Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-15 / 11. szám
—J321 — nem utánozható magyar bornak is. Egerben hajdan az volt a közpéldabeszéd: „mihelyt szőlőm holdanként öt akó bornál többet terem, mindjárt nem egri borkterem:“ Jó bor, jó bor, ha húsz akó is, de nem „egri bor“. Lehet, hogy túlzás. De jellem van e példabeszédben- Hiába mondanák a mádi és tályai szőlősgazdának, hogy holdanként két hordó helyett húsz hordó asszut termeljen : nevetne rá. Vagy nem lesz húsz hordó aszúja ; vagy ha lesz : akkor tokaji aszúja nem lesz. A mely asszony sok szerelmet terem : igaz szerelme nincs annak. Snem terem igaz bort a. a szikla, a mely sok bort terein. De mégis sok borra van szükségünk. A magyar ember lelkét sprnek, pályinkának át írem edgedhetjük. Am termeljétek a sok bort az alkalmas sikokon és hegy táblákon, de a hegyek büszke meredekjén hagyjátok meg az ősi magyar szőlőt s ha urak akartok maradni: szűrjetek a magasban olyan bort, a milyen csak az isteneknek, a királyoknak s a magyar embernek való. S ezetcnek is 03ak ünnepnapon. így gondolkodott Szentirmay. így terjesztette olénk borról, szöllöröl.Jhaagyar emberről szóló meggyőződést. Addig nép keltünk föl az asztaltól, mig az utazási rendet meg nem határoztuk. Délután megnézzük Kisfaludy Sándor szőlejét. Holnap reggel fölmegyünk a Badacsony tetejére. Dél után átrándulunk Gyulakeszibe s megnézzük Csobáncz várát. Holnapután Tapolcán ebédelünk s átmegyünk Sümegh- re. A többi majd azután jön. — 824 — vidékre széllyel néztünk. Balra az ábrahámi és kövágóőrsi hegyek s a nagy messzeségben Tihany ormai. Előttünk és alat- tnnk a nyugvó Balaton fensége. Szemközt a bogiári domb és- Somogynak roppant határai. Azt néztük, azt láttuk, azt éreztük, a mit a költő. Ah, ha azt, a mit éreztünk, meg tudtuk volna örökíteni: úgy a mint a költő! A költőt azonban az istennek és az emberszivnek legnagyobb ereje, a szerelem segítette. Hiszen Kisfaludy Nándor Badacsonyban segítette meg Szegedy Rózái. Egy költőnk szerelméről sem írtak annyi könyvet, mint Kisfaludy Sándoréról. De szerelmének történetét se irta meg egy költőnk sem annyira, mint Kisfaludy Sándor. Se Petőfi, se Csokonai- Pedig ennek boldogtalan, amannak boldog szerelméről oly gyakran zengett a lant. Vörösmarty szerelméhez alig mertek Íróink hozzányúlni; Arany Jánoséról, Tompa Mi- hályéról szólni ledérségnek látszott ^olna. Kisebb költőink lóti fűti szerelme épen nem ébreszté fel a nemzet kíváncsiságát. De hol lehet megismerni Kölcsey és Kemény Zsigmcnd, .Jósika és Eötvös szivének ifjúkori paradicsom kertjét ? Hejh de kezdetén vagyunk mi még csak annak a műnek, mely irodai- műnk és Íróink élettörténetét igazán állítaná elénK. De akármennyit Írtak Kisfaludy szerelméről s akármeny nyit irt ö maga is : még sincs tel jesen megírva az se. 8 bizony nagy mulasztást követtem volna el, ha mikor Badacsonyban voltunk, e miatt Gyulai Pál úrral nem évödtem, nem köteked tem volna egy sort. Mit tudott ö akkor Himfy szerelméről ? Kisfaludy az ö Rózájával nVm Badacsonyban találkozott először. Első találkozását leírja ö maga elég részletesen. Ez Sümegben történt. Kisfaludy Sándor, mikor apja öt Pozsonyból haza hívta, meglátogatta öreg anyját Sümegben. Itt egykor egyik kedves barátjával Oszterhuberrel a vármegyebeli leányokról beszélgetett s beszélgetés közben szóba jött Szegedy Róza is. Oszterhuber kérdezte : — Nem ismered? Afféle legény, a kin megakad az udvari úrnők szeme, a kiktől a hercegnők se idegenek s a ki egészen oda illik Sze- gedy Róza imádóinak seregébe. Ily seregnek kell lenni. Róza büszke lány. Se nem ujoncoz, se nem toboiz sereget, mégis van serege. „Ez a szív ez a százaktól keresett és imádott szív.“ Ezt Írja saját szivéről egyi£ bizalmas levelében. Pedig szerény. Imádói elöl félrevonul, de azért azok megmaradnak, fölkeresik, utána járnak mindenütt. Milyen csillag lenne az, a melynek nincsen fénye ? Milyen lány lenne az, a melynek niDCS imádó udvara 1 S ha van, ha lenni kell • a. deli testtörnek bizonyára helye van ott. S háthd az a deli testőr valamivel több is még, mint csupán délceg termetű s büszke és bátor szivü ifjú ? Hátha nagy erővel áldották meg szellemét a halhatatlan istenek ? Hátha dicsőség, hírnév, nagyság, történeti szerep vár rá a nemzet életében? Esztérházy Miklós herceg volt a nemesi testőrök kapi tánya- Két angol rendkívüli követ jelent meg Becsben, lord Spencer és lord Granville. Mind »a kettő barátja a hercegnek. Megkérték a herceget : mutassa meg nekik a nemesi testőröket. De hirt ne adjon nekik. Ök megakarják lepni, ők pongyolájában akarják látni a magyar nemesi ifjúságot. Reggeli órában bemennek a testőrök laktanyájába. Benyitnak Kisfalndyhoz- Az ifjú ott ül íróasztala mellett. Ezüst zsinóros, kék nadrágja fel van huzva, ezüst sarkan- tyu8 kordován csizmája a lábán, de azontúl mellény nélkül, egy rét ingben, nyakra való nélkül, hajadon fővel. Hosszú szárú pipából szívja a jánosházi dohányt, fújja a füstöt, mint a kemény s szobájában úgy gomolyog a füst, mintha a Vezúv most ott aKarna kitörni. S'belép a herceg, s belép két angol lord, NagybrR" tania és Irland királyának két rendkívüli követe. Nesze neked magyar nemesi becsület a te pongyola ingeddel s hosszuszáru szotyakoló selmeci pipáddal. * . t ' ' ’ jr — 325 Nem. 1 » 4* r— Pedig atyafiak vagytok. — Nem tehetek róla. — Nem is oaj, ha nem ismered. Igen szép és igen okcs lány, de igen nagy úrnő. Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve. .— Ha igen okos lány, akkor lehetetlen, hogy minden nagyságos urfi szerencsével és minden szegény fiú hiába forgolódjék körülötte. Hiszen vannak nagyságos tökfilkók és igen derék szegény fiuk. Már ez az észrevétel is bizonyság arra, hogy a nagyra törő ifjút, kinek lelkénen viharként zajlott a nemes önérzet, és magasra vágyás, Oszterhuber intő szava nem ijesztette el, hanem inkább daczra és vállalkozásra hívta fel. Azért is szeme közé akart nézni Szegedy Rózának. Hallotta, hogy Róza hol atyjával, hol Feri bátyjával, hol valami nagynénivel szeretett országos vásárok alkalmával a közeli városokba berándulni s ott a vásári élénk jelenetekben gyönyörködni. Hallotta, hogy a legközelebbi keszthelyi vásárra is berándul. Nosza utána ! ’ Sietett Kisfaludy Keszthelyre, de mire száz kérdezöskö- dés után megtudta, hogy Róza rokonánál, a hahóti apátnál vagy unokatestvérjénél a keszthelyi grófnál vau szállva s mire oda bekopogtatott: akkorra már csak azt a hirt hallotta, hogy Róza ez előtt fél órával haza indult. Sebaj. Egy kis mérgelödés, egy egészséges káromkodás — s aztán megint csak utána. Átment gyomoréi birtokjukra- Oda nem épen -messze van Eötvös puszta, Sz^gedyek birtoka s kastélya. Fogta puskáját, szólította kutyáját s ment vadászni. Mint eltévedt, vadász akart Eötvösbe estennen bekopogtatni s a helyes útbaigazítást kérni. El is tévedt, el is esteledett szerencsésen, csakhogy ugv eltévedt, hogy Eötvös helyett Türjére botlott be s ott kellett
