Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1906 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-12 / 14. szám
— 353 — Volt Rózának két hófehér kezes galambja. Him és jérce. A galamb dúcban laktak, de ha Róza hívta őket vagy ök meglátták a lányt: odamentek hozzá s kedveskedtek neki. Délután a férfiak a szobában együtt poharaztak és pipáztak. .A szoba ajtaja a folyosóra nyílt. A folyosó másik végén Róza egy kis asztalka mellett dolgozgatott. A két galamb, a mint öt meglátta, oda repült s az asztalkára leszállt. E pillanatban kilép a szobaajtón a költő. Meglátja Rózát s a két fehér galambot. Megáll szótlanul és mozdulatlanul, ne vegye öt észre se a lány, se a galamb. A lány arca mosolyra derült, mikor a két galamb oda rebbent. De az a két hófehér szelid madár nem járt nevelésbe, nem volt zárdában az apácáknál; nem tanulta meg a finom társalgás szabályait s minthogy híven és igazán szerették egymást elkezdtek ott a lány elölt csókolódzni. Piros szemük csak úgy égett, kicsi csőrük csak úgy csattogott. A lány rájuk nézett. Két kezét leereszté, feje lehajlott s arcát bu és ábránd és fájdalom boritá el. Két harmatcsepp gyülekezett szemeiben, Úgy nézte a két galamb édes szerelmi játékát. Azután felállt, nagyot, mélyet sóhajtott, szemeit megtorló s bement szobájába. Mit gondolt a lány \ Azt gondolt e ; ,, egy kor én is ilyen boldog leszek.“ Vagy azt gondolta : ,,én sohase leszek ilyen boldog. A költő ezt is jó jelnek vélte. Azt hitte, a lány szive tele van szerelemmel. Ebben igaza volt. Csakhogy abban a szívben kétség is volt, nemcsak szerelem. A következő napon a költő engedelmet kért a lánytól, hogy érzelmeiről és szándékáról beszélhessen. Szorongó lélekkel halvány arccal, reszkető hangon adta meg a lány az engedélyt. Én Róza szeretem magát, imádom mint az istent s elhatározással várom végzetemet. Ott folytatom a hol Szigligetben elhagytam. Érzem, hogy a maga szive is hajlik hozzám. Én magának szivét és kezét kérem most: vagy nagygyá tesz és boldoggá, vagy megöl. Deli szép alak volt az ifjú. Fényes huszáröltönye kidom— 856 — Fényes nyomát még látta, édes illatát még érezte egy szem- pillantásig, azután eltűnt, elenyészet mind a kettő. Bizonyos, hogy az ifjú volt vétkes. Bizonyos, hogy nagyszereimében van nagy mentsége. Bizonyos, hogy ismert már olyan nőket, a kik nem aria tanították, hogy nemes ifjúnak csak az áhitat szentségével szabad fenséges uö közelében meg- állani. Bizonyos, hogy a huszonhárom-huszonnégy éves ifjú lelkén mélységes szerelem érzetében még szabadon száguldoz nak a viharok s minden rohamnak az a lélek nehezen tud ellentállani. De hibázott-e Szegedy Rózái Nem volt-e kegyetlen? Szűz leikéhez, fenséges érzelmeihez, igazi szent szerelméhez nem lett volna-e méltóbb az engesztelő szó, mint az a könyörtelen szó? Szerette a deli ifjút. Csak úgy szerette, mint az öt. Mért nem talált tehát mentséget az ifjú nagy szerelmében ? Azt Írja később a költőnek ; „Minden jót hallottam ugyan maga felöl, de karakterében állandóságot ne m vélh m. “ Ebben van a lánynak igazsága. S igazságában igazolása. Ha a lány szive más ifjú látásán könyedén felolvad ; ha kezét oda adja a legelső arra való férfinak ; ha búval, bánattal, epedö lélekkel és sorvadó szívvel nem vár évekig ; ha nem őrzi szerelmét oly tisztán és oly alku nélkül, hogy az inkább a siré legyen mint másé legyen : akkor talán hibás lenne kegyetlen- - gégében. De Róza szivének joga volt ahhoz, hogy az a szív csak hozzá méltó szívért jusson cserébe. Olyan szívért, mely osztatlan tiszta szerelemmel dobog érte s melyért magas iérfi jellem türelemben s fájdalmakban töltött hosszú évek állandóságával tud jót állani. Gazdag lány volt, csodálatos szépségű lány volt. Nagy és fényes család. Százezrekre menő örökség. Apja-anyja elhalt, a szerencsés vőlegény azonnal eljut mindenhez, a mi az . életben becses és boldogító. Száz kérője volt. Köztük egy gróf Nitzky, egy Szent-györgyi Horváth, egy Rosthy, Tallián Bezerédy, akárhány bécsi katonai grófocska. De ö szerel mé— 36 — szemében. Gőgös, kegyetlen, vad istennő ez a lány ! Elveszteni öt ? Nem lehet. Mégis el kell veszíteni öt? De hát mi marad akkor az ö s'.ámára? Mit ér akkor ö neki ez az egész szép világ ! Mit ér ifjúsága, büszkesége, minden reménye, egész élete ? Kiment a folyosóra. N m találkozott véletlenül senkivel. Bement egyvendógszobá a, ott egy szarvasbörrel terített, ágyon végig nyújtózott, karjat feje alá tette s oda bámult a padlás gerendára. Mindennek vége. Most már bizonyos. Mi vár ö rá? ,Megbolondulni, gazemberré válni vagy önkényt búcsút venni az élettől.* H o*y óza másé legyen s ö azt lássa, tűrje egész életén át: ez nem lehet. Minden lehet, de ez nem. Huszárdolmányát kigombolta, sarkanytujával a szarvas bőrt összevágta, öklével nagyott ütött a falra, csak úgy döngölt a ház. Egyszerre felugrott fektéből. — Ejh, van még halál innen távolabb is ! Vissza a katonasághoz! El Olaszoaszágba ! Ott jön egy óriás. Most még kicsiny mint egy párduckö'yök, de homloka már világit mint az üstökös csillag. A világverő Napoleon. Hielt'p>rja a világot : hadd legyek én is el njilandó az ö útjában. Elébe! Pipára gyújtott. így van megörökítve a hagyomány ban. Újra végig feküdt az ágyon s fújta a füstöt, mint a tüzokádó s gombolyogtak gondolatai, mint a viharhajszolta felhők. Nyilik az ajtó s a szűznek napsugaras alakja belép a szobába. Nem tudta, Rogyott van az ifjú, valamit keresett volna ott. Az ifjú se szólni se mozdulni nem mert. Szemeit a szűz nek fényes arcára szegezé. De egy szempillantás alatt a lány is’észrevette öt, hirtelen megfordult s szó nélkül kirebbent az ajtón. Akkor ugrott fel az ifjú, akkor vágta a falhoz pipáját s szilaj indulattal sietett a lány után. Hiába ! A szűz alakja eltűnt, Visszatáutorgott szobájába. Őrjöngő fájdalom fogía el- 357hez hűnek maradt. Azt irja három év múlva a költőnek : „Barátom, hetekig sem beszélhetném el, a miket szenvedtem. De most már túl vagyok. Szabadon és viőá n elmével állok most itt és hálaadó sóhajt ísokat röpitek és hálaadó tekinteteket vetek az Égre, a ki erőt ada nékem és türelmet. Hajlandó valék már többször az atyafiak unszolásainak és ba| rátáim tanácsaiknak engedni (s szomorú (Aidájaként a kény. szerűségnek, egész életsm boldogságát testvéreimnek feláldozni de úgy volt, mintha valamely titkos hatalom utolsó lépésemnél mindig visszarántott volna engem, ügy volt, én engedtem a titkos sugallásnak és most meg vagyok elégedve ! Ez a levél oly női lélekbe világit be, a minőt keveset irt le a világirodalom. A női jellem egyes részeiből a költő alkothat eszményi női alakot. Alkotott is minden nagy költö s minden nemzetnek ineseszövö kéjpzelete. De Szegedy Róza élő alak volt s nem a költö s nem a képzeletnek szüleménye. Benne mégis a női eszménynek fensége áll előttünk. Oly tisztán, elv magasan, oly nemesen : öt nem szárnyalta túl a nöieség ragyogásában a történelem egyetlen nőalakja sem. Szegedy Róza a magyar szűznek örökkévaló ideálja. Himíy szerelme képnagy részből áll. A bus szerelem az egyik része, a boldog szerelem a másik része. A bus szerelemnek csak első korszakát beszélem most el a gógánfai elválásig. Talán lesz időm és kedvem elbeszélni egykor a második korszakot s a boldog szerelem egész történetét is. De most még a gógántai jeleneteknek se jntottunk vé gére. A hajdankor őstörténetében s a női lélek belső- viharaiban igen nehéz a tájékozódás. Amazt sok ezer évi feledésnek köde borítja, emezt a szűzi önérzet némaságának át nem látszó finom leple. Mégis ismernünk kell miiid'a kettőt. .Az ös hajdan- kornak emlékei vaniiek. Egy rom, egv'szöbórtöredék, egy ősz lopfö, egy fegyverdarab, egy síremlék, egy mese. egy példabeszéd. Ezekből kell népek és Demzetek életét, történetét, harcait támadását és elenyésztét fölismernünk. A női lélek benső vilá.
