Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-22 / 8. szám
8. szám. 1908. febr. 22. AMERIKAI-MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 oldal. Veszedelmes játék. A nemzetiségi agitáció káros és bomlasztó hatását sehol jobban meg nem figyelhetjük, mint éppen elhagyott édes hazánkban. Magyarország ezredéves történetében a sötét és homályos lapok erről szólanak. Valahányszor az édes haza' jóléte, önállósága veszedelemben forgott segitö kéz helyett a nemzetiségek lettek a magyar nemzet leghalálosabb ellenségeivé. E lekintetben elég utalnunk az 1848—49-iki szabadságharc véres napjaira, midőn a velünk egy földön lakó horvát, oláh és rác hordák akarták sárba tiporni a szabadság kibontott lobogóját. A helyzet lényegileg ma sem változott. A nemzetiségi képviselők viselkedése az országházban nemcsak elszomorító jelenség, de egyszer- smint szégyenteljes megalázása a magyar állam sonverenitásának. A nemzetiségi izgatás legsötétebb formája pedig az, mely a vallás örve alatt igyekszik férkőzni az emberek szivéhez. Kinek ne jutna eszébe lögtön a csernovai véres templomszentelés ? Nincsen józan belátásu, igazságot szerető ember, ki át ne látná egy pillanat alatt és el ne Ítélné e nagyhangú izgatók önző céljait. Hlinka András csernovai plébános a vallást használta fel eszközül arra, hogy az elvakult tót- ságot a csendőrök sortüze elé kergesse. Nehány kis kunyhóban talán most is imádkoznak a nagy nemzeti hősért, ki messze bujdokol, de a józan itélö képességgel felruházott ember, megveti benne a lelketlen izgatót, hiú feltűnési vágyból saját népét nyomorba, veszedelembe kergette. Ezért csodálatos előttünk, hogy egyes politikusok, kik odahaza elitélik méltán a nemzetiségi izgatás bármely formáját, az uj haza földjén saját maguk is megpróbálják e veszedelmes játékot, bizonyára abból az elvből indulva ki, hogy Amerikában minden szabad. Ügynökeik papi palástba burkolva hirdetik nyíltan az Amerika ellenes politikát. Az oláh pópák inkább darabokra hagyják magukat vágatni (in effigie természetesen) mint sem Magyar- országon magyarokká váljanak, e modern pópák pedig a civilizatio haladásával lépést tartva in- inkább a villanyos székbe ülnek, mintsem egy kis amerikai szellemet öltsenek magukra. Apage satanas ! Előttük még az is hazaáruló, a ki beefsteaket és pie-t eszik. Hát igaz, hogy Amerikában sok minden szabad egy bizonyos határig, de jaj annak, aki kihívja maga ellen az amerikai közvéleményt! Elsepri azt kíméletlenül, mint felkorbácsolt tenger hulláma a gyenge csolnakot. A nemzetiségi izgatás Amerikában nem egy Bécscsel bíbelődő, tojások között táncoló kormányt talál, hanem egy hatalmas nemzet öntudatos és szilárd vezetőit, kik ha az elnöki kalapácscsal az asztalra ütnek, e szegény pópáknak megcsendül bele mind a két fülök. A közvéleményt pedig nagyon kezdik élesztgetni angol testvéreink, most az egyik, majd a másik tekintélyes lapban. Szavahihető, komoly férfiak, kiknek véleménye nagyon sokat nyom a — Olvasd, öregem. Igéri-e, hogy jön ? Istenem, hogy jönne már csak........ S az öreg fölteszi a csontkarikás szemüvegét és olvassa : »Szivemből erőt és egészséget kívánok szeretett szüleimnek, minthogy magam nem jöhetek, — az orvosi praxis visszatart, — hiszen a jó orvos egy napra sem hagyhatja el a betegeit..« — Igaz... igaz... »Küldöm megemlékezésül ezt a mellékelt csekélységet. Csak ne vonjanak meg semmit maguktól, akkor tesznek engem boldoggá........En, hála Istennek, jól érzem magamat, nincs semmi bajom...« S az öregek összetett kézzel suttogják : — Hála Istennek....... hála Istennek........ ' (Vége.) Krisztus. A szent Kálvária tövében, A völgybe’ mélyen Kis zsupfedett ház csöndje nékem Most menedékem. Ha kél a hajnal, arcán rózsafátyol, Felém ragyog a fényes glóriából, A mi Urunk Jézus Krisztus. Együgyű szív- s vágyó ihlettel, Kontár ecsettel, Falusi piktor remekelt régen E?su a képen.— Dér, zápor lemosta róla a szint, latban az amerikai nép előtt. Videant consules ! Nem az itteni csatlakozott lelkészekhez intézzük óvó szózatunkat, hiszen ök csak gyarló eszközök egy hatalmasabb politikus kezében, hanem szólunk a magyarországi református egyház egyeteméhez, melynek meg van a joga és hatalma ahhoz, hogy visszautasítsa a közösséget az olyan munkától, mely ellene zúdítja a hatalmas angol protestantizmust. Mi, kik a nem csatlakozott egyházak élén állunk, szent meggyőződésből s igaz hazaszeretetből dolgozunk az amerikai magyarság lelki jóvoltáért, igyekszünk minden erőnkkel ápolni a felnőttek és gyermekek szivében a magyar haza iránt való igaz szeretetet, de magunkat politikai játékszer gyanánt oda nem dobjuk soha sem és és űj hazánkkal, mely számunkra a mindennapi kenyeret megadja, ellentétbe helyezkedni nem fogunk. A veszedelmes játék azonban még mindig folyik, a hazai egyetemes egyház álarca alatt, hazafiasnak látszó, nagy hangú üres frázisokkal. Odahaza is unják már ezt a költséges játékot, de a jelekből Ítélve az amerikai nép is kezdi unni már s ha egyszer erős kézzel végét szakítja a komédiának, ki lesz felelős a kimondhatlan erkölcsi és anyagi kárért, melyet e hiábavaló mozgalom az amerikai magyarságnak okozott ? Harsányi István. De szeme él s jósággal rám tekint A mi Urunk Jézus Krisztus. Ó mi boldog is vagy te itten Kiszenvedett Isten ! A lég zajából ide nem hat Csak dal és illat; A csapkodó árnak erre nincs útja, És elhal a jaj, mire ide jutna.. Ó mi Urunk Jézus Krisztus 1 A hol én jártam, a világ, lásd, Be más ott, be más ! De mért is szólok erről neked ? Te jól ismered 1 Pharizeus — mint rég — van most is elég, A nép üvölt... Pilátus mossa kezét ... Óh mi Uruuk Jézns Krisztus ! S mely Űzött kínra, kinhalálra Még egyre járjak. Az ös nyomorról a régi dal 1 S késik a vihar, Megifjitni a satnya mindenséget : Nyomor, gyülölség, mikor ér már véget? Ó mi Urunk Jézns Krisztus ! Kiss József. És mikor azok elmentek, könyezve, szorosan egymáshoz simulva a komor kórházlépcsön, még jó darabig hallgatta elhangzó lépéseik neszét.. Aztán az ágy matrácai közül kis fekete üvegcsét vett elő, végigsimitotta homlokát s ajkához emelte az üveget. A kitlrUlt Üveg koppant... Halovány feje hátra hanyatlott. Elaludt. El........ X. A csarnóaljai kis házikóban a zöldernyös lámpa körül együtt ülnek az öregek. Igen meg vannak már törve. Nehéz a kor. De legalább jó mód környékezi őket. Tavaszodik az idő, odakünn virágjukban állnak a rózsaszínű barackfák, A tele hold olyan fényesen süt rájuk, mintha ezüst hóval volna borítva valamennyi. Verona az imént jött meg a városból. Most pakolja ki a kosarat. — Van-e benne levél? — kérdi az öreg, csont foglalványos szemüvegét törölgetve. — De van ám, öregem, van ám! Nesze, olvasd. De előbb várj egy kicsit. Elrakom a kávét meg a cukrot. Mert most rendesen megvan ám a kis kávé meg a cukor 1 Az öreg kezébe veszi a levelet. Tapogatja. — Már megint pénz van benne... — Ej, ej... hiszen nincs még hat hete, hogy küldött ? — De még a pénz se fogyott el... Ej, ej, az a fiú, az a fiú ! — Hála az egeknek.. Bizonyosan jobb dolga van most. — És nyugodalmasabb. (Jobb., és nyugodalmasabb..)
