Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-15 / 36-37. szám

V-. t'V fcJ ' ■> "i. Pittsburgh, Pa. 1904. Szeptember 15. 30- 37, szám. lA£ Ä Hi-XE EBIItiLI ZbxE J5L. <3- "2".ü. IE3 / (HUNGÁRIA N« A 1*1 E R1C A N REFORHED SENTINEL.) Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Amerikába: 2 dollár, Magyarországba: 2 dollár öOo. AZ AMERIKAI MAGYAR REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. ! I A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI CÉLOKRA FORDITTAT1K. Published every Thusday by the HIÍNG.-A5IERICAN SENTINEL PUHL. CO. Bates St. Old .Hung. Ref. Church Applied for Second Clas Mail Matter at the Post Office at Pittsburgh, Pa Tdó. Nvilt level Mies Síálmán niekeesport h. plébános urnák. Is'Így°rií\ jaalom, hogy személyes találkozás helyett, e lapok hasábjain; kell találkoznom tisztelendöséged : del, annyival is inkább, mivel önnek ! édes magyar hazánkból szeretettel­jes izenetet hoztam egyik kollegája; s tanárjától, Sárvidrouy Bonilaciusj illavai legyint' zetí róni. katli. lel j kész, nekem testi lelki jó halálomtól j a ki önről sok szépet és jót mondott, j a minek azonban — fájdalom — az j ellenkezőjét kell rövid itt létem alatt; tapasztalnom, mert totistteleíidösé ■; ged nem tartja, szem előtt a felebará-1 ti szeretet nagymesterének az idvezi j tö t’r Jézus Krisztusnak parancsolat i ját, melyet az apostol (Péter I. lev. 3. r. 8. v.) ekként fejez ki „legyetek atyaliui szeretettel felékesitettek’ , legalább erre enged következtetni aj Magyarok Csillaga 1904 aug. 20 án I megjelent ezen cím álatti vezércikkei „Mag.yei' pénz az amerikai kálvitiis­­tíknall.”' -Ezen cikke föfisztelendöségWlnek | a legképtelenebb valótlanságokkal van tele s midőn elolvastam, nagyon j csodálkoztam, hogy egy olyan l'elvi­­lágoédott és 4 felebarát i szeretedet nem szájjal hirdető, de szívvel lélek kel valló tanárnak legyen ilyen elfogult, a felekezeti türelmetlenség­ben kimagasló tanítványa. Hát tudj : tisztelendő ur! Ha vala mit az ember bizonyosan nem tud, addig nem is alkothat arról Ítéletet, vagyis Írni valamit tudás nélkül egy másik felekezetnek belügyeiröl, — melyhez talán a másik felekezetnek nincsen se : mi joga — keresztyéni eilen. Azt írja ön, hogy midőn ‘‘édes ma­gyar hazánkban ezerek és ezerek vesznek kezükbe vándorbotot, addig a felekezetien magyar kormány ma a szegény nép véréből kipréselt a dókból 47.500 koronát küld ide ki Amerikába évente, hogy abból itt egy csapat kálvinista hitközségmeg éljen.” Mit is mondott Festus Pál apostolnak (Csel. XXVI. 24. v.) Bo­londozol te Pál, a nagy bölcsesség miatt bolondultál meg.“ E szavakat vonatkoztatom önre is fentebbi állt .fásáért. Higyje meg, sokkal szegényebb é des magyar hazánk, akinek utolsó csepp vérét kiszívja ma már a zsidó (horvát, tót), hogy az nekünk ezre­ket és ezereket küldhetné, higyje el ön, hogy mi itt szegény református papok sokkal önérzetesebbek va gyünk, mintsem magyar hazánk tá­tongó sebéből csak egy csepp vért is kiszívnánk, vagyis egyetlen krajcárt is elfogadnánk a szegény magyar nép véréből kipréselt adókból. Épen azért nincsen oka tisztelendöséged­­nek féltékenykedni, hogy “Mária országa szegény népe adójából ide geijben is terjeszsze a kálvinista val lást!“ Tehát ön magyar hazánkat már Mária országává avatta, talán inkább Árpád országa lehetne. Xo hát én most megmondom tisz telendöségednek, hogy miként küldi | nekünk az a felekezetien magyar! kormány azt a nagy pénzáldozatot, j Hát abban igaza vau a tisztelendő ur I nak, hogy a tavaszszal itt járt a mos ; tani miniszterelnök nagybátyja, fi'd Hegen teld József és meglátogatta a magyar kálvinista hitközségeket — a mint önöket most legközelebb megj látogatta Prohászka dr. — és én ezt. | nagyon természetesnek találom mind! két részről, hadd jöjjenek él hozzánk j néha-néha nagyjaink édes hazánk-; hói, hogy összekötő kapcsot képezze­nek velünk, a magyar haza ide sza- ] kadt gyermekeivel. Tehát itt volt gróf Hegenfeld. De miért! Azért, hogy az idegenbe elszakadt kálv in is iákat közelebb hozza az édes ans á val a magyarországi egyetemes ev. ; ref. egyházzal, vagyis hogy utat ésj módot találjon arra nézve, miként lehetné itt egy magyar egyházam uyet szervezni, mely összeköttetésbe j lépjen a hazai egyházzal, és azoknak' a kik a bekapcsolás eszméjét magokéi vá teszik, évente 450.dollár egyház féntartási segélyt helyezzen kilátás ha, nem ugyan Mária országa sze­gény népének adójából, mert hát nekünk Péter tilléreink nincsenek, hanem annak a szegény magyar ev. ref. egyházaknak hitbuzgó és áldo­zatkész tagjaitól, önkénytes ado­mány1' címén, melyet olvashat a plé bános ur a magyarországi egyetemes ev. ref. conventtiek Budapestén 1904 június 6 -0 én tartott ülés jegyző könyv 73. sz. alatt s megszégyenül­ve teszí le nemtelen fegyverét! És azt is megsúgom önnek testvéréém a Ja zus Krisztusban, hogy a gróf ur ezen propositiója mellett csak 8 egyház és ref. lelkész foglalt állást és 10 ellene van mindig és valószínűleg ilyen alakban ellene leszen mindig. Abban is valótlanságot állít plébá­nos uram, hogy gróf Tisza István miniszterelnöksége alatt hatról egy­szerre huszonháromra szökött fel a magyar kálvinista ekklózsiák száma Amerikában. Hát tudja meg ön azt, hogy nekünk egyházainknak itt az idegenben való szervezésében Tisza István gróf nem irányadónk, e tekin tetben nekünk Tisza Istvánhoz, mint miniszterelnökhöz, semmi közünk s neki se hozzánk. Azért nagyon kár önnek Magyarország miniszterelnö­két az ide kiszakadt magyarság elé bűnbakul állitaui. Mert a gróf Tisza miniszterelnöksége ideje óta itt csak két egyház alakult: a sharoni és a philadelphiai az angol presb. egyhá­zak testvéri szeretőién és áldozat­­készségén; és a többi református egyházak is részint a Ref. Church, részint a Presb. Church nagylelkű segélyezéséből állanak fenn, mely-1 iiezazőü Mária országa egyetlen fii-! lért sem ad, nyugodt lehet. Azt is megsúgom önnek, hogy ma még a bekapcsolás nem vált ténynyéj s nem 13, csak S egy ház jelentette bei idunamelléki egyházkerülethez tar tozandóságá't. És higyje meg, ha ö- i nőket a magyar kormány segélyezné is hazulról, n sötét irigység, nem e­­pesztene bennünket. Azért nagyolt kár volna önnek belenyúlni a darázs fészekbe, mert hátha összecsipdes nék Kálvin ínéhei felszentelt kezecs kért. Éppen azért tudja e mi a köte­lességünk ii r kint Amerikában* Az, hogy ne gyűlöljük egymást, hanem Legyü ík egyek a krisztusi szeretet - ben: „mert egy lélek által mindnyá jan egy testté keresztelkedtünk, a kár zsidók, akár görögök, akár szól­nák, akar szabadosok.“ V étkezzük le a gonoszság cselekedeteit s öltöz zunk fel az igazság mell vasába. Itt a messze idegenbe nekünk mint tna­­gyaroKnak összetartásra vau szüksé günu, ép), eu azért nem szabad ne Ivünk egymással szemközt álíani úgy mint ellenségek, hanem követnünk- kell a Cyahiuos szigetén öregségben elgyéngűif-Jánosnak ta­nítványaihoz intézett- utolsó utasítá­sát: “Fiacskáim, egymást szeresse tek.“ Es ne lásson tisztelendöséged lémképeket, hogy önökét otthon an­ti magyaroknak tüntetik fel, hiszen önök is lehetnek és kell is hogy le­gyenek olyan magyarok, mint a pro­testánsok, ha egy szív, egy lélek lel­kesíti önöket is a haza szeretetben és én nekem azt kétségbe, vonnom sem szabad. He már mégis engedje meg a tisz­telendő ur, mi is tettünk a magyar hazának annyi jó szolgálatot —ha többet nem is — mint a katholiku­­sok, mert nemcsak az a jó magyar, a ki katholikusnak született, hanem megfordítva csak az ilyen lehet jó katholikus vagy protestáns. E te­kintetben nem akarom önt a törté nelem tanúságára utalni, hiszen ön­nek is kell azt úgy tudni, mint csak nekem, csak annyit mondok, hogy a békesség egyik fundamentoma, a melyről megfeledkeznünk nem sza­bad: a keresztyén vallás. Jól megje­gyezni kérem, vallást mondok, nem egyházat. Az egyház azon intézmény melynek neve alatt általánosan a ke resztyénséget értik, nem egy a ke­resztyén vallással. Az akath. egyház, a mely Kr. ál­tal alapitottnak mondja magát, nem a békességet, ‘hanem a háborút hir­deti betű szerint alkalmazva Krisz­tus szavait: “nem jöttem, hogy bé­kességet hozzak, hanem hogy hábo­rút. “ Az a kath. egyház, mely maga is fegyverre támaszkodott s fegyver­rel kivánt terjeszkedni, mely földi országot alapit magának, mely üldö­zi az eretneknek tartott máskép hi vöket, mely vérpadra, máglyára és pályákra hurcolta az egyház eilene­­sfdr. A ki megszüntetné a háborút, le csak ngv, ha előbb megnyerné a világot s ö lenne az uralkodó a né­pek felett. A k<-r. vallás azonban nem akar u­­ralkodni a lelkeken. Szeretetet tanit -‘gyedül. “Szeressétek embertársai­tokat, mint magatokat. “ Ezekét hi­­tbu hirdeti tisztelendöséged, ha. ma­ira nem követi. S hiába hangzik el iddig az ön szájából-a Fax, míg szi­vében vad gyűlöletet táplál ember­társai iránt. A keresztyén vallásnak magasztos slveit a prot. egyház van1 hivatvajj'oe­­altani a lelkekbe s az emberek kö­zött megvalósítani. Az a prot. egy­ház, mely az egyenlőség, testvériség s lelki szabadság nagy eszméit kép­viseli a földön. 8 hlgyjeeltisztelendő séged, hogy a kath. egyház a maga mititáns papjaival, jezsuitáival, ural kod isi törekvésével soha nem fogja a béke kiköt tjébe vezérelni az embe­riséget. Ez a missio a prot egyház szent letétemónye, melyet elébb­­ntóbb meg fog valósítani, mint iste­ni célt s emberi rendeltetést. Úgy e milyen fontos hivatásra van teremt­ve ez az ön-által annyira gyűlölt ma­gyar Protestantismus; a ki nem fog­ja irigyelni öntől a hajószámra ide küldött Péter-filléreket szegény Má­ria országából s megnt ugtatólag ve­heti tudomásul, hogy mi attól nem fogadunk el egyetlen fillért sem. É- pen azért testvéri szeretettel kérem önt Péter I. lev. III. r. 10, 11. 12. verseivel: “aki akar jó-napokat ‘lát­ni. tiltsa meg az ö nyelvét a gonosz­tól és az ö ajkait, nogy ne szóljanak álnokságot Távozzék el a gonosztól és cselekedjen jót, keresse a békes­séget és kövesse azt. Mert az Urnák szemei vannak az igazakon.“ És ne f 'ledje tisztelendöséged, hogy itt nem Mária országába, hanem Kál­vin, Luther, Zvingli, Melanchton stb országába vagyunk s nagyon csúnya volna, ha az egyszeri tót meséjét ön valósítaná meg, mint a magyar em­ber mondani szokta: “adj a tótnak szállást, kiver a házadból.“ “Magyar pénz az am. kálvinis­táknak“ feljajdnlása után kérem, szívlelje meg soraimat, melytt nem a düh, hanem az osztó igazság adott toliamra. S bevégzem soraimat Tisz­­tendöséged kedves emlékű tanárának e hó 17 én kelt s hozzám intézett ba­ráti soraival: “Midőn téged, baráta­idat és híveidet Isten oltalmába a jánlom, kérlek, legyetek oda át is jó magyarok, egyetértő honfiak, hogy a jó Istennek öröme legyen munká­tokba. “ Én is óhajtom, kedves kollegám, hogy békesség legyen közöttünk, kik a Jézus Krisztusban vagyunk. Isten áldása, jósága és szeretete^ le­gyen velünk! Sharon, Pa. 1904 aug. 29-én Dömény Zoltán ev. ref. lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom