Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-15 / 36-37. szám

2 Tempiomavaiás Toman. Toledoban az amerikai magyarságnak ez idő szerint egyik legnagyobb, legszebb te­lepük van. A vasöntö gyárhoz közel eső részen együtt, összetörnöm !ve lakik a ma­gyarság. A mi testvéreinknek régi vágya volt, hogy a katholikus atyafiak mellett ök se maradjanak el. Egyházilag szervez­kedtek s templomot építettek az Isten nagy nevének imádására. Ez uj templom felavatása kellő ünnepé­lyességgel folyt le e hó negyedikén. Az ünnepély a megállapított programra szerint vasárnap reggel kik pc órakor vette kezdetét. Gyönyörű szép reggel volt. A tiszta égről nyájasan mosolygott le a nap gyülekezet ünnepi ruhába öltözött kicsiny­es felnőtt tagjaira, kik az angol congrega­­tionalista templomnál gyülekeztek össze, hol a magyar reformátusok mindaddig tartották isteni tiszteleteikét, a mig a sa­ját templomukba át nem költözhettek. Innen vonult a díszes menet az uj tem­plomhoz magyar ruhába öltözött lovas le­gények által vezéreltetve. A. menetben részt vett a Kálvin János egylet, mely er­re az alkalomra a Rákóczi bandát fogadta meg, az ifj. egylet, Szent János tót egy­let, ref. női tgylet, a férfi és női énekkar, a vasárnapi iskola, a congr. egyház s a Memorial Ref. Church tagjai. A menettel együtt mentek az ünnepély­re megjelent lelkészek ooportja. Rév. Souders, Gramm, Dr. Van Horne, Náa- s­­sy Lajos, Harsányi István, Kalassay Sán­dor. A templomban elhelyezett három harang zúgása közben érkezett a szép me­net a nagyon csinos s részben a balaton­füredi templom mintájára épült templom hoz. Az elhelyezkedés után megzendült az ének a hivő sereg ajakán: ^ Oh seregeknek Istene Mely kedves gyönyörűsége A-te szerelmes hajlékaidnak És szállt, szállt magasan fel az Istennek fényes trónja elé. Az éneklés után Souders superinten­ded mondott rövid angol beszédet és imádságot s megnyitotta a templom ajta­­ját.Jj A templomban való elhelyezkedés után felzendült az amerikai és magyar Hymnus, a melyeket a hivök állva zen­­gedeztek. ^ A tulajdonképeni templomi ünnepély a 74. dicséret éneklésével kezdődött. Elő imát Dr. Van Horne a tifTini szeminári­um igazgatója mondott angolul, Gramm lelkész bibliát olvasott németül, Kalassay Sándor a felavató imát magyarul, Souders superintended angolul, Gramm németül. Az ünnepi beszédet Nánássy Lajos tartot­ta, szépen fejtegetvén, miként lesz ez uj templom : “Istennek háza, a mennyor­szágnak kapuja. “ A keresztelési Szertartást a helybeli lel­kész végezte, mig lapunk szerkesztője hét gyermeket konfirmált s az úri szent va­csoránál agendázott. A záró imát Nánássy Lajos mondotta. Az úri szent vacsora ki szolgáltatásában a jelenlevő angol ref. lel­készek is részt vettek. A gyülekezeti éneklést Td. Nánássy La­­josné asszony vezette orgonán, a melyen meglátszot, hogy gyakorlott kezek ját szarjak rajta. Az ünnepély fényét nagyban emelte a férfi és női karok pompás , jól összetanult éneklése. Az isteni tisztelet végeztével a lelkész lakon ünnepi ebéd volz a lelkészek tisz­teletére. Délután vasárnapi iskolai tanítás volt, a mely tényleg meggyőzhette a figyelmes szemlélőt arról, hogy a magyar gyerme­kekkel is lehet, eredményt elérni ezen a téren is. Jó lett volna, ha mindenikünk látta volna az ügyes módot, melylyel a lelkész vezeti ezt a fontos részét az ameri­kai egyházi életnek. Az esteli isteni tiszteleten Nánássy'La­jos imádkozott. Magyar egyházi beszédet a nap., folyamán megérkezett Ludman Sándor tartott. Angol beszédet pedig Sou­ders superintended. A szépen sikerült ünnepélynek min­den részlete maradandó hatást gyakorolt úgy a résztvevőkre, mint a hallgatókra s mindnyájan azzal a tudattal váltunk ei a toledoi testvérektől, hogy átlag rövid idő alatt s valódi apostoli buzgósággal s kö­vetésre méltó áldozatkészseggel építették fel Amerikának egyik legcsinosabb ma­gyar templomát. Őszintén óhajtjuk, hogy a mi náluk van, tartsák meg! A hithüség, áldozatkészség soha ne a­­ludjon ki a toledoi testvérek szivéből, ha­nem haladjanak többröl-többre, nyereség­ről nyereségre, hogy általuk is növeked­jék Istennek országa 'úgy itt a földön, mint majd egykor az egekben. ll B. 8. t. sí Melleilt éti illése McKeesporton, Fa., 1904 szept. 4-én és következő napjain. Az amerikai magyarságnak legnagyobb szövetkezete a múlt évi gyűlés határozata szerint McKeesporton tartotta meg szep­tember 4-én és következő napjain 12. évi nagygyűlését, a tisztviselők s a keleti delegátusok szeptember 3-án indultak útnak a B & 0 társulat Duquesne Limited nevű gyors­vonatán és McKeespórtba vasárnap 9 óra­kor érkeztek meg, hol az állomáson a fogadóbizottság Grusz László elnöklésével fogadta az érkező kedves vendégeket, kik a Weiss-féle szállóban helyeztettek el. A delegátusok a vasárnapot a Környék megszemlélésével töltötték el s a nyugat­ról érkező delegátusok fogadásával. Este a megállapitutt program szerint közvacsora volt. hol szebbnél-szebb fel­köszöntök hangzottak el és megkezdődött a szövetkezet haladását célzó indítványok tárgyalása. Hétfőn, a munkások ünnepnapján, pontban reggel 9 órakor nyitotta meg Stefurák elnök szép beszéddel a közgyű­lést, a melyen 66 delegátus jelent meg a bejelentett 75 tag közül. Az elnök a megnyitó beszédben terjesz­tette be azt az indítványt, hogy Apponyi Albert grófhoz, az interparlamentáris kon. gresszus magyar csoportjának az elnöké­hez üdvözlő sürgöny küldessék. A sürgöny megírására Berkovics D. Géza kéretett föl. a B. S E, Sz. a mai napon, szept. 5-én McKeesport városában, Pennsylvania államban 12. évi fögyiilését nyitja meg, mely alkalomból az Egyesült-Államok minden részéből egybegyült delegátusok, akik ötezer magyar munkást képviselnek, ezek nevében küldjük üdvözletünket Apponyi Albert gróf urnák és képviselő­társainak, a kik eljöttek, hogy az inter­parlamentáris békekonferencián részt ve­gyenek és szeretett szülőhazánknak dicső­séget szerezzenek. Isten áldása koronázza kiküldetésüket. A B. S, E.[Sz, nevében Stefurák Dániel elnök. E sürgönyszöveg elfogadása s elküldése után Papp Dezső a gyűlés folyamára segéd titkárnak választatott meg. Ezután a titkár olvasta föl tartalmas,, a szövetkezet egész évi működését tartal­mazó jelentését. E jelentésből kitűnt, hogy a lefolyt évben belépett a szövetke­zetbe 1418 tag, töröltetett 835, ifieghalt 33 tag s igy a tiszta szaporulat 583 volt. Bevétele a szövetkezetnek $49.464.29 s kiadása $47,114.01 volt, igy a maradvány $2350.28. A bankban van $13,827.65, összes készpénz $16,177-93. Ezen kívül van a szövetkezetnek ingatlan értéke $7250.00. Jelvényekben s egyéb ingatla­nokban $610.00, irodai fölszerelés $730.70, zászló értéke $535.00, összesen $25,303.53. Szép Gredmény ez. Jó volna, ha a honfi­társak megértenék a beszélő számokat. Betegsegély, félsegély és haláleset fejében $36,155.00 fizettetett ki segy-egy tag csak valamivel fizetett többet liz dollárnál. A titkárnak e jelentését úgy a pénz­táros, mint az ellenőrök és könyvvizsgálók, megerősítvén, a közgyűlés e könyvek át­vizsgálására és lezárására I'bos István, Szekrényessy Gyula, Kiss Lajos, Császár Andor, Picsik Ferenc, Danes Mihály, Hónath József, Bartha József tagokat választotta meg. Elnök bejelenti Aszmondja Lajos fél­segély kérvényét, a melyet a közgyűlés megadott. A konvenciót az első nap folyamán, többen sürgönyileg üdvözölték, a mi azt bizonyítja, hogy e napon együtt dobban a magyarság szine-javának a szive. ' Miután a félsegélyek tárgyalásán a pénz­tárvizsgáló bizottság tagjai is óhajtanának bent lenni, az elnök más ügyek tárgyalá­séira tér át és fölszólítja Kiss Sándor perth amboyi és vidéki bizalmi férfiút, hogy miután bejelentette,' hogy egy fontos do­logra hívja föl a gyűlés figyelmét, most itt van az ideje, hogy az ügyet előadja. Kiss Sándor hosszabb beszédben hívja föl. a gyűlés figyelmek arra, hogy minő furcsa viszonyban van a tagegyletek száma a; szövetkezeti tagok számával és kéri a dele­gátusokat, hogy e tekintétben némi intéz­kedések tétessenek. A gyűlés hosszas tárgyalás után, amely alatt több okos eszme fogamzott meg, határozatilag kimondotta, hogy ezután csak olyan egyleteket vesz föl kebelébe, a melyek testületileg lépnek be. TÁRCA. Egy árva leányról. Az “Am. Magy. Kef. Lapjának” eredeti tárcája Irta: Toledoi István. Forró nyári délután volt és az ut cák csaknem teljesen üresek voltak. A villanyos kocsik üresen jártak és csak néhol lehetett látni egy ingre vetkezett polgártársat, amint az ut ca árnyékos oldalára menekülve ke­resett menedéket a meleg nyári nap­tól. Csak néhol lehetett látni egy­­ujságáruló fiút, de még ezeket is ki­cserélni látszott a forró nap, mert a szokásos lárma helyett bágyadtan huzódtan meg valamelyik nagy épü­let árnyékában. Az üzletek üresek voltak és csak az izzadó alkalmazot­takat lehetett látni bennük, a mint vágyakozva tekintgettekaz utca túl­só, árnyékos oldalára. Az egyik nagy divatáru üzletben bágyadtan állott szokott helyén egy fiatal leányka. Sápadt arcán meglát szott, micsoda erőlködésébe került, hogy helyét el ne hagyja. Az ajtó­hoz közel, mindjárt az ablak mellett volt a helye és szalagokat árult. A nap épen oda sütött az ö állványára és a szegény fehér rabszolganő kime­rültén dőlt az előtte levő üvegáll­ványra, mig a felügyelő szigorú te­kintete nem figyelmeztette, hogy nem illik úgy állani egy jó nevelésű elárusítón 5nek. Szeretett volna me­nekülni a forró naptól, de nem lehe­tett, mert ott tartotta az újkor rette netes zsarnoka, a kenyér. Már régebben érdeklődni kezdtem a leányka sorsa iránt, mert mikor először megláttam, piros telt arcú gyermek, most pedig sápadt, vézna termetű leány volt. Minden nap ott volt szokott helyén és szorgalmasan árulta és rendezgette a mindenféle szili ü szalagokat. Ruhája nagyon egyszerű, de mindig tiszta volt és magaviseleté a legpéldásabb. Mikor estve bezárták az üzletet, soha sem várt reá udvarló, hanem egyedül állt oda az utca sarkára és várt a villa nyosra. Reggel újra ott íivolt helyén és fiatal leánykához illő komolyság­gal látott napi dolgai után. Mindig komoly és szomorú volt. Néha úgy tetszett, mintha szemei könnyben úsztak volna, a mint az üzlet óriási tükörüveg ablakán kitekintett. Ujságáruló barátomat a kis Szemit vettem elő, hogy tudjon meg róla valamit. Nekem nem igen illett vol­na utána tudakozódnom, meg a pusz ta kíváncsiságon kívül nem is volt rá okom. Szemi barátomat láttam közeledni, a mint az utca sarkán befordulva fe­lém tartott.De meg nem állhatta a kis gazember, hogy egy nála jóval nagyobb fiúnak egy jót ne üssön a bordáján-Persze párbaj lett a vége és előbb be kellett mennie a sikátorba, a hol az ujságáruló fiuk lovagias ügyeit rendezik és csak akkor jöhett hoz zám, mikr a becsület követelménye­inek eleget tett. “Ugyau Szemi, hiszen nem is szó­lott hozzád az a fiú!“ mondám neki. —Épen azért, hogy úgy feltartja az orrát, azt hiszi, hogy jobb mint más. No de adtam neki eleget. Az se árul ma több újságot. Llát igy van az kérem! Ki igy, ki úgy. Az ujságáruló fin az öklével menekül egy félelmes üzlettárstól. Hiába, bizony csak az őskort éljük még most is, mert a ki erősebb, az a hatalmasabb. “Tudsz e valamit!“ kérdém tőle a szemközt levő ablakra tekintve. “Mindent“ möndá és piszkos kis tenyerét nyújtotta felém Az volt ugyanis köztünk az egyez­ség, hogy minden megbízásért fize­tést kapott a Szemi, amerikai öt cent értékben. Odaadtam neki. “Árva leány s kis öcscsével együtt nénjénél lakik az Indiana aven. A fiú három éves és Ö tizenhét. Heten­ként 4 dollár 50 centet keres, de azia semmirevaló sógra minden héten el­vesz tőle két dollárt, öcscséért meg egyet tartásdij fejében. Egy dollár ötven centből kell ruháznia magát és a villanyost is fizetni. Ha megnövök, beverem az orrát a nagy lustának, mert igazán szégyen, hogy a szegény leánytól minden centet elvesz, ö meg egész nap a korcsmában ül. a nénje mostoha testvére és azért nem törő­dik vele. A szomszédjukban lakik a pisze Elek, attól tudtam meg.“ “Helyes, nagyon derék fiú vagy, Szenti“ mondám neki és megelége­detten ment odább újságos tarisz­nyájával. Szegény leány, bizony nehéz sors jutotí neki. Nem csoda, hogy olyan szomorú és sokszor könnyezik. * * * * Nagy nehezen eljött az estve, de nem hozott könnyebbülést a szenve­dő emberiségre. A forró napot tik­kasztó éj váltotta fel és a hosszú szombati napon kifáradt munkások seregestöl várták a villanyost, hogy mennél előbb otthonukba fctérhesse­­nek. A nagy divatáruház előtt is nagy csoport munkásleány várt az érkező villanyosra. Majdnem mind ugyanarra a kocsira várt, mert vala­mennyi a város szegény sorsú népe által lakott negyedben keresett és ta Iáit otthont magának. ^Mikor megér­kezett a várt kocsi, egymás hátán tolakodtak feléje, hogy helyet kap­janak a már úgy is telve lévő kocsin. Egy pár híján mind felültek és az a nehány, a kinek nem jutott rajta hely, visszament a járdára, hogy a következő kocsira várakozzék. Csak egy látszott tétovázni és nem tudta, mit csináljon. A kocsin nem volt már számába hely, pedig úgy sietett

Next

/
Oldalképek
Tartalom