Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-21 / 12. szám
4. oldal. Amerikai Magyar Reformátusok íjapja.« 12. szám. 1908 márczius 21. nak kellene gondoskodniok. így a tanulók ügye is hamarosan rendbe jönne teljesen. A békesség útját én mir gyakran kerestem s sok Ízben egyengettem; de jó szándékaim egyesek miatt soha sem sikesültek. Most ismét előállók és a következőket ajánlom : 1. A három táborban élő ref. egyházak egyesüljenek egy egyetemes ref. értekezletté, melynek tagjai legyenek a lelkészek és az egyházak fögondnokai, vagy kiküldött képviselői. Minden két évben legyen egy nagygyűlés, lehetőleg a ref. egyesület gyűléseinek helyén és idejében. E gyűlés hallgassa meg a külön táborokban; élő párcziáüs értekezleteinek jegyzőkönyvét, a felmerült ellentéteket egyenlitae ki, közegyházi kérdéseket tárgyalján, előadásokat tartson, ünnepélyeket rendezzen. 2. A hazai egyház vegye ki a békételenség egyik tövisét, vonja vissza ellenünk tett intézkedéseit; küldjön egy tanárt s legyen e tanár, ha úgy tetszik, az egyetemes egyházi értekezlet állandó elnöke. 3. A mai viszonyok, t. i. egyházak elhelyezése ha nincs az értekezletnek ellenvetése, szentesittessenek. 4. Mind a három felettes egyházi hatóságnak megküldessék az első értekezlet által megállapított alapszabály s minden értekezlet jegyzőkönyve annak idején. Ezek a föhh elvi kérdések, az apróbb dolgokban a szeretet találna megoldást. Meg is lehet ezt a tervet valósítani igen köny- nyen, ha nem feledjük el, hogy magyarok és testvérek vagyunk; de ha még most is, mikor összetartástra van szükségünk, mindenki csak a maga igazát keresi: hiába prédikálunk, hiába verjük mellünket, mert békételenségben élünk s ennek folytán csak pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve széthull nemzetünk s vele együtt egyházunk is. A kinek van szive, lelke: értse meg e beszédeket s cselekedjék eképen. HANKÓ U. GYULA. mondanom, hogy most is éppen olyan szegény vagyok, mint amaz órában, mikor elmentem tőled. Egyet rántott vállán, midőn férje a régi fájó sebeket szakgatta fel egymásután. — Megérdemlem, hogy igy beszélj hozzám. Én elvetemültem s gonoszul viselkedtem veled szemben a múltban, igy szólt zokogó hangon. Az csak természetes, hogy kapzsi teremtménynek kellett tartanod. De hidd el nekem Jenő, szeretlek most is igazán, bensöleg, szeretlek annyira, hogy nem tudom elképzelni az életet nélküled. Ne beszélj a szegénységről, csak azt mond, hogy sohase fogsz többé elmenni tőlem, csak ennyit kívánok. — Sohasem, a halál válasszon el egymástól. De ha nem vagyok is az a milliomos, akihez férjhez mentél, nem mint koldus térek vissza hozzád. Fáradtságos mnnka árán ismét hozzájutottam ahhoz, amit a múltban elvesztőnk és az életet körülbelül ott folytathatjuk, a hol elhagytuk. Elvira areza elkomorult. — Ez fájdalommal tölt el, vezekelni akartam, hogyan viszem ezt véghez ?! A veröfényes napon a te feleséged valék — megakartam mutatni, hogy a borongós időkben is az leszek. Most mindennek vége és sohase tudom bebizonyítani, mennyire szá- nom-bánom bűnömet, vétkemet. Boldog mosoly játszadozott Beaulieu Jenő ajkain és a csendbe, melyben voltak, belevegyült a szomszédos falu tornyában karácsony reggelére megkondult harang hangja, mely a mezön át szellő szárnyain repült tova s a házastársak hálaimát rebegtek az egek Urához, kinek áldásáért esedektek szivök ez uj frigyéhez. Francziából: SZÉKELY SÁNDOR Böjti utasítás* ALAPIGE: Róm. XIV: 17. és 19. vers. Azok, akik abban a véleményben vannak, hogy az Istennek országához külsőségek által is el lehet jutni: nagyon csalódnak s téves utakon járnak. Az az Isten, aki Jézus által nekünk Atyánkká lett s aki által mi egymásnak testvérei vagyunk — lélek lévén, testi képen nem is imádható. Hogy a keresztyén vallás körén belől még is vannak olyan szertartások s részletek az istenitiszteletben, amelyek inkább a test, mint a lélek szolgálatában állanak, annak tulajdonítható, hogy az öskeresztyének régi vallásokból magukkal hozták azokat, és annak is, hogy egyes emberek, akiknek kezében összpontosult a hatalom, saját Ízlésük szerint rendezték he a keresztyén isteni tiszteletet. Tagadhatlan, hogy az a fény, amelyet látunk egyes templomokban; a szentképek, a titokzatos félhomály, a gyertyák halvány ragyogása, a tömjénfüst s czifraruhába öltözött pap: gyönyörködtetik a szemet s műveletlen emberekre talán befolyást is gyakorolnának s a menny elöpitvarába vezetik őket. De egy gondolkozni tudó embert semmiesetre sem hatnak meg ezek a dolgok habár gyönyörködik is azokban. Mi a keresztyén istentiszteletben nem azért veszünk részt, hogy szemünket gyönyörködtessük, hanem azért, hogyha a templomban megjelenünk, ott érezzük magunkat, hol a menny lakói ! Igen az igaz keresztyénnek arra kell törekednie, hogy méltó legyen arra, hogy az ég lakói közzé vétéssék fel. És ezt csak a lélek által érheti el. Ha a menny a tiszta lelkek hazája, úgy a test s annak sanyargatása senkit nem tehet képessé arra, hogy Isten országának tagjává legyen. »Istennek országa nem ételben vagy italban áll«, mondja Pál apostol, s valóban igaza van. Aki abban keresi az üdvöt, hogy az étel és ital törvényeit megtartsa, sohasem fogja azt megtalálni. Az étel és italra s azokkal való mértékletes életre tanító szabályok reánk mint emberekre vonatkozó törvények. De mint keresztyéneknek úgy kell keresnünk az Istennek országát, mint Pál mondja. I. Hogy cselekedjtik és kövessük a békességre való dolgokat. II. S gyakoroljuk az egymás épülésére valókat. Mig e két pontról bővebben szólok előttetek, kisérjetek szives ligy elmetekkel. I. Mivel Istennek országa békességben áll, azt először az által kereshetjük, ha cselekedjük a békességre való dolgokat. A keresztyén vallás a békességnek s a szeretetnek a vallása. Mindazok a törvények és szabályok, amelyek reánk mint keresztyénekre vonatkoznak, e kettőnek szellemében vannak szerkesztve. És a keresztyén vallásnak mindeneket átható s megeleveríitö ereje, nem az erőszak és fegyveres erő, hanem az igazság, békesség és szeretet. Innen amig más vallások fegyveres erővel is terjesztettek, és sok kiontott vér árán lettek egyes népek és nemzetek tulajdonává: addig a keresztyének üldözőik ellen sem emeltek fegyvert, mert tudták, hogy aki fegyvert fog, fegyver által kell elvesznie....... Valami felséges, lelket rázó jelenetek 'ehettek azok, amikor amaz egyszerű férfiak és nők, az igazságnak tudatában, az égi békesség szelíd fényétől körülvéve léptek a máglyára, vagy a vadállatok elébe. Oh ök nem sírtak s nem jajgattak; panaszszó nem fakadt ajkukon... Átok — óh ök nem tudtak volna átkozódni ! Bátran haltak meg, mert tudták, hogy haláluk által bátorságot öntenek még azok szivébe is, akik addig haboztak s mert sejtették, hogy az ö haláluk száz meg száz hivöt teremt a Krisztusnak.
