Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1908 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-22 / 8. szám
4. oldal. 7, szám. 1908. február 15. Angol lap vélemény* Az »Interior« cimü tekintélyes angol egyházi lap 1908 február 6-iki száma következő cikkben foglalkozik a magyar egyházi ügyekkel: An ITmpleasant Foreign Interference. The American Presbyterian Church and the Reformed Church in the United States have for several years past been cooperating most harno- niously in establishing cogregations among Hungarian immigrants in this country. Nearly all pure Magyars are inlentified with the state church of Hungary, which is probably the largest denominational unit in the Presbyterian family of the world. When the come to this country they naturally appreciate the friendly advances of churches, by elders; and in the last ten years many strong Hungarian congregations have been developed by these two denominations. But latterly the work has been hindered and harried by agents of the Hungarian Church who are persistently trying to detach these congregations from their American connections and make them mere ecclesiastical colonies dependent on the central organization at Budapest back of which 3tands of course the Hungarian secular government. Ministers preaching for Presbyterian and Reformed congregations are promised current salary and ultimate pension from the home treasury if the will connect themselves whith the native church and forego their American associations. A number of ministers have yielded to this temptation, hut so far in every case their congregations have refused to follow them in such a transfer. On the other hand, several ministers sent out from Hungary by the authorities there have on reaching this country renounced the foreign allegiance, declaring openly that the mission on which they had been sent ’ was political rather than religious. From their testimony it is known that the Hungarian premier and his subordinates straetly charge all clergymen whom they dispatch to America that the must seek to keep Hungarias strictly Hungarian, opposing not only their naturalization here but even their assimilation to American manners and patriotic American feeling. Under such conditions it is no wonder that our home mission leaders feel it incumbent npon them to resist whith all available power the machinations of Hungarian emissaries. At the very least, congregations that desire American fellowship in preference to the alluring financial inducements offered by their former fellow- countrymen deserve to be dealt whith in the most friendly and thoughtful fashion, Magyar fordításban a cikk a következőképen hangzik: Kellemetlen külfödi beavatkozás. Az amerikai presbyterian egyház és az Egyesült államokbeli református egyház évek hosszú sora óta a legnagyobb egyetértésben működtek ez országban arra nézve, hogy a bevándorolt magyarok között gyülekezeteket alapítsanak. A tiszta magyaroknak csaknem legnagyobb része az államilag segélyezett egyházhoz tartozik Magyar- országon, a mely egyház minden valószinüség szerint a legnagyobb egységes egyház a presbyterian családhoz tartozó egyházak között a vi lágon. Mikor a magyarok ebbe az országba jönnek, természetesen örömmel veszik azoknak a feleke zeteknek barátságos közeledését, melyek mint az otthoni egyházak, presbiterek által vannak kormányozva és ez utóbbi tiz év alatt sok erős magyar gyülekezet fejlődött ki e két felekezet segítsége mellett. De utóbbi időben e munkát akadályozták és megnehezítették a magyarországi egyház ügynökei, a kik újra és újra megpróbálták e gyülekezeteket elszakasztani az amerikai kötelék-Amerikai magyar reformátusok lapja.« ből és egyházi kolóniákká alakítani át. melyek a Budapasten levő központi szervezettől függjenek, a mely mögött természetesen ismét a magyarországi világi kormányzat áll. A Presbyterian és Református gyülekezeteket szolgáló lelkészeknek fizetést és nyugdijat Ígérnek az otthoni pénztártárból, ha egyesülnek az otthoni egyházzal és eldobják az amerikaiak szövetségét. Nehány lelkész engedett e kisértésnek, de a gyülekezetek minden esetben visszautasították ezt a csereberét. Másfelől több lelkészt küldtek ki a hatóságok Magyarországból, kik ideérkezésük alkalmával megszakították a külföldi összeköttetést és nyíltan kijelentették, hogy küldetésük célja inkább politikai volt mint egyházi. E bizonyságokból nyilvánvaló, hogy a magyarországi (konventi) elnök és az ö hivatalnokai egyenesen kötelességévé teszik minden kiküldött lelkésznek, hogy a magyarokat szigorúan megtartsa magyaroknak, s ne csak polgárosodásukat, akadályozza meg, de azt is, hogy az amerikai hazafias érzést magukévá tegyék. Ilyen körülmények között csodálkozni sem lehet, hogy a mi belmissziónk vezérférfiai fontos kötelességüknek tekintik minden erővel meghiúsítani e magyarországi kiküldöttek működését. Azok a gyülekezetek pedig a melyek többre becsülik az amerikaik barátságát, mint a honfitársaik által felajánlott csábitó pénzügyi előnyöket, megérdemlik, hogy a legnagyobb barátsággal és gondoskodással legyünk irányokban. Innen-onnan. A könyörgö ima. Rhein missionárius (Berlini Misszió) beszéli: Lukheng városában, Kanton mellett, az Isten megindító módon hallgatott meg imádságokat. Betegek meggyógyultak, egy bélpoklos is megtisztult és a keresztyének örömteljesen dicsérték az ö csodatévö Istenüket. A megtisztult bélpoklos, az isteni csodahatalom élő bizonysága, máig is él és mint a patlakpui község presbitere buz- golkodik. Hányszor mondta el élete történetét és mindig könytelt szemekkel ! Egykor ö tékozló fiú volt és a bűn posványában fetrengett. Ennek az életnek következménye volt, hogy már ifjú korában a bűn fekélyén kívül testileg is fekélyes lett. Európai orvosok, kikhez fordult, menthetetlennek vallották. Mily rettenetes nyomorúság tárult fel előtte! Hányszor láttam szivszo- rongva a betegeket, amint rothadó tagjaikat magukkal vonszolják és a kantoni országúton koldulnak. — Igazán érthető, hogy sokan reábir- ják rokonaikat, hogy őket rizsborral vagy ópiummal kábítsák el és az- azután elevenen temessék el. De mily kegyetlenség, ha ezt rokonok a beteg beleegyezése nélkül orv módon teszik, amint gyakran előfordul. Senafong azonban, igy hívták az ifjút, nyomorúságában Istenhez fordult. Már azelőtt hallgatta az Isten igéit. Most azután gyakran eljárt a kápolnába. Fu diakónus sokat imádkozott vele. Ö maga is éjjel-nappal Istenhez kiáltott, mire megenyhült és reménység támadt benne, hogy megenyhült és reménység támadt benne, hogy meggyógyul, Egy tál tisztavizet szokott volt szobájába bevinni: »Moss meg engem vétkeimtől és tisztíts meg bűneimtől, hogy tiszta legyek, mint e viz !« igy hangzott rövid, hév fohásza. Naphosz- szat böjtölt és imádkozott. Mily csodája a kegve- lemnek! Megtisztult a bélpoklosságtól: nem hirtelen, de lassanként és szemmelláthatólag. Még ma láthatók kezein és arcán a fekély okozta sebek forradásai. Azóta sok ily beteg ostromolja lakasat. x udni akarjak, hogy mily gyógyszer segítette öt. De ö lankadatlanul az Úrhoz utasítja őket, a test és lélek áldott orvosához. Pogány rokonai és a falu ellenséges népe nagyon üldözték. Egyszer meglátogatott azon kéréssel, hogy kápolnánk mellett adjak el neki egy telket, hogy ott letelepedhessen és ott békességben élhessen. De nem tehettem meg. Kívánságomra visszament szülőfalujába, hogy bár gúny és szitok dacára, Jézusról bizonyságot tegyen, mig az Ur neki helyet ad egy jobb templom, á a mennyei Jeruzsálem mellett, hová száll az ö epedése és vágya. ryj _ Buddhista iskola.
