Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-29 / 39. szám

V. évfolyam. Pittsburgh, Pa. 1904. Szeptember 29. 39. szám. (HUNGARIAN-AHERICAN REFORHED 5ENTINEL.) 1 Megjelen minder; csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár 5üc. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS ; EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTATIK. Published every Thusday by the HUNG.-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO. Bates St. Old Hung. Ref. Church Applied for Second Clas Mail Matter at the Post Office at Pittsburgh, Pa Jutalmat adui szegények va­gyunk, de szívesen nyújtjuk oda az elismerés babérjait s hisszük, tud­juk, hogy ez neki a legszebb juta­lom. Hogy olvasóink mindnyájan meg­ismerjék Egyesületünk elnökét, az ö szives engedelmével, ime közöljük arcképét s őszintén kivánunk neki sikert és zavartalan boldogságot a jól végzett munkálkodás tudatá­ban. J-r. Oh hát hogyne volna lélekemelő, hogy­ne volna magasztos tartalmú ez az ünnep! Hogyne volna szent az a nap, melyen elő­ször nyílnak meg az ajtók, hogy befogad ják az üdv igéinél hallása után j epedve vágyó hívek kisded seregét. íme áll a templom, hangzik a hivó szó Amerika együtt érező ref. magyarságához “Jertek el, mert mindenek készen vágy­nak. ” All a templom sugár büszke tornyával, ékss bizonyságaként egy maroknyi refor­mátus magyarság lángoló hithüségének, a Üdvözlet. Október hó negyedikén kezdi meg tanácskozásait az amerikai Magyar Roformátus Egyesület. Bár csak egy hónappal ezelőtt tar­totta is gyűlését a Betegsegélyzö Egyletek szövetkezete: az amerikai magyar Református Egyesület gyű­lése is méltán megérdemli, hogy fel­keltse s magára irányítsa az ameri­kai magyarság figyelmét. Első sorban természetesen az egye­sület múlt évi működésének áttekin­tése és biralata fogja foglalkoztatni ezt a gyűlést; s ennek alapján jön nek tárgyalás alá azok a módok, a melyek magukban rejtik a fejlődés ■csiráit. Ezek önmagukban véve is •elép anyagot fognak szolgáltatni. De más részről nagy befolyása lesz a gyűléseken folytatott tanácskozás­nak egyházunk jövendő sorsára is. Mert az kétségtelen, hogy a gyűlé­sekre mindenkor egyházunk vezér emberei voltak ki küldve, kik se időt se fáradságot 'nem kiméivé munkálkodtak egyházunk és egye­sületünk javáért: azért az is csak természetes, hogy most a nagy esz­mék forrongása idején a tervezett változásról is szó fog esni. Mi csak egyet kérünk a delegatus testvérektől ős általában a reformá­tus magyarságtól — s ez az, hogy a szeretet törvényeit soha se feledjék el . . Tartsuk szem előtt, mindenko ron Egyesületünk javát, felvirágoz­tatását . . . Gondoljunk az egyháza­ink sorsa felett való határozatok meghozásainál a jövendőre is . . így fogunk előre haladni. ! Ne feledjük azt, hogy ellenfele­ink is becsületes igaz czélt szolgál nak miért őket is tisztelni kell s .gyűlölnünk soha nem szahad. Ez a gondolat vezérelje tanácsko­zásainkat is . . így fogjuk igazán munkálni egyesületünk elöhala­­dását. Vajha meg is találnánk azokat az ■eszközöket a melyek ezt lehetővé .teszik. ! Istennek áldását kérjük Egyesü­letünkre annak vezetőire s minden egyes tagjára s azzal a meggyőző­déssel üdvözöljük a yuungstowni nagy gyűlést, hogy az ott hozott, határozatok lényegesen hozzá fog­nak járulni egyesületünk fejlődésé ■hez. Midőn igy általában, egészben üd­vözöljük Egyesületünket, el nem mulaszthatjuk, hogy ki ne fejezzük elismerésünket ama férfiú iránt, ki immár öt éve tölti be egyesületünk ■elnöki székét. E férfiú Csuíoros Elek, clevelandi lelkész, ki nagyon nehéz időkben ■vette kezébe Egyesületünk kor­mányzását s a kinek vezetése alatt jutottunk el a fejlődésnek arra a fo­­.kára, a melyen vagyunk. lile! o Ili irtMei. A reánk következő vasárnap, azaz okt. 2.ika egy dicső és fényes emlékű nap le­­end Lorain város magyarságának, de egy szép lapleend az egész amerikai magyar­ság történetének könyvében. Lorain lelkes, áldozatkész népe e napon adja által szent rendeltetésének a Szenthá­romság egy igaz Istennek tiszteletére föl­épített magyar református templomot. Mint a szent hajdankor idejében hozsán na zengésektől visszhangzottak Jeruzsálem falai s a szent lelkesedés örömétől áthatott nép virágokat és zöld gallyakat hintett a közelgő ldvezitö Ur Jézus Krisztus útjára úgy ismétlődik most e jelenet a loraini magyar reformátusság lelki életében, mely kisded gyülekezet boldog reménységgel várta azon kedves nap elérkeztét, midőn az idvezitö Jézus bekopogtat hozzájok, hogy azö szent igéje hirdetésének minden kegyelmével lakozzék ezután állandóan az ö imádására épített szent hajlékban! meg nem lankadt áldoeatkészség erejének, az isteni gondviselés jóságába vetett ren­dületlen bizalomnak. . Állanak a szentfalak, fölépítve azon ‘ a romolhatlan,soha meg nem dönthető fun­­damentomon, mely is nem más, mint a mi Urunk .Jézus Krisztus. a loraini református templom hirdető­je ez idegenben annak, hogy mire képes a szent lelkesedéssel párosult erős hit s az akadályoktól vissza nem rettenő kitartó akarat. A mi évek óta epedö vágy, buzgó kí­vánság alakjában élt egy Istenben bizó kis csapat szivében, a mi eddig csak a jöven­dő édes reménységének tárgya volt: az ma már beieljesült óhaj, megvalósult álom! Nem vagyunk elfogultak, hogy minden örömet e napon a magunk részére kös­sünk le. Az a ref. templom, mely Lorain­­ban mint Isten dicsőségének hajléka és mint a magyar nemzeti művelődésnek szent oltára lesz a hívek öröméneklése és buzgó imádsága mellett felavatva; az, mint magyar református templom, bi­zonysága lesz időtlen időkig nemcsak a magyar református nép vallása iránti sze— retetének, hűségének, hanem a kicsinyes felekezeti szemponton felül emelkedni tu­dó, nemesen érező összmagyarság áldozat­­készségének is. Kell hogy minden magyar ember, ki a hazafiasságot nemcsak üres frázisokban, hordja ajkán, hanem azt szivében i.s át­­érezj, büszkén tekintsen a loraini refor­mátus magyar uj templomra, mint ma­gyarságunk egyjuj várára, dicsőségére. Ideje volna, hogy a keresztyén templo­mokat építő gyülekezetek, értem a m gyarokat, ne tekintenék már egymást ha­lálos ellenségeknek. Ideje volna, hogy a szívtelen, keresztyéntelen gyűlöletnek sza­va némittatnék el és ne hangzanék többé soha amerikai magyar szószékről. Érte­nénk meg már valahára Idvezitönk szelíd tanitásat; “egy menyei atyának gyerme­kei vagytok mindnyájan!” Ideje volna, hogy a keresztyén templo­mokat ne úgy tekintenek, mint ellenlábas intézményeket, melyek közül egyiknek előmenetele, gyarapodása szükségkép kell hogV maga után vonja a másiknak a ha­nyatlását vagy károsodását, hanem ellen­kezőleg. tekintenénk azokat olyan szent intézményeknek, melyeknek célja egye­temlegesen és kizárólagosan egy; elvezet­ni Krisztushoz, az idve.sség egyedüli kút­fejéhez a hívők seregét! Ilyen értelembeni már örvendeznünk kell mindnyájunknak, kik magyaroknak valljuk magunkat s s, itt élünk ez uj haza földjén, örvendenünk kell a loraini ref. magyaar gyülekezet templomézentelési ünnepélyének is. A magyar nemzet isten félelmének, vallásos huzgóságának, szent ügyek iránt való határtalan lelkesedésé­nek el nem múló emlékoszlopa az a tem­plom, mely Lorain városában okt. hó 2- áu adatik által szent rendeltetésének. A mely nagyszerű ünnepélyen, ha mind­nyájan amerikai magyarok, közelebbről pedig mi reformátusok jelen nem lehe­tünk is, de a jelenlevők lelkesedésénél nem kevesebb buzgósággal bocsássuk há­la fohászunkat a magyarok megsegítő Is­tenéhez s küldjük cl magyar szivünk test­véri üdvözletét az ünneplő loraini ma­gyarokhoz. Meg nem fogyatkozott áldozatkészsé­günk, a magvar reformátusságban lüktető hatalmas nemzeti erő tanúbizonyságaként állítjuk e templomot honfitársaink, hit­­soasosaink s minden ember szemei elé, mint tündöklő jelét annak, hogy ’evangé­liumi szent vallásunk iránti törheben ra­gaszkodás, lángoló hithüség elevenebb e­­rövel működik anyaszdntegyházunk tag­jainak szivében ma, mint valaha! . De alázattal ismerjük be azt is, hogy a szent munka betetőzése az Ur háza meg­építésének teljes sikere nem a loraini ref. gyülekezet huzgóságának kizárólagosan, sem fáradhatlan lelkészük tevékenységé­nek, hanem legföképen és legelső sorban a kegyelmes jó Istennek köszönhető, ki jóságos gondviselésének szárnyaival óvta védelmezte az egyház kisded hajóját az épités kezdetétől fogva annak betetőzése-

Next

/
Oldalképek
Tartalom