Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-14 / 37. szám

YI. évfolyam.

PITTSBURGH, PA. 1905. SZEPTEMBER 14.

37. szám.

MiLG-TÜE

(HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL.'!

Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési ár egy,évre Amerikába: 2 dollár, - “^Magyarországba: 2 dollár 50c.

AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIYATALOS LAPJA.

A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK.

........[" ' --------------*

Published every Thursday by the Hungarian-American Sentinel Publ. Co., Bates St. Old Hung. Ref. Church

Entered as Second Class Matter Sept 2. 1904. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3, 1879

nr

azálarczos»Szókimondó4, nak.

^Ajánlva a dunamelléki ’egyházkerület figyelmébe.)

Jelige ; „Hogyha a keserű irigység vagyon 'bennetek és bosz- szankodás a ti szivetekben : ne dicsekedjetek és ne ha- zudiatok az igazságjelJen.11

(Jak. 3 :14.) Már hetek óta tapasztalom, hogy ta „HMJ Szemle'1 napi renden tartja (támadásait a csatlakozott lelkészek ;ellen s igy a többek között velem is foglalkozik. Eddig ügyet sem vetettem a haszontalan támadásokra mert jól tudtam, hogy neki vadult -szenvedély és pogány harag vezeti a cikkezÖKet, de az utolsó támadását, mely a 35. számban jelent meg, nem hagyhatom szó nélkül, mert a south bendi egyházat s az engem felnevelő debreczeni theologia tanárait közelebbről érinti. Előre bocsátom, hogy ezen és kővetkező cikkeimben csak azokra gondolok ^a csatlakozott lelkészek táborából, kik •a gyűlölet és irigység megvait hintegetik a fent említett lapban s a kiket jobb érzésük visszatartott e nemtelen munkától: azok e sorokat ne vegyék magokra.

A „Heti Szemle11 36. számában ■egy álarcos iró „Szókimondó11 név alatt engem Kalassay kollegámmal együtt befeketiteni igyekszik a hazai egyház előtt, hogy a konvent határozatát kijátszva, hozatjuk So. BendbeCsépke Istvánt lelkésznek. Más szóval Amerikába ezután csak csatlakozott lelkész jöhet s amerikai missió alatt szolgáló pap nem teheti be a lábát! De ezt persze a Szókimondó s nehány gyűlölködő társa- gondolja igy, kik azt hiszik, hogy Amerika az orosz birodalomhoz tartozik, minek egy csatlakozott esperes a mindenható cárja. De nózzük'a dolgot, úgy a mint van.So. Bendben -ez évben alakult egyház s előzetesen nem lóvén lekötelezve sem az amerikai, sem a magyar missiónak, nyugodtan választhatott a kettő között- Én egy szóval sem mondtam a so. bendieknek, hogy az amerikai mis sióhoz tartozzanak, de ök nem kedvelvén a jelen formában végrehajtott ■csatlakozást, egvtöl egyig az itteni missióhoz kivántak tartozni. így bízott meg a missiói hatóság, hogy miután az összes nem csatlakozott magyar ref. lelkészek beleegyeztek a Csépke István első vizsgát tett lelkész kihívásába, — ki egy hozzám irt levélben késznek nyilatkozott a

ki jövetelre, — szólitsam fel, hogy október elején foglalja el hivatalát.

Most már kérdem az elfogulatlan olvasóktól, hogy kit lehet a jelen esetben támadással illetni? Talán a so. bendi híveket? hiszen nekik joguk van oda tartozni, ahova jobb belátásuk vezeti őket. Talán enge- met ? (hagyjanak békét a támadók Kalassay barátomnak,kit ez ügyben igazságtalanul akarnak vágni), persze az lett volna a „Szókimondó“ szerint kötelességem, hogy a south bendiek között széthúzást és pártoskodást csinálva „ellenegyházat“ szervezzek. Megvallom őszintén, ilyen bűnre gondolni se mertem. Ki hát a hibás ? Persze szerintök Csépke István is, mert ki mer jönni Amerikába az ö beleegyezésök nélkül s nem csatlakozik. De édes barátaim, mikor Önök kijöttek Amerikába papoknak s akkor még a csatlakozásnak hire, hamva sem volt, akkor önök nem voltak hálátlanok s rossz hazafiak, mint a minőnek most Csépke Istvánt kikiáltják ? Miért hagyták otthon az édes anyát, szülőhazát, minek hajtották fejőket „német“ igába ? Miért fogadták el e „német“ egyházak rossz pénzét, hiszen a Zákeus példája nyomán négyszeres mértékben kellene visz- szatériteni a tölök kapott igazságtalan pénzt? Akkor büszkén verték a mellöket, hogy honfitársaik lelki idvessége érdekében keltek a tengeri útra s akkor az amerikai lelkészek közül senki sem vállalkozott velők szemben azon csúnya szerepre, amit most ök Csépkével szemben játszanak, ki pedig nekik egy ujjal sem vétett. Sőt az ide kijött lelkészek között olyan is volt, kit nem a pásztori hűség vezérelt ide, hanem egy Dél Amerikában teendő csavargási körút, s még annak sem törték ki a nyakát! Yagy az a baj, hogy Csépke Istvánnak csak egy vizsgája lehet még a dolog természeténél fogva ? Szabad kérdeznem az esperes urat, hogy neki hány vizsgája volt, mikor mountcarmeli pap lett ? Lám, mégis esperes lett belőle! Aztán |hány vizsgájok rolt azon atyafiak némelyikének,kiket 1903. év őszén Kuthy Zoltán szentelésre engedett ? Bizony közülök valaki még a kiszabott iskolai folyamot sem„j végezte el — és borzas ztó dolog! Kuthy Zoltán, (ki pedig már akkor esperes jelölt volt, mit betudok bizonyítani) elhitette a new-yorki egyházmegyével, hogy szénájok rendben van és szentelhetek. Esperes ur, igy ismeri az egyházi törvényeket ? Látja ezekről én eddig hallgattam, de önök

kényszeritettek ezek elmondására. De hát ki a hibás ? A csatlakozott „Szókimondó“ ur szerint a debrece* ni tkeologiai tanárok is, mert nem állanak a Csépke István háta me gett zsandár módra, hogy valahogy ki ne jöhessen.S aztán megrágalmaz zák a debreceni theologia tanárait, hogy a konvent határozatát kiját- szották és Csépkét tanulmányútra szöktetik. Bocsánat uraira, de itt már legyen vége a komiszságnak. Csatlakozott lelkésztársaim nagy része Debrecenben nőtt fel, hát igy merik megtámadni, gyanúsítani, ekzeciroztatni jóitevöjüket ? S a töb biek, kiknek nincs részük a bűnben, némán tűrik a bennünket felnevelő tanárok meghurcoltatását ? Csatlakozott atyámfiai, hát ez a hála, tisztelet azokkal szemben, a kiknek köszönhetjük, hogy emberré lettünk ? Szégyeljék magokat a sárga földig. Ilyen gyümölcsöket terem a szere- tétlenség, támadja először az összes nem csatlakozottakat; azután Kalas- sayt és Nánássyt igyekszik befeketíteni hazug vádakkal a hazai egyház előtt s végre neki megy azon tanároknak. kik velők bajlódtak, egyesek lustaságai és tudatlansága miatt bosszankodtak s őket a tudó mány élelmével bocsátották el az élet nagy útjára. Kevés iskolát végzett hiveink, tisztelettel emlegetik az őket oktató tanítók emlékét s a híveket tanító papok igazságtalanul rágalmazzák, támadják, gyanúsítják, leckéztetik és vádolják egykori tanáraikat.

Tudják meg a Szókimondók, hogy Csépke István tisztában van azzal, hogy minő sors vár reá, ha Amerikába jön, s kész lemondani a visszatérésről is, csakhogy szolgálhassa a mennyei Atya dicsőségét az ide szakadt magyarokban. Tudják a debreceni theologia tanárai is, hogy mi a kon ven ti intézkedés, de nekik sincsen hatalmukban visszatartani valakit, ha egyszer jönni akar. Ez az igazság s vegyék tudomásul azok, kik szeretetlenségben rágalmaznak és támadnak tisztes egyéneket!

A csatlakozottaknak leghatalmasabb érve velünk szemben az, hogy mi „németek1' vagyunk.Igaz ugya*, hogy a konvent 1903 ban Kun Bér tálán püspök és báró Bánffy Dezső aláírásával gyönyörű köszönő levelet intézett az itteni német egyházhoz, melyben elismerő szavakkal említet te a magyarok iránti testvéries sze- retetét: de azért a csatlakozók őrökö sen gáncsolják, szidják azon egyházat, mely pedig őket is karjaira vette és útiköltséget adott nekik a kij övetelre.

Olvasd el csak amerikai magyar ref. népem a Heti Szemléből, hogy milyen titulákkal illetik egyesek azon egyházat,mely első papjaitokat kihozatta, egyházaitokat szervezte, s benneteket a bűn fertőjéből Istenhez vezetett akkor, midőn hazai egyházunk akkori egyoldalú gondolkozás módjánál fogva tétlenül nézte ide szakadt gyermekeinek lelkinyomorát, s a missiói útra indult lelkészeket ir hazaellenes törekvéssel vádolta : majd akkor meglátod, hogy minő módon akarják egyesek az „igaz hazafiság“ leple alatt támadni és gúnyolni önzetlen jóltevöidet. Kérem csatlakozott lelkésztársaimat, legyenek következetesek és mocskol ják, gyalázzák híveik előtt a kérész- tyénséget és ennek református formáját is, a mit szintén a németektől tanultunk, ha egyszer a vallásban politikát és nemzetiséget keresnek ! Egy alkalommal már,[a nélkül, hogy a csatlakozási kérdést érinteni akartam volna, nyílt kérdést intéztem Kuthy Zoltánhoz, hogy miért csúfolja a német egyházat, holott pár hónappal előbb ugyanő védelmezte ezt a Kacziány támadásával szemben? Ha a csatlakozónak még tovább is becsmérelni és kicsit yiteni fogják e „német“ egyházat s bennünket is németesedéssel vádolnak: idézni fogom Kuthy Zoltánnak a Debreceni Protestáns Lapban közzétett szép és hatalmas videlmi cikkét s akkor bizonyára a Kuthy Zoltán pártja is elismeri azt, amit nekik Kuthy Zoltán mond.

Most legyen szabad rólam is valamit mondani, még pedig úgy, hogy a többi nem csatlakozottak nevében is nyilvánítom azt. Mi a csatlakozásban csak annyit látunk, hogy ennek hívei a hazai egyháztól fogadnak el segítséget, mi pedig az amerikaitól. Jól tudják a csatlakozottak azt is, hogy első sorban híveink foglaltak állást a csatlakozással szemben, mit helytelennek ítéltek a használt formában. S ha a hazai egyház tölünk lelkészektől talán azt várta, hogy hálánkat és hozzá való ragaszkodásunkat csatlakozásunkkal mu. tassuk ki: ne felejtsük el, hogy az egyház ügye nem pusztán a pap privát ügye, ki ha akarja, a dolog vemhes, hanem akarja, nem vemhes és híveinknek még több okuk volt hálásnak lenni az amerikai egyház iránt. Mert mi úgy tudjuk, hogy nem a hivök vannak a papért, hanem a pap a népért s Krisztus nem azt kérdezi tölünk, ki fizet téged, a magyar egyház-e vagy az amerikai, hanem pusztán ezt: jó sáfár vagy-e ?

útfiÉk.4. míAtáÚ&LÍMáiiitkkr ^ .