Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-21 / 12. szám
12. szára. 190S márczius 21. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja.« •5. oldal. Es sejtelmükben nraa is csalódtak, mert sokan épen azok közül, akik azért jöttek, hogy gyönyörködjenek az ártatlan vértanuk szén ve léséb n: lelkűkben megrázódtak attól a felséges nyugalomtól amelyen tapasztaltak — s hívőkké lettek. így a keresztyén vállárnak soha nem volt a fegyvere az erőszak, hanem fegyvere volt a békességnek szeretete s az igazsághoz való törhetlen ragaszkodás, Es hogy ez a szellem idők folytán a keresztyének által meg- tagadtatott és meghazudtoltatok, annak oka az ember gyarlósága és nagyravágyása, üres álomképek után való futkosása. Mind izok a háborúk, amelyek valaha a keresztyénvallás védelmé ek czime alatt folytak, nem voltak egyebek, mint az emberek nagyra vágyásának eredményei. S mindazok a czivódások és veszekedések, amelyek éppen a keresztyénvallás örve alatt ma is folynak, ugv egyes népek mint egyes emberek között, nem tarthatók másoknak, mint a keresztyénvallás szelleme meghazud- tolásának. Avagy keresztyén szellem-e az. mikor mint tolvaj bejött az én házamba egy ember, s ott békételenséget támaszt s elrabolja családom nyugalmát s feldúlja a békességet, amely soha semmi által nem volt megzavarva és feldúlja éppen a vallásosság hangzatos czime a att ? Oh ez nem a keresztyénség szelleme. Oh ez nem a Jézus szelleme. Megcsúfolása ez a Krisztus által adott örök igazságoknak. És ez ellen védekezni kell mindenkinek, aki csak a legcsekélyebb jogot formálja a keresztyén névhez. De ha már az emberi szellemnek ilyen megnyilatkozásait látjuk is szükebb körben, hogyan magyarázzuk meg magunknak azokat a vilagtörténeti eseményeket, amelyek éppen napjainkban úgy szólván szemünk előtt történnek ? Nehéz, valóban nehéz ezt megérteni csaknem kétezer évvel a szeretet vallásának keletkezése után. Kicsiny emberek vagyunk ilyen nagy események megítéléséhez, de azt látjuk és azt látni kell mindnyájunknak, hogy akik jtry cselekesznek, nem cselekszik az apostol utasitasat s nem törekesznek a békességre. A békességnek és a szeretetnek a lelke uralkodik-e mi közöttünk ? Oh bizony nem... Sokszor éppen azok, akik mintegy hivatva volnának arra, hogy békességszerzök legyenek közöttünk : azok a viszálkodásnak okozói. És miért? A leggyarlóbb okból, egy rossz gondolatból esupán. Ne, oh ne leg3ren közöttünk senki ilyen ! Oh, bárcsak a keresztyénség szelleme lenne uralkodóvá mi bennünk s ne lenne senki, aki magát elöbbvalóvá teszi Istennél, aki saját érdekeit többre nézi, mint vallása, egyháza érdekeit. Nem az tehát a kötelességünk ezekben a napokban, hogy étel és ital ne érintse ajkainkat, hanem az, hogy kövessük a bé- Lességrevalókat, mert százszoros jaj lesz az osztályrésze a botrán- koztatónak.: __ II. Istennek országába másodszor az által juthatunk el, ha gyakoroljuk az egymás épületére valókat. Ezt az egyszerű dolgot is vagy egészen elhanyagolják egyesek, vagy csak részben gyakorolják. Ha igaz valahol az életben az, hogy a jó példa nemesit, úgy kétsz resea igaz a vallásos életben. Az az ember, aki nemcsak szájjal vallásos, hímen • -eleke lettel és valósággil is az; aki nem csak magamutogatásból jár az Ur házába h mein lelki szükségtől indíttatva, pé.dát ad m isoknak is arra, hogy miként kell élni az igaz keresztyénnek. Az igaz keresztyénség pedig a Jézus parancsolatainak a megtartásában áll, amelynek külsőképpen az istenitiszteletek szorgalmas látogatása, a szent sakramentumokkal való élet által adunk kifejezést s a mely paranosokat magánéletünkben is folytonosan szemünk előtt tartunk. így az igaz keresztyén ember ezeket megtartván és gyakorolván, példája által szerez hiveket a Krisztusnak. Ezért mondja Pál apostol, hogy gyakoroljuk az egymás épii lésére valókat ! De gyakoroljuk-e hát valóban azokat ? Nem tapasztaljuk-e, hogy sokan vannak, akik közülünk valók és még nem látták a templomnak belsejét, nem halljuk-e, hogy sokan azok közül is, akik el el jönnek ide, kint az életben az Isten káromlásban, dob- zo fásban, a mások becsületének a megtépésében s más e féle bűnökben gyönyörködnek? Oh bizony nagy szükségünk van nekünk arra, hogy naponként halljuk a P.il apostol tig% elmeztetését. Aki hallja a figyelmeztető szót, azt lelke nem hagyja nyugodni. Azt űzi, hajtja a lélek, hogy az Ur szép és kies mezején legeltessék, hogy igyék az örökélet beszédének tiszta forrásából. Azt nem csábítják el az emberek s a világnak gyönyörűségei; az megszenteli az Urnák napját s nem részegítő italokkal fogja rontani magát még vasárnap is, hanem mint a szomjuhozó szarvas a hideg kútfőhöz, úgy siet az Ur házaba. Vannak, oh vannak mi közöttünk, akik igy cselekesznek. De mennyien vaunak, akik a részegség bálványképeinél áldoznak az Urnák napjain is s véresverejtékkel szerzett filléreiket áldozzák fel eme bálványoltárokon. Ök maguk szenvednek, nyomorognak, gyermekeikre nem gondolnak s családjuk szájából veszik el az utolsó falit kenyeret inkább, minthogy ök maguk szomjazzanak ! Oh, ezeknek van véghetetlen nagy szükségük arra. hogy hallják az apostol utasítását és lássák azokat, akik cselekszik az egymás épülésére valókat. De nemcsak ezeknek 1 Mert hiszen ezeknek a dolgait még legalább érteni tudjuk... Tudjuk, hogy rosszak, akik még az intö- szót is figyelmen kivül hagyják, sőt akitől ilyeneket hallanak, azt ki is gúnyolják. De'vannak, akik gyakran megjelennek az Ur házában, itt buzgó kegyes embereknek látszanak. És kint az életben ? Istenkáromlók, vétekkel terhesek s minden gonosznak cselekvői. Oh az ilyeneknek még nagyobb szükségük van arra, hogy hallják a figyelmeztető szót. Atyámfiái kint az életben is cselekedjetek az épülésre való dolgokat. Aki esak itt az Isten házában keresztyén, kint az életben pedig rosszabb a pogánynál, annak mitsem használnak az ü ál- buzgóságból származott imádságai. Az volna az igaz keresztyéni élet; ha a tiszta szivnek érzelmei szerint végeznénk dolgainkat. Az volna a valódi keresztyén, aki nemcsak olvasná, hanem meg is tartaná a Jézus parancsolatait. Ugyde mi mindnyájan gyarlók vagyunk. Épen azért szükséges, hogy minél többször intessünk és figyelmeztessünk az írások által keresztyéni kötelességeinkre. Gyakoroljátok azért mindig az egymás épülésére valókat. Gyakoroljátok a templomot. Intsétek, figyelmeztessétek a hanyagokat s legyetek kint az életben igaz keresztyének, akik szeretitek egymást, mint egy Atyának gyermekei. * * ' Istennek országa nem ételben és italban áll, mondja Pál apostol, hanem igazságban, békességben és a szentlélek által való örömben. Nem az tehát a kötelességünk, hogy étel és italtörvényeket tartsunk, mint tartottak a zsidók, hanem az, hogy kövessük a békességre való dolgokat és az egymás építésére valókat. Igen testvéreim. Ezekben a napokban, sőt életünk minden perezén arra kell nekünk törekednünk, hogy az apostol utasítását szemünk előtt tartsua. Mert ha nem e szerint cselekszünk, mivel vagyunk különbek a farizeusoknál? Avagy nem érdemeljük-e meg mi is a vak vezérek nevet, akik megszűrik a szúnyogot és megbocsátják a tevét ! A keresztyénség egész embert, egész szivet kíván s csak. az a valódi keresztyén, ki egész életében a Krisztus parancsai szerint igyekszik járni és élni.... Legyetek ti mindnyájan valódi keresztyének nem az ételtörvények megtartása, hanem a Krisztus hűséges követése által. Amen! KALASSAY SÁNDOR.
