Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-25 / 21. szám
í nrcwuuv m 'y Evangéliumi lecRe. |>János ev. 16: 23—30 v. alapján. A múlt alkalommal láttuk, hogy az Ur az elküldendő Lélekkel vigasz talta meg az elcsüggedt tanitványo kát. A mai leckében inti őket, hogj imádkozzanak az ö neveben s a mit kérnek, megadja nekik. Ezért hívják a közelgő vasárnapot régi latin névvé! rogate vasárnapnak, mely nek magyar neve : kérjetek, imád kozzatok. Hát te tudsz-e imádkozni kér. embertársam '< Tudsz-e úgy, a mint az Ur kívánja tőled, imádkozni mennyei Atyádhoz az Idvezitö nevében. Egyik egyházi iró, igen találóan a is'óé által kibocsátott madarak hoz hasonlitá a mi imádságainkat. Tannak olyan imádságok, melyek kibocsátva repkednek szerte szét, mint a Ncé bárkájából kibocsátott holló, do nem tudnak szilárd helyet, nyugtot találni s nem térnek vissza bozvpTik áldással. Ilyerek ? test imádságai, melyek nem a lélekböl indíttatva buzognak ki a szívből ; mikor nem Istenre bízzuk a döntést, ha nern a mi akaratunkat szeretnénk teljesíthetni az Ur által. S vannak olyan imádságok, melyek a Nőé által kibocsátott első galambhoz hasonlóan egy darabig felfelé emelkednek, de áldás nélkül üresen térnek vissza. Ez az imádság sem az Útnak nevében történik, mert nincs meg szivünkben az gllandó kitartás és Urnák szereteted mely arra int: imádkozzatok, szüntelen imádkozzatok. A harmadik féle imádság olyan mint azon galamb, mely Noénak egy olajágat hozott visszg. Ez már nem hangzik hiába, áldást is hoz : ama mennyei békességnek parányi ©lajagát, a mi oly jól esik az elcsigá zott s megfáradt emberi léleknek. S végre a negyedik fajta imádság hasonló a Nőé utolsó hiruökéhez, kibocsátjuk s nem tér vissza, s az lelkűnkben azon visszhangot kelti: örvendj óh ember, telje« biztonságot és révpartot találtál az imádságot meghallgató Atyánál. Az imádság oda ment, a hova kell küldeni, a mennyei Atya színe elébe, összekö tötte szivünket az ö atyai szivével sa veszély elmúlt, özönvíz nincs többé, béke, állandó, rombolhatlan béke van mennyei Atyádnál. Ezen imádság az, melyről Idvezitönk mondja: bármit kérlek a". Atyától az én nevemben, megadja tinektek. Te azt mondod erre kér. embertársam, hogy te már gyakran kértél áldásokat a mennyei Atyádtól s még sem talált meghallgatásra. Lehet, de ennek az az oka, hogy még nem tanultad meg az Úrtól, amire az övéit figyelmezteti, hogy az ö nevében imádkozzanak. Te sem imádkoztál még akkor az Ur nevében; nem mondottad meggyőződései* ‘Jepiilva ama szavakat: Mi atyánk, legyen meg a te akaratod, mint a hogy Urunk a Getsemáné kertben is imádkozott a kínok elötudatában. Kérted talán mennyei Atyádat, hogy gazdag légy, de az egy szükséges dolog- ju.-_k kérése nem jutóit eozedoe; imádkoztál tekintélyért, elsőségért, a miért az apostolok is versengtek ; egészségért a betegségben, de csak azért, hogy lábra állj ismét, s az Urra nem igen gondoltál azután: próbálj egyszer úgy imádkozni, a hogy az Ur akarja, az Ö nevében úgy, mintha o maga imádkoznék, mennyei Atyád akaratát többre becsülve, mint a saját nézeteidet. Imádkozz az Ur nevében bizalommal és alázattal, hogy az imádkozás köz ben ne elfáradj, hanem megpihenj ; ne csupán múló földi javakat kérj, hanem mindenek felett azt, hogy tanulj meg jól imádkozni. Az apostolok sem tudták mindig az imádkozásnak ezen módját, csak a lélek ajándékának elfogadása után. Kérd hát te is a Szentlelket, hogy tanítson meg könyörögni s a Lélektöl sugalt, s Fiú nevében mondott könyörgés bizonyára eljut az Atyához s beteljesül rajtad az Ur mondása : kérjetek és megadatik nektek ! Nánássy Lajos. Egyházi és egyleti élet. tisztelt tagtársak. A Pittsburg s vid. magy. ref. segélyzö és egynázi egylet Monongaaela osztálya felszólítja összes tagtársait, hogy folyó hó 28án vasárnap délután 2 órakor a/ Levis Lázári Haliban egy rendkívüli gyűlésre okvetlenül minden tagtárs kötelességének tartsa megjelenni. az osztály neváben Sonkoly János oszt- jegyző. Egyházmegyei szervezkedés. La punk mult heti számában hirt adtunk arról, hogy az Allegheny egyházmegye megtette az első lépést arra, hogy az egyesült államokbeli ref. egyházhoz tartozó magyar egy hazKozstgeK gyakoromusták törvényben gyökerező jogaikat. Úgy tudjuk, hogy értekezletünk elnöke most már szétküldte minden egyház községhez az elbocsátást - kérő és megindokoló iratot, ezért az egyház községek elöljáróságai tárgvalják le ezt legelőször s innen texjeszszék fel az egyházmegyei hatósághoz, de idő haladék nélkül, hogy az egyház ni "gyék egy rendkívüli gyűlésen még az egyházkerületi gyűlések előtt hozhassanak határozatot, hogy igy már az öszszel véglegesen lehessen szervezkednünk. Lapunk múlt heti számának megjelenése óta kaptuk ezt az ÍLÍormátiót s az eljárás egyöntetűsége végett ez utón közöljük az összes érdekelt felekkel. Egyesülési törekvések. Az elmúlt hét a zsinatok ideje volt, csak nem minden protestáns felekezet most tartotta nagy gyűléseit s örömmel jegyezzük fel, hogy minden gyülé sen erős érvelések hangzottak el az egyesülés mellett s hihető, hogy az a gyűlés, a mely ez év November havában New-Yorkban fog megtartatni ebben a tárgyban, némi eredménynyel fog járni. így a Presbyte- rianus és Cumberland presbyteria nus felekezetek egyesülése bevégzett tény. Dr. Moffat az uj moderator (elnök) pedig vasárnap a Knox János születésének 400 éves évfordulóján tartott beszédében kifejő,?te azt az óhajtást, hogy a zsoltárok ének lése visszaállitassék a presbytorianus egyházban s ez áital adassék meg a mód a United piesbyterianusokkal való egyesülésre. A Református presbyterianusok zsinata pedig engedélyezte az orgonának használatát a templomokban s igy egyengeti az utat x egyese'és felé. A congrega- üoüáiistak, az United Brethrenek, s a protestáns Metiiodisták szintén egyesülnek. Még nem tudjuk, hogy mit végezett a mi zsinatnnk ebben a kérdésben, de bizonyos, hogy a református egyházak is az erők egyesítése mellett fognak nyilatkozni. Az északi és déli baptisták szintén egyesültek és akadt egy férfiú, aki a gyermek keresztség mellett emelt szót a baptisták gyűlésén, a mi szintén az egyesülés jele. így épül Amerika földjén az egy akol és egy pásztor eszméje. Egyházi értesítések. Május 30-án az Egylet tiz éves jubileuma és zászló avatása alkalmából ünnepélyes isteni tiszteletet fog tartatni a pitts— burghi magyar ref. templomban.Alkalmi beszédet a leikész tart. Junius elsején áldozó csütörtökön a rendes időben d. e. ill órakor Urunk Jézus menybe menetelének emlékére ünnepi isteni tisztelet tartati'r. a mikor a lelkész ,,A Jézus megdicsőülése a keresz- tyénség reménye“ cim alatt tart alkalmi, egyházi beszédet. Isteni tiszteletek sorrendje a Dillon vale és vidéki ev. ref. egyházban. Május hó 28-án vasárnap nem lesz isteni tisztelet Dillonvaleba, a lelkész más iránybani egyházi elfoglaltsága folytán. Junius hó 1-én áldozó csütörtökön Idvezitönk menybe menetelének dicső emlékére isteni tiszteletünk leszen Conorvílle O az angol isko Iában. Jnnius hó 4 én vasárnap d. e. 10- órakor rendes ünnepi isteni tisztelet a maynardi leány egyház körében Crescent, O. az angol iskolában,, a melyen a töredelmes hívek részére- az úri szent vacsora jegyei is kiszol gáltatnak. Kovácsi Miklós István, ev. ref. lelkész. TARCA. A 100 ezer frank. Felolvasta a brassói ev. ref. egyház vallásos estélyén, CSULAKY LAJOS. (folytatás) így folynak az ügyek Csóka Adám uramnál E-falván.De azért baj nincs. Ádánmé aszonyom ellát mindeneket, Adám uram is csak cda-odakukkau néka. Ha nem is öli magát olyan nagyon az élet terheivel, azért van egy dolog, a mi öt is komolyan aggasztja s ez annak a sok leánynak a sorsa. Hét leány ! Uram, Istenem, mikor abból néha egy is sok. Honnan ve gyen annyi rengeteg kelengyét? Ki a csoda veszi el azokat ? Bár csak meg lett volna ez a mai erős emancipált világ! A végén is egy tanítónői, pos tamesternöi, óvónői lyukba csak bedug belőlük az ember, de abban az időben csupán egyetlen pálya állott még a nők előtt, t- i. a férjhezme- netel. Ez aggasztjs Adám uramat. —Téli estéken, mikor a falusi gazda beszorul a házba, a leányok pedig fonás sál, varással elhúzódnak ide oda s Adám uram kettesben marad a fele ségével,akkor gyakran képezi beszéd tárgyát ez a thémar De bizony csak bajos feltörni azt kettőnek is. Ha nem rendel az Isten szerencsét, hogy tudnak megélni heten abból a kis birtokból! — Bárcsak rendelne ! Elő számolgatják azokat a magyarfajtá fiatal legényeket, a kik mind benézhetnének néha. De hát ez az ugrifü- les fiatalság olyan bolond volt a világ teremtése óta* hogy sohasem a jóval, hanem a széppel akar töltött káposztát enni. Az Adám uram leányaira pedig a szépségből még fért volna ! E felett busulgatának néka, mikor is mindannyiszor Jmegállapodának abban, hogy csak várni kell. Igenis várni, mert az akkori és mostani példaszó szerint is nem lehetetlen, hogy: Várt leány várat nyer. Történt vala pedig egyszer, hogy Tunya Mihály, a községi polgár (értsd: hojdu, városszolga, diener vagy a hogy tetszik)azonképen állita be Csóka Adám uram házába, hogy hát ne sajnálja Adám uram lejönni egy minutára a faluházához, minek utánna egy irás jött a belföldről, a mely szólna sok pénzről. Aeám uram befárad a falu házához, hova azon szavakkal dördüle be, hogy: — No, miféle irás az, hadd Iám! A biró nem sokat magyarázgatott, hanem vette az egyész nagy paksa- métát azon képpen, ahogy kapta az szék alkirálybirájától, oda tette A dám uram elébe, hogy itt van. Adám uram elövette oku'áréját, felültette az orra hegyére, aztán kezébe vette a csomagot, azt hol közel tartotta a szeméhez, hol távol; majd belefordi tott a közepébe és el kezdte darabokra szedni. Jó kis időbe került biza, a mig Ádám uramnak sikerült keresztül hatolni annyi rengeteg betűn, melyek közül minden másodiknak ö soha képét sem látta. Elliarangozták már szépen a delet, Ádám uram még mindig nem volt készen. A cseléd már [másodszor jött érette, hogy a leves rég elázott, de Adám uram csak feleletre sem méltatta. Kint a kapások letelepedtek az uzsonnához, mikor Ádám uram rettentő komoran haza érkezett. A felesége kérdésére, hogy mi baj ? — nem válaszolt. Az ebédjéhez hozzá sem nyúlt, csak hanyatt feküdt a kanapén, s öblös topájából elkezdett füstölni és szidta veszettül, nem szólott estig senkihez. Jó öreg este azt mondta, hogy I adjanak neki egy pohár tejet, aztán I vessék meg az ágyat. Bizony csak nem is győztek eléggé bámulni a háziak Adám uramnak ezen való nagy megváltozásán. Ki nyáron bér bécs tokánynál, disznó körménél,, télen füstölt oldalnál egyebet soha sem vacsorái, a maga fertály borát pedig sem télen, sem nyáron el nem engedi! Rá is jött arra a nagyasz- szony, hogy itt valami baj történt és pedig nagy baj. De hát szoktatva volt hozzá, hogy a mit az ura nem akart megmondani, azt nem is kérdezte. Hallgatott. A hogy azonban feladta házanépének a vacsorát, magára vett egy kendőt, csendesen leballagott a bíróhoz. A biro azon időben Bakcsi Vitályos urambátyám volt, egy 60—65 körüli magas, piros képű száraz öreg ur, tisztes arczczal, hófehér bajuszszal. Néhány évvel idősebb lévén Adámné asszonynál- a régi jó szokás szerint öcsémasz, szony, ez pedig bátyámuramak tituláltak egymást. Máskép is atyafiak lévén, mint a hogy nálunk Székelyföldön minden egyes falu primipilus családja atyafi volt egymással, így aztán megtudta,hogy mi a baj.
