Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-20 / 16. szám

2 I tagok száma 1930 apadt, igaz azon­ban, hogy öt osztály a fenti idő alatt beszüntette működését, és meg szűnt lenni. Az újonnan alakult osztályok ezek : Grandrapids, Mich, Star- junction, Pa. Sidney, Canada, St. Louis, Mo. A megszűnt osztályok ezek : Sharon, Pa. New-York Har lem, Yatesboro, Pa. Zanesville, 0, Goven, Pa. A lefolyt fél év alatt Egyesüle­tünk kebeléből a halál angyala a következő tagokat ragadta el: Derkács István, a New-Brunsviki osztálytól, meghalt 1904 Szeptember 25 én. Klussay Jánosné Bridgeporti osztálytól meghalt 1904 október 8-án. Rákai Nétiné Toledoi osztály­tól, meghalt 1904 november 5-én. Kapossy Istvánné Trentoni osztály­tól meghalt 1094 október 19-én. Ma. darassy György South Beüdi osz­tálytól, meghalt 1904 november 24-én. Bründli Kálmánná South Bendi osztálytól, meghalt 1904 de- czember 1-én. Cséplő István Trentoni osztálytól meghalt 1904 deczember 16 án. Nagy Gusztáv Clevelandi osz­tálytól meghalt 1904 deczember 14- én Sharonban, Pa. Papp András a Bridgeporti osztálytól, meghalt 1904 deczember 15 én, január 30 jelentet­ték. Apostol János Phoenixvillei osztálytól meghalt 1905 január 14- én. Buczko András a Mount Car- meli osztálytól, meghalt 1905 január 18-án. Hreha Mihályné a Peckvillei osztálytól meghalt 1905 január 18-án Yarga Pálné a Clevelandi osztálytól, meghalt 1905 január 30-án. Mitró János Hazletoni osztálynál, meghalt február 3-án. Nagy János az Alphai osztálytól meghalt 1904 február 2-7 én, bejelentve Marczius 10 én, Sar- kadi Benjámin Chicagói osztálytól, meghalt márczius l én, bejelentve márczmsT.0. Zámbó Bertalan a New^ Yorki osztálytól, meghalt 1904 már­czius 10-én bejelentették 20-án. A halál eseti dijak 10 előbb elhalt tagok után lettek a mai napig kivet V9, a temetési költségeket a három utolsó tagon kivúl a többi elhalt tagok örökösei mind megkapták. Félsegélyre jelentkeztek: Szabó György, Newarki osztálytól, mára konvenció elutasította mint nem munkaképtelent, ismét folyamodott, a vezértestület megvizsgáltatta öt Dr. Lefkovicscsal. a ki nem ajánlott ta a fél segélyre. Pálinkás György Newarki osztály­tól, már a konvenció elhatározta, hogy igazolja be korát, mert a fél segélyt kérő levél 60 évesnek mond­ta, és csak három éve tagja az egye­sületnek, igy idősebb volt, mikor felvétette magát 50 évesnél, Pető Bálint megbízásából öt is megvizs­gálta Dr. Levkovics, és öt sem aján­lotta félsegélyre, ki időközben be ismeri, hogy ö csak ugyan idősebb volt 50 évesnél mikor magát felvé­tette, kéri hogy legalább fél halál esetre vegye fel öt az Egyesület. I tott, hogy baja régi keletű, már ak­kor benne volt, mikor az Egyesület­be állott. Bemiás Mihály a Monongahela City osztálytól félsegélyért folyamo­dik, Farkas Ferencz a Kearsargei osztály tagja féls^gélyt kér. Hreha Mihály a Peckville osztálytól félse gélyért folyamodott, mind ezen fél­segély kérések megvizsgálása, és eldöntése a vezértestületi gyűlés hatás körébe tartozván, intézkedjen felette lelkiismeretesen, az igazság­nak megfelelöleg. Az osztályok tisztviselői a lefolyt fél év alatt kötelességszerüen "be- küldték jelentésüket mindem befize Te vagy-é a zsidóknak' Királyok? Monda neki Jézus: te mondod! tisztviselőinek reám valami panasza van, annak elbírálását a vezértestü­leti gyűlés lelkiismeretére bízom. A lefolyt félév alatt beérkezett hozzám 720 levél és ügy, mely azon­nal el intéztetett. A fenti idő alatt a jegylöi hivatalból el tett küldve csomag, levél és levelezőlap 1018 darab, melyet a könyvem igazol. Ennyiből pállana jegyzői jelenté­sem, kérem a mélyen tisztelt vezér­testületi gyűlést, hogy ezen jelenté­semet tudomásul venni szíveskedjék. Kelt Pittsburgh, Pa. 1905 Április hó 10 én. teljes tisztelettel maradtam Papp István v. t. jegyző. Egyházi és egyleti élet. Gyászjelentés. Szűcs János Chicagói osztálytól félsegélyt kér, kérése az elnök ur határozata folytán a vezértestületi gyűlés elé terjesztendő, mert az ügy meg körözésénél a többség nem sza- vavtarmég aY'éPsegelyt. Beke Kárólpné Winnipanki ősz tálytól félsegélyért folyamodik, azt Írja a tiszt. Dokus Gábor ur, hogy megörült. Zsiro József Perth Amboy osztály­tól fél segélyért folyamodik, Kada Antal Yulcani osztálytól Magyarországról félsegélyért folya­modott, az osztálya nem ajánlja, mert júliustól decemberig hátrálékban volt, az orvos által is be bizonyitta­tés alkalmával, egy osztály kivéte­lével, csak az volna még kívánatos, hogy a vezetők valamennyien, a pénztárnokhoz küldött összeg bekül­désénél történt levonásról is tenné­nek említést -a—jegyzőhöz—küldőtt jelentéseikben, eddig sajnos azt töb­ben el mulasztották. A hat hónap alatt bevételeztetett 10,193-12 kiadatott 8544-92 maradt 1648-20 ezt hozzá adva a mslt év október 1 én maradt összeghez 1938 doll. 67 c., 1905 Április 10 §n marad­vány 3586-87. Egyesületünk jelenlegi állását ezen jelentésem eléggé igazolja. Ha az osztályoknak vagy azok Az Amerikai Magyar Református Egyesület vezértesTületeszomorodott szívvel jelenti Buczko András a Mount Carmeli osztály utján volt tag 1905 Január 18-án történt gyá­szos elhunytat. Ifj. Hreha Mihályné a Peckvillei osztály utján volt tag január 18-án történt gyászos elhunytát. Varga Pálné a Clevelandi osztály utján volt tag január 31-én történt gyászos elhunytát. Legyen álmok csendes az idegen hantok alatt. Kelt Cleveland, O. 1905 Április hó l én. Kalassay Sándor Papp Istaán v. t. elnök. v. t. jegyző. Széto^is^ Buczko András a Mount Carmel osztály utján volt tag halálesete és temetési költsége 800 dollár ifj. Hreha Mihályné a Peckvillei osztály utján volt tag haiál esete és temetési költsége 800 dollár, Varga Pálné a Clevelandi osztály utján volt tag halál esete'és temetési költségi 800 cfóllár. A három halál eset kivetése tagonként 1 doll. 25 centben állapít­tatott meg. Felhivatnak az osztá­TÁRCA. Hz áiva — Irta: Szabó György — (Folytatás.) Nem Ámós az ön neve?, kérdeztem közbeszólva. Bosszankodva tekintett föl s szólt: ,Nevem uuff Tamás. De mit akar ezzel ?“ Örülök, hogy tudom Kuff ur. Azt mondja, hogy az az ön leánya?“ „Igen, egyetlen leányom, olyan jó amilyen valaha csak volt a világon Jakab is elég jó ember, de egy kissé félénk. És a gyermekek, Óh a ked­ves gyermekek,és valami szitok fé­lét mormogott. Hogyan lehet, hogy gazemberek is vannak a világon?“ szólt. „Megtudnám ölni, a ki ezt az okiratot csinálta, és az én Írásomra mutatott az asztalon. „Ruff uram, ha jól halloteam, azt mondta, hogy az éjjel meg tudná szerezni a pénzt?“ „Legföllebb holnap reggel. ,,De biztos benne, hogy holnap az egész összeget megszerzi Tökéletesen biztos vagyok. „uuff Tamás uram megtekinteném még egyszer azt az írást?“ Kezembe adta. En hanyagul átnéztem és keté zakitottam. ,,Mit müvei az Isten szerelmére?“ kiáltotta. ,,Ön csalódott,“ szóltam nyugdtan A határidő 23-ika. Még holnap estig van ideje“ „Micsoda bolondot csinál. Adja ide darabjait. Meg van örülve?“ „Szerezze meg a pénzt, feleltem az okmány darabjait zsebembe téve. „Holnapig lesz ideje. Nem fogják előbb követelni holnap esti hat órá­nál. Legyen rá gondja, hogy akko véjénél legyen a pénz és tiz százalék kamatja. Minél kevesebbet beszélnek roll annál jobb. Ne szóljon neki egy zót se csak Ígérje meg neki a pénzt Jó nap>ot!“ Ezzel a hivatalba siettem újra Írtam a kötelezvényt, más határ idővel és a többe közzé helyeztem, mielőtt uram bejött, az eredetit ter­mészetesen darabokra téptem, vala­mint az Amós másod példányát is. Ábrahám a napi üzlet rendezése czéljából mondta: „Ma délután egy kölcsön esedékes. Azt hiszem, jó nyereséggel jár; nem gondolom, hogy a polgártárs fizetni tudna“ és kezeit dörzsölte. ,,kí az?“ kérdeztem a szekrény fe­lé menve, melyben az iratok voltak. „Rauklin nevű, “ felelte az öreg. „Ranklin Jakab, kereskedő.“ Kivettem az újonnan készített ira­tot s bele tekintettem. „Holnap,“ mondtam hidegen, Íróasztalomhoz visszanézve. „Mi az hej?“ kiáltotta Ábrahám. „Az okmány holnap jár le,‘‘ felel­tem tovább írva. Az öreg elövette fekete könyvét. „Én 22-iket Írtam be,“ szólt „Tévedést követett el,“ mondtam toliamat a tintába mártva. ,, a köte­lezőben 23-ika a lejárat.“ Nagyot nézett, egyet járkált, ejha, ejha s ümgetések mellett, mert nem szere­tett tévedést elkövetni. „Utóvégre az éppen semmit sem tesz, “ mondta. „Csak az a baj, hogy önnek kell menni a pénzért. Holnap árverésre kell mennem.“ „Igen,“ feleltem „majd gondom lesz rá, nem tesz semmit,elmehetek.* „Nem örömest bízom önre. Ez nem önnek való munka. Ön elkon- tárkodja. Nagyon gyönge szivü- Csak asztali munka való önnek.“ „Tpdom uram, hogy igy gondol­kozik , de elkövetem majd a mit lehet.“ Ez este a varga hiányzott a sarok­ról s másnap reggel izgatottságom­ban kerülő utat tettem. Főnököm, amint tudtam, egész nap távol volt; hat órakor .vet4em a kalapom és mentem Ranklin laká­sára. * Mihelyt a boltba jött, felismertem öt és ö is engem. „Tessék besétál­ni,“ szólt. A hátsó szobában volt Tamás, csinos leányával és egy csa­pat szőke-hajú gyermekkel. „Tessék leülni“ mondta Ranklin, de én jobbnak láttam állva maradni» Nos? szólt ’Tamás. „Megvan a pénz?“ kérdeztem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom