Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-11-24 / 47. szám

Amerikai Miaun Reformátusok Lapja. ;iHvsía. A*. RtcpoKHirt 3k«71N»i.) Szerkeszti: KALASSAY SÁNDOK, pittsburgi ref. lelkész. káhe* s lap szellemi részét illető közlemények, küldendők. Lakik : Johnsian Ave. Hung. Kef. Church Kiadóhivatal : Bates Str. Old Hung. Ref. Chlirch, Pittsburgh, Pa. Ide küldendők az előfizetési dijjak, valamint az egyletiértesitések, egyházi és világihirek. Üzletvezető: Kovács Endre. A lap előfizetési ára: Amerikába 2 dollár. Magyarországra 2.50c. A lap tiszta jövedelme ref.ormátus egyházi célokra fordittatik. o o o Hungarian-American REFORMED SENTINEL. Published every Thusday by Hung. Am. Sentinel Publ. Co. At Bates Str. Old Hang. Ref. Church. Pittsburgh, Pa. Editor: Rev. ALEX. KALASSaY. Pastor of the Hung. Ref. Church at Pittsburgh, ra. Manager Andrew Kovach. Hálaadás napján. Az amerikai mindenben praktikus. Még az ünnepek » az ünnepi alkal­mak megválasztásában is. Nem em­bereknek, hanem az Istennek kíván tetszeni. Három nemzeti ünnepe van az Egyesült Államok népének: „Deco ration day“, „The day of Indepen­dence“ és „Thanksgiving day“. Az elsőn, virágfakasztó májusban lerój ja a kegyelet adóját elköltözött szerettei emlékének oltárán. A másodikon felgyújtja a hazafiui lelkesedés lobogó lángját. A harmadikon leborul, mint igaz keresztyén nemzethez illik, az Isten előtt, s magasra tör a szívben a hála... Nem az emberi hiúság, tömjéne­­zés, emberimádás napjai ezek az emléknapok.. .A legmélyebben érin tik meg az emberszivet, — érzel­meket fakasztanak még azok kebe­lében is, a kik nem itt születtek, s e föld szokásaival teljesen ismeret­lenek. Hát van-e valaki, a ki tudná fe­ledni szeretteit ? Van-e valaki, a ki meg ne tudná becsülni e szabad föld áldásait, ha egyszer érezé, hogy itt igazán ember az ember. És mert itt ember voltunknak a megbecsülését látjuk, annál maga­sabban lobog fel szivünkben a hála érzete. Oh, mert az embernek a legszebb vonása a hála. Régen tanultam, de soha nem fe­ledem el: Legszebb erény a hűség.. A hála pedig nem egyéb, mint ki­fejezője a hűségnek. És az, a ki komolyan veszi az éle­tet s nem könnyelműen gsndolkozik, az nem lesz hálátlan soha. Csalt a könnyelműek esnek a hálátlanság bűnébe! Lehetetlen, hogy az amerikai ma­gyarság is ne érezné, hogy mennyi hálával tartozik az Istennek. Ha boldog volt e föld s jólétnek örvendett ennek lakossága: a bol­dogságból kijutott nekünk is, a kik otthol az igának, a nyomorúságnak a terhét hordoztuk... Az Isten meg­őrzött, adott egészséget s az egész­séghez jó munkát a munkálkodónak, ki a restség keuyerét nem szereti. TJkekvéseink, céljaink jobban ki domborodnak s közelebb jutnak a megvalósuláshoz. Csak mi, refor mátus magyarok 6 templomot ad tunk át ez évben az Urnák szolgá­latára s az ö nágy nevének imá dására. / Az édes hazában is ügyeimet kel­­töleg, bár tévéé információk utján, kezdenek gondoskodni felölünk ; a mentésre szorítkoznak, pedig, a mint azt az Amerikában járt vezérek lát­hatták, n ’in mentési akcióra van szükség, hanem ama nemes törek­vések erkölcsi támogatására, a me­lyek az amerikai magyarság létérde­keit képezik, s a melyekért kemény harcot, küzdelmet vívnak már régóta az amerikai magyarság legjobbjai. Igen, az Isten ez évben is meg mutatta irántunk való kegyelmét. Megsegített törekvéseinkben.... Megáldotta munkáinkat, bár oly­kor-olykor próbára tett is; zendüljön meg az ének ajkainkon : Adjunk hálát az Urnák, mert érdemli, Mert minden gazdagságát velünk közli. A szent mag. — Emlékezés egWk tanárom szavaira. — Most, midőn már, több mint egy évet töltöttem ez Ország területén, hirdetve az evangéliumát a szegélyeknek : eszembe jut több/alkalommal egyik kedves és tisztelt tanárom mondása, a mit a bu­­csuzás alkalmával mondott utravaló és biztatás gyanánt. Azt mondotta nevezetesen, hogy a ma­gyarországi ref. egyházat, mely oly szá­nandó mértékben holt és néma immár : az Amerikába kivándorolt magyar refor­­mátuBság fogja majd egyszer a siri álom­ból életre hozni. Azt mondotta, hogy Ma­gyarországon az egyház még ma is abban az állapotban van, mint a török hódoltság idejében, s nem a pap vezeti a hívőket, hanem a hívek hagyományos szokása van befolyással a lelkészre, s ez az egyedüli abroncs, mely a vallási és egyházi életet körülveszi. Föképen az alföldön, a refor­mátusáig gócpontjában van ez igy s taná­rom meg volt győződve a felöl, hogy a kivándorolt és visszatérő nép elsajátítva az amerikai egyháztól az élő hitet és igaz agyháziasságot, “meg fogja menteni a hazai egyházat az élettelenségtöl. Ha én mondottam volna e szavakat, bizonyosan kétszeres mértékben illettek volna a hazafiatlanság vádjával csatlakozó lelkésztársaim, de a fenti nyilatkozatot a debreceni akadémia egyik nagytudomá­­nyu s izzó hazafiságu tanára : dr. Ferency Gyula tette, a kinek jó magyarságát és lángoló hitbuzgóságát senki sem vonhatja kétségbe, a ki öt csak távolról is ismeri. Sajnos, igaz a hazai egyházról tett nyi­latkozata s én remélem, igaz lesz azon magasztos hivatás is, a mit az amerikai magyar református hívőknek jósol. Ki ne látná be, hogy népünknél a forma ke­­resztyénséget élő hit váltja fel ? A ki a f. évben emelt díszes, gyönyörű templomokra tekint, ki merné tagadni, hogy nemzetünknek ide 'szakadt gyer­mekei hitből élnek és hitből áldoznak is Istennek dolgaira ? A ki az itteni magyar ref. egyházak elevenségét, mozgékonysá­gát hazai egyházaink lethargikus álmával összeméri: Ki ne látná be, hogy innen hazakerülő testvéreink hitet, elevenséget és lelket visznek be hazai egyházi éle­tünkbe. ’ ...V») S igaza van dr. Ferenczy Gyulának abban is, hogy e szomorú, káros jelenség Magyarországon főleg az alföldön dúl. S ezt mi amerikai lelkészek is szomorúan tapasztaljuk itt a távolban is. Vannak egyes alföldi megyéből idekerült reformá­tusok, kik hiába laktak otthon tiszta ref. községekben, hiába jártak ref. iskolába : mégis élet és hit nélküli egyének, kikben a vallásosság tüzét vastagon leülepedett hamu oltotta el. Az amerikai magyar ref. egyházaknak egyik hitbuzgó csoportját éppen a felföldi, jobbadán más nemzeti­ségűek és vallásnak közé beszorított test­véreink alkotják, s nem pedig, mint várni lehetne, az alföldiek. Kétségbeesetten kér­dezhetjük, mi lesz az alföldi magyar ref. néppel, s hol késik az egyház nevelésének hatása ? Mennyivel másként állunk itt kint gyülekezeteinkkel. Minden állami kény­szer nélkül, önkéntes adományokból áll fenn minden gyülekezetünk a Krisztusnak hitét látjuk lobogni a szivekben. S e jóté­kony hatást az amerikai idegen nyelvű ref. egyházaknak köszönhetjük, kik példa gyanánt állanak előttünk az igaz vallásos­áig és egyháziasság tekintetében s hatásuk nem lehet reánk vonzás nélkül. S legyen bár a bennünket segélyező egyik egyház német származású: e hatá­sért is végtelen hálával tartozunk. Külön­ben Krisztus egyházában nincs különbség nemzetiségek szerint, s nekünk jó ezen egyház, mert bennünket nevelni, erősíteni tud jobban, mint az édesanya. (S itt egy kissé kitérve, azt szere£néhT“megtudni Kuthy Zoltán barátomtól, miért akarja most ez egyházat mindenáron németnek festeni, holott éppen ö volt az, a ki egy évvel ezelőtt meggyőzte ellenfelét, Kaczi­­ányt, hogy csak származása német, de ma már templomainak kétharmad részében a szolgálati nyelv tisztán angol ? Miért va­gyunk most néinet-ma0-arok, mikor ö utasította vissza a Kacinány vádját azzal, hogy „németek leUrúnkt pedig nem is tudunk németül, yramfia\?“ Miben áll a német (zsarnokság, mely alatt nyögünk, mikor a Debreceni Protestáns Lap múlt évi számaiba)» másképpen .nyilatkozott ?) Azon körülmény, hogy .a bennünket segélyező egyházak ilyen eUörólhetetlen keresztyén jelleget ütöttek egyházainkra s elevenségre, életre hoztak bennünket: egyik fontos érvünk a hazai olyan nemű csatlakozás ellen, mely végbement. Hadd teljesedjék be a dr. Ferenczy jóslata! Legyen erőteljes, hatalmas és élő a mi itt lakozó népünk vallásos élete s e „szent mag“-ból fejlődjék ki a hazai hitbuzgó egyházi élet fája ! Nánássy Lajos. Válság Magyarországon. Szomorú hírek érkeznek édes hazánk­ból. Megtapodtatnak immár azok az elvek, a melyeknek védelmében a magyar nép az egész müveit világ tiszteletét és becsü­lését kiérdemelte, s a magyar képviselő­­ház az osztrák tartománygyülés színvona­lára sülyedt alá. Mint lapunk múlt heti számában tudat­tuk, Tisza István bejelentette a házszabá­lyok módosítására kiküldendö bizottságra vonatkozó indítványát. Az ellemzék Kos­suth, Bánffy és ' Apponyi vezetése alatt erős ellentállást fejtett ki. De Tisza a materiális többségben bízva, azzal akarta az indítványt áteröszakolni, hogy addig nem engedi az ülés bezárását, a niig a szavazás meg nem történik. A képviselő­­házat azonban az ilyen erőszakosság ellen védelmezik a házszabályok, a melyek az alkotmányosságnak a sáncai. Az „erős kéz“ működése ellen felzu­­dult az egész ellenzék s Apponyi gróf kijelentette, hogy az ülés törvénytelen s az ellenzék csak ellenőrző kötelességét gyakorolja, mikor az ülésen részt vészén. Estve tíz óráig folyt a taktikázás. A szenvedélyek mind hevesebbek lettek . . . Tisza szólott, az ellenzék erre még inkább felingerült. Az elnök hiába akarja át­eröszakolni a szavazást, az ellenzék meg-, gátolja. Rákosi Viktor a szokásos módon több képviselő névaláírásával az ülés be­zárását kérte, de Perczel nem akarta azt átvenni s Rákosi ollóval fenyegette meg az elnököt, s kitört az osztrák szinü vihar. .. Sokan az elnök védelmére siet­tek — s az ellenzék pedig könyveket, tintatartókat dobált az elnök felé s a leg­­sértöbb szavak hangzottak eL A dulako­dás közben Tisza István királyi kéziratot nyújtott át a házelnöknek, ki azt nyom­ban fel is olvastatta. A ház ülései bizony­talan időre elnapoltattak. A hangulat végtelen izgatott. Akár csak a hírhedt 27. paragrafus tárgyalásakor, i A tüntetések'napirenden vannak, mert Tisza István a többséggel tényleg gyakoi­­latba hozta a szájkosarat. Valószínű azonj ban, hogy a zavarok a ház feloszlatására vezetnek. Eltekintve az erőszakosságtól, most Tisza Istvánnak van igaza. Mert a ház-V5 TT N1 HÉG MINDIG FELOUCUíI • Dr. RICMTER-féi« vflá*Mrtl “HORGONY” PAIN EXPELLER, mint a legjobb -is megbízhatóbb külső gyógyszer IDEGBÁNTAIOM, KÖSZVENY, FEJCSONTSZAKGATÁS és egyáltalán az idegbántaloc minden neme ellen. 25 és 60 cent, kapható minden gyógyszertárban, vagy: F. AD. RICHTER t Ce., 216 pearl st., NEW YORK szabályok revíziója okvetlen szükséges a parlament megóvására, s az obstrukciót csak az esetleg sérelmes, a szabadságot gátoló pontokra kellett volna kimondani s ezek ellen vezetni.. Az a csudálatos, hogy a házszabályok módosítását maguk az ellenzéki vezérek is kivánták csak , a közel mnltban is, — most meg csak abba se akarnak bele menni, hogy bizottság küldessék ki a munkálat előkészítésére. Úgy látszik, nem az elv, hanem a sze­mély ellen foly a harc. Egyházi és egyleti élet. — A nem csatlakozó lelkészek gyűlése. Mint bennünket értesítenek, a nem csat­lakozó lelkészek Homesteadon dec. 14éa fognak újabb gyűlést tartani. Erre a gyű­lésre meg lesznek hiva az egyházközségek küldöttei is. Reméljük, hogy e gyűlésre minden egyes nem csatlakozó lelkész s az egyházak világi képviselői meg fognak jelenni. Ezt annyival is inkább remélhet­jük, mert mint biztos forrásból értesülünk, e gyűlés tartásának költségei fedezésére segélyzö egyházunk pénzbeli segélyt ad. Fölhívjuk e helyen is lelkésztársaink, gyülekezeteink, egyháztanácsainknak a figyelmét erre a gyűlésre. A gyűlés pro­­grammját és tennivalóit jövő számunkban fogjuk bővebben kifejteni. Egyet azonban most is fölemlítünk s ez az, hogy a gyűlé­sen okvetetlenül meg kell állapítani azo­kat a szabályokat, a melyek a nem csat­lakozott lelkészeket és egyházakat a leg­szebb összhangba hozzák. Nincs is az iránt kétségünk, hogy a már lerakott alapok kibővítésével sikerülni fog a legsäarosabb kapcsolatot megteremteni. — A johnstowni bajok. — A „Magyar Szó“ november 3iki számában a john­stowni magyar ev. ref. egyház elöljárósága aláírásával egy cikk jelent meg, a melyet a szerkesztőség igazságos kritikával birál meg. A teljes világosság kedvéért azonban ki kell jelentenünk, mert az igazsághoz tartozik, hogy a johnstowni magyar ref. egyházközség soha nem akart a csatlako­zásról tudni és Kovács Béla lelkész a bu­sás lelkészi‘és tanitói fizetés miatt forszí­rozta a csatlakozást nehány hivéveL A kritikának azt a részét, a mely az általunk jól ismert johnstowni buzgó reformátussá­­got ok nélkül Ítéli el, teljes tisztelettel visszautasítjuk és kijelentjük, hogy a johnstowniak é, pen ezért nem akarnak pénzt szegény Magyarországból, mert arra odahaza tényleg nagyobb szükség van. Mi nagyon sajnáljuk ezeket a dolgokat, a mint többször kijelentettük, de anélkül, hogy kririkát akarnánk gyakorolni, föl­jegyezzünk tanulságul a következőket: Miután Johnstownban a gyülekezet több­sége nem csatlakozóit a classis, a gyüle­kezet és a lelkész között a viszonyt föl­oldotta s egyszersmind intézkedett a lel­­készi állás törvényszerű betöltésére. A lel­kész a templom kulcsok at kényszerülve volt átadni az egyházmegyei küldöttség­nek. Mint bennünket értesítenek, a lei­­készválasztád gyűlés már ki is van Írva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom