Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

4. oldal.

'Amerikai magyar reformátusok lapja.«

1, szám. 1908. jan. 4.

Vannak-e még vademberek ?

Irta : Biró L a j o s.*)

Vigság, fájdalom és harag kitörése bizony sokkal élénkebben nyilvánult a műveltebb európaikon, amikor a pápua rendesen olyan arccal vonult félre, mintha valami illetlen jelenetnek volna akaratlan szemtanúja. Ugyanez a szokásnak és illendőségnek megfelelő önuralom szabályozza a pápua magaviseletét családja tagjaival és embertársaival szemben is. A gyermekeket szabadon hagyják, nem nagyon parancsolgatnak nekik, igy engedetlenség is alig fordulhat elő. Feleségeivel szemben nem igen hivatkozik erejére s én többször láttam azt, hogy az asszony verte az urát, mint megfordítva. Ha a férfiaknak egymással bajuk van, elsőbben közvetítőkre biz- zák az ügy békés elintézését.

Többnejű családjaikban az asszonyok nem élnek háremszerü életet, hanem minden asszonynak külön családi háza van, és csak akkor lehet újabb asszonynyal frigyet kötni, ha annak már előre házat építhetett. Különben is a többnejüség nem annyira újabb szerelem kedvéért áll fenn, hanem hogy az özvegyek férfi védő nélkül ne maradjanak s legyon, a ki elvégezze a nem nőnek való munkát. Házasságkötésnél a nőért kialkudott dijat fizet a vőlegény s az asszony hiúságát elégiti ki, ha mennél drágább a férjének. De ezt nem tekintik az asszony megvásárlásának, mert ez csak jutalom a családnak a nevelésért és kárpótlás azért, hogy egy munkás tagját más családnak engedte át. Viszásnak tetszik, ha rá gondolok a mi müveit állapotainkra, a hol hozományt vár a szerelmes vőlegény, a ki esküszik, hogy választottja nélkül élni sem tudna.

Mindenki bizonyos munkát teljesit, a férfiak irtják ki a termőföldnek való erdőket, feltörik a talajt, gondoskodnak beültetni valóról; az asszonyok dolga a föld porhanyitása, beültetése és gyomlálása, a napi élelem haza hordása. A férfi dolga a házépités, hajóácsolás, halászat, vadászat és az erősebb munka a ház körül, mig a főzés, fonás és apróbb házi munka az asszony feladata. A fiuk az apjukkal, a lányok az anyjukkal dolgoznak s állandóan velük vannak. Ez helyettesíti az iskolát.

Politikai egységről Uj Guinea-ban szó sem lehet, a lakosság rokonság szerint oszlik meg még egyes nagyobb községekben is. De valami látható feje vagy kormányzó testületé a falvaknak sincs szükség szerint gyűlnek össze és tanácskoznak, mig valami eredményre jutnak. Természetesen itt is sokszor az az irányadó, a ki okosabb, erősebb vagy a ki szájasabb, döntő pedig a rokonság száma és ereje.

Sajátságos Uj Guineában a nyelvek széttagoltsága és rendkívüli száma. Némely részében tiz-husz falu beszél egy nyelven, másutt majdnem minden falunak külön nyelve van. Valamennyi nyelv egy nyelvcsaládhoz tartozónak látszik ugyan, de egymástól annyira különböznek még

nyelvtani szabályaikban is, hogy még csak tájnyelvnek is alig mondhatók. Nyelvük szerkezete épen nem kezdetleges, szóbösége olyan gazdag, hogy csupán az állatok és növények neveiből nehány százat összegyüjthettem. Ismerek olyan pápua nyelvet is, melyben a magyar nyelv ben sajátságos tárgyas és határozatlan igeragozás (pl. ütök, ütöm) is minden változatában meg meg van. Ha nyelvük fejlettségét tekintjük, azt lehet következtetni, hogy e vadnak nevezett nép a miveltségnek valamikor magas fokáról hányátr

alá. Es mivel itt olyan sok féle nyelven beszélnek nem ritka a benszülöttek közül az olyan ember, a ki 3—4 féle nyelven beszél. Gyermekeiket e célból gyakran cserébe is adják más faluba, nyelvet tanulni.

A föld és ingatlan vagyon rendesen a községé s abból osztanak ki mindenkinek, családja nagysága szerint termőföldeket. Községé a vadászat joga az erdőben, a fahasználat, a folyó és a tengerpart halászata és sólermelése szintén a községé. Némely község, bár a tengerparton lakik, nem halászhat, sőt még a főzéshez való tengervizet is úgy kell vennie a másik falutól. Hajó- épitési joga sincsen minden községnek, vagy minden családnak s ebbeli jogaikat az illetököz- ségek féltékenyen őrzik.

Pénzérték ismeretlen a pápuáknál, e helyett csere folyik s érték minden használható tárgy, házi eszköz fából, csontból, csigából és köböl készült eszközök, ékszerek és fegyverek. A kereskedés a száraz földön faluról-falura halad, senkinek sem szabad tovább menni a második falunál, csak a tengerparti kereskedés kivétel.

Az érdekek összeütközése hozza ellenségeskedésbe néha a pápua lakosságot, a mikor azután nyílt háborúra kerül a sor. Nagy embertömegek már apró községekre szakadásuk miatt sem állhatnak egymással szemben, csatáik sem nagyon véresek. Támadó fegyverük a nyíl, parittya, köves bunkó és föképen a hosszú hajitó- dárda, védőjük a pajzs, hegyes fákkal betüzdelt verem, különösen pedig jó futó lábuk. Ellenség elöl megszaladni nem szégyen, sőt még ök gúnyolódnak, hogy ellenségük nem éri utói. A békét is hamar kötik, kárpótlás jár az elesettekért, bosszuállás utógondolata nélkül. Természetesen ö náluk is csak a gyengébb fél tartja meg hűségesen a békét.

Erkölcsi életük szintén megüti a mértéket, az általános emberi erkölcsösség mértékét. Érzékük van a jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen iránt, elismerik a jót, megróják és a maguk módja szerint megbüntetik a rosszat; a mi nálunk erény vagy bűn szánba megy, azt ott is annak tekintik. Az európaiak erkölcsi felfogása és gyakorlata a pápuákon csak ronthat, de nem javithat, mert vétkeik és kihágásaik átlagos mértéke kisebb, mint a mi társadalmunkban. A legfőbb erkölcsbirói forum náluk embertársaiknak véleménye, vagyis, hogy mit mond róluk a világ, az a szükkörü világ, a melyben ök élnek. Minket iskola, vallás és társadalom rendszeres nevelésben buzdítanak a jóra, szigorú törvények tiltanak a rossztól, tehát hasonlíthatatlanul jobbaknak kellene lennünk e vadembereknél s nem nem válik dicséretünkre, hogy az élet és vagyonbiztonság jobb lábon áll ott az őserdőkben, mint az európai városok utcáin.

(Folyt, köv.)

Innennonnan*

Boldogok a békességre igyekezők!

Egy fiatal, különben büszke nemesi családból származó katonatiszt, egyszer valami csekélység miatt azt vette a fejébe, hogy öt Turenne, a hires francia marsall, megsértelte, a miért is elégtételt követelt tőle. A marsall azonban a kihívást nem akarta tudomásul venni. Az önhitt fiatal ember erre még jobban megharagudott s bosszút forralt az öreg generalis ellen s kihívó magaviseleté által többször megkisérlette öt elégtételadásra bírni; de mindannyiszor sikertelenül Végre, hogy bosszúját rajta kitölthesse, a fiatal tiszt két tiszttársa jelenlétében az utcán várta meg Turennet s a mikor a közelébe jutott, szemtelenül szembe köpte. El lehet képzelni, hogy micsoda óriás megbotránkozást keltett ez az alacsony eljárás, a mely Turrenet, nemcsak Franciaországnak, de úgyszólván az egész világnak egyik legnagyobb tábornokát, Párisnak egyik nagyforgalmu utcáján, nyilvánosan, oly durván megsértette ! Az öreg generális szivében fellángolt a harag e durva sértésre, kardjához kapott s azt félig ki is húzta hüvelyéből; de csakhamar magához tért, legyőzte haragját s a bámulok nagy csodálkozására félig kihúzott kardját újra hüvelyébe tolta s a fiatal tisztnek nagylelkűen csak ennyit mondott:

»Fiatal ember ! Ha én az ön vérét olyan könnyen s olyan nyugodtan moshatnám le lelki- isrreretemröl, mint a hogy az ön nyálát arcomról letörölhetem, úgy azonnal keresztül szúrnám I De nem bántom, — távozzék !«

S ezzel sarkon fordult s ott hagyta a támadót.

A tisztet a tábornoknak ez a fenséges önuralma egészen zavarba hozta s megszégyenülve távozott. Ez felköltötte benne a lelkiismeretet is, úgy annyira, hogy addig nem nyugodott, a mig bűnbánó magaviseletével a megsértett öreg tábornokot ki nem engesztelte. A keresztyéni gondolkodású tábornok meg is bocsátott neki, sőt pártfogásába vette a szilaj fiatal embert, ki is vezetése alatt a francia hadseregnek egyik kiváló hadvezérévé nőtte ki magát.

»Ne gyözettessél le a gonosztól, hanem inkább a gonoszt jóval győzd le !« — mondá a Szentirás (Róm. 12, 21.) S ezen szép erkölcsi elvnek megható s tiszteletre méltó példája az öreg tábornok.