Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-10 / 2. szám
/ — Nem fázik ön Chesney kisasszony, fojytattaibyf kimért udvarias hangon. Nem akar közelebb jönni a hoz? Chesney Diana egészen egészen elcsendesedett csak. nem szégyenlősnek látszott. — Köszönöm! mormog», szeneit lesütve. — Megiázó újságot hallottunk ma teggel, Tpest nr, monda Sibyl, inkái b Luciora nézve, miit reátnizo nyára olvasta ön a lapokban, hogy egy ismerősünk, .ton gróf. meglőtte magát a múlt éjjel. Nem tudtam elejteni egy kis meglepetést. ício vigyá/.n'ri figyel mezlel tt s emével és magá’a villáit felelet adá't. —, Io-•»n is, olvas am egy rövid jeli-ntési felö e. \>an megrázó! En is ismert-m egy kevésbbé. — Igazá ? el volt jegyezve egy barátnőmmel, fotta Sibyl. — Azt hiszem, szerencsés, hogy megszabadulj, mert hár a társaság eléggé kedvelte a grófot, de mégigy játékos volt és mihamar elfecsérelte volna ö.ökségéf. un tudom megnyugtatni, nagyon fel van indulva. Nagis szeretett volna grófnő lentr. — Úgy gondolom, mondá Chesney kisasszony ce- sen. szemeiben hamiskás mosolylyal, hogy az anai leányok nem az egyedüliek, a Ilik a címek titán szalts. Mióta itt vagyok, több olyan igaián ktdves leányt ism*, u kik férjhez mentek valódi n ajn.okhoz, csakhogy ,,my “• legyen a nevük. Én magam is szeretem a cimet, de az- beit is szeretem alatta. A gróf alig tudta nevetését elfojtani. Sibyl a * nézett és folytatta beszédét, mintha nem is hallotta „ a megjegyzést. — Persze barátnőmnek lesz alkalma is, mert fiat szép. Azt hiszem, hogy eltekintve a társadalmi álláspoi egy kicsit szerette a grófot. — Szamárság ! Szamárság ! monda az atyja, n mindig van valami regényes gondolat a fejedben Sibyl. hallott felöle, a hírneves C tesney Niked-rnus, egyike a legelső vasut királyoknak. — Persze, hogy ismerem — válaszolt Lucio melegen, — ki nem ismerné öt ? Gyakran találkoztam vele Nagyszerű ember és meg var. áldva jókora humorral én életkedvvel, — nagyon jól emlékszem reá. Gyakran lalalkoz. útik Washingtonban — Valóban? — n ondá Chesney khasszony kissé- közönyösen. — Egy kicsit különös -luhei : olyan forma,, mintha a jegyszedö és vámhivatalunk keie z. ezése volna Ha vele találki zom, mindjárt úgy i izem magam, mintha azonnal utaznom kellene, vasut van reá Írva n indenheu. Neki is megmondtam már, In gy „Papa, ha nem vu’ua vasut :z arcodia iiva sokkal jobban néznél ki. - Árián ön hurno rosn k találja? Luch nevet ti a ii-ital nő sza’a l bírálatán, melylyel atyjáról nyiladozott és azt rá aszott», In-gv igen. — No-', hát én nem — vallotta be flu-sney kisasszony" — De Klief, hogy t z az rt van, m-r. i aj >11 sokszor hallottam adomáit ismételni, sőt nagy re.-......ei. nyomtatásban is olvastam, ennélfogva nem mgyon érdekeltek. Némelyiket elmondja a welszi hercegiek is, ha cs.k alkalma van reá, de nekem békét hagy velük. Teljesen igaza van önnek arra nézve, hogy életrevaló, —, óh ! a nevetésétől a jövő hét közepé- pébeu sz.eietne Ituni az t-n-ber. Fényes s/.emei mosolyogva villogtak mikor arcainkon Tégignéz'e bei n inket u vetni látott. — A/t hiszik önök, hogy nem vagyok tisztességtudó ugye? T'e tudják meg azt is, hogy papi nem olyan fehér hajú, áldást osztogató s/.inp d- papa, csuk egy nagyon ké nyeimes vasút és n-tn sz-ivtné, ha az ember nagyon tisztelné. Üljenek le kérem ! Fejet kacéron foiditotta a gröf felé és- agy folyt, t a : Ültesse le őket r.lton i/róf, nem szeretem a fu fiaka l 1 a látni, T-tszik tudni ök az etosebb nemből valóKt Aztán ön oiyan nagy 1 — tette hozzá leplezetlen kedvteléssel^ — ist — m —- :2t; — haátalál arra. Hinirn ön általános kedvelt egyén Lucio és aztliiszeui, hogy nagyon is szigorúan bírálja mag bará tait. Hdja, mindenki kénytelen önmagáról is gondot viselni. Eh ?... ,ucio komolyan bólin'ott igent. Bizonyára, Különösen most, a mikor a legújabb tndomny szerint az Isten lemondott erről a hivatalról. fitzroy kisasszony kedvetlenül nézett, de a gróf tiar- eány iacajra fakadb Abban a pillanatban lépések közeledtek a lyitotl ajtó felé és Chesney kisasszony jó fülei meghallottak azt. Felemelkedett kényelmes helyzetéből és feszesen ült föl. — Sibyl! mondá félig nevető, félig bocsánat kérő hangon. Nem szabad lustálkodnom az ö jelenlétében. Sávem sebesen vert, a mint az a nö belépett, a kit a költők bátran nevezhettek volna álmaik istennőjének, d* a kit ér csak egy eladó é3 megvehető valaminek tartottam* Egyszerű fehér ruha volt rajta, semmi díszítés nem volt rajta, ‘kivéve egy ősrégi aranycsattos derékkövet és egy csomó ibolyát, a mely mellére volt tűzve. Sokkal szebben nézett ki, mint akkor, a mikor először láttam a színházban. Szemei mélyebb tíizüek voltak, arca pirosabb és mosolya bóditóbb. Volt valami jelenlétében és mozdulataiban, a mi olyan szenvedélyre gerjesztett, hogy elmém összezavarodott dacára minden hideg számításaimnak, melyekkel feleségemmé szándékoztam tenni. Olyan tisztának és felettem valónak látszott lenni egész lénye, hogy kétkedni kezdtem, hogy vagyonom elég lesz e arra, hogy az eszményi nö ezen remekét megnyerje. Ah ! Micsoda bolondok az emberek! Milyen keveset tudunk arról a rákfenéről, a mely az ilyen női liliomók szivén rágódik ! — Elkéstél Sibyl! mondá nagynénje szigorúan. — Igazán 1 válaszolt egykedvűen. Sajnálom. Papa, mióta vagy rögtönzött tüztakaró ? Elton gróf gyorsan félrelépett, a mint figyelmeztetve l*tt, hogy a tüzet egészen eltakarja. nézve Lucio szép arcát és alakját — hogy az ember azt hiszi, hogy a holdat nézi ! Lucio jóízűen kacagott és közel hozzá foglalt helyet és én is példáját követtem. A gróf a helyén maradt a tűzhely előtt áilva és jóságosán mosolygott mindnyájunkra. Az már igaz, hogy Diana kisasszony nagyon megnyerő egyéniség volt, egy azok közül a szellemes amerikai leányok közül, a kik képesek egy perc alatt megnyerni az embert: — Tehát ön az a hires Tempest ur ? — mondi, birálólag uézve rajtam végig — Nagyszerű lehet önre nézve, úgy e bár? Mindig azt mondtam, hogy minek a sok pénz, ha az ember nem fiatal, ha az embor öreg, csak arra jó, hogy megtöltsa vele az orvosa zsebeit, a ki az egésséget próbálja ki reperálni. Egyszer ismertem egy öreg nőt, a ki kilencvenöt éve3 korában örökölt százezer fontot. Szegény drága öreg sírva fakadt felette. Volt annyi esze, hogy megértette, hogy semmi hasznát sem veheti, Az ágyát sem tudta elhagyni és összes élvezete egy tejbe mártott félpenis zsemle volt. Másra nem is vágyott. — Százezer fontért sok zsemlét lehetne venni! — mondám. — ügy e bár! — és a szép Diana nerettt. — De azt hiszem, hogy ön mást valamit is akar a pénzéért Tempest ur ! Fiatal embernek érdemes sok pénzzel ellátva lennie. Azt hiszem, hogy most ön egyike a leggazdagabb omberekne Olyan ártatlan egyszerűséggel tette fel a kérdést, hogy az épenséggel nem volt sértő. — Lehet, hogy egyika vagyok a leggazdagabbaknak, de barátom a herceg sokkal gazdagabb, mint én vagyok, • — Igazán ! ? — mondá és Lucióra bámult, aki tekintetét gunyoros mosolylyal fogadta. —, E szerint papa nem jobb, mint valami koldus! Hiszen akkor ön a lábainál bírja a világot! — Csaknem ! — válaszolt Lucio gondolkozva. Hanem mt Is iga*,.kedves Chesney kisasszony, hogy a világot nagyon könnyű lábaink alá vetni, ön biaonyá'ra tudja est f
