Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
V. évfolyam. Pittsburgh, Pa. 1904. Deczembee 22. öl. szám. Ä BKIKiLI Zhvdl <3- “STÄ. 33 (hLNÖARlAN-AHERlCAN REFORHED SENTINEL.) Megjeleli mindéi? csütörtökön. Előfizetési ár egv evie Amerikába: 2 dollár, j Mag' a országba: 2 dollár 50c. Z AMERIKAI MAGYAR KEL EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZgCÉLOURA FORDITTATIK. Published every Thusday by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL PURL. 00. Pates St. Old Hung. Ref. Church Entered as Second Class Matter Sept 2. 1904. at the Cost Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3, 1879. : ; J Az angyali izenet. Dicsőség a magasságban Istennek •és e földön békesség és az emberek hez jóakarat! Ezt az immár csaknem kétezer esztendős angyali izenetet halljuk ismételve megzendüini felet tünk szent karácsony ünnepén. Mert a karácsony a békességnek, az Istennel való kiengesztelödéstiek •és igy a szeretetnek valódi ünnepe. A békesség, a szeretet isteni aj ín ■dók e földön, melyet égi angyalok -dicsőséges kara "hozott alá e földre boldogitásánl a zaklatott, bűneiben vigasztalanul hánykódó emberi szi veknek. Adhatott volna e a jő Isten nagyobb örömet e világnak, mint hog\ hirdettette az első karácsony szent ■éjjelén a békesség, á szeretet követének. az áldott Ur Jézus Krisztusnak földre jövetelét?! Az örökké való Isten kegyelmes Ígérete beteljesedésének örvendünk e napon, mikor templomaink meg telnek áhitatos hivek buzgó seregével, s megteljesedett szívvel éneke1 jak mindnyájan az angyalok után : Dicsőség a magasságban Istennek és e földön békesség és az emberekhez jóakarat! Igen, karácsony van megint. A keresztyén szívnek a legkedvesebb, legboldogabb ünnepe a karáosony. Mint hogy ha ezer meg ezer angyal énekelné felettünk és körültüuk a régi, de mindég uj és mindég szép karácsonyi üzenetet: hirdetünk ti nektek nagy örömet, mert ma született néktek a Megtartó, ki Ur Krisztus a Dávid városában! Kell-e, lehet-e örvendetesebb bitszámunkra, mint tudni azt, hogy a mi lelkűnknek megváltója, a bűn, halál, kárhozat hatalmából megszabaditója, — Istennek amaz Egyszülöttje eljött, hozzánk e földre, kivetkőzve Isteni formájából, leszállt hozzánk emberi alakban, hogy saját szavai szerint: megkeresse és megtartsa azt, a mi már-már elveszett vala ! Mint alázatos jött el hozzánk, a pornak köntösét vévén magára, hogy mindenekben hasonlatos legyen mihozzánk, a bűnt kivéve. Mint a békesség követe jött el hozzánk, kezében a békesség pálmaágát lengetve, ajkain a békesség Evangéliumának igéivel. Azokat a drága kincseket hozta el nekünk, melyek után minden emberi szív Örökké sóhajt, de a melyeket Ö nél küle soha nem nyerhetett volna meg e világ. Békesség és szeretet, ez a karácsonyi szent ünnep örömének egész foglalatja. Boldogok vagyunk, ha e két mennyei érzést szivünkben hordozzuk, s szerencsétlenek, életben, halálban nyomorultul érzők vagyunk, ha ezeknek hijjával vagyunk. Amaz első karácsonyi éjszakán bé kességgel köszönti az angyali ének a pásztorokat Beíhlehsmnek mezején, mondván : Bek> sség az embereknek! 11a Idvezirö Urunk semmi cuy.éh áldást nem hozott volna és nein ter jesztett volna e földön : mint liogy a békességet hirdette vala, már ezzel is minden jók hálájára tette volna | magát méltóvá. Mert az egyéni, családi, társa dalmi, éppen úgy, mint az egyházi életben a béke az, melynek nyomán megelégedés, áldás és boldogság virul, inig a békételenség, egyenet len ség pusztulást és romlást szerez minden téren. Káintól, e föld első szülöttétől, ki be engedte szivébe fészkelni a gyülölség ördögét, elkezdve és végigmenve az emberiség történelmének folyamán, mindenütt látjuk, sőt sajuos, még manapság is érezni va gyünk kénytelenek a békétlenség sujtoló átkát. Ama betulehemi éjszakán született Isten ember tehát azt hozta magával e világi a és azt hirdette, a mire az emberiségnek legnagyobb és örök szüksége van és lesz mindenkor: a békét. A békesség törvényével, a szeretet aranyláncával akarta összefűzni egymással az embereket, mint testvéreket, hogy érezzük mindannyian, miszerint egy menyei Atyának gyermekei, s ö általa megváltottak, ö benne testvérek vagyunk. De hát vájjon van e békesség e földön ? Fájdalom, Krisztus Urunk földrejövetele után csaknem 2000 esztendővel azt kell mondanunk, hogy nincs békesség sehol. Nincs a családokban, hol házastársak, testvérek, vérszerinti rokonok megtapodják a békesség törvényét, ninc3 a társadalomban, hol az emberek torzsalkodnak, — bosszút, vért, halált orditoznak egymásra; nincs a nemzetek között, melyek szintén egymás romlására, elpusztítására törnek, nincs még az anyaszentegyházban sem, mely isteni intézmény Krisztus Urunk tanait volna hivatva megőrizni s az életbe által • vinni. Vájjon ezeket elgondolva, érezhetünk e valódi karácsonyi örömöt ? Nem látjuk e, hogy ha egymás ellen gyűlölködünk, a békesség követének akarata ellenére cselekszünk, s minden egyebeknek nevezhetjük magunkat, csak nem az ö kővetőinek ?! Nézzünk csak végig a mi tetteinken, magunkviselkedésén, s kérdezzük meg magunkat, ha vájjon ilyen magaviselet, — a szeretetlenségnek ilyen nemtelen érzülete illik-e mi hozzánk, Krisztus cselédeihez ? Hát erre tanított bennünket, hát ilyen élet folytatást vár tölünk a mi Urunk? Krisztus születés^ és a pásztorok nak megjelent angyal jóakaratot is hirdet e világnak. Erre is égető szükségünk lenne, mert bizony nagy közbevettetés va gyón közöttünk. A testvéri jóakara tut legfeljebb ha nevéről ismerjük Jóakarat hefyett rosszindulat, gyű lölség, versengés, hamisság, s a szi vekbe látó jó Isten tudná megmondani egyedül, hogy mennyi nemtelen érzület foglalja el és tölti be szi vünket. Messze vagyunk még attól, hogv azok lennénk, a mikké lennünk kő telességünk volna. — Messze vagyunk attól, hogy olyanok volnánk, a minőknek lenni magunkat képzeljük : jók és igazak. De ha legalább a jóakarat meg volna szivünkben, hogy erre törekednénk. Fájdalom, még ez is hiányzik sokaknál. Öröm mezeje helyett pokollá tesszük egymásra nézve a földi tartózkodás rövid idejét es kárhozattá magunkra a jövőt. A mi egész karácsonyi ünneplésünk céltalan, nem egyéb, mint üres. holt szertartásoskodás, sőt egész éle tünk céltalan, ^hiábavaló vergődés, ha a békesség és jóakarat menyei virágai nem diszlenek szivünk kertjében. Ezek adják meg a mi életünknek a jó illatot az Örökké való Isten előtt. Ezekre törekedjünk azért. Békül jünk meg Istenünkkel, kit annyiszor megbántunk, béküljünk meg embertársainkkal, kiket keményszivüségünkkel, rossz lelkületűnkkel sok szór megkeserítünk, béküljünk meg önmagunkkal, mert békesség és jóakarat nélkül sivár, örömtelen földi életünk, s sötét, reménytelen az örökkévalóság, melynek mihamarabb szemébe kell néznünk. Ha még eddig soha nem, hát most, a szeretet nagy ünnepén teljen meg szivünk békességgel és jóakarattal és dicsőítsük jó Istenünket. így énekelhetjük boldogan az angyalokkal : Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat! Úgy légyen ! Harkányi Sándor, homeateadi és vid. ref. lelkész. Karácsony az erdőben. A karácsonyfa illata beszállong minden szobába. Oh fenyők kedves lehellete, mely eszembe juttatod a gyermekkor ezerfényü, boldog karácsonyait. Oh fenyők kedves lehelle te, mely eszembe juttatod a hegyeket, a zugó vizeket, a feledhetetlen hegyi rengeteget. Milyen lehet most a fenyves* ott a Lék hegyek és zöld vizek országában, milyen lehet karácsonyi pompájában a, roythi erdő! Szinte látom. Sűrű hó fedi a széles utat s kétfelöl havasai! csillog-» nak a fák . XIjí. indegyik fenyő egy egy* csodadiszú karácsonyfa, hópor és zúzmara szikrázik minden ágon átéli napsugárban s a gyémántos jég CMi púk rózsaszín és aranylángban égnek. így nem tud díszíteni emberi Kéz, gyémántos szárnyú angyalkák száll nak alá karácsony éjj dén s ök ékesítik fel az erdőt. A nagy, szürke ■izíklatömbök hattyú prémes hósapkákat hordanak, az ág-bogas borbolyabokrok csillámos fehér köpenyt és fehér bársony takarót, a föld, a roythi fenyves omlós fekete talaja, melyen ezer és ezer apró levelkés növény, hajszálnyi finom indácska, fűszál, moha szövődik fonódik össze. Most mind alusznak és alusznak a kakukfüvek s sok sok cyclomon is, mely oly édessé lehellte nyáron át a levegőt. A jéghideg pompás téli levegőben könnyű gyantás füst terjeng, ugyan csak füthetnek a “Mariengasthof“ban. A faluban is minden kéményből kéken kanyarogva, vidáman száll fel a füst s még fehérebb, tisztább, kedvesebb a falu, mint egyébkor. Az Ebenseebe vivő keményre fagyott ut ma nagyon népes, azon megyen ma reggel egész Royth, Ebenseebe a templomba. Zöld kalapos vadászok, széles vállu holckne^htek, piros arcú lányok, szőke asszonyok, sietnek egymás után, mindannyinak oly egészséges és vidám, tiszta és becsületes a szeme, az arca, a szive. Hogy lehetne másként? Hiszen az erdő kristálytiszta levegőjét szívták születésük óta és észrevétlenül, öntudatlanul szivökbe áradt a fák száz szavú beszéde. Es az erdőnek csodás hatalma van, por, szenny, gonoszság nem hathat rajta keresztül, azért oly átlátszóan tiszta ott a viz, azért oly harmatüde a virág, s azért oly jók ott az emberek. Az erdő az ö játszó társuk gyermekkorukban, az adja vidám virágait a szerelmes leánynak legénynek,.munkát a férfinek, és ár nyas pihenőt, ha a tisztes öreg kor eljön. És az erdő kiséri őket az utolsó útra, lágy, édes áhitatos zengéssel s olyankor úgy van. mintha minden fenyőfa jobban felmagosodna s zöld ágaikkal felmutatnának a kék, a fényes ég felé. A roythi utón Ebensee felé nagyon sok szegény, nagyon sok jó ember halad. És Ebenseeben harangozni kezdenek, tisztán, hívón, édesen cseng át a harangszó a fehér rétek '• felett, ragyognak a kék ormok és a hegyek és az erdő, mintha visszazengenék az áldó harangszót és ,fenn a messzeségben mintha megzendülne az angyalok éneke: “Dicsőség égben az Istennek, békesség földön a jo embereknek!“ Dömény Zoltán, «r. rét. lelkész.
