Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-08 / 49. szám
V. évfolyam. Pittsburgh. Pa. 1904. Deozember 8. 49- szám. J=L 3^£ EEIHÜI (HUNGARlAN-AflERlCAN REFORHED SENTINEL.) Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési ár egy evre Amerikába: 2 dollár, j Magyarországba: 2 dollár 50c. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thusday by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL PUBL. (X). Bates St. Old Hung. Ret'. Church "Entered as Second Class Matter Sept 2. 1904. at the Post Office at Pittsburgh, Pa. under the Act of Congress of March 3, 1879. A homestead i gyűlés. O*/ Mint olvasóink tudják, e hó 14 kére, a nyugati lellcészi értekezlet elnöke és jegyzője egyetemes gyűlést hivtak össze Homesteadra. E gyűlésre végtelen szükség van s hasznos dolog lesz, ha megjeleli raj ta minden lelkész és minden egyháznak a kiküldöttje. Egyházi állapotaink teljesen fel vannak forgatva. Azt a fejlöd 1st és virágzó állapotot, a mely egy évvel ezelőtt olyan jellemző tulajdonsága volt inissioi munkálkodásunknak: sivárság, békételenség s ellenegyházak alapítása váltotta fel. Igazán fáj az ember lelke, ha látja -ezeket. Nem az fáj, hogy németnek csúfolnak, kik a múlt évben fegyver •társaink voltak; hanem az fáj, hogy •ez áldatlan állapot annyi sok embert ingat meg hitében s akadályoz a jó mák {gyakorlásában s pártokat támasztván, a szeretet helyett a gy üilölség s bossznállás kezd nralkodni ^gyülekezeteinkben. Ez fáj s ezt nem lett volna szabad előidéznie a magyar református egyháznak s nem volna szabad megen gednie azt, hogy a kisebbség a többséggel szemben jutassa érvényre fel lengzö törekvéseit akár a lelkészek, akár a nép közölt. Mit ártott volna az az ügynek, ha a bekapcsolás nem 1904-ben, de 1905 ben történt volna meg? Semmit! Sőt hasznára vált volna, mert nem lett volna semmi zavar s a legtisztább barátság s testvéries egyetértés lett volna a két vagy három testvér egyház között. A dolog lényegét tekintve értse ■meg már egyszer mindenki, nincs ■eltérés, véleménykülönbség. A csatlakozást mindenki kívánatosnak tar tfotta eleitől kezdve: de a csatlakozás -előfeltétele gyanánt a gróf Dégenfeld József elnöklete alatt tartott értekezlet abban állapodott meg, hogy az egyházak illetékes testületéi bi zatnak meg e nehéz kérdés megoldásával. Mi lett volna a teendő? Az, hogy a konvent kiküldöttje ^azonnal érintkezésbe lépjen az illetékes testületekkel s fejtse ki, hogy miért akarja a magyar ref. egyház most felvenni idegenbe szakadt gyermekeinek a gondját? És én meg vagyok győződve, ha Trenton ^helyett Philadelphiába ment volna át ö méltósága áprilisban és ha októberben előbb tanácskozott volna a református egyház míssioi hatóságával, mintsem az egy házmegyét megalakította volna, úgy a mostani zavaros viszonyok elő nem állottak volna! Mert mi történhetett volna? Az, hogy a Board mint a General Synod megbízottja vagy ad határozott feleletet vagy nem! Hí iiHiii iidoti volna, úgy az ügy a General Syiiudhoz inéul volna át a mely májusban tart gyűlést. Ha ez tagadólag válaszolt volna: akkor lett volna helye annak, a mit most oktc bérben haj toltak végre. Egy félévi türelem meghozta volna az ellenzék szempontjából is a kibontakozást. Most már nehezebb a helyzet. Az erő szakos eszközök mitse használnak. De a kibontakozásra ma is ez az egyellen ut és mód. A Lomesteadi gyűlésnek tehát az lesz az első és legfontosabb feladata egyházi szempontból, hogy ezt megértesse az éppen most ülésező zsinati atyákkal. Arra is szükség lesz, hogy a szer vezkedés fonalát ott végjük fel, a hoi 1903 julius elsején elhagytuk. Akkor megállapodtunk abban, hogy az egyházmegyét megszervez zük, érdemleges választ erre a dolog ra a Boardtól nem kaptunk. Ma gunk elejtettük a szervezkedésnek ezt a formáját, pedig talán ma másként állanánk, ha ezt abba nem hagyjuk. Igen! A mai viszonyok között szűk ség van arra, hogy megszervezzük az igazi amerikai magyar egyházme gyét, a mely jurisdictiot gyakoroljon az összes ref. lelkészek felett s mint ilyen ne tartozzék se egyik se másik denominátiohoz. Nagy fa ez, de közös erővel meg ehet mozgatni. Bizonyára meg fogjuk találni az utat, mely a mostani zavaros viszony ból kivezet. Ha ezt az utat megtaláltuk, a többi dolgunk már csak részlet kérdés. E sorok Írója például szükségesnek tartja, hogy állapíttassák meg az egységes lyturgia, hogy gyakorta változó népünk ne érezze magát idegennek, bárhova vesse is a sorsa. Itt lehetne megbeszélni a Ref. B. S. Egyletek szövetkezetének ügyét is. Ilyen és hasonló dolgok várnak elintézésre. Jöjjenek el azért mindenek, a kik szivükön hordják anyaszentegyházunk ügyét s ne mondja senki: én a Pálé, én a Péteré, én az Apollósé vagyok: mert mindnyájan egyek vagyunk a Jézus Krisztusban---y—r. Mi ez?... (Levél a szerkesztőhöz.) Kedves barátom! Nem hiszem, hogy lenne református magyar ember Amerikában, kit teljesen érintetlenül hagynának azon mozgalmak hullám vetései, melyek mostanában csapkodják amerikai magyar református Sionunk falait. Legyen valaki akár úgynevezett „egyháztag“, az események folyásába beleszólhatási-, irányítási joggal, akár pedig efféle jogok és kötelezettségek nélküli, de egyházunk testéhez taitizó tag, egyszóval mindnyájunk figyelmét kell, hogy lekössék, mindnyájunk elméjét kell, hogy gondolkodóba ejtsék azok az események, melyek egyházi életünk szinterén a közelmúltban lejátszódtak, s izgatottságban tartják folytonosan a kedélyeket. Azt hiszem, te is, s e lap minden olvasója érti, hogy mire célzok. Az amerikai magyar reformátusáig egyházi élete egy nagy válság előtt áll. Nem akarok túlozni, de talán még azt is mondhatnám, hogyr lassú évek nehéz munkájának minden alkotása és sikere is veszélyeztetve van, ha a mostani áldatlan állapotnak a vezetők bölcsesége véget nem vet. Hogy mindenki lássa a veszélyt a maga teljes nagyságában, s hogy mindenki érezze, honnan jön a veszély : előtárom a mai helyzetet a maga historieumában. Mindnyájan tudjuk, hogy gróf Degenfeld conventi kiküldött ur azon magas missioval jött Amerikába, hogy az itteni református magyarságot az amerikai egyházi hatóságok védőszárnyai alól kivonva, a hazai egyházi hatóság kormányzata alá vonja be. Az eszme igen tetszetős és megvalljuk, eddig is eleget restelkedtünk, hogy a mi édesanyánk, a magyar haza és a magyarországi egyet. ref. egyház még csak egy imádságban sem emlékezett meg rólunk. Kijött tehát a gróf ur. Megbízatásának érvényesítését azzal kezdte, hogy 2—3 heti amerikai idözése alatt sorra látogatta az amerikai {magyar ref. parochiákat, s elkezdett tárgyalni a nagy hirtelenséggel összehívott egyes presbyteriümokkal. Jellemző, hogy a gróf ur sehol sem engedett népgyülést összehivatni ezen életbevágó fontosságú ügy nyilvános megvitatása tárgyában, kimagyarázván az egyházi törvényből azt, a mi ,ott nincs, hogy ezen ügyben dönteni az egyháztanács illetékes. Mindenütt tisztelettel fogadták a gróf urat, mit ö meg is érdemel, de már aján latai sok helyt egyenes visszautasítással találkoztak. Mert mit kívánt a gróf ur ? Azt, hogy az amerikai magyar reformátusok minden habozás nélkül fordítsanak hátat az őket eddig segélyező, nagylelkű amerikai ref. egyháznak, szakítsák ki magukat ennek kötelékéből, s fogadják el ismét az édesanyának feléjük forduló szeretetét. Sem a gróf ur, sem a hazai egyház nem számolt az amerikai magyarság helyzetével Az amerikai egyház 15 év óta gondozza az itteni ref. magyarságot. Felvette gondjukat azoknak, kikkel a magyar haza s a tulajdonképeni édesanya törődni sem látszottak. Épített templomokat, szervezett egyházakat, hozatott lelkipásztorokat, s megépítette az amerikai magyar református egyházi életet. Most jön elő a magyar convent, a ihikor már minden készen van és aratni akar ott, a hol nem is vetett ? Vájjon szép dolog volna-e az amerikai ref. magyarságtól, ha legalább gondolkodási időt nem kérne, hogy eddigi gondozó édesanyjától annak rendje és módja szerint elbúcsúzzon? De menjünk tovább. A gróf ur Johnstovvnba április elején egyet, lelkészi gyűlést hivott össze. Soha egyértelműbb határozat még létre nem jött, mint Johnstownban, mikor a gyűlés ezt határozta: Kéressék fel a hazai egyet, convent, hogy az amerikai ref. egyházak legfőbb kormányzó hatóságaival lépjen érintkezésbe az elbocsátás, illetve bekapcsolás ügyében. A lelkészi-kar bölcsessége, a jövőbe való éleslátása megtalálta a helyes utat, melyen egyedül lett volna elképzelhető ezen ílgy correct rendbehozása. Kérdjük? Meg lett tartva ez a határozat? Kérdjük? Nem elfogadták ezt a határozatot azok is, kik később a trentoni titkos gyűlésen resztvettek? Azt mondják, a gróf ur szegyeit hazamenni azzal a félsikerrel, mely a johnstowni gyűlés határozatát képezte. De hát akkor nem lett volna módjában mindjárt ott a gyűlésen nyilvánítani a gróf urnák az ö elégedetlenségét ? Mert hogy csakugyan elégedetlen volt, bizonyítja az, hogy kevéssel e gyűlés után titkos tanácskozást hivott össze Trentonba, hova csak azokat invitálta] meg, kikről tudta, hogy a csatlakozásnak föltétien hívei. így történt azután meg, hogy e papi gyűlés azt a szégyenletes {határozatot hozta, hogy a mely gyülekezetek nem csatlakoznak, azok lelkészei azzal lesznek büntetve, hogy 1905. julius 1-e után elveszítik papi diplomájukat. Kik hozták e határozatot? Lelkészek az ö lelkésztársaik ellenében ! — Gyönyörű hirdetői az ilyenek a szeretet evangéliumának ! Mikor látta a gróf ur, hogy útja sikertelen volt, rászánta magát még egy ujahb kijövetelre. Ez történt ez év október havában, a mikor is minden teketória nél* kül, a hazai basakormányzat módjára, nyélbeütötte az amerikai magyar ref. egyházmegyét, két kézzel ajánlgatva és szórva a pénzt a csatlakozni hajlandó lelkészeknek és gyülekezeteknek. így is csak 6 lelkésztáreunk akadt, kik belementek és belevitték egyházaik nevét a csatlakozásba. A 6 egyház között van legalább is három, melynek tagjai, hívei az ilyen erőszakos csatlakozási formának absolut ellenségei. — Ott van a bridgeporti, johnstowni és a mt.-carmeli. Hát kérdem, helyes, szabados dolog-e az, a magyarorsz. egyet. ref. egyház jó hiszem Uségévei annyira visszaélni, mint ezekben az adott esetekben is történt ? Olvasom ugyanis, hogy Kuthy esperes ur mindezen helyeken az amarikai ref. egyház munkájának megtörésére ellenegyházakat szervez. 'Hát szabad-e I egy olyan nagy erkölcsi testületnek, mint a magas convent, a tekintélyét kicsinyes torzsalkodás tárgyául odadobni. Vájjon föltételezhetö-e az az egyetemes magyar, országi ref. egyházról, hogy az sanc-tionáljon ilyen eljárást, minő itt az ö neve alatt folytattatik. Vájjon a conventröl fültehetö-e az, hogy ujjat akarjon huzni az an.erikái egyet. ref. egyházzal akár a bridgeoorti, akár a johnstowni, akár a mt.-Cf éli, akár mind a 3 egyház miatt
