Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-08 / 6. szám
— 287 — is. E hegy is kup, mint testvérjei, mintha ez is egyedül állana a sikon. De csúcsa egyenesre van lemetszve, mintha isten keze ollóval nyeste volna.egyenesre. Több testvérje nincs is ezen a vidéken. Egyetlen ikertestvére messze szakadt tőle, a Kemenesaljára. Ez a Ságh hegye, de ide most nem látszik. A Lesence völgynek és szigligeti öbölnek nyugoti oldala leírhatatlan. Száz költőnek száz dala se tudja szépségeit elszámlálni. Ha csak festő és szobrász nem 4ön segítségére. És még ez se elég. Lélek kell ide, mely érezni tud és ra- jongani s minden izében magyar. Ott áll Szentgyörgy hegye. Néma méltósággal, fenséges nyugalommal. Ez is kup. Ez is tűzhányó volt millió év előtt- Hatalmas vállain duzzadnak az izmok. Minden izomduzzadás óriási sziklagombolyag. Az egész hegy mégis kerek, valami .csodálatos szerszámmal simára, gömbölyűre faragta az alko* íás. Nem is hegy ez. hanem szobormű. Két élő testvére van Az egyik itt előttem a Badacsony, a másik fönt Veszprém- megye nyugoti siklyán a Somlyó. A három testvér közül melyik a legszebb, ki tudná azt megmondani ? Szentgyörgy hegyén kisded falvak. Valamennyinek ide látszik tornya, minden toronynak hozzám bng el esti harangszava.Harminchat falunak haranvszagát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. Ahitat, fohász, imádság lepi meg a lelket. A lány szerelmének dala zeng a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert fényében én azokat is érzem. Előttem Szigliget erdős csúcsai. Kisded csúcsok. De egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan folyók tömkelegé, ügy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye s az a fény a távolból mintha drága köve volna a koronának. Hejh Szigliget omló vára, te sok kötelességet mulasztottál A török téged nem bántott, a németet te nem bántottad. Nemzetünk nagy harcaiban nincs szereped. Pedig uradnak Zalában és Somogybán kétszáz nyolc városa és faluja volt, de te azért t A VILÁS LEG8ZEBBÍVIDÉK.E. Jó délesti idő volt már, mikor a szentmihálykegyi juhász elvégezte a maga meséit. Ajánlottuk isten oltalmába s megindultunk Szigliget felé. Mikor MeszesgyöröK irányában értünk, a hol az ut északra fordul : a nap már nyugodni készült. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslaui kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, a melyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott. A szigligeti öböl mosolyog előttem. Legnagyobb öble a Balatonnak. Badacsony félszigetként dől rá a Balatonra. Napkelet felé, a hol megálltam a meszesgyöröki fokon, egy helyütt Badacsony látja el' a messze látást. Balfelöl nyúlik be a szigligeti öböl messze mélyen félmérföldnyi távolságra. az öbölre völgy nyilik. A Lesence és Tapolca patakok völgye. Amaz az öböl közepén, emez Szigliget mellett ömleszti malomhajtó, dalteremtö vizeit a Balatonba. Mögöttem egy fekete hegylánc, föl egyenesen északfelé, Sümegh felé, az uzsai Tölgy felé. Ez a Feketehegy és Sárkányerdö. Oldala tele falvakkal, a falvak közt csárdák, puszták, tanyaépületek, malmok fehérlenek. E hegylánc a Lesencevölgy és szigligeti öböl napnyngati oldala. Fönt északon a Haláb hegye zárja el a látást. A föld alatti örök tüzek alkották meg ezt a hegyet — 282 — Téli remetének. Én már öreg vagyok, gyönge vagyok, eb legyen tovább téli remete. Hazudsz te remete, ez a vörös barát lesz a juhászbajtár. Hazudsz te nagynr, magad; hol láttál t.e juhászbojtárt a kutyája nélkül s Ez a szó már igaz szó volt. Erre megadta magát kegyetlen uraság is. Remetének nincs kutyája,juhászbojtárnak meg van kutyája, a ki a gazdáját el nem hagyja. Vissza is fordul az uraság csürhe népével s átadta az ügyet a, főbírónak, vármegyének, pandúrok hadnagyának. Ök vegyék kezük ügyébe a bojtárt. Arra azonban volt gondja, hogy az. egyik nyájat elhajtsa az uzsai völgybe, a másikat az őrsi hegyre, a harmadikat a szigligeti ingoványba. Mégis csak kötélre kerül a Jancsi bojtár.mert hát hogyan, keríthetné ö vissza a nyájakat 1 Nosza jöt is másnap vissza a pandúrok hadnagya tizenkét pandúrral egyenesen a remetéhez. — Add elő remete a Bodor Jancsit, orv lett, tolvaj lett, utonállók cimborája lett, uraságnak háromszáz birkáját a kezükbe adta, vármegye nevében kötélre keressük. E szóra a vörös barát csak leteszi ám kezéből a haft hasábfa keresztet, csak eltépi ám a szörkötelét, csak földhöz vágja ám a kámzsát, ingujjával letörli ám arcáról a téglát, csak fejére teszi ám süvegét íme ott áll egy szempillantás alatt Bodor Jancsi a juhászbojtár. Odaszól a pandúrok hadnagyának : Az se becsületes ember hadnagy uram, a ki rólam ilyet beszél. Itt a rovás. Tizenöt kos, húsz meddő, öt^en ürü nyolcvanöt anya, ötven toklyó, nyolcvan bárány, kerekes háromszáz. Menjünk az akolhoz a Sárkányéi döbe, ott van. valamennyi. Nevetett a pandúrok hadnagya. Tudta ö jól, hogy nem lesznek ott a birkák. De azért nem tett bilincset a Jancsinak se a kezére, se a lábára. Tudta ö jól, hogy nincs az a bilincs, a melyet a Jancsi össze nem szaggat, ha úgy akarja. Mentek, mendegéltek, mig a Sárkányerdöben az akolhoz.- 283 — nem értek. Oda értek körül néztek, hát egy birkát se láttak. — No Jancsi, hol a háromszáz birka? — Mindjárt hadnagy uram, hadd fújjuk ki c-löbb egy kissé magunkat. A Jancsi erre kiált egyett. ,,Csiri kutyára, ide !‘‘ Egy köhintés, két köhintés csak jön ám egy nyáj az uzsai völgyből. Mögötte a Csiri. Megolvassák: épen száz. — Ne de Jancsi, hol a kétszáz birka? Mindjárt hadnagy uram, hadd gyújtsunk előbb pipára! Erre kiált egyet. — Biri kutyám, ide ne!“ Egy pipa dohány — két pipa dohány, csak jön ám a nyáj az örsi hegyről. Mögötte a Biri. Megolvasták: ez is épen száz. — Jól van Jancsi, de most már hol a száz birka ? Mindjárt hadnagy uram, hadd alugyunk előbb egyet. Erre nagyot kiált. „Csiribiri kutyám, ide ne!“ Alig szundikálnak kis ideig, csak jön ám a nyáj a szigligeti ingoványból. Mögötte a Csiribiri. Megolvassák, a birka száztizennégy. — Hahó Jancsi több ez a birka száznál! — Hogyne volna több? Tudja azt az én kutyám jól, hogy ilyen nagy munka után minden pandurlegénynek jár egy birka, hadnagy uramnak pedig kettő. De azért az ura. Ságéba fogyatkozásnak lenni nem szabad. Vállára ut e szóra a hadnagy a juhászbojtárnak : — Emberséges ember vagy fiam, de a kutyád se utolsó legény. Úgy elment onnan a pandúrok hadnagya a tizenkét pandúrral, mintha ott se lett volna. De a tizennégy birkát sem hagyták ott. De Bodor Jancsit se hajszolták többé számadásra. Ilyen legény volt uríiak ez a juhászbojtár. De össze is kelt utóbb az uraság leányával, csakhogy ennek megint más a története. így mesélgetett nekünk az öreg juhász az alatt, mig. erszényét varrogatta.
