Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-15 / 7. szám

— 295 pipafüstszag, bagariaesizmaszag töltötte tele a szoba levegőjét- A hold arra Boglár felé már toronymagasságnyira állt a vizek fölött, aicáról már lemaradt a piros festék s ezüst fénnyel nézett be az ablakon. Jobb lesz odakint vacsoráim.

Sovány vacsora, de jól esett. Még Dús János társamnak is jól esett, a ki pedig a meszesgyöröki fokon, míg én a táj szépségein rajongtam, útra hozott minden kolbászunkat és zsemlénket megette. A Szigligeti öböl ragyogásából ez a kolbász tetszett neki egyedül. De azért jóizüen falatozott most is a rozskenyérböl.

Földinfekvö vadkörtefa törzsökön üldögéltünk az ut- parton.- Azt kérdem Répától:

* —* Hol alszunk az éjjel ?

Ott a gyepen ni !

Az ut túlsó oldalára mutatott a Balaton felé. Óiiási kaszáló terült el félkörben a nádasig s a sarju is már bokán felül ért. Ott bizony puha fekvés esik, ha az embernek béka a szájába, fülemász a fülébe, hangya az orrába be nem költözik.

— Megesznek ott a szúnyogok Répa.

Valamit majd csak meghagynak az ultiból holnapra is.

Ez valószínű. Csakhogy a mit meghagynak, nem akarom, hogy holnap egyék meg. Ez a Répa egyébiránt okos és szellemes embernek látszott.

— Hová való kend Répa ?

— Alsó Sáskán születtem a Halápi hegy tövében.

Mikor jóllaktunk, átmentünk az utou a gyupre. A zöld

pázsit volt az ágy, vakandturás a vánkos, csillagos ég a szoba ; menyezet. Tücsök a kapus, szúnyog a pincér, őszi bogár a szobalány. Julius végén voltunk, az őszi bogár már szólt : édes, lágy, méla hangja ott dalolgatott körülöttünk. A legszebb ínrulyahang a világon, csakhogy iczi-piczi. Engem mindég elandalit esténkint.

— Egy szűrt vagy ló pokrócot nem adhatna alánk Répa ?

— Az is kerül.

Nem tudtam elaludni. A szúnyogok ellen kalapomat

— 294 Megvannak e még ezek a csárdák? Nem lu’om, de nem hiszem. Talán tizedrésze sincs meg. Rég elmúlt egy nemzedék életkora, mikor ott jártam utoljára. Mikor saját vármegyémben osztottam az igazságot: akkor még sok bajom volt ezekkel a csárdákkal. A nyirádi és dobosi erdők oda dűlnek a veszprémi Bakonyra s lopott birka, lopott ló, lopott disznó, véresre vert taikó, hajléktalan ember nem igen üeyelt a vármegye határjeleire. Innen oda, onnan ide akadálytalan volt az erdőn és az éjszakán a közlekedés. Ma már bizonyára másként áll a világ ott is.

Ügy emlékszem, mintha Kokn lett volna 1855 ben a Ku- tyafarki kocsmáros neve.

— Kapunk-e valami jó ennivalót korcsmáros ?

— Ennivalót ? Azt az egyet nem adhatok.

— Hogy lehet az ?

— Péntek este vau, magam se eszem.

Valami istenes zsidó volt ez a Kohn. Vagy pedig nem volt, a mit adjon, ennivalója. De az éhes gyomor péntek este dacára is lázongott.

— Csak lesz talán kenyere, bora ?

Kohn rá nézett Kohnéra, Kohnné ránézett Kohnra. Sok vigasztalás rejlett ebben az összenézésDen.

— Kenyeret talán tud adni a Répa.

Ez a Répa volt a szolgalegéuy. Szolga is, legény is, öre- gecske is. Ferkó volt a szent keresztségben kapott becsületes neve. Tehenet, disznó ö látott el, pénteken este és szombati napon ö volt a miudenes ; ólat, állást, udvart, kocsiszint ö tartott tisztán; szegény legények titkaiban ö volt az izenet- hordó. Volt is a szegény legények közt becsülete.

— Hol az a Répa?

Alig ejtette ki a szót: jött be a Répa. Mindha tudta volna, hogy róla beszéltünk. Hozott magával fél kenyeret. Barna, jó izü, keményre sütött rozskenyeret. Adott hozzá sót, paprikát is. S egy hosszú vastag nyakú osztrák üvegben egy itcce bort.

Hitvány fagygyugyertya égett a szobában. Borszag,

. j_ 290 —

lehet s melylyel a inivelt agynak és nemes szívnek betelni nem lehet ?

Festett kép, faragott szobor, merészen emelt épület : Ezekben kell keresni a tájnak szépségeit. Egyenes és görbe vonalak, méret arány, tömeg, tömérdekség, színek változata s mindezek összhangja : im az alakitó művészet alkotásának anyagja.

Egykor félszázad előtt a balatonfüredi fürdöigazgatö- nak ifjú és csodálatosan szép felesége megörült, nem is gyógyult meg soha sem. Egyik napon kiment a parkba, za vart elmével levetkőzött meztelenre s kiment a tarlóra sétálni örjongeni. Harmatos gyönge lábait véresre marta a kavics é» törzs. Szobrász- és festő álmainak felelt meg testének alaki szépsége.

Sokan nézték a tarlón. Én is. Mindenki elbámult az alak tökéletességének ragyogását). Előkelő társasággal maga Deák Ferenc is látta, s még Ö utasította a lövölde szolgáit, vigyenek hozzá leplet; takarják le s kisérjék haza. Ö küldött rögtön orvosért is.

Eleven társalgás is fejlődött ki rögtön.a felett Deák társaságában, vájjon a női test .alaki szépségének titkai miben- állanak : A vonalak alakulásában nem. Hiszen a festő és szobrász tökéletesebben tud alakítani s müvének hatása meg se közelíti az eleven női test hatását. A színben sincs a hatás titka. Bár a bőrnek fénylését visszaadni, vásznon előállítani nem lehet, de azért a festő a legtökéletesebb testszinekkel diadalmasan birkózik.

— Az eleven női test meleg. Ezt mondta az egyik.

— Illatos. Ezt mondta a másik.

— Mozog. Ezt mondta a harmadik.

Deák Ferenc pékig ezt mondta:

— Igazatok van. A plasztika annál tökéletesebb, annál szebb, hatása ránk annál nagyobb, minél több gondolatot, eszmét és érzelmet tud bennünk kelteni. Az eleven test sokkal többet tud, mint a művész alkotása . Egy fiatal, szép női arcnak mosolygását se festő, se szobrász híven uem tudja ábrázolni.

— 291 —

Csak egy megkövesült mosoly készül ecsetje vagy vésője által. A mosolyban pedig az a különösen ható szépség, hogy az arcnak, szemnek, szájnak vonásai egy pillanatig se állnatc mereven, hanem összhangzón örökké mozognak. Erre csak az élő alak képes.

E magyarázat jut mindig eszembe, valahányszor Bada- docsonyra gondolok.

Ez a vidék élő alak, Vize, napfénye, viharja, lakóinak járása, kelése, patakjainak mozgása, tele, nyara, virága, illata, madarai, éjjele, nappala s őrökké változó szimpompája egy szempillantásig se hagyják mozgás nélkül, elevenség nélkül. S eszmét, gondolatot és érzelmet nemcsak ezek szülnek. Hanem liegytinek váromladékai. Ez omladékok magasságából ezer magyar esztendőnek, száz nagy családnak, ezer szerelemnek és balsorsnak s egész nemzetünk történetének élő képe tekint le reánk. Ezt a gazdagságot nem nyújtja a legszebb női alak se Mert az ifjú szép női testnél senkinek se jut eszébe arra gondolni, milyen volt ennek az öreg anyja, vagy milyen lesz az öreg anya korában. Ezért szebb a hegyes-völgyes, tavas és folyamos tájkép, mint az alföld vagy kiskunsági homok. Ez is szép. Én is szeretem. Petőfi lánglelke csodává tette ennek szépségeit. Hejh, de mégis csak Badacsony és Szigliget környéke.

Költő és festő keresheti szerencséjét e táj szépségein. Zenész, szobrász és épitö soha. Sokkal kisebb méretekben kell a három művészetnek dolgozni, semmint azokba e csodálatos táj varázsát beilleszthetné. Még a festő is csak egyes részecskékkel tud megbirni.

Ligethy ismerte e tájat. Néhány gyönyörű képe van is róla. Újabb festőink nagy tájak nagy arányú szépségei iránt nem éreznek rajongást. Úgy látszik, más nemzetnél is igy áll a dolog.

Okát nem ismerem. Nem keresem.

Rég Tátika vára mögött volt már a nap, mikor én rajongásomból, álmaimból, káprázatomból felocsúdtam. Ibo- lyaszinü árnyék volt már a völgyeken, csak a magas bércku-