Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-15 / 50. szám

4M, ?' ikor elbukott, más angyalokat is magá­val rántott, úgy szintén ezt a mi világun­kat is . . . De miért kisérti a Sátán az embert ? A Mózes első könyvében mondja az Ur: „Teremtsünk embert a mi képünkre — e adjunk neki birodalmat.“ Mikor a Sátán ezt hallotta, igy szólt magához: ,,Az embernek legyen biro­dalma . . . Soha ... Itt én vagyok az ITr, bárha elbuktam is ... Az ember soha i.em fog uralkodni e világ felett. ‘ ‘ Elhatározta azért, hogy meghódítja az embert — s a cél az, hogy levegye az ember fejéről a koronát, a melyet a Te­remtő helyezett arra. A Mózes első könyve Ill-ik részében van leírva az esetnek a története, a mely­ből kitetszik, hogy a Sátán terve sikerült. Az embert alattvalójává tette . . . Deisten oltalmába vette az embert... Fiát, a Jézus Krisztust emberré tette,, hogy miután em­bert győzött le a Sátán, — ember győzze meg öt is. A pusztában csak a paradicsom kerti jelenet ismétlődik, habár más alakban is. De a harcban Jézus maradt a győztes. Jézus pedig nem önmagáért, hanem mi érettünk száll t szembe a kísértével, s győ­zelmének áldásaiban is mi részesülünk ... Igen, Jézus megtörte a Sátán kígyónak fejét — s a kik győztesen akarnak har­colni: jöjjenek Jézushoz ! A szabadulás csillaga ragyog ... Az angyalok éneke hangzik . . . Jérték, men­jünk el mind Bethlehembe ! Rev. F. B. Meyer után: Szönyi Sándor. Részletek m Bill D. Zslnolfl! 1*1 tói®. .. . Minket egyházi törvényhozá­sunk ezen összejövetele alkalmával egyéb nem vezethet, mint az arra való törekvés, hogy anyaszentegy­­házunkat a maga hitbeli és nemzeti hivatásában tovább fejlesszük, min­dig szilárdan megállva azon alapo­kon, melyeken egyházunk már szá zadokkal ezelőtt felépült s ma is ienrráll; de természetes, hogy a ha­ladó kornak megvannak a maga tarca. ZE3IÓ3S ésU-r or. Szállong a hópehely Szép csendesen alá......... Fel leg magasba fent Tovább nem tarthatá. Ott fenn nincs s'zeny, piszok, Ott minden tiszta szép---­Apró hópelyheket Angyalkéz szói ja szét. Azért oly szép fehér És csillogó de mind Az apró hópehely, Mit ég le földre hint. S mi lesz a sorsa itt? Tiporja durva láb, S növelni fogja majd Földnek szennyes sarát.... Vagy tán mint szennyes ár Rohanva fut tovább, Siratva elhagyott Szép égi otthonát......... Hiába! úgy van az, Mit szült az ég határ — Ha földre száll alá, Lesz szennyes ronda sár! Szállong a hópehely......... Tiporják rendesen, Tipiott erény ne nyögj. Ne zúgolódj te sem......... Döméuy Zoltán, ref. lelkész. igényei, melyeket nekünk is kielé gitenünk kell; —— egyházunk küzdjön a szabadelvüség eszméjéért és min den erejével szolgálja a magyar nemzeti állam érdekeit, — védve ál­lami és egyházi törvényekkel is biz­tosított szabadságát és jogait, más­felől azonban kerülve minden olyan összeütközéseket, melyek akár az állammal, akár más felekezetekkel ellentétbe hoznák. ... Az újabb idők szüneteiként je­lentkező anyagi szempontok, azon viszonyok, melyek a megélhetést napról-napra nehezebbé teszik, kény­szerítőig parancsolják, hogy a zsi­nat azon kérdésekkel is íoglalkoz zék, melyek az egyház hi vei által viselt s már-már elviselhetetlenné válni kezdő terhek könnyítésére ve­zethetnek ; de másfelöl arról is kell gondoskodnia, hogy az egyház alkal­mazottjai az újabb kor igényeinek megfelelő és őket jogosan megillető javadalmazásban részesüljenek. E kérdést megoldani a magunk erejéből képesek nem lehetünk. Az állam van itt hivatva kötelességét teljesit°ni, melyet már az 1848. XX. t. c. megalkotásával elvállalt, hogy: „egyes vallásfelekezetek egyházi és iskolai teihét hordozni fogja. “ ... .Az állam kötelezettséget telje­sít, midőn ez Ígéret beváltásával egyházi alkalmazottainknak az őket megillető javadalmazás lehetőségét biztosítja, s az elviselhetetlen terhek súlyát híveink válláról leveszi. * Eddig a tartalmas megnyitó be szódból mutattunk be olvasóinknak egy nehány részletet. Most lássuk röviden, 'mit végzett az első héten a zsinat Budapesten nov. 10 töl \ Első nap az ünnepélyes istenitisz­telet s ugyanott a kálvinién ref. templomban a zsinat megnyitása. A tárgysorozatból kiemelendő fon tos piontok: Lelkészi nyugdíjintézet, diakonia-ügy, egységes liturgia, a lelkészek teendőinek megállapítása, a vadházasságok elleni küzdelem. De több fontos kérdés mellőzve lett, u. m. a belmissio, a magyar! U aiKoráü. Irta: Zöldi Márton, Mikor Juszuf bey Szakái Medgye­­sen letelepedett és napkeleti cukor­üzletét a nagypiacon megnyitotta, a helyi‘érdeklödés osztatlanul féléje fordult. A jövevény szikár, csontos alakja hosszan lelógó, ezüst szálak kai tarkított fekete szakálla, szines turbánja és lehetetlenül bő kaftánja az ekzótikum varázsával hatott, ügy nézték, mintha egy darab Török­ország, a .Kelet fatalizmusának egy prismatöredéke sétálna Szakál-Med­­gyes utcáin'. Ha másképp nem lehe tett volna, 'pétízért is megnézték volna. De Juszuf bey ingyen muto­gatta magát. Sőt a kandirozott cu­korkákat is potom áron vesztegette. A helybeli fűszeresek, bár a konkur­­rencia érzékenyen sújtotta őket, nem kívántak neki mohamedán értelem­ben semmi rosszat. Csak azt: vajha Allah mielőbb a hetedik paradi­csomba mozgósítaná s a legszebb hurik ölében pihentetné ki vele az élet fáradalmait. Juszuf bey ilyesmire nem gondolt komolyan. Úgy vélekedett, hogy a hurik örök életűek lévén, várhatnak, ö is. Lehet, hogy igaza volt. Sok függ attól, hogy minő szempontból nézzük a dolgokat. Juszuf bey szempontja főleg m«r­­kántilis volt. Komolyan, teljes oda-Biblia Kiadás és terjesztés, a protes táns sajtó, egyházunknak a socialis élethez és tevékenységéhez való vi­szonyának a kérdése feleletre várna, de ezzel úgy látszik, ez a zsinat adós marad. — Nem a legkedvezőbb elő­jelek mellett nyílt meg a zsinat. Már a 2. napon leveröleg hatott, hogy ki van zárva a nyilvánosság és pedig azért, mivel olyan szűk gyii­­léstermet választottak, hogy a zsi­nati atyák is csak összezsúfolva férnek meg. Másodnapon alakult meg a zsinat és fogadta a testvér evangélikus egyház küldöttségét és dr. Mathews urat, a presbyteri világszövetség titkárát. Jellemző, hogy gróf Degenfeld volt a tolmács, noha ö itt Art eriká­ban nem akart az angol missioval beszélni. Megkapó lehetett' a lelkes angol ama mondása : „Adja Isten, hogy minden nép mint közmondást hasz náthássá e kifejezéseket : igaz, mint egy magyar, igazságos, mint egy magyar, tiszta, mint égy magyar!“ A 3 ik nap, szombaton az öt' bizott­ságot választotta meg a zsinat, majd a 4 ik nap, hétfőn folytatta s befe­jezte a megalakulást két más bízott ság megválasztásával. Kedden, az 5-ik napon vette elő a legsürgősebb tárgyat : az egyházi adózási törvényjavaslat tárgyalását. Egyházi adót vessen ki a gyülekezet a családfőre, személyi adó 2 korona tói — vagyon vagy jövedelem sze­rint — 20 koronáig és az állami adó 10 százaléka. Az ilyen kettős egyházi adó mel­lett nem sulyosodik olyan elviselhe tetlen teher a szegény népre, mert a mi összeg még igy szükséges a hazai egyházban a kiadások fede zésére, ezt, majdnem hétszázezer fo­rintot kérni fogja az egyház minden évre az államtól. E mellett és ez ellen sok szó el lett mondva, s végre három nap mnlva is egy helyen voltak, mert csak a többség határozott és pedig a fenti javaslatot fogadta el a részletes tár­gyalás alapjává. (Egy hét alatt nem sokra ha­­ladtaK.) i---------------------------­adással kezelte az üzletet, Allah ne­vében nyitotta a boltot s Allah nevé­vel csukta. Bámulatos nyelvérzéke volt. Nem csak több nyelvet, hanem több nyelvcsaládot beszélt. Aránylag rövid idő alatt kiderült, hogy jobban tud angolul, mint az angol lovász; fo­lyékonyabban beszél franciául, mint gőzmalom-tulajdonos francia guver nántja; alaposabban érti az olasz nyelvet, mint a cukrász, a ki pedig egy olasz makaronigyárban született és nevelkedett. Magyarul úgy be­szélt, mintha a dorozsmai szélmal­mok árnyékában nőtt volna meg a szakálla. Ez a sokoldalúság növelte érdekességét. Akadt, a ki megkér­dezte tőle, hogy tíjd-e zsidóul ? Ju­szuf bey szerényen válaszolt: — Annyit értek, hogy egy zsidó pap se tudna eladni. Magánviszonyai felöl csak annyi tudódott ki, hogy özvegy Leitnerné­­nál lakik, a ki bár nem íiatal, de szemrevaló asszony volt és masamód üzletet folytatott. Sokan azt hittél*, hogy Juszuf bey el is veszi feleségül, mások viszont azt vitatták, hogy a mohamedán ember úgy megszokta a háremet, hogy nem tud egy feleség gél ellenni. Szóval Juszuf bey vi­szonya özvegy Leitnernével szemben sok kalandos magyarázatra adott okot. De ez a viszony egy polgári pör során komoly bírói mérlegelés tár­gya lett. Leitnerné ugyanis agy örö-Egyházi és egyleti élet. Kimutatás az Amerikai Magyar Reform. Egyesület vezértestületi pénztárának 1904 november hónapi állapotáról. Bevétel Kiadás? 2 Morrisdale Mines 25.65 Joliet 7.20 Trenton 5.45 .46 Trenton T- E. 2.35 DerkáCS István teme­tésidija (New Brun­swick) Kaposi István teme-50.— tési dija (trentoni o.) 50.— 4 Kearsarge 25.20 .60 Gowen 5.25 .39 5 Cleveland 2 50.85 4.— Jegyző tiszteletdija október hónapra 37.90 Newark 20.45 .50 í Homestead női oszt. 9.40 10 Toledo 85.60 11 Broughton 3.15 Bridgeport 68.35 Youngstown 1.20 Klusay Jánosné teme tési dija, Bridgeport " 50.— 12 Phoenixville 9.10 15 Toledo (október) 87.15 New Castle 5.70 .13 Luzerne 1 9.05 Donora 2.20 .04 Willock 19.95 Monongahella 16.65 * .87 17 Pittsburg 45.25 .12 Lorain 4.40 Slatington 4 SO .11 19 Youngstown 18.40 23 Mount Carmel 45.65 .20 25 T rauger 1.85 26 Startle 19.80 Grand Rapids Egyesületi könyvek és nyomtatványok 9.80 73.60 Buffalo 2.20 .05] Eleanor 5.25 Freeland 23.10 .74 30 Wilkes Barre Pénztárnok levslezési 32.15 kiadása 1.26 Összesen 8 76.45 270.49 kösödési pörben mint végrendeleti tanúra hivatkozott a derék Juszufra. A napkeleti cukrok élelmes árusítója vallomást deponált a bíróságnál. A vallomás nyilvánvalóan magán vi­selte a valótlanság bélyegét. A járásbiró kétségbeesetten hall­gatta, hogy az ekzotikus tanú mily helyes magyarsággal és milyen logi­kusan kimért szabatossággal hazu­dik. Novellisztikus színezéssel, he­lyenként megkapó realizmussal fes­tette az örökhagyó végrendelkezését. Minden kijelentése Leitnerné javára szólott. — Figyelmeztetem, mondotta a járásbiró, hogy vallomására esküt kell tennie. — Kész vagyok letenni a hitet, — mondotta Juszuf bey sziklaszilárdan. Az ellenfél ügyvédje véresre ha­rapta dühében ajkait. A düh néha leleményessé teszi az embert. Az első tárgyalás után azt a kívánságát fe­jezte ki, hogy Juszuf beyt mint mo­­hamedánust az alkoránra kell meg­esketni. Az ügyvéd sokat remélt az alkorántól. A járásbiró készséggel teljesítette ezt a kívánságát mint törvényes, por' rendszerű kívánságot. De honnan vegyenek alkoránt ? Szakál-Medgye­­sen a török hódoltság óta a török bibliának nyoma is eltűnt. A kaszi­nóban élénken vitatták az alkorán­­szerzéa kérdését. .. (folytkor.) >»..j

Next

/
Oldalképek
Tartalom