Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1907 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-10 / 2. szám
í T — 121 — A kocsi megállók egy a Park Lanetól oldalt fekvő szép ház előtt. Egy férfi cseléd bocsátott be, a ki vörös bársony ruhát, fehér selyem harisnyát és beporozott paró kát viselt és a ki méltóság teljesen adott át hasonló öltözetű ■és megjelenésű társának, a ki talán még peckesebben viselte magát és a ki olyan formán vezetett az emeletre, mintha azt akarta volna mondani, hogy látjátok micsoda alávaló munkát végezteti a mostoha szerencse ilyen nagy emberrel I A fogadóteremben találtuk Elton grófot, a ki háttal a tűzhely felé állott és vele szemben egy alacsony karos székben egy előkelőén öltözött fiatal nö ült, a kinek nagyon kis lábai voltak. Azért emlitem a lábait, mert belépésünk alkalmával azokat lehetett a leginkább látni, mivel messze kinyújtotta a tűzhely felé, mig te-te többi részét az előtte álló gróf takarta el. Egy másik nő is volt a szobában, a ki egyenesen ült egy széken és kezeit ölébe össze fonva tartotta és a kinek először routacott be bennünket a gróf. — Sarolta engedje meg, hogy barátaimat bemutassam: Rimanez Lucio herceg és Tempest Geoffrey ur. Uraim! Sógornőm Fiztray Sarolta kisasszony ! Meghajtottuk magunkat- A kisasszony elökelöen bólin tolt a fejével. Nagyon kellemetlen benyomása aggszüz volt, arcán nehezen megmagyarázható vonásokkal. Kegyes volt és komoly, de egyszersmind arra is emlékezteit, hogy látott már olyan dolgokat is, a melyeket nem kelletettet volna látnia és hogy nem tudta azokat teljesen elfelejteni. Ha Sarolta kisasszonyra nézett az ember, mindjárt arra volt kénytelen gondolni, hogy ugyan mit véthetett régen elmúlt ifjúsága idejében, a mi ilyen eltörölhetetlen vonásokat hagyott arcán. Sok hozzá hasonló angol nőt láttam már, különösen a nagyon előkelőek között. Nagyon különböző ▼olt a fiatal nö, a ki mosolyogva kelt fel helyéről és otthonosan fogadta üdvözletünket. — Chesney Diana kisasszony — monda a gróf mosolyogva. — ön talán ismeri aa atyját herceg — bizonyos*» — 128 — idéffiiég lehetett volna reá. hogy kigyógyitott volna belőle. Banöd mindig tudta, hogy milyen haszontalan ember volt és fhez ment volna hozzá annak tudatában. Mikor olvas* tam lapban, hogy egy bérkocsiban lőtte agyon magát, xniart mondtam, hogy rossz Ízlés volt tőle, hogy egy sze^ bérkocsis vagyonát elpiszkolta. hahaha ! de gondol - taniogy nagyon jó utat választott, hogy megszabaduljon maál. Szeiencsétlenné tette volna bármelyik asszony éle! — Semmi kétség benne, válaszolt Sibyl. De mégis van oly valami, mint a szerelem néha napján. Gyönyörű szét Luciöra emelte, de Lucio másfelé nézett és szemei az az szemeimmel laid k íztak. Mit fejeztek ki szemeim, azt neudom, de iáttara a leányt elpirulni és egész testében ni-zkódni, aztán nagyon elsápadni. Ebben a pillanatban asyik cifra inas jelent meg az ajtóban és jelentette: — Az ebéd fel van szolgálva uram ! — Jól van.! mondá a gróf és hozzáfogott, hogy pá- r. oszszon bennünket. Herceg, bekíséri Fitzroy kisasz- s't? Tempest ur ön a leányomat fogja kisérni és én £em Chesney kis asszonynyal. Ebben a rendben indultunk le az emeletről és a mint .«ültünk karomon vezetve Sibyl kisasszonyt Lucio mögött tudtam megállani, bogy ne mosolyogjak, a mint halni, hogy milyen komolyan beszél Sarlotta kisasszonyholmi egyházi ügyekről és a kitűnő leány milyen meg edéssel hallgatta dicsérő nyilatkozatait, a melyek teljes ítétben állottak elmeivel, a mint én előttem megelőzőleg latkozott. Valumi tréfán törte a f-jét, a melyet a magas gu növel akart elkövetni és én belsőmben jó kedvvel reltem meg magaviseletét. — Tehát ön ismeri a kedves papot? hallottam Sarlotta asszonyt kérdezni, A lehető legjobban, válaszolt Lucio birvel, és biztosiin önt, hogy nagyon büszke vagyok reá, hogy ismerhetem* ihéletes ember ! csaknem szent! — 124 — 125 — — Ön bizonyára bókoini akar, monda. Nem szeretem a bókokat, de ez egyszer megbocsátok önnek ! — Legyen szives ! monda Lixcio azzal a megnyerő mo- solylyal, a mi sajátságos volt nála és a mit látva a leány megigézett bámulattal nézett reá. — És ön is fiatal, mint Tempest ur ! — Bocsánat, én sok é^vel idősebb vagyok. — Csakugyan ? vágott közbe Elton gróf. Nem látszik meg önön, ugy e Sarolta? Fitzroy kisasszony szemére tetxe üvegét és birálólag nézett bennünket végig. ügy gondolnám, hogy a herceg egy kissé idősebb — válaszolt kimért, előkelő hangon, de csak nagyon kevéssel — Már akár hogy is van, ön elég fiatal arra, hogy vagyonát élvezze, folytatta Chesney kisasszony. — Elég fiatal, vagy elég idős, amint tetszik, monda Lucio gondtalanul. De az igazat mondva, én nem élvezem azt. Chesney kisasszony meglepetve nézett föl. — Mit tehet valakinek a pénz? folytatta Lucio, Lehet, hogy ’ábaihoz vetheti a világot; talán igen — de milyen világot ! Micsoda rúgni való haszontalanság! A vagyon csak arra jó, hogy tükörül szolgáljon, a melyben az emberi természet a legrosszabb formájában látható. Á férfi hizeleg körülted és hazxxdik húszszor ugyanannyi percben, azon reményben, hogy azzal hizeleg és saját célját munkálja. A született hercegek örömmel alacsonyodnak le hozzád, hogy tőled kölcsönt kapjanak, jobb tulajdonaidat, ha vannak * olyanok, semmibe sem veszik, tele erszényed az ajánlód, a mely előtt királyok, * miniszterek és mindenki meghajol. Beszélhetsz, mint a bolond, nevethetsz, mint a hiéna és kinézhetsz úgy, mint egy majom, de ha aranyad csörgése elég hangos, ebédelhetsz a királynővel is, ha épen kívánsz. Ellenben, ha csakugyan nagy vagy. bátor, töxö és kitartó, azzal a szikrával leikedben, a mely lángészszé tesz és a mely hasznára van a világnak és ha mindezzel szegény vagy é& nincsen birtokodban elég a forgalomban levő pénztl, nos akkor reád sem néz egyik sem a koronás bábol közül — lefog nézni a gazdag keményítő gyáros is, mert azdag- sága folytán négyes fogaton jár és csaknem pártfogó tangón beszél a welszi herceggel. A vagyon emberei örömöfet lelik abban, ha lenézhetik a természet által nemesekké avatot' takat. — De tegyük föl, monda Chesney kisasszony yorsan, ha ön egyike a természet' által nemesekké avatottaknk és a »ellett bírja a vagyon előnyeit is, akkor megengedi önr hogy a vagyon nem megvetendő valami ? Lucio nevetett egy kicsit. Saját szavaival fogok válaszolni, kisasszony és azt mondom, hogy hőkölni akar. De ha véletlenül a természet által nemesekké tett egyének közül valamelyikner vagyon jxn birtokába, a társadalom tiszteletét nem az egjén nem nemes tulajdonságai fogják neki megszerezni. Egyszerűen a vagyon és ez az, a mi engemet sért. Például számtalan olyan barátom van, a kik nem az én, hanem a bevételem barátai. Nem kérdezik, hogy kik voltak őseim, ki vagyok és honnan jöttem, mert mindaz nem számit. Azzal sem törődnek, hogy élek és mivel foglalkozom, beteg vágyók é vagy egészséges, boldog-e, vagy boldogtalan szinte teljesen mindegy nekik. Lehet, hogy ha többet tudnának felőlem, mert móljaik egyszerű és leplezetlen, annyit akarnak tőlem csak, a mennyi saját céljaiknak megfelel. Én pedig engedek nekik és annyit kapnak tőlem, a mennyit akarnak, sőt még többet! Csengő hangja különc s unottsággal mondta ki az utóbbi szavakat és most nem osak Chesney kisasszony, de valamennyien fölnéztünk reá és valami érthetetlen delejesség látszott bennünket feléje vonnj és egy pillanatig szótlanok voltunk. Nagyon kevés embernek vannak valódi igaz barátai, monda Elton gróf. Ebben a dologban mindnyájan egyformák vagyunk és hasonlóak Sokrateshez, a ki két széket tartott a szobájában, egyet magának és egyet egy barát számára.
