Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-15 / 11. szám
I- 327 Bolond vers biz ez, nem is eredeti; — a mit egy bolond felkap, száz hordja utána ! Hány éves volt ekkor Róza ? Kisfaludy nem volt egészen húsz éves. Szegedy Ignácz 1773ban nősült. Róza nem első gyereke volt, tehát 1774 előtt nem születhetett. A jelenet ott a hintó- ban 1792ben tavasszal történt. Róza akkor legföljebb tizenhat tizenhét éves lehetett. Tehát mikor a költővel 1800'ban megesküdött, már legalább huszonnégy évesnek kellett lennie. Az első találkozás tehát se versben, se prózában nem volt nagyon biztató. Következett a7 második.^De még ez se Badacsonyban történt. Róza édes anyja Rosty Katalin volt. Abból a Rosty nemzetségből, melyből később báró Eötvös József és Trefort Ágoston neje származott. Ősrégi család, ama száznyolc nemzetség egyike, mely Árpád vezérlete alatt az országot elfoglalta. Jeruzsálemi András király óta folyton beszélnek róla az Írások. Róza anyjának testvére Rosty Pál, ha jól tudom, ez idötájt Hosszufaluban lakott. Neje Nedeczky Nina Rózának nemcsak többszörös rokona, hanem jó jbarátnéja is volt. Róza igen gyakran megfordult Hosszufaluban. De Kisfaludy is. Hiszen a sza^vaskendi Sibrik, a Nicky, Nedecky, Szegedy s több nemzetségek révén ö is hol közelebbi, hol távolabbi, de osztályos rokonságban állott Rózával is, Rostiékkal is Róza a sümeghi hintótalálkozás 8 kivált a hozzá intézett költemény olvasta óta jól tudta, bogy ö Kisfaludy ábrándjainak állsndó tárgya. Bizonyára megmondta ezt neki Skub- lics Imre s igen is megmondták neki az öreg nénik s kivált Forintosné. S a leánysziv tele lett kíváncsisággal. Talán némi ábrándozással is , A költő a Kővetkező évben 1793. évi januárban nemesi testőr lett s Bécsbe ment az udvarhoz. Ha nemesi testtör,, bizonyára délceg termet, deli ifjú, bátor szív, büszke lélek; MIKÉNT^KEZDÖDIK HIMFYC SZERELME ? Huszonhárom éves volt Kisfaludy, mikor 1795-ben szivében szivének nem egyetlen, de örök szerelmét Szegedy Rózát a badacsonyi szüreten megismerte. Hét vagy nyolcz napot töltöttek együtt a szüreten s ez idő alatt a közeli Szigligetié is áttándultak. Itt lobbant lángra szerelme, mely aztán nem is aludt el soha, még házasságuk alatt se. Ez a szüret nem Kisfaludy szőlőjében folyt le. Akkor még nem volt neki itt szőleje. Később már házassága alatt .1800 után szerezte ezt a szőlőt. Ott fekszik a hegy keleti oldalán egy satóut szélén,, mely a bazalttornyok alatt a hegynek legmagasabb körútja. Kisded hajlék, kis szobákkal, kis ablakokkal. De a kelő nap már betekint s jó délutánig el se fordul tőle. A sajté ház ajtaja az udvarról a ház közepén nyilik s a sajtóházból jobbra a lakó osztály, mely egykor egy kis dolgozó szobából állott s egy hálószobából állott. A hálószoba volt egyúttal az ebédlő is. Mikor ott jártunk, már akkor harmincegy esztendő óta nem élt a költő. Már akkor(Eszterházi hercegé volt a szőlő. Valami lelkes tisztje figyelmeztette rá a herceget, nehogy a hajléka idegen kézre szálljon. Nagy gond nem látszott a szőlő kezelésében. Akkor már rég bérlők kezelték a herceg orbánci uradalmát, melyhez Badacsony nagy része g a költő szölleje is tartozottr., 'u-■ ..J iii •vi-iwV . . t . *U& — 326 — '■ aZjéjszakát tölteniefa barátoknál. A teremtés remeke helyett Róza helyett nagy hasú öreg barát. Bizony ez nagy tévedés. Uj vállalaton törte a fejét. Nem is csinált titkot belőle, hogy ö Szegedy Rózának szeme közé akar nézni. Tndta ezt öreg anyja is, tudta ezt egy közeli rokona Forintosné is, a ki ott lakott közelben Mihályfán s egy vasárnap reggel bejött gyónni Sümeghre a barátokhoz. Korán meg is gyónt s gyónás után bejött Sándorfiékhoz. Kisfaludék öreg anyjához látogatóba. Kisfaludy az átmulatott éjszaka után későn kelt s épen tollászkodott, még nem volt felöltözve, mikor betoppant Forintosné. — ;No Sándor csak öltözz szaporán, Szegedy Róza a templomba van a barátoknál, most gyónik, most megláthatnád ha el nem késel. -%Ü Nesze neked költő. Szép sötétkék magyar ruhája volt az ifjúnak, sietett magára hányni, fejére nyomta kócsagtollas süvegét 8 nyargalt a barátokhoz. • Elkésett. Szemközt’jöttlmár a hintó, a melyben Róza ült s hajtott hazafelé. Az ifjú szemei előtt káprázattá vált a világ, a mikor azt az arcot megpillantotta. Odaáll a robogó hintó mellé, fölnézni nem mert, de mélyen meghajtotta magát a lányka előtt. Törődött is azzal a lányka! Törődik is azzal a madár, mikor magasban száll, hogy egy virágos fa utána sóhajt : ide szállj az én ágamra, az én karomba ! Mit csinált akkor az ifjú ? • .. , . iil Tovább nem futkosott a leány után, hanem irt hozzá egy vehset. Nagyon rossz vers lehetett, nincs is meg ta versék gyűjteményében. Tartalma az volt, hogy Jupiter, Apolló, Merkur s valamennyi olimpusi isten ott hagyta az eget s el ment ki erre, ki amarra, az ördög maradjon az égben, ha Szegedy Róza onnan a földre szállott s itt akar mulatni. Ezt a verset később Skublics Imre barátja által Róza kezébe juttatta. A leány el is olvasta s azt moadta rá: _ \ •— 323 — ’ Miért költöttek volna a szöllöre? Még csak marva se volt a falba esösitve, melyre rá vésve lett volna: itt élt nyaranta a költő, itt volt nagy az ö alkotásaiban, itt volt boldog az ö szerelmében ! Igaz lett-e a költő, beteljesült-e a te jövendő mondásod ? ,,Halálom után, mindön már porladni fogok, ez oly hely leeud Magyarorszában, melyet megnézni el nem mnlasz- tandja az utas ; hová az utóbbi fiatal nemzedék, mint már most is a regéimben megéneklett váromladékokhoz zarándokolni fog, hogy lássa azon a helyet, hol egy tántorithatlan hazafinak szivvéiéböl azon szózatok hangzanak ki, melyek a magyart hazaszereretetre gerjedni, nemzetiséget és ezzel nemzeti életet visszavivni, szóval a magyart önmagának visszaadni segítették.“ Ezt irta a költő 1844. évi február 25én Batthiányi Fülöp hercegnek. Somlyai szőlejéről irta, de jobban illik badacsonyi szőlejére. Arra kérte a herceget: vegye meg ezt a szőlőt, hogy a költő halála után méltatlan kézbe ne jusson. A herceg nem vette meg. Önmagától nem volt annyi esze, tanácsadója pedig idegen volt és ostoba. Ha Széchenyi István grófot figyelmeztefi rá : az bizonyára megvette volna. De badacsonyi szőleje most is úgy áll. a hogy halála,- lakor, 1844. október 2Sán épen kedves szürete után elhagyta. Huszonöt év előtt, Tűikor mi megnéztük, legalább úgy állott. Még meg volt az a fiatal gesztenyefa, tqelyet a költő maga ültetett.. Kövér, fényes,aranyba játszó nyalkazöld levelei mosolyogtak ránk a napsugárban. Mint kisded fát hagyta ránk a költő, gyümölcsét ö még nem izlelheté. De Rózájának, szive királynéjának, költészete istennőjének virágos kis Kertje irtár nyomtalanul eltűnt. Túli megmutatta, hol volt az a virágos kis kert. Most zöldséget termeszt benne a vincellér. A hol a szerelmes szép no szemei sugaránál viola és szegfű nyilott, ott most burgonya és sárgarépa terem. így kell annak lenni. A ház kis ablakai előtt sokáig álltunk s a messze i a HMHMHHHHhIIHHHhHÍ
