Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-22 / 12. szám
> 335 kern is van virágom ! Felfordult minden rend, kegyes lelkek nagy megbotránkozására. De példás büntetést is szabott ki a világi háti Ság. Huszonöt bot minden cigánynak s azon kívül az öreg Pityók hegedűjének arra való itéltetése, hogy az a városháza kapubálvá nyához paskoltassék, s ekként izzéporrá törettessék. Szerencsébe idején meghallották az esetet a nemes urak, oda mentek a városházára, és szószólói lettek az öreg Pityok. nak. Odahívták a bencés barátok gvárdiánját is, a ki lágy szivü jó ember volt s igy aztán a cigányok valahog^ megmenekültek s az öreg Pityók hegedűje is egészben maradt. De azután Pityók meg ne kísértsd többé ezt az isten- telenséget, mert ha a papok m»gharagusznak rád, véged lesz örökre ! — Csákén meg ne haragudjak a papokra! A jó öreg bencés nem állta szó nélkül. — Hát aztán mit csinálsz cigány, ha megharagszol ? — Mit e ? Odamegyek a zárdába, rá rántom a Sárga csizmás Miskát s pőre gatyába, sarkantyus csizmába, darutól’ las süvegbe öltözik minden barát, usy táncol az utcán. — Elmenj eiölem sátán, pokolnak fajzatja ! Arca elé tartá két kezét az öreg Bencés, úgy megijedt a cigány szavától. Még most is reszket, ha addig bele nem halt. Ördögadta gonosz cigánya. Hogy a kegyes barátok pőre gatyában táncoljanak kint az utcán mindenki szeme láttára! Hujb,. hujh ! Az igaz. hogy ez furcsa tünemény lett volna. Országos hirt szerzett Pityók magának és Jiegedüjének. Balatonfüreden sokat muzsikált nyaranta a század elején. Győrben, mikor a franciák elfoglaltak Győr várát, ö muzsikált a francia táncvigalomban. Ö, volt leghiresebb zenésze 18#!)ben az insurgens nemességnek is. Mikor Kisfaludy Sándor ezelőtt hatvanöt esztendővel viszályba keveredett a Tudós Társasággal, s Helmecy örökké tudós munkák készítésével zaklatta, az irta a tudós uraknak : — Ne zaklasson engem a Tudós Társaság. Nem vagyok — 330 Ezt a kalandot is meghallotta Szegedy Róza. Elbeszélte neki apja is, testvér bátyja is, egész rokonsága is, nők férfiak egyaránt. Tudta ezt egész Tul-a-Duna. Minő tudós a magyar f Minő lángeszű a magyar nemes ifjú ! Hogy mentette meg a nemzeti becsületet. Hogy pipálta le a két ángliust! Miyö jó hírünk lesz ezentúl az angolok közt! Nosza jó hangzású lett egyszeire a Kisfaludy név. Most már mindenki ismerte a deli legényt. Piros arca, tüzes nagy fekete szeme, pely- hedzö barna vöröses bajusza és szakála ; fehér lova hátán párducbör kacagányában olyan kényes, olyan fényes, oiyan büszke, olyan nagy jövő vár rá. Apjánál Téíhen egyik vendég 'a másiknak adta a kilincset. Újra virradt a Kisfa- ludyak napja. Honfoglaló Szabolcs, ellenségirtó Csák, Ecseg- váriak, Döbrenteyek, Himfyek hires bajnokai s mind a f dicső ősök, kik Kisfaludiak egyenes ágon való elődei, büsz kén pödrik a bajuszukat, ha arra a nemesi testőr legényre gondolnak. Ez most már méltó lesz hozzájuk. Hát Szegedy Róza, a büszke szép lány mit szól az esethez ? — 334 Van e leányszív, vau e legénvsziv. a ki meg nem mozdulna ilyenkor ? Ott ültek az urak és az úrnők az asztal mellett. Nyitott ajtó, nyitott ablaü, nyílt szivek és nyilt érzelmek Mint Csecse- tnö anyjának emlőjén: ifjú és leány, öre^ és ifjú oly boldog a tündérbegy oldalán. Csak Róza nyug’alan. Csak az ö szive szorong. Második napja már a szüretnek s a deli testőr még most se jött el. Min- denkinek gyorsan inulik nappala, éjszakája,csak az övé mászik lassan, mint a csiga. Midőn az idő nékem ol kim mdbatatlan hosszú vala, valamig meg nem jelentél. Midőn jó atyámnak szinte mindenre visszáról feleltem, hogy már mit csináljon velem : míg utóbb éles tekintete, mások nyelvétől segittetvén, a dologba nem látott.“ így emlékezik m^g évek múlva 'Róza arról a kinofc várakozásról. — Szeret ez a leány valakit. — Seeret, szeret. Könnyű azt mondani! Azt látom, hogy andalog a lelke ! De hát kit szeretne ? Örül is, aggódik is az ősz apa. Róza az ö legnagyobb lánya, mojit még a legkedvesebb lánya. Körül-körülnéz az ifjak között, igazi párját nem látja ott az q édes leányának. Ki is lehetne annak igazi párja? Megjön Pityók tizedmagával. Az öreg Pityók. A hires Pityók.. A kinek a hegedűje ha megszólal, az angyalok is táncra kerekednek. A kinek a hegedűje minden szivet megtölt s minden erszényt kiüresit- A ki Bihari Pesten és a Tisza mellett, az az öreg Pityók túl a Dunán. A kinek hegedű szavára egyszer Győrben a bucsujáró népek falhoz támasztottak zászlót, feszületet, Jézus Krisztust és elkezdték járni a kopogóst. Vén asszony a kontyát, vén ember a süvegét félre vágta ; imádságát, könyörgését, nagy bűneit, nyomorúságát mindenki elfeledte,ugv járta bolondját. Nem hallatszott már a kegyes szó : boldogságos szűz könyörögj érettünk. Hanem csak a dévaj szó hallatszott: ej-haj nem bánom, naSZEGEDY RÓZA SZERET. A büszke szép leány szivében ott volt már a deli testőr képe. Hogy egyedül az volte ott: ki tudná azt megmondani! Hisz addig még igazán nem is látta az ifjút ; mások, kitűnő ifjak pedig ott röpködtek mar évek óta körülötte. Az 1795ik év augusztus havának egyik napján ott volt a lány Hosszufaluban Rostyéknál. Ott volt atyja is. bátyja is, sok más vendég s atyafi is. Épen ebédnél ültek a hosszú asztal mellett. Kocsi robog be az udvaron, cseng a csengő, két ifjú leugrik a kociiról s hangos kopogással jön az ajtó felé. Sarkantyú pengése, kard csörrenése hallatszik az ajtó előtt. Sknblics Imre jön, nagyreményű ifjú, később Zala főjegyzője 3 hires követe, Deák egykori barátja, Vele jön Kisfaludy Sándor. Rosty oda szól a leányhoz : — Róza, oda hézz.csak, ki jfcn ott? Róza fölnéz, meglátja Sknblicsot, megörül, fölugrik az asztal mellöl s megy az ifjú elé, hogy kezet fogjon vele. S ebben a pillanatban meglátja Skublics mögött Kisfalndyt. ,.ö az !“ tí ■■■■■■■
