Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-08 / 49. szám

/ Hát a magas convent nem az egyházi­­asság, a hitélet építését, hanem annak lerombolását tartaná a maga föladatának? Hát vájjon lehetséges volna az, hogy a convent úgy akarná a maga háláját ki­mutatni az amerikai ref. egyház iránt, 1 hogy ellenlábas egyházakat szervezzen mindenütt, hol híveink be nem adják derekukat. Édes barátom ! Itt az ideje valóban, hogy, ezen örült játszmának vége vet­tessék. — Hívd fel még egyszer lapodban a gyülekezeteket, hogy emeljék fel az ilyen csúnya dolgok ellen tiltakozó sza­rvukat ott, a hol módjukban lesz nyilat­kozni : a homesteadi nagy egyházi gyű­lésen. ^ Nekünk, lelkészeknek pedig kötelessé­günk a közelmúltban lefolyt eseményekei tárgyilagos emlékiratban, ha kell, egész az országházig is eljuttatni. — Ez az én meggyőződésem. ^ Isten veled. A találkozásig.' Igazságszeretö. Egy riadó —a túloldalról. A „Keresztyén Evangélista“, ez a legfontosabb célt szolgáló hazai egy­házi lap emlékezik meg arról, hogy a magyar református egyház kezd mégis valahára az ébredés jegyébe lépni. Az a sokszor kigunyolt bel­­missziói munkásság mindenütt meg bizonyjtá, hogy nem csak a kártya diszliri. a magyar talajban, hanem az a belmisszió is megtenni jó gyümöl cseit. Ha a református egyház nem akarná is ezt belátni, pápista atyánk fiai nem sokat töpreng enex, hanem átveszik ezt a fegyvert. Egy nagynevű featholikus egyházi férfiú, Prohászka Ottokár október­­hónapban mondotta volt a kath. nagygyűlésen. „Ne csak hajtogassuk, hogy ezt meg azt tenni kell, mert különben a pokolba jutunk. (Vajha megértenék ezt minálnnk is azok, kik még min Hig csak beszélnek a tennivalók fölött.) „Félre kicsinyhitüek, dolgozzatok és ne gyanúsítsatok. Dolgunk rop­pant sok van.“ Lelkészek, tanítók, világi vezérembereink tauulják meg, hogy ne felekezetien tarok-partira, hanem egészséges protestáns világ nézet kifejlesztésére szolgáljanak. „Vannak, akik csak az egyházhoz ragaszkodnak, de különben a világra ki nem hatnak, ezeknek egyházias sága megfér a restséggel és kényei mes tétlenséggel. Mi nem ilyen ke­­resztyénségért lelkesülünk, hanem olyanért, mely kihat, mely életet alakit. Föladatunk a társadalom minden bajának enyhítése; legyen az beteg­ség, szegénység, bűn, iszákossá g, leánykereskedés, gyermekvédelem, munkáslakások, szövetkezetek, ki vándorlás, vadházasság, Pselédügy és általában harc a butaság és nyo­morúság ellen. Azután meg kell teremtenünk a keresztyén nők szervezkedését or­szágszerte Pajta legyünk, hogy a fiatalság kártya és cigány helyett nagyobb dolgok iránt érdeklődjék. De hát az egyház vezetői mit tesz nek a konfirmált ifjúságért ? A meg­­konfirmált gyermek úgyszólván egé­szen kikerül az egyház gondjai alól. Sok a templomba ritkán jár, de an­nál hamarább hozzászokik a dohány­záshoz, no meg a szeszes italokhoz és hiába mutatunk az angol példákra, ifjúsági egyesületeket nem tudnak szervezni.. Odahaza nagy szükség van missziói munkára, mivel a nemtörődömség igen erőt vett még a vezetők lelkén is. A békés bánáti egyházmegyében volt — a K. É. szerint — két egyház­­megyei lelkész tanácsbiró, a kik nem engedték, hogy reformátussá lenni akaró vejeik reformátusokká legye­nek. Hallatlan dolog! Ez is oda tar­tozik, mikor a magunk keze ver ben­nünket, holott eléggé mindennapi a katholikus, baptista és nazarénus részekről a buzgó téritgetés. Tudom, hogy hozzánk nem álló a prozelita szerzés. A protestáns egyházban egyetlen helyes útja van a téritge­­tésn<-k: az Isten igéje által való tanítás módja. Újabban odahaza az adventisták, vagyis a kik a vasárnap helyett a szombat napot ünnepük meg, kezde­nek mozgolódni. Egy ilyen misszionárius ment a közelmúltban az n i parókiára (To­­rontálmegye), azt mondván, hogy ö meg akarja téríteni N-t és egész Dél- Ma gvarországot. Ez volt s ez a célja azoknak a lel­kes délvidéki magyar ref. lelkészek­nek is, a kik a német, szerb és oláh lakosság közt elszórtan élő hiveink körében valóban térítő missziói mun kát végeznek. Eddig is sokat tettek, le még több munka áll a hazai ma gyár református egyház előtt. Vájjon nem akarják-e követni odahaza a Szent, könyv e szavait: „Epitének a papok, kiki az öháza előtt,“ Ám ha kiküldik Amerikába azt a tenger pénzt, a miből odahaza leg­kevesebb tiz missziói lelkészt, vagy talán húszat is lehetne dotálni, váj­jon végeztetnek e itt Amerikában a magyarság körében olyan missziói munkát, mint odahaza közvetlen kö­zelben, a mit jobban is lehetne ve zetni, irányítani, fokozni s a mi fö, már az első években a hazai egyete mes egyház végvárait építgetné, mig most, avagy New Yorkból szármáz hatik-e valami jó ? Vájjon az volt a célja a méltóságos gróf itt künn jártának, hogy ellen egyházak szervezésére buzdítson és odahaza az a fölfogás, hogy az ott­honi testvérek adományából elöálli tott segélyt vájjon itt Amerikában testvérharc szitására használják föl ? Hogy az a hazai pénzen szervezett amerikai magyar református egyház­megye vagy legalább is ennek az esperese igy gondolkozik, ékesen mutatja a közelmnlt. Bridgeporton a harminc emberből álló elégedetlen párt a lemondott lelkészszel, a ki a múlt egy év alatt nem valami nagy missziót végzett az egyik legnagyobb renben hagyott gyülekezetünkben; most ellenegy­házat alakított. Templom építéséről tervezgetnek. De hát miért? Nem volt elég magyar eddig a bridgeporti gyülekezet? Az az uj jobb magyar lesz ? De hát kik fognak adakozni arra a második bridgeporti magyar református templomra? Avagy oly sok pénz van már Magyarországon, hogy minden ilyesféle építkezésre jut $500.00 adomány és $5000.00 köl­csön s odahaza egymásután zárja be a hatóság a rozoga, ócska templomo­kat s mert ezek kiujitására nincs pénz, bizony sokára épülnek föl a kongruácskából vagy miből ? Johnstownban az a bizonyos 132 (?) lélekböl álló ellengyülekezet képes lesz-e fölépíteni egy újabb templo­mot, mikor ott a telekért mesés árat kell fizetni? Azok, a kiknek állító­lag hatezer dollárjuk van beépítve a Kovács Béla előtt bezárt magyar ref. templomba és parókiába, bizonyosan nem fognak már 50—100 dollárral hozzájárulni a második templomhoz. A terv kész: ha már kikopott K. B.­­nak az embersége Johnstownból, menjen Windberre, hiszen aug. llén a new yorkí aulikus gyűlésen azt mondta, hogy ott fog telket kapni a Co tói, Johnstownban — bajosan. S ha ellenegyház, legyen mindenütt: teszem azt New Yorkban is. Addig is, mig a törvény ki foaja hámozni a burokból, hogy mennyiben van fÖltétlen joga a 7ik utcai templom hoza most vezető elemeknek; állítson eilenmi'Sziót a Reformed Church, vagy akár a Presbyterian egyház, talán csak kerül egy ember, a ki föl­veszi a keztyüt az esperes úrral szem­ben? Ezeket tartottam szükségesnek el­mondani addig is, mig a dec. Miki homesteadi egyházi közgyűlés tesz valamit, mert vagy vége lesz ennek az ellenegyházas mozgalomnak, vagy lesz küzdés s elmondhatjuk, hogy ez is egy szomorú példa arra, rnMor a magunk keze ver bennünket. Munkatárs. (Konventio) Második nap. (Folytatás.) A többi szabályokon változás nem történt, igy folytatását vette az in­dítványok tárgyalása. Zöldy Pál indítványozza, hogy az osztályok pénztárnokai az osztály tagjaihoz mérve adjanak magokról ovadékot, ezen indítványt többen pártolták, de mivel az osztályok bel ügye lévén, ezen ügy az osztályok belátására bízatott. Tdö. Kalassay Sándor inditványá ra kimondatott, hogy jövőre minden féle indítványok és esetleges pana szók két héttel a konventio előtt az egyesület jegyzőjéhez beküldendők. Tdö. Virág István indítványozza, hogy szereztessék egy oly tisztvise­lői állás, lehetőleg valamely lelkész által bttöltve, ki az Egyesült Álla­mokban folyton utazva, az egyesü­letnek osztályokat szervezzen és ta­gokat szerezzen; ezen indítvány oly­­képen lett módosítva, hogy felkéret­tek az Egyesült Államokban lakó ősz szes református lelkészek, ahol meg jelennek, buzdítsák a magyar népet az egyesületbe való belépésre, ez egy hangulag elfogadtatott. Idb. Molnár József Toledo, indít­ványozza, hogy költség kímélés cél­jából adassák meg Susnyák József­nek a benyújtott két orvosi bizonyít­ványra a félsegély, orvosi felülvizs­gálat nélkül, szótöbbséggel elfogad­tatott s az előbbi határozat megsem­misíthetett. A jogtanácsos tiszteletdija évente 200 dollárban állapíttatott meg oly­­formán, hogy ezen összeg mindig a konventio ‘költségével kivetendő a tagokra. Mokcsay Béla indítványozza, hogy a hazai disz zászló kéressék át a Bs. E. Sz.-töl a jövő évre a ref. egyesület hez, határoztatott, hogy ha megér­kezik az O. N. Sz. töl az alapszabály Magyarországról, ehez képest járjon el és kérje át a diszzászlót a felügye­lő bizottságtól. Jövö évre a konventiot kérte, il­letve meghívta Homestead, Bridge­port és Jokn^own osztály, mivel a a joknstowni osztály már másodíz­ben meghívja konventiot, ennélfogva a jövö évi konventio megtartása he­lyéül egyhangúlag Johnstown lett elfogadva. 1906 ra pedig a trentoni osztály­nak lett megígérve, hogy a tiz éves jubileum ott fog megtartatni, a hol az egyesület alakuló gyűlését tartot­ta. Hivatalos lapnak meg lett választ vaazAm. M. Reformátusok Lapja, a Szabadság és a Magyar Hírmondó, fizetése minden egyes lapnak annyi dollár, a hány osztály lesz az év vé­gén, mig a Ref. Lapja az osztályok számaranyához mért segélyt kap az egyesülettől. Következett a tiszti választás. Tdö. Csutoros Elek elnök a maga és ösz­­szes tiszttáreai nevében megköszöni az eddig beléjök helyezett bizalmat, a tisztviselöségröl leköszönt; Band ré György indítványozza, hogy a lekö­szönt vazértestületnek hűséges és ki­tartó munkásságáért jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Elfogadtatott és újra megválasztásra ajánltatott, de mivel elnök nem volt hajlandón tisztet tovább viselni, igy Tdö. Ko­­váchy Miklós István választatott meg korelnökül, Bandré György kor jegyzőül s az ö vezetésük alatt folyt le a választás. Elnöknek ajánlva let­tek Kalassay Sándor, Lud man Sán­dor, Mokcsay Béla, Molnár István, Harsányi Sándor. A négy utóbbi a jelölést semmiképen nem volt haj­landó elfogadni, igy tdö. Kalassay Sándor lett elnöknek megválasztva, alelnöknek Mokcsay Béla nagy lel­kesedéssel egyhangúlag lett megvá­lasztva, jegyzőnek ajánlva lettek Molnár István, Papp Istuán, Sebő­déi Adám, titk. szavazat utján Papp Lstván lett megválasztva szavazat­­többséggel. Papp István kapott 22 szavazatot, Molnár István 8 at, Scho del 4-et. Tomcsányi József egyhangúlag megválasztatott pénztárnoknak, s Molnár István ellenőrnek egyhangú­lag, számvizsgáló bizottságnak, mi­után Petheö Bálint és Zöldy Pál to­vább nem voltak hajlandók a tisztet elvállalni, megválasztattak egyhan­gúlag Tdö. Ludman Sándor, Tdö. Kovácsi M. István, Bandré György. Bizalmi férfiakul a jegyző mellé Clevelandból Bazsó Andráí, Tóth Lajos, Mondok János. A pénztárnok mellé Homesteadról Tdö. Harsány» Sándor, Szinyei András, Kovács Já nos, jogtanácsosnak Clevelandból Bloch József. Az újonnan megválasztott tisztvi­selők Virág István trentoni lelkész kezébe letették az esküt. Ez után az uj tisztikar elfoglalván, helyet, az elnök rövid beszédben igé ri, hogy a vezértestület mindent meg fog tenni arra nézve, hogy az egye­sület felvirágozzon. Továbbá felhoz­za, hogy elődje Tdö. Csutoros Elek öt hosszú éven át nagy megpróbálta­táson keresztül vezette és nagygyá, virágzóvá tette egyesületünket, en­nek elismeréséül mivel rójuk le há­lánkat, azt csak egy hozzá méltó em lékkel tehetjük, ezen ügyet a nagy gyűlés magáévá tette, végrehajtásá­val a, vezértestületet bízta meg. Következett a napidijak és utikölt ségek megállapitáss és kifizetése: Bazsó András napidij 6 dollár, úti költség 4 dollár, Mondok János napi díj 6 dollár, útiköltség 4 doll., Tóth Lajos napidij 6 dollár, u. 4 dollár, Kovács Miklós 6 d. —3.80, Mező A. 8 d.— 23 d. Harsányi Sándor útik. 2 d. Lengyel János 6 d, útik 9 doll. Tischler Ferenc 6 d. 5 d. 35 cent, Pásztor István 6 d. útik. 21.50. jBu­­rián Gy. 4 d. útik. 25 d. Aranyos Tamás 6 d. útik. 3.70, Madarassy Ta más 6 d. útik. 18 d. Molnár József 8 d. ptik. 10.50, Csiszár János 6 d. úti k. 4.60, Háraborszky Gyula utikölts. 17.10, Szabó Nándor 8 d. 22.80, Lúd' man Sándor útik. 2.80, Ronyec 1st. ö^d. útik. 11.10, Tóth Gergely 6 dől. útik. 4.80, Kovácsi M. István útik. 4.50, Csutoros Elek útik. 2 d. Mok—

Next

/
Oldalképek
Tartalom