Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-25 / 8. szám
Egyházi és egyleti élet. — Isteni tisztelet Mononghella Cityben. Szépen sikerült isteni tisztelet íőlyt'le e hó 21-én Mononga heia Cityben, hol lapunk szerkesz tője a cheswicki gyászeset alkalma ból gyűjtötte össze a hiveket. Az istentisztelet végeztével közgyűlés volt, a melyen szóba került annak a templomnak megvétele, a melyben már régebben tartjuk isteni tisztele teinket, de csak annyit határozhatunk, hogyha illő árért megkapjuk, úgy megvásároljuk. Az alku folyamatban van s reméljük, hogy nemsokára lesz temploma amononghelai magyarságnak is. Adja meg az Isten a hivek óhajtását. — A cheswicki alap. A cheswicki segély alapra Jajunknál a kővetkező adományok folytak be. A pittsburgi Ref. Fgyházi és B. S. Egylet............ $ 25.00 Ez egylet willocki osztálynak tagjai..................... 10.00 Pitsburgi ref. egyház....... 10.00 Willocki leány egyház.... S.pO Mononghelai leányegyház 9.30 Kopesai M. Hacket Pa. 1.00 Csokonyai Gedeon Monongahela City Pa........ 5.00 Király MihályMonongahela City Pa........................... 2.00 Összesen: 70-30 mely összeg a Piltsburg Dispatch által a segélyzö bizottságnak átadatott. Lapunk szerkesztője szívesen közvetíti az adományokat, bár rend szeres gyűjtést nem folytatunk. Az adakozókra szálljon az Istennek áldása. Ne feledje el senki, hogy a ki a szenvedők könnyeit törölgeti — nevét az áletnek könyvébe Írja be. A bridgeporti magyar ref. egyház ugyancsak első helyre jut a ches wicki szerencsétlenek részére küldött adományával, mely e vasárnapi gyász isteni tisztelet alkalmával, mint persely pénz folyott be ; különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy ugyanazon egyének már más j utón is t. i. egyleteik utján is le- I róták a részvét és könyőrület keresztyéni adóját. A vasárnap, febr. 21-én hirdetett gyász isteni tiszteletre már tiz óra előtt szép számban kezdtek gyülekezni a hivek. Fél tizenegyre már zsúfolásig megtelt a kicsiny templom, úgy hogy a késön érkezők részére már pótszékekröl kellett gondoskodni. Ezen alkalomra a szószék és környéke fekete gászszal lett bevonva. Megkezdődvén az isteni tisztelet a XC. zsoltár méla bus akkordjai után tisz, Komjáthy Ernő szép és megható szavakkal ecsetelte a cheswicki nagy bányaszerencsétlenséget s ezzel kapcsolatban az élet bizonytalan voltát, s mig egy részről keresztyéni kötelességükre, részvétre s könyöriiletre hivta fel hallgatóit, ír ásrészröl intette őket, hogy az élet bizonytalansága felöl meg győződvén e szomorú és szerencsétlen eset által is; rendeljék el házukat és lelkűket, hogy bármikor, bármily körülmények között kelljen is az utolsó útra indulni, a válás ne legyen nehéz és készen találtassanak. A szép beszédet meghatva hallgatták a jelenlevők és annak hatása alatt keresztyéni szeretettel és részvétellel nyitották meg sziveiket és erszényeiket a szerencsétlenek segítségére, Úgy hogy a persely-pénz eredményekép $28’20c. küldetett el az egyház részéröl, tdö. Csutoros Elek clevelandi lelkész* ur kezeihez, hogy ö ' jutassa azt a rendeltetési helyére. Önmagát dicséri a nemes példa ! — ,, Válasz a Magyarok Csillagának.^ A Magyarok Csillagának fejedelmi szerkesztője csak nem hagy fel a csipkelődéssel. Valódi jezsuita fogás, most a youngstowniak uj lelkészét akarja velünk s híveivel szembe állítani. Hát ez nem fog sikerülni, bár milyen tetszetős legyen is az érvelés. Nem pedig azért, mert a youngstowni egyházat segélyező két presbyterianus egyház — sőt maga a presbyter tanús belmissioi bizottság is elfogadta azokat a követelményeket, a melyek apresbyteriánusok által segélyezett magyar református gyülekezetek nevét, hitelvi könyvét, az egyházi javakra vonatkozó tulajdonjogát érintetlenül, teljes érvényben kívánja tartani. Ezeken az alapokon nagyon szívesen látjuk, ha a presbyterianus testvérek velünk együtt minél több helyen működnek De hát a Magyarok Csillaga mindig abba avatkozik, a mihez semmi köze nincs. Ne feledje, hogy mi bár nem hirdetjük nagy dobbal vagyunk, leszünk mindenkor olyan magyarok, mint ö,bár nem fejedelmi palotában, hanem hamura épített szerény haj lékban lakunk is. Azt se feledje el, hogy az emberek valakinek az életét a szerint szokták mérlegelni, hogy mint Ítél másokról. Mert örökre igaz marad az a közmondás : ,,ki mint él, úgy ítél.“ A mi a lap megreformálásról hozott hírét, valamint a keleti értekez letnek ide vonatkozó határozatát illeti, arra a közeljövőben hosszabb cikkben felelünk meg. A közbe jött fontosabb esemeüyek gátoltak meg ebben eddig is. Az azonban bizonyos, hogy én a lapot korántsem teszem világiasabbá, hanem igen is arra törekszem, hogy vallásosabb legyen. A mi célunk nem az, hogy embereknek kedvét keressük, hanem igen is az, hogy népünkben a vallásoságot, az egyháziasságot ápoljuk s minél több lelket vezéreljünk el a Krisztushoz. E fő célt mi szem elöl téveszteni nem fogjuk, sem másod, vagy harmadrendűvé degredalni nem en gedjük. — Felhívás a Pittsburgi magy. Ref. Egyházi és B. 8. Egylet összes osztályaihoz. Szeretettel értesítem egyletünk minden osztályainak a tisztviselőit és az összes tagtársakat, hogy a jövő havi gyűlés alkalmával a januári gyűlés költségeinek fedezésére kivetett tiz centeket, valamint az egylet alaptőkéjének növelésére fordítandó negyedévi 25 centeket befizetni szíveskedjenek. Egyben felhívom a tisztviselők figyelmét arra, hogy a márciusi gyűlés után a negyedévi számadást, a névszerinti pontos kimutatással az alapszabály szerint nyolc nap alatt beküldeni szíveskedjenek. Végül tudatom, hogy tü és szalag jelvény, valamint sapka és irományok vannak készletben. Ezek megrendelése egyenesen az elnökhöz küldendők. Jelvényekért és sapkákért a dij előre befizetendő az osztálynál s ez elszámolandó a legközelebbi gyűlésen. Kérem e sorok pontos figyelembe vételét és szigorú megtartását. Kalassay Sándor, elnök. — Március 15-ike Pittsburgban. Jeleztük már, hogy Pittsburgi egyházunk illő módon fogja megünnepelni március 15 ét. 13 án délelőtt a ref. templomban a lelkész alkalmi beszédet mond, délután pedig a Marquette Hallban világi emlékbeszéd, szavalat és hazafias dalok éneklése által fogjuk felújítani a magyar szabadság • hajnalhasadásának az emlékezetét. Ajánljuk e szép ünnepélyt az összes honfitársak figyelmébe. — A ,,Hungária“ könyvnyomda elfogad megrendeléseket és elöfizete"seket az „Örömhír“ cimü vasárnapi iskolai havi folyóiratra. Előfizetési dij egy évre 50 cent. SZIVES ÉRTESÍTÉS. Tisztelettel értesítem az Amerikai Magyar Ref. Egyesület osztályainak tisztviselőit és tagjait, valamint a clevelandi osztály minden tagját s mind azokat, kik velem levelezés által érintkeznek, hogy folyó hó 15- étöl,1909 E. Madisoni lakásomról 2$ East Madison Courtra, a ref. templom szomszédságába költöztem át. Honfiúi és tagtársi tisztelettel, Papp István v. t. j egyzö. Perényi Béla az egyedüli magyar zászló, jelvény és egyleti sapka készitő. 166 East Third street. — New York. TARCA. Aki az Istennek segít. Irta: Feterdi Sándor. Kelemen Géza emberevö kedvében volt. Haragudott magára, az egész világra, csak azt nem tudta volna megmondani, hogy miért. Ily álla pótban tudvalevőleg legjobb, ha az ember lefekszik és egy jót húz. Ke lemen is ezt akarta tenni s valószi nüleg el is aludt volna, ha a — cuk rom megengedi. A cukrom a házigazdának egyéves fiacskája volt, aki éppen most valószínűleg fürdetteK mert úgy bömbölt az istenadta, min' ha legalább is két éves lett volna. A dada énekelni, táncolni kezdett, hogy lecsendesitse a trónörököst, de ez még jobban ordított; erre berohant a mama és már most ö is éne kelni; meg táncolni kezdett, de a ezillárd jellemű cukrom mindkettőjüket tulharsogta. Szerencsére meg jött a papa. Először ö is eltáncolt, aztán énekelt, majd fütyült, ugatott, nyávogott, kukorékolt, aminek azután meg is lett a következménye, mert a cukrom most már úgy kia bált, mintha legalább is három éves lett volna. Papa, mama, dada tanácstalanul állottak és ekkor cukrom — elhall gatott. Kelemen a másik szobában majd megette kezét, lábát dühében. — Úgy kell uekem ! minek jöttem ide lakni ! Úgy kell! miért nem nősülök meg ! az én gyermekem bizonyára nem bömbölne igy.... Cukrom újra hangolni kezdett a a másik szobában. Mire Kelemen rémülten kapta kalapját és épen ki akart rohanni a szobából, amikor valaki reányitotta az ajtót. Egy fekete ruhás hölgy lépett be. — Kelemen Géza úrhoz van sze rencsém ? — Igen, — szólalt kelletlenül Kelemen. Mivel lehetek szolgálatára* — Mindjárt, mindjárt, csak előbb leülök egy kissé. Két emelet már sok az én öreg csontjaimnak. — Parancsoljon, kérem. Kelemen széket tolt a látogató elé. — Köszönöm, nagyon kedves. Istenem, hogy megnőtt ! Milyen csinos ember ! És milyen szépen lakik ! No, hiszen a jövedelme megengedi ! Elvégre 2400 korona évi fizetés, 800 kolona lakpénz, 200 korona pótlék már elég szép jövedelem. Különösen ha néha néha a nagybácsi is megemlékezik unokaöcscséröl. Csak kár, hogy adóssága van ! még pedig csinos kis összeg ; majd 3000 korona. Pei’sze, persze ! Ha az ember gavallér, csinos szinitanodai növendékek nek udvarol, színésznőknek csokrot küld, akkor nem csoda, ha egy évben majnern 600 koronát fizet ki csak a Világkereskedésben. De hát fiatalság — bolondság ! Hadd tombolja ki magát ! Két hét múlva harminc éves lesz, majd megváltozik. Akkor megkomolyodik, rendezi az ügyeit, főleg, ha a nagybácsi is küldi továbbra a havi 80 korona segélyt__ ifelemen tágra nyilt szemekkel, leesett állal hallgatta a szóáradatott. a fekete ruhás hölgy mosolyogva, nyugodtan beszélt, mintha csak könyvből olvasott volna. — Asszonyom, úgy látom, jól ismeri életviszonyaimat__ — Természetesen. — És — minek köszönhetem ezt * Kihez van szerencsém ? kí ön ? — Én az ön védangyala vagyok. — Igazán * ez szép öntől! És mivel érdemeltem ki, hogy igy őrködik felettem ? — ATötelességem. Megígértem édes atyjának a halálos ágyán. — Édes atyámnak-! Tehát ismerte öt ? — Hogyne ! Egy közeli rokonomnak, Bardócz józsiásnak testi lelki jó barátja volt. Az olaszországi hadjáratban egymás mellett küzdöttek, sőt édes atyja Bardócznak az életét is megmentette. Ekkor a két jó barát elhatározta, hogy a gyermekeket összeházasítják. Mert Bardócznak volt egy leánya, édes atyjának pedig volt egy fia, ön. Mikor az ön derék atyja haldokolt, ágya mellé hivatott, igy szólt hozzám. — Feketéné, — ez én vagyok, — ne feledkezzék meg tervünkről. Vi gyázzon fiamra. És én vigyáztam ! Mikor férjem is elköltözött az élők sorából.... szegény, drága, jó férjem ! ís a* elórzékenyedett asszony sűrűn omló könnyeit törülgetni kezdette ... — No, vigasztalódjék asszonyom ! — vigasztalta öt ATelemen.... — Igen, vigasztalódom, de az embernek jól esik, ha egy kissé kisírhatja magát. Teliát, mikor férjem elköltözött az élők sorából, önnek szenteltem életemet. — Nekem ? — Igen. Ön nem tudott semmit. De ha bajban lett volna, ott term«ttem volna ön mellett, ha betegség, szerencsétlenség üldözte volna, én megvédtem volna. De — hála legyen a jóságos Istennek ! — ön nem szorult reám ! Én hát továbbra is ismeretlen maradhattam és ápoltam, neveltem az ön részére Valikát. — Valikát ? Ki az ? — A menyasszonya. — Az én mennyasszonyom * — Igen! Micsoda leány! Szép, kedves, müveit! Most töltötte be tizenhetedik évét. Csupa kellem, csupa báj ! Oh, boldog lesz vele! Aztán gazdag is! Van szép, mit szép! remek, hercegi kelengyéje és 60,000 korona hagyománya! Úgy vigyáztam reá, mint a szemem fényére. Lelke liliom, szive arany, — most már itt az ideje, hogy a rózsabimbó kinyíljon .... átadom önnek! — De asszonyom ! Yalika.. liliom .... gyöngy.... arany__ ezüst.. — ö már ismeri önt, egyszer, titokban megmutattam és alig várja, hogy megismerkedjenekl Azért jöttem, hogy elvezessem önt houá.
