Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-02 / 22. szám
Ez azonban nem zárja ki azt, hogy regényei ne legyenek tárházai a különféle nemzetek legváltozatosabb élet viszonyainak. A törökök háremeiről, basáiról, az alkoránról, a tőrök asszonyokról csudálatos, ragyogó történeteket 5r le. A kutya fejti tatárok egy-egy jellemzetes képe, az arabok körmönfont filosophiája, a messze múlt ködében letűnt longubárdok, avarok vitézi élete; a khinaiak, japánok, az európai nemzetek egy-egy története mind meg vannak énekelve a Jókai regényeiben és elbeszéléseiben. Amerikát vagySzerbiáb a tenger mélységének csodás világát, vagy az alföld megragadó bájos jelenségeit raj zolni: múzsája egyenlő erős.Sőt fantáziája elborong a ,,Jövö századba is‘\ Alkot csodálatos, fantisztikus világot, népeket teremt,beszél csodás dolgokat s költészetével mintegy édes álomba ringat. De midőn ebből az álomból felébredünk, nem marad meg más, csak azok a képek,amelyekben a magyart rajzolja. Müvei közül azok sz örök becsiiek, amelyekben nemzeti tárgyakat dolgoz fel s amelyekben töröl metszett magyarok mozognak. Külföldön is ezek a legkedveltebbek. Németre is az „Egy magyar nábob“ cimü regényét fordították le legelőször. (Fordította Dux Adolf, 1856-ban.) Jókai hatásának a titka tehát másodsorban aban keresendő, hogy ö a magyar népet, a magyar hazát ismertté tette a külföld előtt. Müveivel sok téves nézetet oszlatott el, amelyek a magyar nép rovására, gomba módra el voltak szaporodva a külföldön s nemcsak ismertté, hanem becsültté tette a magyar nevet. Minden müvében; még amelyeket a legjobban kifogásol is aest tikai szempontból a kritika, van egy tulajdonság, a melyet mindenki magasztal. Ez a Jókai ragyogó irálya. Ez az irály külön tanulmányt érdemelne. A népies irányt képviselvén a regény irodalomban, müvei tárházát képezik a népies szólamoknak, kifejezéseknek és szólás módoknak. Müveiben megnyilatkozik az a tiszta, hamisitatlan gondolkozás mód, amelyet csak az tud igazán élvezni, aki vagy hosszú ideig élt a nép között, vagy ott születve hatolt be ebbe a kincses bányába. Jókainak olyan szó bősége van, melyhez hasonlót egyetlen magyar iró sem képes felmutatni. Ez a szóbösége magába foglalja Magyaroszág minden vidéké-TÁRCA. Hogy szoktatta le Sárfalo lelkésze híveit a pálinkaivásról. — Erkölcsnemesitö népies elbeézélés. — Irta: DÖMÉNY ZOLTÁN, sharoni ref. leikész. Sárfalu ezelőtt még néhány év vei, tgyike volt magyar hazánk legelhagyatottabb falvainak. Girbegurba utcáján feneketlen sár feküdt végig ősztől fogva egény nyárig, az parancsoltott mindenkinek meghagyván,hogy senki ki ne lépjen házából, akinek kivált csizmája van, mert bizony csizma nélküli ál apotban ér oda, ahová indult. Tél közepén, mikor már a fagy lekötve tartja a sarat, a kopogós fagyon mégis lehető volt a közlekedés, egyébbkor azon^ bau vagy éppel s ggel nem, vagy csak különös áldozat árán. Persze, egy kevés előrelátással és egy kisutánnézessel ezta sarat esővíz idején lehetett volna vezetni, csak egy-két árkot kellett volna huzni az utcák szélein, úgy szintén az átmet szésekre néhány hidat verni. Hanem hát ezt a vármegye nem parancsolta, amit pedig a vármegye nem parancsol, azt nem muszáj megtenni s amit nem muszáj megtenni, az el is maradhat egyébbütt is, de legkivált Sárfaluban. nek tájszólását s irálya mindig hozzá illő ahoz a helyhez, amelyet fest és ahoz az egyénhez, akinek jellemét kidomborítja. Abban a korban lépvén fel, mikor a népköltészeti termékek összegyűjtése megindult, ö maga is oda sorakozott a munkások közzé s hatvan évig tartó munkálkodásával nagy mérvben befolyt arra, hogy nyelvünk tiszta legyen s minden mü fajnak meg legyen a maga sajátos irálya. Bátran mondhatjuk, hogy hatásának egyik titka az is, hogy ö költészeteivel befolyt nyelvünk tisztaságára s müveiben a nép gondolkozás módját, életét, lelki világát, szív ügyeit, összes jellemző tulajdonságait megörökíti. Nem feledkezik meg a magyar népnek egy nagyon jellemző oldaláról, a humoros Ságról s magáról a humorról. Müveit az teszi olyen vonzóvá, hogy azok át vannak szőve adomákkal, kacagtató jelenésekkel, humoros szójátékkal e a „Humorról“ tartott akadémiai székfoglaló beszédjében mondja: „im e kötetekben (regényeiben) gyűjtöttem össze a magyar néphumor elszórt adalékait. Ezeket hagytam az utókornak s ezek a kötetek élni fognak és tanúskodni, mig a magyar él“ (Emlékeim I. 191 1.) Mindig arra törekedett, hogy a magyarságot emelje. A márciusi napok egyik főhőse volt, ki ha kellett tollal, ha kellett fegyverrel szolgálta a hazát. Hü embere volt a debreceni kormánynak s azért lett a világosi napok után hazájában is hazátlan bujdosó. A sajómenti Tardonán talált szállást, a ref. lelkész lakon s azért eszméltetö müYcit Sajó név’ alatt irta, mint egy hála gyanánt. E müvei (A csataképek, A bujdosó naplója) a nemzeti elnyomatás szomorú napjaiban balzsam gyanánt hatottak. Egyike volt Jókai is azoknak, kik az elnyomatáskor vigasztalói voltak az elcsüggedt nemzetnek. Ezek miatt lett Jókai a magyar népnek legnépszerűbb regény Írója. Képzelete összegyűjti a magyar faj jellemző tulajdonságait; jellemző ereje benyúl a népnek idegrendszerébe s a kiszakitott tulajdonságokat ereklyeként hagyja az utókorra. Vonzó naivság, lebilincselő báj ömlik el munkáin, mintegy kicsapni látszik ezekből az a tiszta, jó illatú levegő, mely a déli bábos rónát özönli be. Ilyen légkörrel lévén körítve felfogása, az nem A nép, mely e községben lakott dologtalan és igy természetesen sze gény is volt ; elhanyagolt földjein alig termelt annyit, amennyi az évi adóra, a legnélkülözhetetlenebb ru házatra és a nyakigláb korcsmárostól el hordott pálinkára keltett. Nem is vágyott ennél többre. Egész valójának sajátságos állati typusa volt. Arcán ott ült az a különös butaságra mutató, minden élénkség nélküli vonás, mely a kortól elmaradt emberek közös tulajdona. Révedező szemében semmi érzés, semmi tűz,lelkének semmi ruganyossága, semmi emelkedettsége ! Az ál lattól csak annyiban kúlömbözött, hogy beszélni tudott s két lábon járt és nem négyen ; bár megesett biz az is gyakran, hogy kezeit is használta lábak gyanánt. Ekkor azután már csakugyan nem volt különb annál az állatnál, mely düledezö istállójában dohos szalmán rágódott, azon a szalmán, melynek szemét még a nyomtatáskor elhordotta a Nyakigláb gazda az egész esztendőn át oly készséggel hitelezett pálinkáért. Ez a hitel központja volt egész esze járásának.... ezentúl nem gondolt semmire. Ha a Nyakigláb gazda csak egy napig is zárva taitóttá volna a korcsma ajtaját, melyen belöl a megtöltött pálinkás üvegek oly szép sor ban állottak, akkor már mindenki azt hitte volna, hogy vége a világlehet más, mint egyszerű természetes, őszinte. Bízí ny elmondhatjuk; Jókai egy darab ami élesünkből, beszélő nyelvünk, reménykedő lelkünk és szerető szivünk. II. Jókai regényei. Egyetlen magyar iró sincs, akit a legnagyobb, legelőkelőbb birálók olyan figyeemre méltattak volna, mint Jókait, kinek müveit szinte kedvteléssel vonták a boncoló kés alá. De Jókai, úgyszólván hátat fordított a kritikusoknak s a regényírásban az ö keleti képzelő tehetsége volt az első szabály, az uralkodó hatalom s nem a széptani törvények. Jókai önmagának alkotott aesthetikát. Az ö széptani törvényei pontonként, elszórva egyes müveiben találhatók fel. Feltétlenül meghódol a képzelő tehetség előtt. Ennek csapongását nem veri a széptani törvények rabbilincseibe. Tollát ez igazgatja Írásaiban. Ezt lángra gyújtja a puszták delibábos rónasága, fellelkesiti a magyarnép hazafisága, megtermékenyíti az arisztokrácia büszkesége. Ez a képzelő tehetsége, olyan tősgyökeres magyar alakokat teremt, amelyek typosok gyanánt fogadhatók el. Ezekkel együtt érez, együtt gondolkozik és együtt cselekszik a magyar olvasó. Ezek az alakok átmentek a köztudatba s róluk a magyar zománc lekopni soha sem fog. Ez a képzelő tehetség kifáradhatlan a leleményességben s a tárgy felett való uralkodásban. Uralkodik tárgya felett anélkül, hogy ingadoznék. Jelenetei,alakjai, képei, leírásai mindebből a kiapadhatlan forrásból fakadnak. Képzelő tehetsége mindig újabb és újabb mezőkre vezet, alakokat teremt. .. Vakító látvány tárul elénk, ha elgondoljuk, hogy hol járt Jókai teremtő ereje. . . Mennyi hely, milyen rémséges időszak. De bárhova csapóng is képzelő tehetsége: ö mindig és mindenek felett magyar költő. Mint magyar költö felette szereti a természetet. Rajzai nem a Jósika féle részletező, egész az unalomig pontos kivitelű rajzok hanem igazán művészi kezek vonásai. E vonások úgy tűnnek fel, mintha gond nélkül volnának oda vetve, de a melyek mégis a hatásnak előre kiszámított eszközei. E költői rajzolásnak ö megalapítója nak ! No erre még gondolni i; ostobaság lett volna ! A világért sem történt ilyesmi. Kinyílott az az ajtó szépen, kinyílott rendesen minden reggel s Nyakig láb gazda serényen forgolódik azonbelöl, töltögetve s egymás mellé állitgatva az üveget. Legelöl a két literes üveg áll. azután a literes s úgy sor ban le, egész a két deci literesig. ... Ennél kisebb már uem igen kellett.! Úgy ismerte a falu népségét, úgy tndja kinek mennyi kell, hogy a, sö tétben is alig téveszté el az üveget,. Amint a Mohanek uram kilépett a házából, kezében a birópálcáva!,már a literes üveg ott állott az asztalon, ez az ö rendes üvege.... az a féllite res meg a Hanicsek esküdt uramé, az a három decis meg a Jankó kis bíróé ...........és igy tovább ; minden üvegnek meg volt itt a maga rendes gazdája s viszont minden gazdának a maga rendes üvege. Megesett néha, hogy egyik másik üveg másodszo; is megtelt, de arra még nem volt eset, hogy valamelyik üveg tele maradt volna az asztalon. Dehogy mulasztaná el az ivást, csak egy is közülök. Mindenki szó nélkül szívesen nyúlt és vitézül megfelelt a maga üvegtar talmának. Pedig hát ezt sem párán csolta a vármegye, még Sárfaluban sem ! Itt azután a Nyakigláb gazda mozgó elnöklete alatt, a pálinkás ée kifejlesztője. Előtte az Írók, vagy nem gondoltak a rajzokkal vagy pedig szóba fuladt a művészi törekvés. Jókai annyira magyar költő, hogy öt nem lehet összehasonlítani a világ irodaom egyik kitűnő regény írójával sem.Reá a külföldi mesterek semmiféle hatást nem gyakoroltak. 0 maga mondja, a Pesti Hírlap 1894. fele 20-iki számában „nem utánzók én senkit s nem is tudok“. „Az elátkozott család“ végszavában a realismus hívének vallja magát, de semmiesetre sem az, hanem idealista. Ha végig tekintünk regényein, azt látjuk, hogy ö mindenl eszményit. Hősei az idealismus szülöttei, meséje át van szőve idealistikus alakokkal. Eszményíti a szemlémnek édes suttogását, a szenvedélyek romboló viharát; a rutát épen úgy, mint a jót, az alacsonyt épen úgy, mint a felségest. Ö benne van valami Dickensböl, Thackerayböl, ami Dumas, Hugó Viktor és Sue jellemvonásaival egyesül. Egyénisége legjobban kitetszik akkorha elbeszélő tehetségét vizsgáljuk. Jókai, nál a beszéd mindig a lélek tolmácsa. Nála mesterkéltséggel soha sem találkozunk. Párbeszédei könnyen folyók, előadása mindig drámai s a hős jellemének megfeelö. Legszigorúbb bírálója: Gyulai- Pál is alismeröleg nyilatkozik Jókai elbeszélő lehel ségéröl. (Folyt, kőv.) Egyházi és egyleti élet. — A pünkösti ünnepek alatt zsúfolt közönség töltötte meg a so. chicagói templomot. Több mint százan járultak a szentasztalhoz. Ünnep első napján délelőtt 21 dollár 58 cent volt a perselypénz. Ünnep másodnapján Jolietben volt istentisztelet, hol nyolc hivő jelent meg. — So. Chicagóban pünköst ünnepén az urvacsorai kenyeret és bortMészáros János és neje so. chicagói lakosok adományozták. — Zöld Mihály pawneei lakos So. Chicagóba jővén a pünkösti ünnepen, egyházunknak 1 dollárt adományozott, mit köszönettel nyugtáznak. üvegek szopogatása közben, intézteinek el a, falu ügyei, első forumilag ugyan, de többnyire véglegesen ; s alig van rá eset, hogy ezen elsöforumon hozott határozatot, a másik a községházánál már csak pro forma összeült képviselő testület megmásította volna. Aki itt felszólalt volna az első fórumon történt megállapodás ellen, annak már aztán a Nyakigláb gazdával gyűlt volna meg a baja. Annak pedig dehogy tenné ki magát csak egy is Közülök ! Egészen a múlt év teléig igy folytak a dolgok Sárfaluban___ szépen ...........és csendesen. Ekkor azonban egy váratlan esemény jött közbe, mely a dolgok ezen egyhangú folyását kissé megzavarta, a pálinkásüvegek kezelőjének nagy meglepetésére. Ugyanis a nagy öreg tiszteletű ur ! ki bár pálinkázgató híveinek romlását nagy lelki fájdalommal nézte, de ö, mert gyengesége nem tudott rájok hatni, meghalt s helyette egy. fiatal tevékeny szellemű káplánt választottak meg papnak, ki lelkének egész hevével csüggött a hivatalán ! Ez a fiatal pap lelkesen éber szemmel kezdte kis érni a népélet folyását, komolyan tanulmányozni hívei életviszonyait............ S alig töltött pár hetet ott, már is a legszomorubb tapasztalatokra tett szert. (Folyt, k&v.)
