit, jóllehet igazságtalanságot követett el s istentelen volt. nem kellett volna mégölnie. De termékeny lelkek, melyek nagy erényekre képesek, már eleve elkövetnek olyan hibákat, a melyek által éppen azt bizonyítják, hogy mily nagy mértékben alkalmasak erénygyakorlatra, ha annak alapját Isten parancsai képezik. így gondolkozik a szántóvetö ember is, ha szántóföldjén a giz-gazt felburjánozni látja s tudja is, hogy ki kell irtani, hogy alkalmas legyen kitűnő gabona termelésre Amen. Chr. Rogge nyomán: Székely Sándor. Tudakozzátok az írásokat. Vasárnap, január 5. És amaz ige testté lett és lakozott mi közöttünk. Ján. 1 : 14. Az emberiség történetének fénypontja az isteni ígéret beteljesedése az Ur Jézus Krisztusban. A keresztyénség hite Jézus földreszállása óta nemcsak bizodalom, hanem olyan valóság, a mely történeti tény, mert hiszen lakozott mi közöttünk Jézus, emberré lett, hogy bennünket Istenhez hasonlókká tegyen, leszállott, hogy felemeljen, szegénynyé lett, hogy meggazdagitson. Hétfő, január 6. Kérjejhittel, semmit sem kételkedvén. Jakab 1. rész 6. Az imádságot néha a harangkötélhez szokták hasonlítani, a melyet ha meghúzunk itt a földön, megcsendül egy hang ott fenn a menyországban. Legyünk álhatatosak a mi imádságunkban s a mit kérünk, élő hittel kérjük. Kedd, január 7. Állanának minden reggel az Urnák tiszteletére és dicséretére, azonképpen estve is. I. Kron. 23 : 30. A mindennapi imádság a legjobb óvszer a naponként megújuló gond ellen. A reggeli és esteli imádság nagy nyugodalmat szerez a hivő keresztyénnek. Az egyik hálát ad a nyugodalomért, a másik a munka nyomán fakadt áldásért. Szerda, január 8. A könyörgésben álhatatosak legyetek, vigyázván azokban hálaadással. Kol, 4 : 2. Az Ur sokszor próbára teszi a mi hitünkbt s úgy tetszik, mintha nem hallgatná meg a mi könyörgésünk szavát, de az igazi hivő lélek, mint az a kanaueusbeli pogány nö, nem csügged el, hanem élő hittel újra és újra esdekel s a türelem, kitartás meg is termi áldásos gyümölcsét, a szív nyugalmát, a lélek békességét. Csütörtök, január 9. Hajtsd le Uram a te füledet és hallgass meg engemet. 862 Zsolt.: 1. A ki a szemet teremtette, gvajjon nem lát-é, a ki a fület formálta, avagy nem hall-é?Ezaz igazság bár félelemmel tölti el a gonoszok szivét, másrészről végtelen boldogságot ad a hivő léleknek. Nem tudjuk, hogy milyen messze van Isten mi hozzánk, osak annyit tudunk, hogy meghallja és megérti azt is, ha titkon ajtónkat bezárva magánosán sóhajtunk ö hozzá. Péntek, január 10. Minden könyörgésetekben és imádságtokban hálaadással a ti kéréaitek megjelenjenek Isten előtt. Fii. 4: 6. Minél többet járulunk az Isten elé, annál nagyobb kedvességet szerzünk előtte magunknak. Mert még ha kicsiny dolgokat kérünk is tőle, azzal is tőle való függésünket ismerjük el. Szombat, január 11. Kéri'ek és nem veszitek el, mert nem jól kéritek. Jak. 4; 3. Ha Isten meghal minden könyörgést, mért nem teljesiti be azokat? Bizonyára azért nem, mert valami hiányzik a mi könyörgésünkből, mint Jakab apostol mondja- nem jól kérjük azt, vagy lehet, hegy a nak beteljesítése végeredményében reánk nézve káro3 lenne. Hol a boldogság. Tengerre szállt egy ifjú ember, Egy bölcs szemlélte szánó szemmel : »Te balga, nem tennéd-e jobban, Ha itt maradnál kis lakodban ? Lelketlen habra bízod élted’, Labdája száz vihar-veszélynek. S ha célhoz visz tán a vitorla, A boldogság nincs ama honba’1 A boldogság nincsen körötted És nincs alattad, nincs fölötted. Keresheted barát szivében, Mámoritó szerelmi hévben. Nem adja azt se kincs, se hir, Sem nagy világ, sem kicsi sir. Mert azt saját szivedben hordod, A ki megnyugszik, csak az boldog.«
