Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1904 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-05 / 18. szám

| ■ üt. 'fr .í...-.- < . ».$ ;?v^||pp pp p ■’ pppp ■ ||j!pppjp||j|pjjpp||pp|j

V. évfolyam.

Bridgeport, Conn. 1904. májas 5.

18. szám.

(HUNGAIlIAN-AMEIlíCAN REFORMED SENTINEL.)

riegjelen minden héten csütörtökön.

EISfizetési ár eg-^r érrxe:

Amerikáiba $2,

Magyarországba $2.50.

AZ AMERIKAI MAGI. REF. EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

A LAP TISZTA JÖVEDELME AMERIKAI MAGYAR REF. EGYHÁZI CZÉLORRA FORDITTATIK.

Published every Thursday by the

HUNGARIAN-AMERICAN SENTINEL PUBL. CO.

Cor. Howard Ave & Pine St., Bridgeport, Conn.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

Alaptalan vádak.

Válasz Komcs Kálmánnak.

Mi ugyan Kovács Kálmánnal, a keresztes vitézzel már leszámoltunk, dé miután lapja legutolsó számában bem csak minket, hanem gyülekezeteinket is gyalázó cikket irt, kényte lenek vagyunk, vele újra foglalkozni.

Ne vegyék tölünk olvasóink rósz néven, hogy ezt megteszük. Hiszen az emberben mindig meg van az ősz Tön arra, hogy az arcára tolakodó legyet elűzze magáról. Bizony mi arról nem tehetünk,ha a monongahela völgyi fejedelmi plebánusba ilyen légy természet szorult.

Eleintén csak velünk lelkészekkel törődött, de most már gyülekezetein két támadja — s magát az egész protestantismust hurcolja meg, azt mondván, hogy7 ,,ez az ön erejéből semmit se képes produkálni' ‘és hogy magyar nemzeti szempontból a protestantizmusban, mint vallásban semmiféle nemzeti erő nincs, de sőt ott, a hol néki versenyre kell kelni a katholicismussal e téren, ö még csak komoly versenyre se képes.

Olyan vádak ezek, a melyeket el hallgatni nem lehet, a melyeket ha elhallgatnánk, ön magunk előtt kellene szégyenelniink magunkat.

Az első vád tehát az, hogy mi ame rikaiprotestáns magyarok Ön erőnkből semmit se vagyunk képesek pro dukálni.

Mi elismerjük, hogy szegények vagyunk. Hiveink egyszerű munkás emberek. Gazdag ember e világi ér telemben, egy sincs a magyar refor mátusok között, de hogy az egyház javára buzgó r áldoznak, azt eléggé igazolja az a körülmény, hogy 1891-töl annyira haladtunk —a református egyház védelme alatt, hogy itt 17 gyülekezetünk van, rendes, okleveles lelkészekkel ellátva.

Az tény, hogy templomaink felépi tésében — s a lelkészek eltartásában bennünket segélyezett és segélyez a református egyház, de viszont meg várja azt, hogy a hivek is mutassák meg az egyház iránt való szeretetöket. így a templomok felépítésére adott segélyek kölcsönök, a melye két vissza kell fizetni kamatokkal együtt.

Épen olyan kölcsön adott pénz ez, mint az, a mely a mekeesporti templomot terheli. A külőmbség csak az, hogy az újabb építkezéstől eltekintve az összes magyar református egyház községeket nem terhelte annyi adósság, mint ezt a fejedelmi templomot, a melynek igaz, hogy.egy-egy ablaka méreg drágába került, de az is igaz, hogy K, K. soha sem fogja azt a negyven ezer dollárnyi adós ágot kifizetni, a mely az ö templomát terheli.

Jól ismerjük épen idevonatkozó dolgait. Bizonyára el fog jönni az

idő, a mikor az a sok ártatlanul meghurcolt honfitárs megfogja találni az igazságot. Hiába fenyegétödzik K.

K. az igazságot elaltatni ma már nem lenet.

Ennek kikeresése azonban nem mi ránk tartozik.

Az tehát, hogy segélyező egyházunk kölcsönökkel segélyezte templomunkat, egyáltalában nem azt teszi, hogy bennünk nincs meg az életerő. Ezt az adósságot nekünk épen úgy vissza kell fizetni, mint a római katholikus atyafiaknak s több egyházunk van már, a mely adóssága jó részét le is fizette.

Ebben tehát nincs semmi szégyenleni való s ez nem is ok a szemreliá nyásra. Nincs joga erre főként annak a K. K.-nak, a ki mióta a monongahela völgyi rom. kath. templom felépüli, dacára annak, hogy a munka viszonyok kitűnőek voltak s dacára annak, hogy ön maga volt itt az uralkodó; még is templom adósságá ból alig törlesztett valamit, holott egyház községének is jövedelme kell, hogy meghaladja a tízezer dollárt.

Természetes, hogy a hol ilyen jövedelem van,ott magának a gyülekezetnek kell a lelkészt eltartania.

Hogy pedig ilyen és nem sokkal kisebb jövedelmeik vannak a rom. katholikus gyülekezeteknek, az onnan magyarázható ki, hogy általában véve a római katholikus magyarok száma az Egyesült Államokban is, mint odahaza az összmagyarság szá mának § részét képezi.

Ha tehát mi segítséget fogadunk el a hatalmas amerikai egyházaktól, úgy ennek is meg van a maga oka.

Igaz, hogy Amerikában sok református van, de mivel szétszórva élnek egyházainkhoz— mint egyháztagoK. alig 15 ezren tartoznak. Ez a szám körül belöl annyi, mint a mennyi rom. kalholikus magyar él a Monongahela völgyén. Ha már ez a 15 ezer főnyi református 23 lelkésznek az eltartásához a fizetés nagyobb felével járul, okvetlen van benne élet erő, képesség rrra, hogy tovább fejlődjék.

A jezsuitaság ebben az első vádban tehát ott van, hogy K. K. nagyon jól tudja mindezeket s mégis, hogy a maga malmára hajtja a vizet — e^t teljesen elhallgatja.

Elhallgatja, mert tudomása van arról is, hogy a presbiterianus egyház védelme alatt is vannak gyülekezeteink, hol úgy a gyülekezet,mint a lelkész nagyobb segélyben részesülnek, mint szólunk, de azt állíthatom, hogy a híveknek az egyház terhének az elhordozásában üt is részt kell venniük és részt is vesznek.

Ne vádoljon minket K. K. azzal, nincs bennünk élet erő, mert szegények vagyunk, hanem inkább ismerje el, hogy a mi gyors és élettelteljes szervezkedésünk indította őket is arra, hogy szervezkedjenek

úgy az egyházi, mint a társadalmi téren. Ha mi nem szervezzük gv ilekezeteinket s meg nem alapítjuk a ref. egyesületet, ugv nem volna ma 15 rom. katholikus plébános Amerikában, s nem működnék a rom.kath.

I Szövetség. A mi erőteljes, élet képes ! l munkánk felserkentette, s nagyobb ! munkára ösztönözte a romai kathojlikus magyarságot is.

Jól is van ez igy. Csak ne hány- j juk egymásnak szemére a szegény , séget. Mi tűjük, hogy az amerikai magyarság szívesen áldoz egyházi) célokra. A protestáns nem kérdezte, mikor mekeesporti templomról volt szó, milyen vallásu az, adott szívesen | abból, a mit az Isten adott s viszont] rom, kath testvéreink nem kérdezik j most, milyen vallásu templom az, a mit mi építünk, hanem adakoznak, hiába tekeri ki plebánusok az igazság nyakát,

,. A magyar protestantismusban. mint vallásban, semmiféle nemzeti érő nincs.“ Ez a második vád s ezt igazolja azzal, hogy a magyar történelemben vannak kiváló rom. katholikusok. De azok, a kiket a. tudós iró ilyeneknek tüntet fel, nem is lehet tek mások, mint rom. katholikusok. Az egy II. Rákőei Ferencet kivéve, a kinek azonban ép>en a protestánsok voltak a legerősebb támogatói, mert elismerte, a mit K. K. nem akar elismerni, hogy a protestantismusban van nemzeti erő.

Nem keli erre más bizonyság, csak az I.Lipót s a MáriaTerézia korszaka. Minden történetiró, a ki erre a névre komoly számot tart, elismeri, hogy ezekben a nehéz időkben a magyar Protestantismus volt az, a mely a nemzetet a vég elpusztulástól megmentette s az akkori rom. kath. főpapok Bécs túlkapásai ellen nem csak hogy nem tiltakoztak, hanem a Habsburgháznak mindig kész szolgái voltak, mert arra törekedtek, a mit Széchenyi g. nyíltan ki mondott. Magyarországon az evangélikusoknak olyan kötelet fontak, ipelyet ha nyakukba ránthatunk, soha többször az evang. vallás lábra nem áll.

A magyar protestantismusnak csak a vak, jezsuita gyülölség vetheti szemére azt, hogy nincs benne nemzeti ere. Nemzeti erő csak abban a vallásban van és lehet, a mely mentve van minden külső befolyástól. Az pedig bizonyos, hogy a katholicizmust Rómáiból kormányozzák.

A mi hitvallásaink teljes, szabad fejlődést engednek a nemzeti érzésnek, a rom. kath. hitvallás pedig azt tanítja: Romát féljed ! Bizony el fog jönni az idő, a mikor itt Amerikában a magyar pénzen felépült rom. kath. templomokban egyetlen magyar szó se fog hangzani. Nem kell hozzá,csak egy püspök, a ki ezt elrendelje. De

mi nálunk,

lesz magyar a gyülekezetekben, a magyar szó jogát el nem veszíti.

Nem veszíti el akkor sem, ha Magyarországról semmi segítséget nem kap is.

Különben mi ezt a pénzbeli segítséget egyáltalában nem kértük, a nem is óhaj tjük elfogadni, mert abban aztan igaza van — minden jezsuita sága mellett is, K. /C-nak, hogy az oszló igazság élvénél fogva, miután a rom. katholikusok épen olyan magyarok, mint >ni és bárha többen «annak is, de olyan szegények mint mi: ha minket segélyeznek otthonról, a segélyhez nekik is joguk van.

Ez is egyik ok arra, a miért mi ellene vagy unk az olyan segélyezésnek, a mely most tervben van.

Nem azért mintha irigykednénk a katholikusokra, hanem azért, mert az ilyen segélyezés se nem hasznos, se nem célszerű.

Különiben maga K. K. elismeri, hogy bennünk amerikai ref. magyarokban vau nemzeti erő, mert lapjának ugyan abban a számában, a melyben bennünket támad, a 3 ik oldalon azt Írja. hegy tizenöt rom. kath. és több mint 20 evang. református hitközség hirdeti immár ez idegen földön, hogy mi magyarok nem csak élünk, de számot tevő faktorok is képesek vagyunk lenni Amerikában.

Ennek a válasznak a megírásánál tartoztunk a meghurcolt, szégyen teljes váddal illetett egyházainknak s azok tagjainak. Gondolja át azért ki ki közülünk, hogy minő arcul csapás volt az, a melyben a monongahela völgyi keresztes vitéz részesített bennünket!

Jövendő tetteinket ennek a támadásnak, a melynek még lesz bizonyára folytatása is — az átgondolása irányítsa.

y—r.

Egy presDgier jegyzeteiből.

Az Am. Magy. Ref. Lapjának jegyezgeti: PRESBYTER.

A múlt alkalommal a teremtés történetét magába foglaló könyvről irtunk. Ez alkalommal arról a könyvről akarunk egyet-mást elmondani, amely a zsidók Egyiptomból való kiszabadulását Írja le.

A Mózes neve alatt álló második könyv azt a történetet Írja le,amely által nyivánvalóvá lesz az, hogy miként töltötte be az Ur amaz Ígéretét, hogy a választott népet meg fogja szabadítani Egyiptomból. Miután ma is sokan élnek a bűnnek Egyiptomi rabságában, bizony jó volna, ha ezt a könyvet minél többen és többször olvasgatnák.

Mózes a rabságban születik, de az Ur akarata folytán a királyi udvarba kerül, hol a legkitűnőbb nevelésben részesült. De a nevelés, a királyi palota pompája nem feledtető el vele, hogy ö zsidó s képességeit arra használta fel, az Ur akaratából, hogy közbenjáró legyen a szegény elnyomott zsidó nép és a hatalmas Pha-