Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-15 / 36-37. szám
2 Tempiomavaiás Toman. Toledoban az amerikai magyarságnak ez idő szerint egyik legnagyobb, legszebb telepük van. A vasöntö gyárhoz közel eső részen együtt, összetörnöm !ve lakik a magyarság. A mi testvéreinknek régi vágya volt, hogy a katholikus atyafiak mellett ök se maradjanak el. Egyházilag szervezkedtek s templomot építettek az Isten nagy nevének imádására. Ez uj templom felavatása kellő ünnepélyességgel folyt le e hó negyedikén. Az ünnepély a megállapított programra szerint vasárnap reggel kik pc órakor vette kezdetét. Gyönyörű szép reggel volt. A tiszta égről nyájasan mosolygott le a nap gyülekezet ünnepi ruhába öltözött kicsinyes felnőtt tagjaira, kik az angol congregationalista templomnál gyülekeztek össze, hol a magyar reformátusok mindaddig tartották isteni tiszteleteikét, a mig a saját templomukba át nem költözhettek. Innen vonult a díszes menet az uj templomhoz magyar ruhába öltözött lovas legények által vezéreltetve. A. menetben részt vett a Kálvin János egylet, mely erre az alkalomra a Rákóczi bandát fogadta meg, az ifj. egylet, Szent János tót egylet, ref. női tgylet, a férfi és női énekkar, a vasárnapi iskola, a congr. egyház s a Memorial Ref. Church tagjai. A menettel együtt mentek az ünnepélyre megjelent lelkészek ooportja. Rév. Souders, Gramm, Dr. Van Horne, Náa- ssy Lajos, Harsányi István, Kalassay Sándor. A templomban elhelyezett három harang zúgása közben érkezett a szép menet a nagyon csinos s részben a balatonfüredi templom mintájára épült templom hoz. Az elhelyezkedés után megzendült az ének a hivő sereg ajakán: ^ Oh seregeknek Istene Mely kedves gyönyörűsége A-te szerelmes hajlékaidnak És szállt, szállt magasan fel az Istennek fényes trónja elé. Az éneklés után Souders superintended mondott rövid angol beszédet és imádságot s megnyitotta a templom ajtaját.Jj A templomban való elhelyezkedés után felzendült az amerikai és magyar Hymnus, a melyeket a hivök állva zengedeztek. ^ A tulajdonképeni templomi ünnepély a 74. dicséret éneklésével kezdődött. Elő imát Dr. Van Horne a tifTini szeminárium igazgatója mondott angolul, Gramm lelkész bibliát olvasott németül, Kalassay Sándor a felavató imát magyarul, Souders superintended angolul, Gramm németül. Az ünnepi beszédet Nánássy Lajos tartotta, szépen fejtegetvén, miként lesz ez uj templom : “Istennek háza, a mennyországnak kapuja. “ A keresztelési Szertartást a helybeli lelkész végezte, mig lapunk szerkesztője hét gyermeket konfirmált s az úri szent vacsoránál agendázott. A záró imát Nánássy Lajos mondotta. Az úri szent vacsora ki szolgáltatásában a jelenlevő angol ref. lelkészek is részt vettek. A gyülekezeti éneklést Td. Nánássy Lajosné asszony vezette orgonán, a melyen meglátszot, hogy gyakorlott kezek ját szarjak rajta. Az ünnepély fényét nagyban emelte a férfi és női karok pompás , jól összetanult éneklése. Az isteni tisztelet végeztével a lelkész lakon ünnepi ebéd volz a lelkészek tiszteletére. Délután vasárnapi iskolai tanítás volt, a mely tényleg meggyőzhette a figyelmes szemlélőt arról, hogy a magyar gyermekekkel is lehet, eredményt elérni ezen a téren is. Jó lett volna, ha mindenikünk látta volna az ügyes módot, melylyel a lelkész vezeti ezt a fontos részét az amerikai egyházi életnek. Az esteli isteni tiszteleten Nánássy'Lajos imádkozott. Magyar egyházi beszédet a nap., folyamán megérkezett Ludman Sándor tartott. Angol beszédet pedig Souders superintended. A szépen sikerült ünnepélynek minden részlete maradandó hatást gyakorolt úgy a résztvevőkre, mint a hallgatókra s mindnyájan azzal a tudattal váltunk ei a toledoi testvérektől, hogy átlag rövid idő alatt s valódi apostoli buzgósággal s követésre méltó áldozatkészseggel építették fel Amerikának egyik legcsinosabb magyar templomát. Őszintén óhajtjuk, hogy a mi náluk van, tartsák meg! A hithüség, áldozatkészség soha ne aludjon ki a toledoi testvérek szivéből, hanem haladjanak többröl-többre, nyereségről nyereségre, hogy általuk is növekedjék Istennek országa 'úgy itt a földön, mint majd egykor az egekben. ll B. 8. t. sí Melleilt éti illése McKeesporton, Fa., 1904 szept. 4-én és következő napjain. Az amerikai magyarságnak legnagyobb szövetkezete a múlt évi gyűlés határozata szerint McKeesporton tartotta meg szeptember 4-én és következő napjain 12. évi nagygyűlését, a tisztviselők s a keleti delegátusok szeptember 3-án indultak útnak a B & 0 társulat Duquesne Limited nevű gyorsvonatán és McKeespórtba vasárnap 9 órakor érkeztek meg, hol az állomáson a fogadóbizottság Grusz László elnöklésével fogadta az érkező kedves vendégeket, kik a Weiss-féle szállóban helyeztettek el. A delegátusok a vasárnapot a Környék megszemlélésével töltötték el s a nyugatról érkező delegátusok fogadásával. Este a megállapitutt program szerint közvacsora volt. hol szebbnél-szebb felköszöntök hangzottak el és megkezdődött a szövetkezet haladását célzó indítványok tárgyalása. Hétfőn, a munkások ünnepnapján, pontban reggel 9 órakor nyitotta meg Stefurák elnök szép beszéddel a közgyűlést, a melyen 66 delegátus jelent meg a bejelentett 75 tag közül. Az elnök a megnyitó beszédben terjesztette be azt az indítványt, hogy Apponyi Albert grófhoz, az interparlamentáris kon. gresszus magyar csoportjának az elnökéhez üdvözlő sürgöny küldessék. A sürgöny megírására Berkovics D. Géza kéretett föl. a B. S E, Sz. a mai napon, szept. 5-én McKeesport városában, Pennsylvania államban 12. évi fögyiilését nyitja meg, mely alkalomból az Egyesült-Államok minden részéből egybegyült delegátusok, akik ötezer magyar munkást képviselnek, ezek nevében küldjük üdvözletünket Apponyi Albert gróf urnák és képviselőtársainak, a kik eljöttek, hogy az interparlamentáris békekonferencián részt vegyenek és szeretett szülőhazánknak dicsőséget szerezzenek. Isten áldása koronázza kiküldetésüket. A B. S, E.[Sz, nevében Stefurák Dániel elnök. E sürgönyszöveg elfogadása s elküldése után Papp Dezső a gyűlés folyamára segéd titkárnak választatott meg. Ezután a titkár olvasta föl tartalmas,, a szövetkezet egész évi működését tartalmazó jelentését. E jelentésből kitűnt, hogy a lefolyt évben belépett a szövetkezetbe 1418 tag, töröltetett 835, ifieghalt 33 tag s igy a tiszta szaporulat 583 volt. Bevétele a szövetkezetnek $49.464.29 s kiadása $47,114.01 volt, igy a maradvány $2350.28. A bankban van $13,827.65, összes készpénz $16,177-93. Ezen kívül van a szövetkezetnek ingatlan értéke $7250.00. Jelvényekben s egyéb ingatlanokban $610.00, irodai fölszerelés $730.70, zászló értéke $535.00, összesen $25,303.53. Szép Gredmény ez. Jó volna, ha a honfitársak megértenék a beszélő számokat. Betegsegély, félsegély és haláleset fejében $36,155.00 fizettetett ki segy-egy tag csak valamivel fizetett többet liz dollárnál. A titkárnak e jelentését úgy a pénztáros, mint az ellenőrök és könyvvizsgálók, megerősítvén, a közgyűlés e könyvek átvizsgálására és lezárására I'bos István, Szekrényessy Gyula, Kiss Lajos, Császár Andor, Picsik Ferenc, Danes Mihály, Hónath József, Bartha József tagokat választotta meg. Elnök bejelenti Aszmondja Lajos félsegély kérvényét, a melyet a közgyűlés megadott. A konvenciót az első nap folyamán, többen sürgönyileg üdvözölték, a mi azt bizonyítja, hogy e napon együtt dobban a magyarság szine-javának a szive. ' Miután a félsegélyek tárgyalásán a pénztárvizsgáló bizottság tagjai is óhajtanának bent lenni, az elnök más ügyek tárgyaláséira tér át és fölszólítja Kiss Sándor perth amboyi és vidéki bizalmi férfiút, hogy miután bejelentette,' hogy egy fontos dologra hívja föl a gyűlés figyelmét, most itt van az ideje, hogy az ügyet előadja. Kiss Sándor hosszabb beszédben hívja föl. a gyűlés figyelmek arra, hogy minő furcsa viszonyban van a tagegyletek száma a; szövetkezeti tagok számával és kéri a delegátusokat, hogy e tekintétben némi intézkedések tétessenek. A gyűlés hosszas tárgyalás után, amely alatt több okos eszme fogamzott meg, határozatilag kimondotta, hogy ezután csak olyan egyleteket vesz föl kebelébe, a melyek testületileg lépnek be. TÁRCA. Egy árva leányról. Az “Am. Magy. Kef. Lapjának” eredeti tárcája Irta: Toledoi István. Forró nyári délután volt és az ut cák csaknem teljesen üresek voltak. A villanyos kocsik üresen jártak és csak néhol lehetett látni egy ingre vetkezett polgártársat, amint az ut ca árnyékos oldalára menekülve keresett menedéket a meleg nyári naptól. Csak néhol lehetett látni egyujságáruló fiút, de még ezeket is kicserélni látszott a forró nap, mert a szokásos lárma helyett bágyadtan huzódtan meg valamelyik nagy épület árnyékában. Az üzletek üresek voltak és csak az izzadó alkalmazottakat lehetett látni bennük, a mint vágyakozva tekintgettekaz utca túlsó, árnyékos oldalára. Az egyik nagy divatáru üzletben bágyadtan állott szokott helyén egy fiatal leányka. Sápadt arcán meglát szott, micsoda erőlködésébe került, hogy helyét el ne hagyja. Az ajtóhoz közel, mindjárt az ablak mellett volt a helye és szalagokat árult. A nap épen oda sütött az ö állványára és a szegény fehér rabszolganő kimerültén dőlt az előtte levő üvegállványra, mig a felügyelő szigorú tekintete nem figyelmeztette, hogy nem illik úgy állani egy jó nevelésű elárusítón 5nek. Szeretett volna menekülni a forró naptól, de nem lehetett, mert ott tartotta az újkor rette netes zsarnoka, a kenyér. Már régebben érdeklődni kezdtem a leányka sorsa iránt, mert mikor először megláttam, piros telt arcú gyermek, most pedig sápadt, vézna termetű leány volt. Minden nap ott volt szokott helyén és szorgalmasan árulta és rendezgette a mindenféle szili ü szalagokat. Ruhája nagyon egyszerű, de mindig tiszta volt és magaviseleté a legpéldásabb. Mikor estve bezárták az üzletet, soha sem várt reá udvarló, hanem egyedül állt oda az utca sarkára és várt a villa nyosra. Reggel újra ott íivolt helyén és fiatal leánykához illő komolysággal látott napi dolgai után. Mindig komoly és szomorú volt. Néha úgy tetszett, mintha szemei könnyben úsztak volna, a mint az üzlet óriási tükörüveg ablakán kitekintett. Ujságáruló barátomat a kis Szemit vettem elő, hogy tudjon meg róla valamit. Nekem nem igen illett volna utána tudakozódnom, meg a pusz ta kíváncsiságon kívül nem is volt rá okom. Szemi barátomat láttam közeledni, a mint az utca sarkán befordulva felém tartott.De meg nem állhatta a kis gazember, hogy egy nála jóval nagyobb fiúnak egy jót ne üssön a bordáján-Persze párbaj lett a vége és előbb be kellett mennie a sikátorba, a hol az ujságáruló fiuk lovagias ügyeit rendezik és csak akkor jöhett hoz zám, mikr a becsület követelményeinek eleget tett. “Ugyau Szemi, hiszen nem is szólott hozzád az a fiú!“ mondám neki. —Épen azért, hogy úgy feltartja az orrát, azt hiszi, hogy jobb mint más. No de adtam neki eleget. Az se árul ma több újságot. Llát igy van az kérem! Ki igy, ki úgy. Az ujságáruló fin az öklével menekül egy félelmes üzlettárstól. Hiába, bizony csak az őskort éljük még most is, mert a ki erősebb, az a hatalmasabb. “Tudsz e valamit!“ kérdém tőle a szemközt levő ablakra tekintve. “Mindent“ möndá és piszkos kis tenyerét nyújtotta felém Az volt ugyanis köztünk az egyezség, hogy minden megbízásért fizetést kapott a Szemi, amerikai öt cent értékben. Odaadtam neki. “Árva leány s kis öcscsével együtt nénjénél lakik az Indiana aven. A fiú három éves és Ö tizenhét. Hetenként 4 dollár 50 centet keres, de azia semmirevaló sógra minden héten elvesz tőle két dollárt, öcscséért meg egyet tartásdij fejében. Egy dollár ötven centből kell ruháznia magát és a villanyost is fizetni. Ha megnövök, beverem az orrát a nagy lustának, mert igazán szégyen, hogy a szegény leánytól minden centet elvesz, ö meg egész nap a korcsmában ül. a nénje mostoha testvére és azért nem törődik vele. A szomszédjukban lakik a pisze Elek, attól tudtam meg.“ “Helyes, nagyon derék fiú vagy, Szenti“ mondám neki és megelégedetten ment odább újságos tarisznyájával. Szegény leány, bizony nehéz sors jutotí neki. Nem csoda, hogy olyan szomorú és sokszor könnyezik. * * * * Nagy nehezen eljött az estve, de nem hozott könnyebbülést a szenvedő emberiségre. A forró napot tikkasztó éj váltotta fel és a hosszú szombati napon kifáradt munkások seregestöl várták a villanyost, hogy mennél előbb otthonukba fctérhessenek. A nagy divatáruház előtt is nagy csoport munkásleány várt az érkező villanyosra. Majdnem mind ugyanarra a kocsira várt, mert valamennyi a város szegény sorsú népe által lakott negyedben keresett és ta Iáit otthont magának. ^Mikor megérkezett a várt kocsi, egymás hátán tolakodtak feléje, hogy helyet kapjanak a már úgy is telve lévő kocsin. Egy pár híján mind felültek és az a nehány, a kinek nem jutott rajta hely, visszament a járdára, hogy a következő kocsira várakozzék. Csak egy látszott tétovázni és nem tudta, mit csináljon. A kocsin nem volt már számába hely, pedig úgy sietett
