Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-08 / 6. szám
— 281 — El volt már határozva a vármegyével is. De az uraság lánya megizente neki kéz alatt, mi a szándék. Egyúttal megintette, hogy vigyázzon a bőrére is, de a nyájára is. Janesinak se kellett több. Volt ám esze a bojtár gyereknek. Ott legeltetett a Sárkányerdöben Ederics fölött a vitai határon. Ott kezdték meg ellene a hajtást. Volt háromszáz juha és három szófogadó kutyája. Az egyiknek a neve volt Csiri, a másiké Biri, a harmadiké Csiribiri. A juhait háromfelé szakította, százat-százat egy nyájba kerített s minden kutyájára rábízott egy-egy nyájat s meg- magyarázta nekik, ha öt nem látják is, csak őrizzék a nyájat s ha valaki elhajtja a nyájat, utánna menjenek, neki arról hirt adjanak, ha pedig ö úgy parancsolja, a nyájat neki azonnal a lábához tereljék. Úgy is lett. A Jancsi csak menekült a vadászok elöl. A Sárkány- erdőből a Feketehegyre, onnan a györöki oldalra. De menekülése nem volt. Nyomában voltak mindenütt. Utóbb is ide jött a Szent-Mihály hegyre a remetéhez. A remete szerette a juhászembert, ótta a menekülőt, megvétte a Jancsit. Ször- zsákot adott a testére, szörkötelet a derekára, fapapucsot a lábára s egy nagy keresztet a kezébe. Aztán fogott egy tégla darabot, köpött rá nagyot s oda dörzsölte a Jancsi fejéhez orrához, képéhez, nyakához. Olyan vörös remete lett a Jancsiból, párját se lehetett találni. Mikor pedig a kegyetlen uraság és a vadászok, cselédek, hajtok oda értek s a remete lakot körül vették: nyoma se volt a bojtárnak, hanem a helyett ott találtak két remetét. • — Hol a juhász bojtár te remete? » — A nyomát se láttam, a hírét se hallottam. — Hát ezt a vörös barátot hol vetted ? — Útban találtam, erdőn fogtam, kötelénél fogva ide vezettem. — Minek neked ez a vörös barát te remete ? — 288 — békén éltél mindenkivel. A nemzet nagyjainak ott kell lenniök a nemzet minden küzdelmében. Csatát, börtönt, hóhérpallóst nem szabad kerülniök. De nem szabad a békés idői áldozatát se. Mit nyertél nyugalmaddal, gyávaságoddal, bölcsességeddel Szigliget vára ? Kétszázhuszonhat év előtt rád szállott az isten haragja s villámai szétszórták büszke tornyaidat. Urad is elmúlt nyomtalan. Fiága kihalt, leányágai elszéledtek, elszegényedtek, magad romvár : idegen kézre kerültél s az egykor hatalmas Lengyeltóthy nemzetségnek se hire, se hamva. 'A múltban se vol-t, mig élt; — hogy lehetne most, a mikor már rég porrá vált! Szigliget mögött, a gulácsi és tóti hegy csúcsokon rezg még az esti napsugár. Kerek halmok meredek oldallal, éles, hegyes csucscsai. Puszták, kopárak, legelőnek is soványak, se szőlő, se erdő, se hajlék oldalukon, De alkatuk csodálatos ; egészen olyan, mint az egyiptomi piramisé. Kotlós tyuk mellett csirkéi: úgy állnak az öreg Badacsony mellett ez ifjú sziklakupok. Fönt a magasban északkelet felé a veszprémi Bakony sötét erdős ormai zárják be a messze látás határait. De Badacsony mellett tovább siklik szemünk s eljut Tihanynak két vonaláig s keletről és délről Somogymegye száz falu tornya fordítja felénk mosolygó fehér arcát. A bogiári és fonyódí halmokon egy pillanatig se tud megállani többé tekintetünk. Mit keressünk ott ezentúl, ha már előttünk áll Badacsony vidékének tcindérországa ? Sohasem felejtem el azt a pillanatot, a mikor én ezt a tündérországot először megláttam. * A györöki majornál még csak a Balaton ezüstös arca állt előttem. A majorbeli kutyák ránk estek s duhajkodó ugatással ijesztgettek. Elkisértek majd egy dülöföldnyire. Köhajigálással ingereltem őket, hogy minél tovább kisérjenek. Sejtelmem se volt arról, minő szépségek tárulnak elém. Alig vettem észre az útnak éjszakra hajlását. Egyszerre előre nézek s egész végtelenségében előttem áll a csodálatos szépségek gyűjteménye. >- 284 — Hogy kelt utóbb egybe a bojtár az uraság leányával: nem írom le. A ki a népmeséidet ismeri, úgy is tudja. A népmese költészete csak szegény ember költészete. — Eokon a bitregével s a nemzetek gyermekkorának bösi költeményeivel. Hornéi- Iliásza sok tekintetben csak az, a mi a szentmihályhegyi juhász Bodor Jancsi története. Ez a Jancsi bojtár volt, szolgalegény volt, de erős és eszes legény volt. Testi ereje volt a magasabb hatalom, mely az észszel kezet fogva, végre az uraság leányának édes birtokához s ezzel együtt urasághoz juttatá. Bizonyára vagy az apát, vagy a leányát farkastól vagy töröktől vagy egyéb halálos veszedelemtől mentette meg s így nyerte el a lány kezét. Százszor megírt^ ezerszer elmesélt történet. A népmese költészete nemesebb, mint a korszerű regényeké. Hősének jellemében soha se engedi meg se a bűnt, se a számitó szerelmet, se a gyűlölködő bosszút, se a szenyeer szenvedélyeket, se a puszta vagyon, kincs, uralom után való vágyat. De nem engedi meg a nemi ösztönök uralmát sem. A népmese hösej mindig szegény vagy üldözött, még akkor is, ha királyfi vagy királylány. Ha férfi : szépsége, alakjának kellemessége soha se szerepel. A szegény emt érnék is feltűnik ez i másban, de nem enged neki szerepet az életsors alakításában. Csak lánynál enged, ha a lány a népmese hőse. A férfit nagy testi ereje, vagy különös eszessége s mind a két esetben szivbéli jósága segíti diadalra. E jóságnak meg kell lenni a lánynál is. A népmesében a fiatal mindig jó, valamint az öreg ember is. Még akkor is, ha király. De a vén asszony s a hatalmas ur, akár király, akár uraság, mindig rossz, gögöa, hatalmaskodó vagy kegyetlen. Van végzet is a népmesében. Vagy tündér, vagy táltos ló, vagy Iegy£elváltozott.jó ember alakját ölti fel a végzet, ha jót akar. Ha rosszat akar : boszorkány vagy vasorru bába. Ördöggel, angyallal, szentekkel, papokkal, pápákkal a magyar ember nem bajlódik,[ha mesélni akar. Jött-ment idegen minden, meséje, melyben ezek szerepelnek. — 285 — Nemzeti jellege, faji természete nincs a magyar népmesének. A szegény ember, cseléd ember se hasznát nem látja, se kárát ne vallja annak, hogy magyar. A magyar szegényben nincs faji gög. Szerbnek, románnak, bolgárnak, általában a délszlávnak népmeséi egyúttal népdalok s nemzeti hösköltemények. Üldözték, tiporták őket: küzdöttek az elnyomatás ellen s hőssé tettek mindenkit, a ki egy ellenséget agyonütött. Ha rabló volt is hőssé lett ezáltal. A magyar népdalok és népmesék a uemzettel s annak történetével nem foglalkoznak. Még Toldi alakjával sem. A héber, arab, ó-iráni és hellen ös népmesék vallási és nemzet történelmi hösköltemények. A magyar csak az egyént rajzolja dalában és meséjében, öles, gyilkolás, háború, foszto-í gatás,' emberirtás, országpusztitás, valláshirdetés, a magyar dalban és mesében ismeretlen. Az életről a magyarnak van a legtökéletesebb felfogása. Nem sokat törődik se a másvilággal, se a jövendővel. Minden órájának leszakasztja virágát. Évekre terjedő tervekbe nem öli se erejét, se kedvét, se vagyonát. A magyar nemzet igen messze áll a világ első nemzetei mögött, de a tökéletes magyar ember a legtökéletesebb ember a világon. Korlátlan világhelyzetben a magyar nemzet volna a legboldogabb s szomszédnak minden országra nézve a legkellemesebb. /
