Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-29 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LATJA. 9. szám. 1908 márczius 1. 3. oldal. nem is törődnek. Pedig bizony törödniök kellene, sőt törődnének is azzal, bogy merre vezeti őket az ö vezérük, ba öntudatos keresztyének volnának. De ilyenek kevesen találtatnak. Van-e hát joga panaszkodnia papja ellen annak, ki sem a pappal, sem az egyházzal nem töröd, akinek mindegy, hogy mint él, mit cselekszik az, akinek vezetésére bizta ö magát a lelkiekben ? Csudálkozhatik-e aztán a panaszkodó, ha azzal hallgattatják el, hogy a pap az Isten szolgája, tehát embereknek nem felelős az ö cselekedeteiért ? Aki maga ad fegyvert embertársa kezébe, ne ütödjék meg azon, ha a fegyver élét először rajta próbálják ki; aki az egyházi nemes munkában nem vesz részt, hanem azzal a köny- nyelmiiséggel, hogy ,,az a pap dolga,“ rábiz mindent papjára, ne vegye már zokon, hogy az egyház szekerének rudja a lejtő felé mutat. Ezeket a gondolatokat az a gyászos körülmény juttatja eszembe, melyeket az amerikai magyar reformátusok egyházi életében az a bizonyos „csatlakozási“ mozgalom idézett elő. Az egyházak vezetését sokan rábízták a papokra s azok, amikor saját anyagi érdekük volt szóban, csak azt tették, amit a sötét középkor uralomra jutott papjai tettek: elsőbbeknek tartották saját anyagi érdeküket. Hogy mit szól ehez elöbb-utóbb az álomból felébredt hivek serege: arra minek gondoltak volna, mikor kezükben a hatalom? Képmutató farizeus- sággal, üres hazafiaskodással, a magyar református egyháznak veszélyben forgó érdekei emlegetésével könnyen be lehetett kötözni az ingadozók szemeit; azt pedig, aki látta a rejtett czélokat, magának az anya- szentegyháznak áruba bocsátását, szent haraggal kiátkozni, kitörülni öt a magyarok és reformátusok kébeMilliók nyugalmát, jólétét teszik föl. S múló vágyaikból, kis szeszélyeikből Századokra szabják nemzetek törvényét. Kik a földi élet minden báját, fényét Csecsemő-kezekkel játszva elkapdossak: Itt, ezeknél lappang az isteni jóság, Irgalom, bölcsesség, erkölcsük tökélye, Az igazság csúcsa és a szellem mélye! S mit találtam náluk ? Hitvány, semmi elmét, A gőg butaságát s a kéjvágy fortéimét! Hol van hát az Isten? Ah! a templomokban, Zárdák menedékén — ott rejtőzik, ott van, A tömjénes oltár, a szék közelében, Hol mindennap róla prédikálnak szépen! Mentein a papokhoz, sorra jártam őket. . . És találtam — ó ég! — szent kereskedőket, Akik az Istenből üzletet csináltak! Néma megvetéssel forditottam hátat. Me item a tudóshoz, mentem a művészhez. Náluk van bizonnyal! lstenileg érez A magasztos költő; lénye csupa eszmény, Szüntelen a szépet, a nagyot keresven. tí mit találtam náluk ? Önző, irigy lelket És egy darab konczot, mely fölött pereltek. Mutogatták vigan egymás szennyét, foltját, Boldog kárörömmel egymást megcsufolták. léből ismét könnyen sikerült. A nagy tömeg pedig ment utánnok: örülhettek. Az Urnák hü es igaz szolgája nem a maga javát nézi, hanem — érdekei feláldozásával is — az anya- szentegyház javát, a hivek összességének testi és lelki érdekeit szolgálja. Az pedig a mi rendíthetetlen meggyőződésünk, hogy az Urnák hü és igaz szolgái csak úgy lehetünk, ha — eltávoztatván magunktól az anyagi érdekeink szolgálatára serkentő kisértést — szivünknek egész lelkesedésével prédikáljuk az ut, az élet és igazság evangéliumát, nemcsak, hanem akaratunknak teljes erejével önzetlenül munkáljuk mindenek javát, hogy ama nagy napon elmondhassuk : Akiket ránk bíztál, egy is azok közül el nem veszett. Hankó Gyula. ARANYIGE: »Csak a méregkeverök dicsekedhetnek azzal, hogy munka és türelem nélkül boldogulnak.« (Franklin B.) * Adakozás. Egy újabb kimutatás szerint az Egyesült- Államokban az 1907-ik évben 120 millió dollárt adakoztak kegyes czelokra Es pedig 61.737,277 dollárt nevelési czélokra, iskolákra; 22.161,770 dollárt képtárakra és múzeumokra; 15.186,300 dollárt különböző segítő egyesületek részére; 7.882,500 dollárt kórházakra és menhelyekre; 2,132,000 dollárt könyvtárakra; a többit, mintegy 12 millió dollárt egyházi czélokra. Körülbelöl egyötödrészét az egész összegnek nők adták, ezek között legtöbbet Mr. Russel Sage, ki mintegy 14 millió dollárt adott jótékonyczélokra. A hires petróleum király, Mr. John D. Rockefeller, 42 milliót, a szén- kiraly: Mr. H. C. Frick 10 milliót, Mr. Andrew Carnegie pedig mintegy kilencz millió dollárt. Rátapostak durván gyöngébb társaikra, Hogy kihunyjon bennük az Isteni szikra, Szidták, tépték egymást, mint az utonállók — Nem! Amit kerestem, nem találtam nálok! Hova menjek ? Lábam ingadozva lépett A nyomor lakába ... És láttam a népet! Láttam sorvadt munkást, iszonyú csontvázat, Aki bősz haraggal sorsa ellen lázadt S meghalt, mint veszett eb, agyonütve félig. Láttam a börtönök sápadt csemetéit, A hat éves tolvajt, a tiz éves zsiványt, S megcsömörlött lelkem halni, halni kivánt! Láttam az anyát is, az anyát, ki ölbe Hordott csecsemőjét gonoszul megölte. Láttam az apát is, könnyemen keresztül, A komor családfőt, aki gyökerestül Irtotta ki fázó, éhező családját, Mint ahogy kertészek a dudvát gyomlálják. El, csak el! Borzadva hagytam ott a népet, — Nincs ott Isten, ahol ilyenek történnek!““ Lehajtotta fejét, tenyerébe fogta, ügy maradt sokáig, csöndesen zokogva. Azután felszökkent, őrült lázban égve, S kezdett futni, futni, be a messzeségbe. Harsány, búgó hangja vissza csengett fájón: „Elveszett az Isten! De meg kell találnom!“
