Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-25 / 4. szám
— 265 — nem kerüli a bajvivást, de nem is keresi. Kedvetlenül bár, de bele megy. Nem azért, mert szüksége van rá, hanem azért, hogy holmi ostoba emberek megjegyzéseket ne tegyenek. Enged a divatos felfogásnak, noha lenézi azt s a bajvivást utólag mindig restelli. Teljes becsület a harmadik osztályú is, de csak kifelé és hivatalosan. Sok ember érzi, hogy ha bajvivásra nem hivatkozhatnék: erkölcsi állása valahol, valamiben és valamikor gyönge lehetne. A harmadik osztálya becsületnek önmagában vannak kételyei, de baj vívással megköveteli a világtól, hogy ennek ne legyenek kételyei vagy ha vannak: gondosan hallgassa el azokat. Az ingyen szinházi jegyesek fölötte állnak a bajvivásnak Uralkodók, miniszterek, nap hősei. A negyedik osztály jegy- váltói pedig akár kell, akár nem kell, mipdjárt verekesznek. Katonák, diákok, képviselők, újságírók, művészek. Hajdan nem vezettek a becsületről jegyzőkönyvet. Nem volt a becsületről statisztika, Ki a szabad, ki a szolga; ki a nemes, ki a pór; ki a birtokos, ki a hajléktalan: csak ez volt a kérdés. A szabad embernek, nemesnek, birtokosnak Dem volt szüksége a hivatalos becsületre. Mi a manót csináljon vele i Mit ér az neki, ha egyebe nincs ? Szelíd és miveit korunk sokkal bölcsebb. Ez törvény szakaszokban szabja meg: mi a becsület. A ki a törvényt megtartja s bajvívó jegyzőkönyvét kéznél tartja: annál biztosan tudjuk, hogy megvan a becsület. A régi nyers korszakokról még a királyi levéltárak se tudnák kimutatni, hogy akkor volt e becsület és mennyi volt ? Mi boldogabb kort élünk Most minden kaszinó ki tudja mutatni, hogy melyik városban, melyik vármegyében hány kétségtelen becsület van. Minő nagy vivmánya ez a haladás szellemének ! Igaz, hogy holmi éretlen vagy ugrándozó elmék váltig bizonykodnak, hogy kard és golyó ndm egészen biztos mértéke a becsületnek, s hogy szerencse, vaksors, hangulat is beleavatkozhatik abba, hogy az én hasamba megy-e be a golyó — 268 — / üzenet utján meghatározták az időt, kimentek a jégre, megve- rekedtefc emberül, az egyiknek füle, a másiknak orra maradt a jégen s a mikor sebjük behegedt: megitták az áldomást egyszer Tihanyban, egyszer pedig Endréden s azután mindvégig igen jó barátságban éltek. Honnan tudom én mindezt, holott nekem a barátok ezt el nem mondták, mert maguk se tudják. Felelek e kérdésre s tudásomnak okát adom, a hogy illik igaz tanúhoz s komoly történetíróhoz. Hogy Pisky uram megkapta a levelet, bizonyos ez onnan hogy ez a levél most is meg van s most is Tihanyban van. Hogy elfogadta a bajvívást, ez meg onnan bizonyos, hogy nagyon csúf dolog lett volna el nem fogadni. Ha pedig ezt a csúf dolgot elköveti: akkor a levelet a kandaléba dobja s nem hagyja meg csúfságának örök emlékéül. Hogy meghagyta, ezzel azt akarta bebizonyítani, hogy ö olyan ember, a ki megállja a helyét a gáton. Hogy Ibrahim agát nem vágta le : ez épen kétségtelen. Mert ha levágta volna : íródeákjával ráíratta volna a levél hátára, hogy „szegény bolond aga, ott hagyta fogait a jégen.“ De ép oly kétségtelen, hogy Ibrahim aga se vágta le Pisky uramat. Mert a krónikákban ez nincs megírva, a tihanyi várkapitánynak ily gyászos haláláról pedig a krónikások meg nem feledkeztek volna. • De hogy egymás orrát, fülét mégis levágták, ez nem lehetett másként azért, mert ilyen két vitéz nem játszik, ha kardot ránt egymás ellen, hanem egymáson hagyja kezének és kardjának nyomait. A tihanyi áldomás onnan bizonyos, mert Pisky uram. jó magyar ember volt, magyar ember pedig verekedés után indig iszik egyet. Néha a verekedés előtt is, Adott azonban áldomást Ibrahim aga is, mert ö már magáévá tett minden já magyar szokást, a mit azzal bizonyított be. hogy tökéletesen megtanulta a mi édes magyar nyelvünket. Ezt a német, vallon»- 272 — hol zsidó fürdő, Badacsony nemesi fürdő, Keszthely vegyes fürdő. És igy tovább. Mi ennek az oka? Bizonyosan a Balaton vize. Sokan vannak, a kik azt hiszik, hogy ez a viz különbséget keres itt, talál is, tesz is különböző rendű, rangú, osztályú és felekezetű emberek bőre között. Ezer szélrohama van a levegc&eK, ezer hullámcsapása a Balaton vizének. Egyik hullám főrendi, másik hullám polgári hullám. Egyik hullám keresztyén, másik hullám zsidó hullám. Meg lehet ám ezt ismerni biztosan. Miről? A manó tudja. Csak az a bizonyos, hogy Balatonfold vár felé nem megy zsidó hullám, Siófok felé pedig nem megy keresztyén hullám. Ilyen a balatoni szél is- Ilyen a balatoni napfény is. Szakemberek azt mondják, hogy ilyen a tenger vize és szele és napfénye is. Csakhogy az idegen nemzetek hercegei, bárói és nemesi töklilkók. ök a tengernek ezt a természetét fel nem ismerik. A Cambridgei hercegek és Montmorency grófok például annyira dörék, hogy ök képesek még Lewi bankár ral s még Hugmayes sütővel is egy tengerben fürödni. A magyarok finomabb bőre ezt meg nem engedheti. Be kell azonban ismerni, hogy orvosaink meglehetős tudatlanok. Ök például nem igen tőrödnek azzal, hogy a hurut csuz, kőszvény, vérszegénység, angol kór, idegesség keresztyén vallásu vagy zsidó vallásu, főnemesi vagy közpolgári betegség e? Nyilván nagy könnyelműség ez. Ök e betegségek ellen derűre borúra csak a Balatont rendelik általában a helyett, hogy határozottan megmondanák : melyik betegség ellen, melyik felekezetű vagy rangú hullám és napfény használ leginkább, Hogy a muzsikus cigány ott a balatoni fürdőn mind neveletlen s hogy hegedirén csak egyféle hurt használ, s dalát egyenlően huzza s a különböző rangú és és felekezetű hurok, dalok és pénzek közt épen nem tiszteli a különbséget: ezen — 269 — olasz vitézek, a kik itt csavarogtak nálunk, soha nem csele- kedté k._ Ibrahim aga hires tihanyi levele egyébként is nevezetes levél. Mert tele van csúfoló szavakkal és káromkodásokkal. A magyar nép káromkodó nép- Annyira.' mint a szerb, liorvát, délszláv és tőrök nép. Sokan azt hiszik, hogy mind e szomszéd népek a magyartól tanulták a káromkodást. Én pedig ezt nem hiszem. Miért nem tanulta el a magyartól a cseh, morva, sie- zák, pólyák, kucséber, német a káromkodást ( Hiszen ezekkel régibb szomszédságban vagyunk, minta törökkel. E népek, ha káromkodnak, csak az öxdögöt, poklot,bagolyt, keresztet és szakramentet emlegetik. Ez nem magyar káromkodás. A magyar, ha káromkodik,a szenteket, a Jézus Krisztust a szűz Máriát és az atyaiotent emlegeti. Mint a szerb és mint a török. Azokon a részeken, a hol egykor a török lakott, minden ütt nagyon el van terjedve a káromkodás. A Balaton zala mellékén s belső Zalában, Göcsejben nem káronxkodós a magyar nép. Itt soha se lakott a törők. Nem igen káromkodnak a Kába mellékén és Csallóközben se. Itt se lakott török. Olvastam is, hallottam is, de hiszem is, hogy őseink a töröktől tanulták el a huszáros káromkodást. Igaz, hogy a huszárok és bakák azóta is gondosan terjesztik ezt az erkölcsöt. Ha eredeti magyar szokás volna a káromkodás, akkor szűz Máriát nem emlegetné a nép. Jobban becsüli a magyar a nőt, mintsem káromkodó szónak használná. A szent lelket se emlegeti a káromkodó soha. Ez is török eredetre vall. A keresztyének istenképéböl a török megértette az atyát és a fiút, de a szent lelket nem. Azért azt nem is vagdalta az ellenség hátához. Nem teszi a magyar se. Furcsa dolog a káromkodás, ha komolyan megy A test is kiizzadja az áxtalmas nedveket, a lélek is kiizzadja az ártalmas indulatokat. A léleknek ez az izzadása a káromkodás. Közel áll az átokhoz, de még se az. A hajdankor nagy népei tudtak átkozni, de nem tudtak káromkodni. Homér látta
