Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-19 / 15. szám

-ebből az örömteljeä megemlékezésből.

Miként teheti ezt?

ügy, ha minden magyar református ember igyekezni fog megszerezni a díszes kiállítású képet, a mely a »agy fejedelmet ábrázolja s azt a rövid történetet, a melyet Pakol) József tudós tanár irt meg nagy tudással a magyar reformátusság számára.

Azzal a kéréssel fordulunk tehát a lelkész társakhoz s az olvasó közönséghez, hogy e két szép emléket megszerezni szíveskedjenek, A kép ára bérmentes szállítással együtt 50 «ent, a könyvecske ára 15 cent. A megrendelések vagy ide a laphoz küldendők, vagy pedig a lelkészi hivataloknál teljesíthetők.

Bocskay és a -magyar gályarabok képe kell, hogy ott legyeu minden református és lutheránus családnak a házában. Ezek ékesítik igazán há zainkat, mert hithüségre buzdítanak Reméljük, hogy senki se marad el, a ki magát protestánsnak tartja s megmutatjuk, hogy idegenben is megbecsüljük nagyjaink emlékét,

NEW YORK, HAZLETON. WILKES-HÍRRE.

Magyar bankár és közjegyző.

Az amerikai magyar bankárok között az egyedüli férfin, a ki egy császári és királyi konzulátusi űgv'rivősésr vezetésével bízatott meg Ámor kában, és sok éven át kifejtett igen üdvös szolgálataiért a magas császári és királyi kűlűgy minisztérium köszönetét kapta. Tehát kifogástalan jellemű s teljesen megbíz ható,

^éruzeicet küld a világ bármely részébe, gyorsan és pontosan. Továbbit készpénz betéteket, a magyarországi pénzintézetekhez, a magy. kir. postatakarékpénztárhoz kamatozás végett s az eredeti betét könyveket a feleknek pontosan kiadja.

ii£aö©jeg-yelixet elad gyors hajókra : Bréma, Hamburg, Antwerp, Rotterdam, vagy Angolországon keresztül utazásra, ugyanolyan árban, mint a hajótársulatok. Kinek hajójegyre szüksége van, írjon hozzá árért.

tEsTiálli-t mindenféle meghatalmazásokat, adás-vételi szerződéseket 3 bármilyen szükséges okmányokat a hazai törvényeknek megfelelően.

A ki egyszer hozzáfordul, biztos pátfogója marad. Magyarok !

ismerik öt személyessen. Keressétek fel levélboritékokért. Levél cim ;

bizalommal és Írjatok hozzá

legtöbben árakért és

onn Németh. 457 Washington St., New York.

Yindberben a bányamunkások jó része, •miután a bányatársulat nem akar unió munkásokat alkalmazni, bérharcot kezdtek. Már régebben tart ez a harc, mig nem husvét másodnapján véres összeütközésre vezetett, A tömeg megtámadta a börtönt a hová egyik társuk el volt csukva s a társulat detektivjei s a rendőrök, mikor a helyzet veszélyessé vált, reá lőttek a tömegre. A lövés miatt többen azonnal meghaltak, sokan pedig megsebesültek. A rendfentartás végett Greensburgból kiment az államrendörség, a melynek ruházat« nagyon emlékeztet a magyar huszárok ruhájára. A helyzet nagyon komoly.

Az amerikai magyar 'szövetség kormányzó tanácsa pénteken, ej hó 20án tartja havi gyűlését.

E gyűlésen bizonyára felfognak merül- ui azok a tervek, a melyek a szövetségnek állandósítását tartják szemelött s megakarnak szüntetni minden olyan ellen tétet, a mely megronthatná azt a nemes célt, hogy Amerika magyarsága egy táborba küzdjön úgy önmagáért, mint a szülőhazáért.

Kis okok miatt egy ilyen szép törekvést meghiúsítani bűn.

Nem a lóhere itt a fődolog, hanem az, hogy egvek legyünk s a lóhere ellenzői feledik, hogy abban a kormányzó tanácsban olyan férfiak vannak, a kik soha nem nézték önhasznukat, hanem a; közjót önzetlenül szolgálták mindenkor.

Ezek elég garanciát nyújtanak arra, hogy a szövetség minden pénze addigjis a célnak megfelelően kezeltessék, a’ mig a mozgalom teljesen megszilárdulván, mások állanak annak élére, kiket a köz1 bizalom választ ki.

Ne féljenek az ellenzékeskedök s ne féljen az amerikai magyarság, olyan tisztán, olyan becsülettel lesz ez az egész mozgalom vezetve, a minő méltó a célhoz.

Most van itt az ideje az „állandó“ egyesülésnek. Hajtsuk végre a mig időnk van.

I apunk jelen száma a húsvéti két na - pos ünnep miatt egy nappal később jelent me».

IflÉriííiBiesség.

Levél a s zalonosokhoz. Kedve barátaim! Ne ütközzenek meg önök e megszólításon. Nem megszokásból. hanem őszinte érzelemből

fakadnak e szavak. Nem a gúny fegyverével, hanem a komoly meggyőződés érveivel "közeledek önökhöz. A Krisztnsnak egy alázatos szolgája nem lehet ellensége senkinek sem. Azok után, miket e rovat alatt az ital ellen Írtam talár? meglepő lehet egy ilyen bizalmas jellegű levél, akár csak Zakeusnak mikor Jézn3 hozzá szállt vendégül, de ha örömmel fogadta az idvezi töt, legyen szabad azt remélnem, hogy az én egyszerű soraimat is rokonszenvvel olvassák végig.

Nem tadom, hogy gondolkoztak e már önök arról, mi lehet az oka annak, hogy Amerikában a szalo- nos foglalkozását annyira, gáncsolják, lenézik, holott az egy törvé nyes életmód, mely eszközül szolgál arra, hogy az illető mindennapi ke nyerét megkereshesse s általa csa Iádját fenntarthassa ? Mért nem adják meg e foglalkozásnak azt a tisztességet, becsületet, mint akár mely más iparágnak? Hiszen a sza Ionos is nehezen dolgozik, éjjeli nyugalmát feláldozza, sokszor egészségét tönkre teszi, mennyit kell neki tűrni és elhallgatni vendégeitől.

Ez mind tökéletesen igaz. Csak hogy a társadalom azt is figyelembe

veszi, hogy mit dolgozik az illető és micsoda alkotást hoz létre munkájával. Mert hasznos tagja C3ak az lehet a társadalomnak, ki munkája eredményeként tud valamit felmutatni, mire elmondhatja: ime ezért dolgoztam ezért fáradtam, itt van a munkám eredménye.

És valljuk meg, hogy Amerikában e tekintetben a legdemokratikusabb szellem uralkodik.

Nincsen különbség ur és paraszt között, nincs különbség szellemi vagy kézi munka között, mindegyik egyforma tisztességben és becsületben részesül.

Mért hát éppen a szalonosi munka kivétel ? Lássák barátain, annak oka abban az eredményben rejlik, mit munkásságuk létre hoz.

A bányász legyen bármilyen szur- tos, piszkos a ruhája, büszkén mutathatja a nagy rakás szenet : Ezért dolgoztam, fáradtam a föld gyomrában. A módiásznak szive örül, ha a szépen sikerült öntések kikerülnek keze alól. A gépész jóleső örömmel nézi, ha egy lokomotivot útnak in- iitott, az asztalos ha munkájával egy bútordarabot létrehoz, a tanító, ha egy csomó gyermeket Írni olvasni megtanított, a lelkész, ha egy elhagyatott plézen virágzó egyházi és társadalmi életet teremt. Mindezek, ha megkérdezi őket a világ, nem tagadják el, sőt büszkén mondják: igen ezt én csináltam. S a jól végzett, eredményes munka adja azt a belső nyugalmat s megelégedést, mit szegény és gazdag egyformán érez, ki hivatásának tőle telhetöleg megfelelt.

De most egy őszinte kérdést teszek. Jut e önöknek eszébe néha munkájok eredménye?

Ha egy részeg ember végig tántorog az utcán, rekedt hangjával felverve a környéket, vájjon melyik szalonos fog oda állni, büszkén mondva; ez az én munkám. Ha egy gyermekkel biró családapa egész heti keresményét eltékozolja a kocsmában, vájjon örül-e neki a szalonos ha elgondolja, hogy a feleség • átko- zódásainak, a gyermekek Ínségének, nyomorának okozója ö.

(Folytatása a 6 ik oldalon.)

lei baj "esetén |szintén haza jküldte a kis eklézsiára. De ö úrnőjén akart segíteni és most tehetetlen ember lett, pályája ■véget ért.... Midőn pedig megtudta, hogy rablók, haramiák módjára kötél általi halálra Ítélték: legjobban elkeseredett lelke. Kérte a tisztet, hogy ez aljas halálnemet változtassa golyóra, de a tiszt nem merte azt tenni parancs ellenére.

így érték el az erdőt, a mikor a tiszt Andorhoz lovagölt éz kérdő: Készen van e Tiszt,eletes ur ! ^

— Készen, felelt Andor nyugodtan.

Akkor egy katona leugrott lováról s

hosszú kötelet vonva elő, egy magas tölgyfára kúszott föl s annak egy kiálló ágán a kötél egyik végét megerősítette, a másik lecsüngött. Azután leszállvái, Andorhoz közeledett, hogy a kötél lecsün- gö végén levő hurkot nyakába vesse.

Ekkor ügetés zaja hallattszott az erdő felöl s pár perc múlva egy sötét lovas tűnt fel, kezében fehér kendöt lobogtatva

— Andor távolról felismerő: páter Forstall volt az.

—• Megálljotok! megálltatok ! kiálltá ez, kegyelmet hozok.

A tiszt intett s a katona visszavonult.

Ez alatt Forstall odaért s a tisztnek egy levelet nyújtott át.

A tiszt a levelet átfutá s öltönye zsebébe rejté,

— Minden rendben van, mondá köny- nyebbült szívvel- Ön uram szabad, mehet a merre tetszik, s azzal elvágtatott.

Andor egyedül maradt Forstalla).

— A kölcsön le van fizetve, mond Forstall Andorhoz közeledve. Tested meg van mentve, lelkedet is megakarom menteni. És bármiként tiltakozol is ez ellen, meglásd, eljön az idő, a mikor enyém lesz a győzelem. Most pedig újból figyelmeztetlek, válaszúton vagy; légy mokoly ember és hallgass rám: válaszd azt az utat, a melyet én mutatok neked,amelyen boldogság, üdvösség, rang és dicsőség lesz osztályrészed és kerüld azt, amelyen rád szégyen, megvettetés, fogság, nyomorúság várakozik.

— Már régebben nyilatkoztam előtted e tekintetben, válaszolá Andor. Azóta nem változott elvem. Jezsuita karjaidba soha nem megyek. Utunk elágozik. En jobbra megyék, te balra, Isten veled 1

— Még egy szóra, mond Forstall. Figyelmeztetlek, hogy adósságom le van róva, Óvakodjál jövőre utunkban járni, mert robogó hintónk elgázol, s nem lesz aki még egyszer kegyelmet eszközöljön számodra.

A két férfi két különböző irányban távozott.

Forstall Bécsbe ment, a hol Lobkovicot. a mindenható minisztert felkeresvén, tanácsot ültek a magyar foglyok felett. Határozatuk az lön, hogy] Zrínyi, Frange- pán és Nádasdy lefejezését a titkos tanács nak előterjesztik és törik szakad, keresztül viszik.

Zrínyire azért haragudott, mivel ezer arany követelését nem tudta tőle meg kapni, Bosszújában tehát ellenségei kezéba adta s barátainak is bukniuk kellett vele.

Andor haza felé indult nevelő szüleihez a csendes révpartra- Kedveseinek viszont- láthatása uj életre serkentő.

Midőn több napi bolyongás után Kassára ért, itt tanúja volt a szép, nagy református templom elfoglalásának.

A gyönyörű Erzsébet egyházat nagy tömeg vette körül: mindenki kezében fegyver csillogott. Az egész egyház, sőt tornya és fedélzete is fegyveres polgárokkal vala megszállva, akik egymást kitar tásra, védelemre buzditák.

Egyszer csak rendszeres dob- és trombitaszó közeledett s az egyik mellékutcából fénylő fegyveres gyalogság fejlődött ki, vezérelve egy magas, szikár tábornoktól, a ki lovát büszkén ugratta a templom felé.

M ellette' egy potrohos és tekintély es

pöffeszkedö polgár s néhány sötét kám* zsályu barát állott.

A katonaság hosszú sorban vonult föl az egyház előtt. A hosszú gyalogsor két szárnyát vas sisaku lovas csapatok s ké két ágyú foglalták el.

A tábornok, a magyarfaló Spankau, Felsömagyarország parancsnoka, a barátokkal és a potrohos polgárral előre léptek, szemben a templom főbejáratával. Ekkor a veresképü polgár éles, rikácsoló hangon megszólalt:

— Ti istentelen eretnekek! Jól tudhatjátok, hogy ez a szent egyház még akkor épült, midőn még ostoba tévelygéseitek e világot meg nem tóbolyiták. Éhez tehát semmi jussotok, A tábornok ur felszólít, hogy a templomból azonnal kitakarodjatok, és az anyaszentegyház fiainak azonnal átadjátok, különben ö kegyelmessége mint ö felségének, császárunk és királyunknak személyese, készen áll azt hadaival erőszakkal is az igazi tulajdonosok birtokába juttatni. Másképen ne merjenek tenni!

E felhívásra a lelkész felel a toro ny< ból ;

(Folyt, ke v,)