Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-15 / 50. szám

Y. évíolvam Pittsburgh, Pa. 1904. Deczf.mbke 15. 50. szám ÜMEEIKÍLI -FL <3-“ST_Z^_ IE2 s (HUNGARIAN-AHERICAN REFORHED SENTINEL.) Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár öoc. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGTAR RiFORMÁ'HS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Pnblished every Thusday by the HIING.-AMERIOAN SENTINEL PUBL. CO. Bates St. Old Hung. Ref. Church Entered as Second Class Matter Sept 2. 1904. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3. 1879. üetágg őszinte megjegyzés ■“Lelkészi szolgálatok szabályozása missiói egyházainkban“ című közleményre. A “Reformátusok Rajija“ f. é. de en - bér 1-én megjelent 48-ik számában a fen­ti címmel “egy aggódó lelkész” tollából egy közlemény jelent meg, mely nagyon megragadta a figyelmemet, s olvasva, ön kénytelenül isigy sóhajtottam; “mire jut, ha ez igy fog menni?” S aggodalmamat ■eloszlatta azonban Rév. Withmer missioi superintendensnek egyik lelkésztérsunks hoz Írott nyílt levelének idézete, mebben erelyesen kikel az általam igen tisztelt -Superintendens Ur az amerikai ifjú theo­­logusok túlkapásai s a lelkészi szolgálatok nyakló nélküli teljesítése, úgynevezett kontárkodása ellen? Nekem ugyan nen. sok szavam van az amerikai missioi egy­házak lelkészi szolgálatok szabályozását illető törvényekhez, de nemállhatom meg minf hazai theologiai akadémiát végzett, idősebb gyakorlati lelkész, hogy egyet­­mást el ne mondjak a mi gyakorlati ki­­képeztetésün kröl. Én ügyanis, mikor Pápán első évesthe­­'ologus voltam, nem hogy a gyakorlati lelkészeibe bele mertem volna az orromat ütni, 'de nagy szerencsémnek tarto+tam, ha egy negyedéves papnövendék köszön­tésem elfogadta. S midőn másodéves vol­tam s néh. Nagyt. Kiss Gábor pápai lel­kész ur vasárnap délután elmondandó prédikációm ‘előzetes áttekintése után, megengedte, hogy helyette, templomában az isteni tiszteletet eh é lelhessem, nagyon boldog voltam. S midőn mint negyedéve­­theol. Debrecenben és Patakon a nagy templomokban vasárnap soros lévén, prédikálhattam, boldogságom elérte tető­pontját. Nekünk még csak eszünk ágában sem volt, de nem is lehetett, hogy egyházi ün­nepélyek, templomszentelés stb. alkalmá­val nyilvánosan szerepelne, ha csak vale, melyik jó szavaló társunk az esteli hang versenyen, mit az egyház javára rendez­tek, nem gyönyörködtette a publikumot jeles szavalatával. De hát úgyis van az jól! A 2. Helvetica Confessioban s az egy­házi canonokban lefektetett irányelvekhez kellett magunkat még káplán korunkban is tartani, például mig bennünket nem ■exmittáltak, lelkészi működésűnk, csakis a prédikálás, vagyis igehirdetés e a halott­eltemetésre 'szorítkozott, ha a principális nagy eső avagy havazás alkalmával a te­metési funkciót átengedte: de esketésröl, keresztelés és úrvacsora-osztásról szó se lehetett; bizony, ha ezt valaki tenni merte volna, hát odaütött volna az öreg princi­pális az üstök alá. Velem megtörtént, hogy az úrvacsora előtti vasárnapon dél­után nekem kellett istenitiszteletet tartani •és felkötöttem a már elkészített palástomat s az öreg principális ur ugyancsak le is tétette, hogy önt nem illeti még meg! Ne­hány évvel ezelőtt Magyarországon nagy káplánhiány volt s az egyházmegyék megkeresték a főiskolákat, kik csakis a kér. püspök engedélyével bocsáttattak ki IV., esetleg III-ad éves theológúsokat, de csakis prédikálni! S a mi lelkészi okleve­lünk is igy kezdődik; ,.Kik és mily el­járással vétessenek föl egyházi szent hiva­talukra Krisztus uj szolgái, Isten titkai­nak sáfárai, megírta érthetően Pál apostol I. Tin. HI. r, 1—10. és V. r. 22. v,, tehát először megpróháltassék, azután szolgáljon és senkire se kell hirtelen kéz. t vetni, vagy elővizsgálat nélkül .egyház­­tanítói hivatalra fölavatni. És úgy látom ja fönti küzleményhi 1. mely e lapok ha­sábjain megjelent, hogy az amerikai ref. egyházakban is vannak hasonló törvények, és mégis az a csodálatos, hogy vannak Bocskores Andrások, akik ezeket a tör­vényeket vagy tudatlanságból, vagy rossz­­akarati óR nem respektálják. Withmer superintendensnek minden szava igazság és óhajtandó, hogy ezeknek a szavaknak érvény is szereztessék, mert a lelkészi szol­gálatok magasztossága s az ezzel járó fele­lősség megkívánja. Azért ha már itt Ame­rikában olyan bolondgomba módra neve­­kednek a papok, legalább legyenek már a theologian bent megrendszabályozva és nem eresztvén őket nyakra-före a szent igének hirdetésére: a nyilvános szereplést, mig a theológiát sikeresen be nem végezte, mert a lelkészi hivatal nem kaptafa, melyre rá lehessen a csizmát huzni. És éppen a veit magyarországi egyetemes egyháznál az indító ok a szőnyegen levő bekapcsolást illetőleg, hogy az ilyen ano­máliáknak vége vettessék és szerfölött kí­vánatos is volna a lelkészi szolgálatok szabályozását és minősítését itt is behozni! Nagyon óhajtandó volna, ha a homesteadi december 14-iki gyűlésén a lelkészi testü­let fölemelné tiltakozó szavát, nem csak jórend, de gyülekezeteink valláserkölcsi életére tekintettel, hogy nem csak Bocs­­koros András, de még Csizmás Audrás uramnak sem engedjük meg a lelkészi pályára saját maga által való kinevezíeté­­sét mindaddig, mig a lelkészi pályára, illetve hivatalra a szükséges képesítést meg nem szerzi, mert higyj'e el nekem Rocskoros testvér, hogy a ínagyar refor­mátus nép között akad, ki a kontárokat jól elnadrágolja; mert mit is mond Pál apostol: ,,A ki tanító, forgolódjék a taní­tásban, a ki intő az intésben“ stb. Min­denre születni kell, különösen a papi pá­lyára elhivatni kell a szentlélek ereje ál­tal; a lakatosság még nem elhivat»« s a ki jó lakatos, az nem lehet jő pap és viszont! Azért ne kontárkodjunk. ,Az én aggódó lelkésztársamnak pedig őszinte, nyilt föllépését nagyon becsü­löm s neki testvéri üdvözletét küldi Omega. A kísértés háromsága. Mikor Urunk Jézms, a mcgkeresztelés alkalmával vette a szentlelket azonnal a pusztába vitetek, hogy a sátán megkísértse öt. Azok, a kiket a Szentlélek diadalma­san vezérel az Istenhez: ma is a legerő­sebb kisértéseknek vannak kitéve. Azt hiszem, arra van szükség, hogy a fának a gyökere mélyebben verjen gyöke­ret a jó talajban. Mikor gyermek voltam, iskolás pajtásaim gyakran átmentek a szomszéd gyümölcsös kertjébe, mikor a gyümölcs érni kezdett. Ebből mindenki megtudhatta, hogy a gyümölcs érés ideje eljött, A mig életed fájának a gyümölcse éretlen, savanyu, addig a kísértő nem so­kat háborgat. De ha a gyümölcs már érni kezd, készen lehetsz reá, hogy a pokolnak minden ördöge reád támad, hogy hatal mába kerítse azt. Azt sok ember még tis. - tességnek is tarthatja, hogyha rablók tör­nek be házába, mert ez azt mutatja, hogy nála pénzt tételeznek fel, mert a tolvajok soha se törnek a szegény embernek a há­zába. Ha a sátán megtámad, az azt mu­tatja, hngy jobb vagy, mint általában szoktál lenni. Örülj tehát, ha a kísértő ostromol. A kísértésről elmélkedvén, nem szabad felednünk, hogy az embert az Isten meg próbálja , a sátán pedig ni e g k i s é r­­t i. Az Ur megpróbál: hogy felemeljen. A sátán megkísért, hogy megejceen. Az ur azért gördít követ utunkba, hogy arra álljunk, a sátán pedig azért, hogy abban megbotoljunk. Pál apostol az Efezusbeliekhez Írott leve­lének III. részében foglalkozik ezzel a kérdéssel. E rész 10 első verse képezi a pál apostol tanához a kulcsot. Legelsöbben is azt a szomorú állapoto­kat rajzolja le, a melybe első szüléink, Adám által estünk. Adámmal minden ember össze van kötve az ö bűnében. Majd szól a gonosznak, a kisértésnek a háromságáról. A világban három háromság van. Az el. sö háromság felettünk van s ez az Atya, a Fiú és a Szentlélek, az Isten a második bennünk van s ez a szellem, a lélek és a test; az ember. A harmadik körültünk van s ez a test, a világ és az ördög. Az utóbbi három van jelen, mikor az ember megkisértetik. Mi a világ? A világ valójában a dolgoknak a látszó lakossága, csupán délibáb. A hindu böl­csészek m a j a- nak hívják, az az a mi vonz, álmokat költ, a lélek elé rejtélyeket tár, mindig biztat és mindig megcsal. Nem tudjuk-e mindnyájan, hogy mikor megkisértetünk. akkor mindig valami yönyör, valami öröm van a horgon elénk be kivetve. Tény az, hogy az öröm, a me lyet a kísértő ad: csak délibáb. A mint szétfoszük a szagpanbuborék.: úgy a vilá­gi szellem is semmivé lesz, miután nein valódi. Mi a test? Pál apostol azt mondja, a mi bennem van, az az én testemben van. Vágyás a test az én. Azt, a ki a testnek él, .önzőnek nevezzük-Az “én” a mi életünknek az átka a megújhodás előtt s után is. A megtérés előtt rongyokba van öltözködve: a megté­rés után fehér ruhát ölt magára: de“ a go­nosz nem bánja, mert a mig az “én“­­nek (a testnek) hódolunk, ez uralkodik felettünk. A galatziai levél sokat foglalkozik a testtel. Az apostol elsorolja a testiség e­redményeit, paráznaságot, sok mindenfé­le tisztátalanságot. 1 >efelemlíti, hogy vol­tak emberek, kik Jézusban bíztak, hogy igazságot nyerjenek, de saját maguk kez­dették meg a tökéletesedést. Ezek voltak a tökéletességre törekvők. Mikor azt hallom, hogy némely ember beszél az ö jóságáról, tökéletességéről: bi­zony csak azt mondom, a testiség, az é n szól belőlük. Hiszem, hogy az Ur addig nem lesz ve­lünk megelégedve, a migaz “ént”imád­juk. Ha nem az önzés bálványánál áldo­zunk, de élni fogunk a Jézus Krisztusért, ki értünk élt és halt: akkor leszünk ked­vesek az Isten előtt. Az *önzés a sátán munkája. A testi gyönyöröket azért mu­tatja fel előttünk, hogy neki éljünk. Pe­dig minden gyönyör csak látszat, hiába­valóság. Es most egy szót a feisértöröl. Minél közelebb vagy a Krisztushoz, a. Sátán is annál közelebb van hozzád. Azok, a kik azt mondják, hogy a Sátán nem személy, nem csak az Uj testamentom tanításával állanak szemben, de beigazol-' ják, hogy valójában alig tudnak valamit a Jézus Krisztusról. Londonban, ha a tol­vajok be akarnak törni valamely házba, elkezdik hirdetni, hogy abban a város részben nincsenek tolvajok... Ha a Sátán valakit arról győz meg, hogy ö nem létezik : ez az ö létezése mellett a leg­nagyobb bizonyság ... A Sátán nem sokat törődik a szellemi gyöngékkel. Azo­kat ostorozza, a kik legközelebb állanak a Krisztushoz . . . A Sátán nyilvánvalóan személy, mert Jézus mondja: a világnak fejedelme eljött s nincs semmi hatalma felettem,­­Pál apostol igy ir róla : Félek, hogy va-­­lami módon ama kígyó elesábitá Évát az ö álnokságával: azonképen a ti elméiteket is megszeplösitvén, elhajoltok a Krisztus­ban való egyszerűségtől. János szerint, mikor a végítélet eljön, ,,kirekesztetik e világból annak fejedelme, “ A mikor az angyal megfogja a Sátánt, ama régi kí­gyót, ki ördög és Sátán és megköti azt lánccal ezer esztendeig. Ne gondolja azonban senki, hogy a Sátán isteni tulajdonokkal bir. A Sátán velünk kis emberekkal nem sokat törődik, a nagy embereket támadja. Minket egy parányi demon is képes megejteni. Ha azt mondjuk, a Sátán megkísért minde­neket, ugv öt is mindenhatóvá s minde­nütt jelenvalóvá tesszük . . . Ezek pedig az Istennek tulajdonságai. Tulajdonképp nem a test és vér ellen harcolunk, hanem a sötétség fejedelmé­nek szabályai ellen. Jézus igy jellemzi a Sátánt : ,,A Sátán kezdettől fogva embergyilkos volt és az igazságban nem állott meg.“ Valószínűleg egyike volt a föangyalok­­nak, az igazságban is megállóit, de abban nem maradt meg s elveszte első tulaj­donságát. Mielőtt elbukott' volna, abban a korszakban, a mely-a Genesis első ré­szének első és második verse közé esik, Istennek a helytartója volt, mert Jézus úgy beszél róla, mint a világ fejedelméről

Next

/
Oldalképek
Tartalom