Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-12 / 2. szám
MMMj YI. évfolyam. Pittsb«b«h, Pa. 1905 Janüab 12. 2. szám. Ä :Lv£ BEIKÄI 3^v<E -Zi. <3- TJL IE3 (HUNGARIAN-AHERICAN REFORflED SENTINEL.) _____________—— —___________________________________ Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORD ITT’ATI K. Entered as Second Class Matter Sept 2. 1904. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3, 1879. Hz észak-amerikai Egyesüli Biiamok területen ref. lelkészek Ül magyar EMLÉK-IRATA. A magyar ev. ref. egyházhoz való csatlakozás tárgyában. — A Pötisztelendö és Méltóságos zsinati tagok szives figyelmébe — ••"a: M'y Félve^ szólam lünk meg 'a Méltóságos és fötiszteletii zsinat előtt, látván a nevezetes többséget, a mely ügyünkben, az amerikai magyar reformátussag ügyében, ‘{véleményeit már megalkotta. De hogy felszólalnunk kötelesség, azt mélyen érezzük, s nem tartanók magunkat méltóknak arra a szép hivatalra, a melyet Isten kegyelméből elfoglalunk, ha szavunkat fel nem emelnök épen a magyar egyetemes egyház tisztességének, jó nevének a megóvása czéljából. Ez az első és a föczélnnk felszólalásunkban, a melyben ha lesznek személyi motívumok és érdekek is, az annak tulajdonítható, hogy a közt egyedek alkotják s a köz sorsa az egyének sorsa is. Nőm óhajtjuk, hogy a kisebbség fölött pálczát törjön a magyar református közvélemény, _de kívánatosnak tartjuk, hogy a Méltósagos és Fötiszteletü zsinat, mielött^ebben a nagy fontosságú ügyben, véleményét J törvényszerüleg^kifejezné, ismerje meg a mi álláspontunkat is és '.vesse mérlegbe a döntés előtt azokat az indokokat is, a melyeknek alapján állva, az Amerikában működő lelkészek és egyházak többsége a csatlakozást jelen formájában elfogadhatónak nem tartja, még abban az esetben sem, ha e miatt az örökös száműzetés mondatnék is ki mi reánk. A legnagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetünk anya egyházunk legfelsőbb testületé iránt. Hiszük, hogy mielőtt ez az ügy véglegesen elintéztetnék, számot vetnek az atyák azzal a fontos körülménynyel, hogy a magyar kalvinismusra nézve nem kívánatos az, hogy az angolul beszélő, hatalmas kalvinismussa! összeütközésbe jöjjön sőt, miután az Amerikába való kivándorlás még csak a közeljövőben fog hatalmas mérveket ölteni, épen a szegény kivándorlók érdekében nagy fontoságn dolog, hogy az amerikai hatalmas -'protestáns, közelebbről a Reformed Church in the U. S. és a Presbyterian Church in the U. S. nevű egyházakkal, a melyek bennünket eddig segélyeztek, ezután is a lehető legszebb egyetértésben és összekötetésben maradjunk. ,,Nekünk két hazát adott végzetünk.“ [Mindenik iránt vannak tartozó kötelességeink s ezeket a kötelességeket egymással szembe állítani nem szabad. 1 Be kell látnunk, hogy az Egyesült Államokban működvén s keresvén a mindennapi kenyeret: meg kell becsülnünk ennek hatalmas, szép intézményeit s főként nem szabad vétenünk azok ellen az egyházak ellen, a melyek a mi egyházunk tagjait lelkileg gondozták, őket egyházakká szervezték s számukra lelkészeket hozattak, hogy úgy érezzék magukat templomaikban, hol saját szertartásaik szerint, saját, édes anyanyelvükön imádhatják az Istent, mintha ott volnának, hol a menny lakói. * Viszont azt is be kell látnunk, el kell ismernünk, hogy az amerikai református magyarság lelki gondozásának a kérdése nagyon fontos úgy vallási, miül nemzeti szempontból is. Azok, a kik legelőször válalkoztak a nemes és magasztos munka végzésére, kik-a Krisztus evangéliumának terjesztéséért, magyar népünknek a hitközségbe! s hazafiságban való megtartásáért készek voltak szembeszállani még az ítéletté is ; régóta érzik, tudják ezt. Ez volt az indító oka annak, hogy már 1596-ban, mikor az amerika: református magyarság között végzett missioi munkálkodás még csak gyermel korát élte, az akkor ott működő lelkészek egy emlékiratot intéztek a Méltóságoí és Fötisztelendö konventhez, keresvén, kutatván már ’ekkor azokat a módokat, a melyek által nem csak kapcsolatot lehetne teremteni az édes anya, az idegenb« szakadt s a segélyzö egyház krisztusi szeretete folytán folyvást] erősödő gyermel között, hanem iránta érdeklődést is lehetne |kelteni a magyar" társadalmi minden rétegében. Ám ekkor, bár teljes figyelemmel voltak egyházunk vezérembere emlékiratunk iránt, a konvent a kérdés megoldását csak annyiban kisérletta meg, hogy az amerikai magyar lelkészeknek a legmesszebb menő erkölcsi segélyt Ígérte. Sürgettük, kérve-kértük, szinte a jövőbe látó' prófétai lélekkel, hogy ügyünket a konvent vegye kezébe, ismerje el itteni szervezetünket s főként, hogy a konvent elnökségének kezébe legyen letéve az amerikai magyar gyülekezetek által meghívott lelkészek kibocsátásának a joga. Kérésünk pusztába kiáltó szó volt. Gróf Dégenfeld József ö méltósága ugyan azt állítja, hogy ä konvent valamikor Fötiszteletü Szász Károly püspök urat hatalmazta fel az Amerikába meghívott lelkészek kibossátásával: de ezt az itteni segélyzö egyházaknak soha senki tudtára nem adta s otthon se igen tartották tiszteletben ezt a konventi intézkedést. Mi mélységes fájdalommal láttuk mindezeket. Ügyünk rendezetelensége, minősítésünk kérdésé, a lelkészi özvegy árva gyámtárhoz való viszonyunk szabályozatlansága, mind fájó sebek voltak sziveinkben. Épen ezért a legnagyobb, a legtisztább örömmel üdvözöljük még azokat a mozgalmakat is, a melyek számunkra csak egy-egy parányi morzsaléknak a megadását czélozták. Szinte megkönnyebbült a lelkünk, mikor Felső-Borsod sürgetni kezdette, hogy zsinatilag kell intézkedni az amerikai magyar reformátusokról s mikor az elmúlt év Deczember havában a konvent is komolyan kezdett dolgainkkal foglalkozni: édes reménynyel tekintettünk a jövendőbe, mert im az édes anya érdeklődni kezdett hozzá a távolban is hűségesnek maradt gyermekei iránt. Hogy a konvent nyolcz év múlva az első kérelem után, tényleg komolyan foglalkozott ügyünkkel: annak tanúbizonysága az, hogy gróf Dégenfeld József, Tiszántúl nagynevű és erős kezű fögondnoka, kijött Amerikába, hogy itt a helyszínén szerezzen tapasztalatokat. Fajdalommal láttuk azonban, hogy ez a tapasztalat szerzés nagyon is egyoldalú volt és sokszor a legtévesebb informácziókat vette alapul. Egyoldalú volt ez a tapasztalat szerzés azért, mert csak azt tartotta szem előtt, hogy a hazai egyház és a magyar református gyülekezetek között az összeköttetés minden áron minden módon létre jöjjön : de arra egyáltalában nem irányult, hogy az összeköttetés az eddig segélyező egyházak sérelme nélkül 3 ha lehet azok beleegyezésével jöjjön létrei 1 — Pedig ez a kérdésnek a sine qua nonja. Végtelen nagy hiba volt s ezt minden köteles tiszteletünk mellett is ki kell mondanunk, 5 hogy a konventi küldött nem a konventnek megf ‘lelő hatóságokkal, nem is a gyülekezetek közgyűléseivel, hanem az egyes magyar gyülekezetek egy ház tan ácsaival értekezett. A fögondnok urnák, mint ki a magyar református egyházat képviselte, az itteni testvér felekezetek hasonló képviselőivel kellett volna értekeznie. így nem ért volna bennünket már eddig is annyi szegyen és gáncs. Mit gondol a magyar református egyházról a nagy, hatalmas amerikai sőt az egesz angolul beszélő kalvinizmus, ha hire megy, hogy a magyarországi egyháznak az amerikai gyülekezetekre vonatkozó terveiről azok az egyházak, a melyek jó és balsorsban egyaránt testvérek gyanánt segélyezték őket: hivatalosan meg a konvent részéről még ma sincsenek értesítve, mikor már meg is alakult az amerikai magyar református egyház. Bizony ez a vélemény, a mely e hir nyomán támad, nem lesz kedvező a magyar református egyházra. Nem főként akkor, ha e kérdés] megoldását erőszakos eszközökkel akarják végbevinni. Pedig, hogy ez a czel, annak már eddigelé is több szomorú bizonyságé láttuk. Ezért állítjuk, hogy Gróf Dégenfeld József ö méltósága tapasztalatait nagyon téves informáoziók alapján szerezte be. A kik öt informálták úgy látszik, egyáltalában nincsenek tisztában amerikai magyar református egyházaink jogi helyzetével, igy természetesen azokkal a következményekkel sem, a melyek az erőszakos kiválást követni fogják. Amerikai magyar ref. gyülekezeteink a segélyező nagy testvér felekezeteknek szerves részéi. Mindenik magyar gyülekezet és lelkésze az illető segélyzö egyház azon egyházmegyéjének (classis, presbytery) tagja, a melynek területén működik. Ha valamely egyház község vagy lelkész ki akar válni az egyház megye kebeléből s más egyházmegyéhez vagy más felekezethez akar átmenni : úgy elbocsátó bizonyítványra van szüksége. S ha a Fötisztelendö és Méltóságos Konventnek volt arra hatalma és joga, hogy a nagy követség, az osztrák-magyar monarchia külügyi képviselete által figyelmeztette a Reformed Church in U. S. missioi hatóságát egy felmerült esetből kifolyólag; hogy esperesi elbocsátót nem hozó lelkészeket ne fogadjon el: úgy bizonyára az amerikai egyházak is meg fogják találni a módot arra, hogy törvényeiknek érvényt szerezzenek. Félünk, hogy a mostani erőszakos bekapcsolásnak diplomacziai bonyodalmak lesznek a következményei: annyival is inkább, mert az bizonyos, hogy az adott segély az állam pénztárból adatik oly czélból, hogy a magyar református egyház államot alkosson az államban. Dr. Esbach, az egyesült államokbeli református egyház belmissioi bizottságának az elnöke nyíltan megmondotta, hogy azt a viszonyt, a melyben segélyzö egyházunkkal állunk: csak az elbocsájtás, kirekesztés, és a halál bonthatja fel. Elbocsátót pedig a csatlakozó egyházak nem kértek s igy daczára annak, hogy már megalkották az amerikai magyar [ref. egyházmegyét még tagjai régebbi .egyházmegyéjüknek is. ; (folytatáskövetkezik.) is Published every Tlmsday by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Bates St. Old Hung. Ret1. Church ...Li , ü* > ..
